[Grem] A Népszabi zavaros, démonizáló cikke a keresztény házasság és szexualitás képről + VÁLASZ

[Emoke Greschik]

*A Népszabadság
publicistája<http://nol.hu/belfold/20130126-isten_tervez__ember_valik>élesen
bírálja a kereszténység szexualitással és házassággal kapcsolatos
felfogását. *......

***

.....

*Jó hírem van. Azt a szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet,
a keresztény egyház már a kezdet kezdetén elítélte. *A nézet hátterében
egyes gnosztikus és szélsőségesen enkratita irányzatok állnak, amelyek
elítélték a testet, és követőiknek teljes szexuális önmegtartóztatást írtak
elő. A legelső, aki dokumentáltan szembeszállt velük, éppen a Népszabadság
cikkében bűnbakként megnevezett Pál apostol és az általa alapított
közösségek voltak [Erről bővebben
itt!<http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/03/03/a-hazassag-az-ujszovetsegben/>].
Az ún. lelkipásztori levelekből (a Timóteusnak címzett két levél és a
Tituszhoz írt levél) világos, hogy a házasság védelemre szorult a túlzott
aszketikus törekvésekkel szemben, hiszen veszélyes, egyenesen ördögi az a
tanítás, amely megtiltja a házasságot, ahogyan tiltja bizonyos ételek
fogyasztását is. Az önmegtartóztatásnak ez a formája a teremtett világ
jóságának megvetésére alapozódik (vö. 1Tim 4,1-5). A házasság nemhogy nem
tisztátalan, hanem kiváló iskola, amely felkészít az egyházi közösség
irányítására. A lelkipásztornak családfőként kell gondoskodnia a
rábízottakról, ezért jó, ha tapasztalt, egyszer nősült férfiakat szentelnek
episzkoposszá és diakónussá, akik "gyermekeiket és házukat jól vezetik"
(1Tim 3,2 és 12, Titusz 1,5-7).

*Pál apostol*nak a korintusi gyülekezet kérdéseire adott válaszai (1Kor 6.
fejezet) egyszerre tartják szem előtt a keresztények házasságának szigorú
krisztusi normáját, és az adott élethelyzetek kapcsán jelentkező egyedi
eseteket. *Krisztusi parancsokat és apostoli tanácsokat ad szüzeknek,
fiatal özvegyeknek, lányaikat férjhez adni kívánó családanyáknak,
keresztény házaspároknak, és olyanoknak, akik maguk megkeresztelkedtek, de
házastársuk nem követte őket ezen az úton.* Nem a házasság teológiáját
fejti ki, hanem gyakorlati kérdésekre válaszol, válaszaiból pedig jól
érzékelhető az őskeresztény közösség feszült várakozása Krisztus közelinek
vélt második eljövetelére. Pál apostol lenne tehát a kereszténység
szexualitás-ellenességének forrása? Ha nem ő, akkor talán az egyházatyák, a
 hivatkozott Tertullianus, Órigenész, Aranyszájú Szent János, Ágoston?

*Az állítólag házasság- és szexualitás-ellenes, egyébként nős Tertullianus
így magasztalta a házasságot - férfi és nő testi és lelki egységét *-
feleségének írt könyve végén: "Honnan lehetne elegendő erőnk ama házasság
boldogságának ecseteléséhez, melyet az Egyház kötött egybe, melyet az
áldozat erősít meg, az áldás megpecsétel, az angyalok hirdetnek, és
érvényesnek tekint az Atya? Hiszen jogos és helyes házasságot még a földön
sem kötnek a gyermekek atyáik beleegyezése nélkül. *Mily nagyszerű az iga,
amelyet a hívő pár visel. Egy a reményük, egy a fegyelmük, és ugyanaz a
szolgálatuk. Testvérek ők mindketten, szolgatársak mindketten, sem testben,
sem lélekben nincsen különbség közöttük. Valóban ketten egy testben élnek
ők. Ahol egy a test, egy a lélek is.*" (Ad Uxorem 2.9.6-8.). [Erről
bővebben itt! <http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/05/07/814/>]

*Órigenész, az egyik legjelentősebb szentírásmagyarázó*, akit túlzó
allegorizálással vádoltak, egy hagyomány szerint éppen Máté 19,12 versét
értette szó szerint: "vannak olyan eunuchok, akik önmagukat
férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg."
Órigenész ezért állítólag méreggel tette nemzőképtelenné önmagát.
Legalábbis ellenfelei ezt terjesztették róla, és még az is lehet, hogy
igazat mondtak, bár ezt sok szakértő kétségbe vonja (köztük Christoph
Markschies, aki legutóbb szentelt igen alapos tanulmányt a kérdésnek.)* Ezt
e tettet, akár elkövette Órigenész, akár nem, elítélte és elítéli az az
egyház, amely kezdettől fogva határozottan tiltotta e vers szó szerinti
értelmezését és eunuchok klerikussá szentelését.*

