[Grem] Böjte Cs-tól 2013. jan. 12-én

[Emoke Greschik]

*Az élet szép, az élet jó, élni érdemes!!*

Végtelen szomorú szívvel olvasom, hallom itt is ott is, hogy lám - lám
milyen rossz világban élünk! Fiatalok, nyugdíjas idősek, nagyon sokan,
mindenféle rangú, rendű ember, veszi a bátorságot, hogy ezt az egész
világot, úgy ahogyan van, tudósokkal, művészekkel, államférfiakkal,
egyházakkal mindenestől egy kalap alá véve summásan leszólják, mocskolják,
ócsárolják. És minderre, - döbbenten látom, - hogy szinte mindenki bólogat,
hogy valóban ez az egész világ úgy, ahogyan van rossz, korrupt, mocskos,
elvetni való!! Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat
mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről,
múltról, jövőről egyaránt!! Feltúrják a pöcegödröket, elé bányásszák
évszázadok távlatából is a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi
asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől, az
alkotó, becsületes munkától.

Kedves testvéreim ez a sok siránkozás, leszólás, mocskolódás a gonosz lélek
hangja!! A mindent tagadó, Isten művét ócsárló Sátán adja ezt a hangot a
világot szidó ember szájába, és sajnos ők gondolkodás nélkül fújják, az
éktelen hamis szöveget!! A gonosznak nem volt jó a kezdet kezdetétől semmi,
nem volt jó az Éden, nem volt elég jó a Virágvasárnapján Jeruzsálembe
bevonuló Jézus Krisztus. Neki soha semmi nem is lesz elég jó, Isten szép
ajándékaiból, mert ö a lázadó, az ócsárló, a mindig és mindent tagadó. Az
ördög, sajnos munkáját oly eredményesen végzi, hogy nagyon sokan világvégi
hangulatban tengetik életüket, várják az önként vállalt semmittevésben az
összeomlást, a tétlen elégedetlenkedésben, meddő siránkozásban való
megsemmisülést, egyszóval a teremtő Isten kudarcát.

Én hiszek ebben a csodálatos világban! A tudósok szerint talán 14 milliárd
évvel ezelőtt egy maréknyi anyag ősrobbanásából keletkezett a kozmosz, a
parányi részecskék egymásra találásából, közösségéből született 4-5
milliárd évvel ezelőtt a naprendszerünk, e földgolyó, mely bár irdatlan
sebességgel száguld a világűrbe, mégis békés otthona tudott lenni az
életnek, az emberiségnek. Csodásan feltarisznyált világunkban, az ember
megtalálta mindazt, mi álmai valóra váltásához szükséges, vasércet, rezet,
kőolajat, így szép autókat, repülőket készítve munkánk könnyebb,
meglátogathassuk egymást. Bölcs okos mérnökeink munkája kitermeli a föld
mélyéből a gázt, hogy praktikus kis kazánok jóvoltából akár egyetlen csomag
gyufával átvészeljük a hideg telet... És folytathatnám e szemünk előtt
egymásból születő csodák végtelen láncolatának dicséretét, de inkább
alázattal leborulok Jézus Krisztus előtt aki kétezer éve nyugtatva,
bátorítva így szólt hozzánk: "Atyám mindmáig munkálkodik és én is
munkálkodom!" Jn 5,17 Igen én hiszek a jósággal, szeretettel munkálkodó
Istenben, hiszem, hogy e földnevű projektjét nem azért indította el, hogy
majd egyszer fáradt kezéből kicsúszva visszahulljon az a semmibe. Ő erős
kézzel vezet ma is bennünket, világunk megannyi szép vonásán ott ragyog
gondoskodó szeretetének a kéznyoma. Ma is hív, bátorít, hogy társai
legyünk, vele együtt teremtsük tovább szép világunkat, keresünk irányt a
semmiből induló, hosszú utat megtett emberiségnek a következő lépéseihez. Ő
azt akarja, hogy találjunk megoldásokat, válaszokat, mert mindig van
tovább, van olyan megoldás, mely mindnyájunknak jó, járható út! Igen,
hihetetlen hosszú, és csodálatos az az út, melyet maga az élet bejárt e pár
milliárd év alatt, nekünk hinnünk kell, hogy még csodálatos távlatok vannak
az emberiség előtt. Létünk nem egy vakvágányon vánszorgó, tehetetlen
korlátok közé zárt vergődés, nincs előttünk a szárnyalásunkat megtörő
áttörhetetlen plafon. Persze, hogy a bennünket bátorító, vigasztaló Isten
kudarcára fogadó gonosz megtesz mindent, hogy elbizonytalanodva
megtorpanjunk, hogy a megoldást kereső párbeszédek hangját átvegye az
acsarkodó gyűlölködés, és a jókedvű munkás hétköznapokat felváltsa a
haragtól izzó, egymás torkának eső emberek véres őrjöngése.

