<h1></h1>
<div class="post-extras">
</div>
<p style="text-align:justify"><b>A <a title="Isten tervez, ember válik" href="http://nol.hu/belfold/20130126-isten_tervez__ember_valik" target="_blank">Népszabadság publicistája</a>
élesen bírálja a kereszténység szexualitással és házassággal
kapcsolatos felfogását. </b>......<br></p><p style="text-align:center">***</p>
<p style="text-align:justify">.....<br></p>
<p style="text-align:justify"><b>Jó hírem van. Azt a
szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet, a keresztény
egyház már a kezdet kezdetén elítélte. </b>A nézet hátterében egyes
gnosztikus és szélsőségesen enkratita irányzatok állnak, amelyek
elítélték a testet, és követőiknek teljes szexuális önmegtartóztatást
írtak elő. A legelső, aki dokumentáltan szembeszállt velük, éppen a
Népszabadság cikkében bűnbakként megnevezett Pál apostol és az általa
alapított közösségek voltak [<a title="A házasság az Újszövetségben" href="http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/03/03/a-hazassag-az-ujszovetsegben/" target="_blank">Erről bővebben itt!</a>].
Az ún. lelkipásztori levelekből (a Timóteusnak címzett két levél és a
Tituszhoz írt levél) világos, hogy a házasság védelemre szorult a
túlzott aszketikus törekvésekkel szemben, hiszen veszélyes, egyenesen
ördögi az a tanítás, amely megtiltja a házasságot, ahogyan tiltja
bizonyos ételek fogyasztását is. Az önmegtartóztatásnak ez a formája a
teremtett világ jóságának megvetésére alapozódik (vö. 1Tim 4,1-5). A
házasság nemhogy nem tisztátalan, hanem kiváló iskola, amely felkészít
az egyházi közösség irányítására. A lelkipásztornak családfőként kell
gondoskodnia a rábízottakról, ezért jó, ha tapasztalt, egyszer nősült
férfiakat szentelnek episzkoposszá és diakónussá, akik “gyermekeiket és
házukat jól vezetik” (1Tim 3,2 és 12, Titusz 1,5-7).</p>
<p style="text-align:justify"><b>Pál apostol</b>nak a korintusi gyülekezet
kérdéseire adott válaszai (1Kor 6. fejezet) egyszerre tartják szem előtt
a keresztények házasságának szigorú krisztusi normáját, és az adott
élethelyzetek kapcsán jelentkező egyedi eseteket. <b>Krisztusi parancsokat
és apostoli tanácsokat ad szüzeknek, fiatal özvegyeknek, lányaikat
férjhez adni kívánó családanyáknak, keresztény házaspároknak, és
olyanoknak, akik maguk megkeresztelkedtek, de házastársuk nem követte
őket ezen az úton.</b> Nem a házasság teológiáját fejti ki, hanem gyakorlati
kérdésekre válaszol, válaszaiból pedig jól érzékelhető az őskeresztény
közösség feszült várakozása Krisztus közelinek vélt második
eljövetelére. Pál apostol lenne tehát a kereszténység
szexualitás-ellenességének forrása? Ha nem ő, akkor talán az
egyházatyák, a hivatkozott Tertullianus, Órigenész, Aranyszájú Szent
János, Ágoston?</p>
<p style="text-align:justify"><b>Az állítólag házasság- és
szexualitás-ellenes, egyébként nős Tertullianus így magasztalta a
házasságot – férfi és nő testi és lelki egységét </b>– feleségének írt
könyve végén: “Honnan lehetne elegendő erőnk ama házasság boldogságának
ecseteléséhez, melyet az Egyház kötött egybe, melyet az áldozat erősít
meg, az áldás megpecsétel, az angyalok hirdetnek, és érvényesnek tekint
az Atya? Hiszen jogos és helyes házasságot még a földön sem kötnek a
gyermekek atyáik beleegyezése nélkül. <b>Mily nagyszerű az iga, amelyet a
hívő pár visel. Egy a reményük, egy a fegyelmük, és ugyanaz a
szolgálatuk. Testvérek ők mindketten, szolgatársak mindketten, sem
testben, sem lélekben nincsen különbség közöttük. Valóban ketten egy
testben élnek ők. Ahol egy a test, egy a lélek is.</b>” (Ad Uxorem