*Aranyszájú Szent János már kortársai szerint is rétorikai zseni volt,* aki
egészen fiatalon a pogány Libaniosz iskolájában elsajátította az
úgynevezett "második szofisztika" teljes szónoki eszköztárát. Mint más
szónokok, gyakran használt erős és szuggesztív képeket. Így járt el akkor
is, amikor *az élet múlandóságára hivatkozva akarta megingó
szerzetestársait figyelmeztetni az önként vállalt önmegtartóztatás melletti
kitartásban.* Természetesen nem ő az egyetlen, aki benső zsigerek és külső
szépség kontrasztját mintegy *memento mori*-ként idézi. Baudelaire-ben egy
kifordult belű döglött macska látványa ébresztett hasonló gondolatokat: "És
hiába, ilyen mocsok leszel, te drága, / ilyen ragály és borzalom, / szemeim
csillaga, életem napvilága, / te, lázam, üdvöm, angyalom! / Igen! ilyen
leszel, te, nők között királynő, / az utolsó szentség után, /csontod penész
eszi, húsodból vadvirág nő / s kövér gyom burjánzik buján." (Egy dög) Ilyen
lesz még a legszebb nő is? Ilyen. *A szép formájú testben "takony" és
"köpet" van? Igen. Leértékeli ezért Aranyszájú Szent János a szerelmet és a
szexualitást? Nem. Az egyházatyák közül éppenséggel ő írja a legszebb
homíliákat a házastársi szerelemről és hűségről.*

*Idézzük tehát mi is* azt az egyházatyát, "aki igyekszik elvenni
férfitársai gusztusát a szerelemtől"! "Egy bölcs ember, amikor az áldásokat
számba vette, közéjük sorolta az *asszonyt, aki férjével egyetértésben
cselekszik* (Sirák 25,1). Máshol úgy fogalmaz, hogy *áldás, ha a feleség
férjével egyetértésben él* (Sirák 40,23). Már kezdettől nagy gondot
fordított az Isten a házasságra; úgy beszélt kettejükről, mint egyről,
mikor azt mondta:* 'Férfiúnak és nőnek teremtette meg őket' (Ter 1,27).
Máshol pedig 'nincs férfi, sem nő' (Gal 3,28). Hiszen nincs oly bensőséges
viszony két férfi közt, mint nő és férfi közt, ha, mint ahogy helyes,
házasságban élnek.* Ezért egy áldott férfiú, amikor túláradó szeretetét ki
akarta nyilvánítani, s egy barátját, lélekben eggyé forrt társát siratta,
nem atyját említette, sem anyját, gyermekét, testvérét vagy barátját, hanem
kit? *'Irántad való oly nagy szeretet kerített hatalmába engem, mint
asszony iránti szeretet.'* (2Sám 1,26). Bizony, bizony, e szeretet
hatalmasabb minden zsarnoknál. A többi kívánság ugyanis lehet erős, *ez
azonban nemcsak erős, de olthatatlan is. Mert a szerelem ott rejlik
természetünk mélyén, és észrevétlenül összekapcsolja férfi és nő testét.
Ezért lett kezdetben a férfiúból az asszony, majd azután a férfiúból és
asszonyból a férfi és a nő. Látod, milyen kötés, milyen összefonódás?*"
(HomEf 20.1. Bugár István fordítása) *Hol van itt szerelem-ellenesség, hol
itt az "antiszexualitás"?*

*Szent Ágoston,* aki "hosszan fejtegeti milyen rettenetes probléma a nemi
aktus", értekezést ír a házasság és a házasságon belüli szexualitás
védelmében a radikális aszketikus irányzatokkal szemben (*De bono conjugii*).
E műben alapozza meg azt a máig mérvadó felfogást, hogy *a házasság
kölcsönös szeretetkapcsolat, amelynek három alapvető java: a hűség, az
utódnemzés és a szentségi karakter*. Kései műveiben valóban többször
kifejti azt, hogy a kéjvágy a bűneset következménye, ezt a gondolatát
azonban már egyes kortársai is vitatták, az egyház egyéni véleményének
tekintette, és bár jelentős követőkre talált például a XIII. századi
ferences teológusok körében, soha nem öltött hivatalos formát. Éppen
ellenkezőleg történt. *A hivatalos katolikus egyházi tanítások* [amelyekről
ezekben a bejegyzésekben írtam
részletesebben<http://katolikusszemmel.wordpress.com/category/szentsegek/szentsegi-hazassag/>]
*Aquinói Szent Tamás nézetét veszik alapul, amely szerint a szexuális
hajlam és gyönyör természetes javunk* (vö. például STh. Ia II ae. qu. 94 a.
2.). *A szexualitás az alapja az emberi társadalomnak, mert ez vonzza
egymáshoz a férfit és a nőt, akiknek szexuális egyesülésből gyermek
születhet, s így jön létre a személyek legalapvetőbb, természetes
közössége, a család, a társadalom legkisebb sejtje.*