Olyan rossz ez a világ?! Kitudná megmondani, hogy ma hány lélek él az
emberek irgalmából? Lám ez a rossz világ eltartja a széthullott családok
gyermekeit, meleg otthont ad, ruhát, tanszert, mindennapi betevő falatot
biztosít nekik, és megszervezi, hogy főiskolára, egyetemre járhassanak.
Könyörgünk a gyermekeknek, hogy méltóztassanak tanulni, felnőni oda, hogy
saját lábukra állva, önálló életet kezdhessenek. A történelmet ismerő ember
előtt világos, hogy hatalmas lépéseket tettünk, teszünk a demokrácia felé,
még a mi térségünkben, itt a Balkánon is, hisz nap mind nap élhetőbb ez a
világ. Szidjuk az Erdélyi kisebbségi sorsot, pedig még az eldugott kis
szórvány falvainkban is az állam magyar nyelven akár egyetlen gyerek
számára is fenntart iskolát, fizeti a tanítót, tanárt, hogy nyitogassa a
gyermek előtt az ismeretek, a tudás ajtaját, anyanyelvén. Polgármesterek
bizalommal felhívnak, és szinte könyörögve kérik, hogy egy egy történelmi
épületet, kaszárnyát vegyünk át, segítenek mindenben, hogy az szépen
felújítva otthona lehessen a bajba került gyermekeknek, fiataloknak. Egy
pár hónappal ezelőtt ott álltunk Szalontán egy szépen felújított
gyermekvédelmi központ előtt, hogy Isten áldását kérjük a munkánkra és
átadjuk a gyermekeknek. Akkor és ott mondtam, a város polgármestere, a
térségnek parlamenti képviselője előtt, hogy soha semmilyen szín alatt nem
hittem volna még 1o évvel ezelőtt sem, hogy megérhetem, azt, hogy egy
hajdani magyar huszár laktanyát, melyben évtizedekig román katonák laktak,
ingyen átadják a gyermekeinknek. És megtörtént a csoda, sőt még támogatást
is adtak Bukarestből, teljesen hivatalosan, hogy szépen felújítsuk az
épületeket, és abban Isten nevét segítségül híva, anyanyelvünkön
gyermekvédelmi otthont indítsunk be! Ott álltunk némán és körülöttünk, a
hajdani kaszárnya udvarán több mind száz gyermek szaladgált, játszadoztak,
mert a háború fészkéből, a katonák békésen vissza vonultak, és mi Isten
nevében létrehozhattuk a Béke Királynőjéről elnevezett gyermekvédelmi
központot!

Mindazok, akik habzó szájjal minden ellen lázadnak, a félelem, a
bizonytalanság, a káosz ügyvivői. Természetes, hogy az előttünk tornyosuló
gondokat nem szabad lekicsinyelni, de hinnünk kell, hogy azokat türelmes
párbeszéddel, nyugodt érveléssel, és kemény kitartó munkával képesek
vagyunk megoldani. Bízzunk tudósainkban, nézzünk fel Isten adta tehetséggel
rendelkező művészeinkre, hagyjuk, hogy dolgozzanak nyugodtan a hivatalosan
megválasztott államférfijaink, és őseink hitét hirdető papjainkkal mi is
térdeljünk le világunkat biztos kézzel vezető Istenünk előtt. Higgyünk a
holnapban, és mindenki ott, ahova sorsa állította végezze a tőle telhető
legjobban a munkáját, ne hagyja, hogy a félelem, a kishitűség kivegye
kezünkből a mindennapi feladatokat. A diák tanuljon, képezze magát,
bontakoztassa ki testéből, szellemi adottságaiból a legtöbbet maga és a
testvérei örömére. És mi felnőttek, seperjük tisztára a saját portánkat,
mindenki a maga munkáját végezze, ahogyan a testünkben is a szervek, sejtek
végzi mindegyik a maga sajátságos dolgát, bízva abban, ki az életet adta,
az jóvégre is tudja vinni mindazt mit elkezdett. Gondviselő Istenünkre
számíthatunk, ha bízunk benne, és dolgozunk, hiszem, hogy lesz népünknek,
itt Erdélyben autonómiája, és megmarad egységes fejlesztési régiónak a
Székelyföld.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Déva, 2o13 január 12
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130113/67659e8b/attachment.html