2.9.6-8.). [<a title="Házasság, özvegység, szüzesség – Tertullianus véleménye" href="http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/05/07/814/" target="_blank">Erről bővebben itt!</a>]</p>
<p style="text-align:justify"><b>Órigenész, az egyik legjelentősebb
szentírásmagyarázó</b>, akit túlzó allegorizálással vádoltak, egy hagyomány
szerint éppen Máté 19,12 versét értette szó szerint: „vannak olyan
eunuchok, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg
tudja érteni, értse meg.” Órigenész ezért állítólag méreggel tette
nemzőképtelenné önmagát. Legalábbis ellenfelei ezt terjesztették róla,
és még az is lehet, hogy igazat mondtak, bár ezt sok szakértő kétségbe
vonja (köztük Christoph Markschies, aki legutóbb szentelt igen alapos
tanulmányt a kérdésnek.)<b> Ezt e tettet, akár elkövette Órigenész, akár
nem, elítélte és elítéli az az egyház, amely kezdettől fogva
határozottan tiltotta e vers szó szerinti értelmezését és eunuchok
klerikussá szentelését.</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Aranyszájú Szent János már kortársai
szerint is rétorikai zseni volt,</b> aki egészen fiatalon a pogány Libaniosz
iskolájában elsajátította az úgynevezett „második szofisztika” teljes
szónoki eszköztárát. Mint más szónokok, gyakran használt erős és
szuggesztív képeket. Így járt el akkor is, amikor <b>az élet múlandóságára
hivatkozva akarta megingó szerzetestársait figyelmeztetni az önként
vállalt önmegtartóztatás melletti kitartásban.</b> Természetesen nem ő az
egyetlen, aki benső zsigerek és külső szépség kontrasztját mintegy <em>memento mori</em>-ként
idézi. Baudelaire-ben egy kifordult belű döglött macska látványa
ébresztett hasonló gondolatokat: „És hiába, ilyen mocsok leszel, te
drága, / ilyen ragály és borzalom, / szemeim csillaga, életem napvilága,
/ te, lázam, üdvöm, angyalom! / Igen! ilyen leszel, te, nők között
királynő, / az utolsó szentség után, /csontod penész eszi, húsodból
vadvirág nő / s kövér gyom burjánzik buján.” (Egy dög) Ilyen lesz még a
legszebb nő is? Ilyen. <b>A szép formájú testben „takony” és „köpet” van?
Igen. Leértékeli ezért Aranyszájú Szent János a szerelmet és a
szexualitást? Nem. Az egyházatyák közül <u>éppenséggel ő írja a legszebb
homíliákat a házastársi szerelemről és hűségről.</u></b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Idézzük tehát mi is</b> azt az egyházatyát,
„aki igyekszik elvenni férfitársai gusztusát a szerelemtől”! „Egy bölcs
ember, amikor az áldásokat számba vette, közéjük sorolta az <b>asszonyt,
aki férjével egyetértésben cselekszik</b> (Sirák 25,1). Máshol úgy fogalmaz,
hogy <b>áldás, ha a feleség férjével egyetértésben él</b> (Sirák 40,23). Már
kezdettől nagy gondot fordított az Isten a házasságra; úgy beszélt
kettejükről, mint egyről, mikor azt mondta:<b> ‘Férfiúnak és nőnek
teremtette meg őket’ (Ter 1,27). Máshol pedig ‘nincs férfi, sem nő’ (Gal
3,28). Hiszen nincs oly bensőséges viszony két férfi közt, mint nő és
férfi közt, ha, mint ahogy helyes, házasságban élnek.</b> Ezért egy áldott
férfiú, amikor túláradó szeretetét ki akarta nyilvánítani, s egy
barátját, lélekben eggyé forrt társát siratta, nem atyját említette, sem
anyját, gyermekét, testvérét vagy barátját, hanem kit? <b>‘Irántad való
oly nagy szeretet kerített hatalmába engem, mint asszony iránti
szeretet.’</b> (2Sám 1,26). Bizony, bizony, e szeretet hatalmasabb minden
zsarnoknál. A többi kívánság ugyanis lehet erős, <b>ez azonban nemcsak
erős, de olthatatlan is. Mert a szerelem ott rejlik természetünk mélyén,
és észrevétlenül összekapcsolja férfi és nő testét. Ezért lett
kezdetben a férfiúból az asszony, majd azután a férfiúból és asszonyból a
férfi és a nő. Látod, milyen kötés, milyen összefonódás?</b>” (HomEf 20.1.