A keresztény tanítás kifejezetten tiltja, hogy a házasságot külsődleges
szempontok alapján kössék meg. *A pusztán anyagi érdekből megkötött
kapcsolatot a katolikus egyház nem tekinti létrejött szentségi házasságnak,
még ha ún. "templomi esküvő" keretében köttetett is.* Ez nem mai tanítás,
ahogyan az ezzel ellentétes gyakorlat is ősrégi: "Ne azt várd a házasságtól
- mondja Aranyszájú Szent János, hogy vagyonra tégy szert, s minden mást
megkapsz. Ki az, aki a fontosabbakat elhanyagolja, s a jelentéktelenebbekre
van gondja? De jaj, úton-útfélen így teszünk. Ha gyermekünk van, nem arra
törekszünk, hogy derék ember legyen, hanem hogy gazdag feleségre tegyen
szert: nem hogy jómodorú, hanem hogy jómódú legyen. Ha foglalkozást
keresünk, nem azt nézzük, hogy bűntől ment legyen, hanem, hogy hasznot
hajtson. Minden pénzzé lett. Minden elkorcsosult, mert a pénz iránti
szerelem tart hatalmában bennünket." (HomEf 20,3.)

Mindezek után *nem túlzás kijelenteni: a jól ismert keresztény- és
egyházellenes brosúrák vádjait ismételgeti a Népszabadság e témában
teljesen felkészületlen publicistája,* amikor kijelenti, hogy az egyház "a
földi és testi boldogság igényét démonizálta." Ilyesmit csak az állít, aki
teljesen figyelmen kívül hagyja a forrásokat, az egyházi művészetet, a
költészetet, az irodalmat, és egyháztörténeti *ismeretei lényegében nem
haladják meg a "Brian életé"-ből és a "Gyalog galopp"-ból meríthető tudást.*

Az újságíró szerint "a nyilvánosságot uraló keresztény kommunikációnak
Magyarországon is létezik a földi boldogságunkat jobban szolgáló
alternatívája." Ezzel egyetértek. Az egyházi kommunikáció ebben a kérdésben
nem kielégítő, és a keresztény társadalometikát politikailag képviselni
hivatott KDNP megítélésem szerint nagyon gyengén teljesít. Azt azonban nem
egészen értem, miért tartja a szerző  megfelelő alternatívának a *Pál Feri
atyától idézett felfogás*t: "Az emberiség még nem volt olyan helyzetben,
hogy képesek lettünk volna évtizedekig együtt élni valakivel egészségesen.
Viszonylag jólétben élünk, az igényeink megemelkedtek, többet várunk egy
családi vagy párkapcsolattól, mint 50-100 éve, és erre a megváltozott
helyzetre még nem találtunk választ. A sok válás realitás, de azt is
kifejezi, hogy nem találtunk még olyan választ, ami egy másfajta realitást
is kifejezne - például, hogy *az embernek jólesik, ha hűségesek hozzá.* *Nem
vagyok borúlátó: útkeresés zajlik. Sokan komolyan keresik, hogy a
megváltozott körülmények között ezeket az értékeket más értékekkel hogyan
tudják harmóniába hozni, például egyszerre élvezni az életet és
elköteleződni."*

Nem ismerem ennek a Népszabadságban citált szövegrésznek a tágabb
összefüggését, ezért nem biztos, hogy jól értem. Mindenesetre a
kiindulópont *ebben a formában téves: "Az emberiség még nem volt olyan
helyzetben, hogy képesek lettünk volna évtizedekig együtt élni valakivel
egészségesen."* Hogy mást ne mondjak,* római sírfeliratok tömege tanúsítja,
hogy házastársak évtizedekig szeretetben és hűségben együtt éltek.
Egészségben, betegségben.* Az *nem kétséges, hogy komoly társadalmi
változások, jogszabályi átalakulások mentek végbe a 19. századtól kezdve,
amelyek erősen érintették a házasság intézményét és annak társadalmi
megítélését*. Amiben viszont egészen biztosan egyetértek Pál Feri
atyával: *lehetséges
egy életre elköteleződni valaki mellett a házasságban úgy, hogy hűségesek
maradunk hozzá, és mindeközben élvezzük az életet. Ez az egyház hagyományos
felfogása*, és ha ezt tartja elfogadható alternatívának Révész Sándor,
akkor Isten hozta "a klubban"! Hiszen a házasság egyszerre a legszentebb
magánügy és a legfontosabb
közügy!<http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/12/20/a-hazassag-mint-filozofiai-iskola/>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130128/4ea131b0/attachment-0001.html