Bugár István fordítása) <u><b>Hol van itt szerelem-ellenesség, hol itt az
“antiszexualitás”?</b></u></p>
<p style="text-align:justify"><b>Szent Ágoston,</b> aki „hosszan fejtegeti
milyen rettenetes probléma a nemi aktus”, értekezést ír a házasság és a
házasságon belüli szexualitás védelmében a radikális aszketikus
irányzatokkal szemben (<em>De bono conjugii</em>). E műben alapozza meg
azt a máig mérvadó felfogást, hogy <b>a házasság kölcsönös
szeretetkapcsolat, amelynek három alapvető java: a hűség, az utódnemzés
és a szentségi karakter</b>. Kései műveiben valóban többször kifejti azt,
hogy a kéjvágy a bűneset következménye, ezt a gondolatát azonban már
egyes kortársai is vitatták, az egyház egyéni véleményének tekintette,
és bár jelentős követőkre talált például a XIII. századi ferences
teológusok körében, soha nem öltött hivatalos formát. Éppen ellenkezőleg
történt. <b>A hivatalos katolikus egyházi tanítások</b> [<a href="http://katolikusszemmel.wordpress.com/category/szentsegek/szentsegi-hazassag/" target="_blank">amelyekről ezekben a bejegyzésekben írtam részletesebben</a>]
<b>Aquinói Szent Tamás nézetét veszik alapul, amely szerint a szexuális
hajlam és gyönyör természetes javunk</b> (vö. például STh. Ia II ae. qu. 94
a. 2.). <b>A szexualitás az alapja az emberi társadalomnak, mert ez vonzza
egymáshoz a férfit és a nőt, akiknek szexuális egyesülésből gyermek
születhet, s így jön létre a személyek legalapvetőbb, természetes
közössége, a család, a társadalom legkisebb sejtje.</b></p>
<p style="text-align:justify">A keresztény tanítás kifejezetten tiltja,
hogy a házasságot külsődleges szempontok alapján kössék meg. <b>A pusztán
anyagi érdekből megkötött kapcsolatot a katolikus egyház nem tekinti
létrejött szentségi házasságnak, még ha ún. “templomi esküvő” keretében
köttetett is.</b> Ez nem mai tanítás, ahogyan az ezzel ellentétes gyakorlat
is ősrégi: „Ne azt várd a házasságtól – mondja Aranyszájú Szent János,
hogy vagyonra tégy szert, s minden mást megkapsz. Ki az, aki a
fontosabbakat elhanyagolja, s a jelentéktelenebbekre van gondja? De jaj,
úton-útfélen így teszünk. Ha gyermekünk van, nem arra törekszünk, hogy
derék ember legyen, hanem hogy gazdag feleségre tegyen szert: nem hogy
jómodorú, hanem hogy jómódú legyen. Ha foglalkozást keresünk, nem azt
nézzük, hogy bűntől ment legyen, hanem, hogy hasznot hajtson. Minden
pénzzé lett. Minden elkorcsosult, mert a pénz iránti szerelem tart
hatalmában bennünket.” (HomEf 20,3.)</p>
<p style="text-align:justify">Mindezek után <i><b>nem túlzás kijelenteni: a
jól ismert keresztény- és egyházellenes brosúrák vádjait ismételgeti a
Népszabadság e témában teljesen felkészületlen publicistája</b>,</i> amikor
kijelenti, hogy az egyház „a földi és testi boldogság igényét
démonizálta.” Ilyesmit csak az állít, aki teljesen figyelmen kívül
hagyja a forrásokat, az egyházi művészetet, a költészetet, az irodalmat,
és egyháztörténeti <i><b>ismeretei lényegében nem haladják meg a “Brian
életé”-ből és a “Gyalog galopp”-ból meríthető tudást.</b></i></p>
<p style="text-align:justify">Az újságíró szerint „a nyilvánosságot
uraló keresztény kommunikációnak Magyarországon is létezik a földi
boldogságunkat jobban szolgáló alternatívája.” Ezzel egyetértek. Az
egyházi kommunikáció ebben a kérdésben nem kielégítő, és a keresztény
társadalometikát politikailag képviselni hivatott KDNP megítélésem
szerint nagyon gyengén teljesít. Azt azonban nem egészen értem, miért
tartja a szerző megfelelő alternatívának a <b>Pál Feri atyától idézett
felfogás</b>t: „Az emberiség még nem volt olyan helyzetben, hogy képesek
lettünk volna évtizedekig együtt élni valakivel egészségesen. Viszonylag
jólétben élünk, az igényeink megemelkedtek, többet várunk egy családi
vagy párkapcsolattól, mint 50-100 éve, és erre a megváltozott helyzetre
még nem találtunk választ. A sok válás realitás, de azt is kifejezi,
hogy nem találtunk még olyan választ, ami egy másfajta realitást is
kifejezne – például, hogy <b>az embernek jólesik, ha hűségesek hozzá.</b> <b>Nem
vagyok borúlátó: útkeresés zajlik. Sokan komolyan keresik, hogy a
megváltozott körülmények között ezeket az értékeket más értékekkel
hogyan tudják harmóniába hozni, például egyszerre élvezni az életet és
elköteleződni.”</b></p>
<p style="text-align:justify">Nem ismerem ennek a Népszabadságban
citált szövegrésznek a tágabb összefüggését, ezért nem biztos, hogy jól
értem. Mindenesetre a kiindulópont <i><b>ebben a formában téves: „Az emberiség
még nem volt olyan helyzetben, hogy képesek lettünk volna évtizedekig
együtt élni valakivel egészségesen.”</b></i> Hogy mást ne mondjak,<u><b> római
sírfeliratok tömege tanúsítja, hogy házastársak évtizedekig szeretetben
és hűségben együtt éltek. Egészségben, betegségben.</b></u> Az <b>nem kétséges,
hogy komoly társadalmi változások, jogszabályi átalakulások mentek végbe
a 19. századtól kezdve, amelyek erősen érintették a házasság
intézményét és annak társadalmi megítélését</b>. Amiben viszont egészen
biztosan egyetértek Pál Feri atyával: <b>lehetséges egy életre
elköteleződni valaki mellett a házasságban úgy, hogy hűségesek maradunk
hozzá, és mindeközben élvezzük az életet. Ez az egyház hagyományos
felfogása</b>, és ha ezt tartja elfogadható alternatívának Révész Sándor,
akkor Isten hozta “a klubban”! Hiszen a házasság egyszerre a legszentebb
magánügy és <a title="A házasság mint filozófiai iskola" href="http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/12/20/a-hazassag-mint-filozofiai-iskola/" target="_blank">a legfontosabb közügy!</a></p>