<p class="MsoNormal"><b><font color="green" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14.0pt;font-family:Arial;color:green;font-weight:bold">Az élet szép, az élet jó, élni érdemes!!</span></font></b><font color="green"><span style="color:green"><br>

<br>
</span></font><font color="green" face="Arial" size="4"><span style="font-size:14.0pt;font-family:Arial;color:green">Végtelen szomorú szívvel olvasom, hallom itt is
ott is, hogy lám - lám milyen rossz világban élünk! Fiatalok, nyugdíjas idősek,
nagyon sokan, mindenféle rangú, rendű ember, veszi a bátorságot, hogy ezt az
egész világot, úgy ahogyan van, tudósokkal, művészekkel, államférfiakkal,
egyházakkal mindenestől egy kalap alá véve summásan leszólják, mocskolják,
ócsárolják. És minderre, - döbbenten látom, - hogy szinte mindenki bólogat,
hogy valóban ez az egész világ úgy, ahogyan van rossz, korrupt, mocskos,
elvetni való!! Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani
a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről
egyaránt!! Feltúrják a pöcegödröket, elé bányásszák évszázadok távlatából is a
legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az
étvágyát, a kedvét az élettől, az alkotó, becsületes munkától.<br>
<br>
Kedves testvéreim ez a sok siránkozás, leszólás, mocskolódás a gonosz lélek
hangja!! A mindent tagadó, Isten művét ócsárló Sátán adja ezt a hangot a
világot szidó ember szájába, és sajnos ők gondolkodás nélkül fújják, az éktelen
hamis szöveget!! A gonosznak nem volt jó a kezdet kezdetétől semmi, nem volt jó
az Éden, nem volt elég jó a Virágvasárnapján Jeruzsálembe bevonuló Jézus
Krisztus. Neki soha semmi nem is lesz elég jó, Isten szép ajándékaiból, mert ö
a lázadó, az ócsárló, a mindig és mindent tagadó. Az ördög, sajnos munkáját oly
eredményesen végzi, hogy nagyon sokan világvégi hangulatban tengetik életüket,
várják az önként vállalt semmittevésben az összeomlást, a tétlen
elégedetlenkedésben, meddő siránkozásban való megsemmisülést, egyszóval a
teremtő Isten kudarcát.<br>
<br>
Én hiszek ebben a csodálatos világban! A tudósok szerint talán 14 milliárd
évvel ezelőtt egy maréknyi anyag ősrobbanásából keletkezett a kozmosz, a
parányi részecskék egymásra találásából, közösségéből született 4-5 milliárd
évvel ezelőtt a naprendszerünk, e földgolyó, mely bár irdatlan sebességgel
száguld a világűrbe, mégis békés otthona tudott lenni az életnek, az
emberiségnek. Csodásan feltarisznyált világunkban, az ember megtalálta mindazt,
mi álmai valóra váltásához szükséges, vasércet, rezet, kőolajat, így szép
autókat, repülőket készítve munkánk könnyebb, meglátogathassuk egymást. Bölcs
okos mérnökeink munkája kitermeli a föld mélyéből a gázt, hogy praktikus kis
kazánok jóvoltából akár egyetlen csomag gyufával átvészeljük a hideg telet...
És folytathatnám e szemünk előtt egymásból születő csodák végtelen láncolatának
dicséretét, de inkább alázattal leborulok Jézus Krisztus előtt aki kétezer éve
nyugtatva, bátorítva így szólt hozzánk: &quot;Atyám mindmáig munkálkodik és én
is munkálkodom!&quot; Jn 5,17 Igen én hiszek a jósággal, szeretettel munkálkodó
Istenben, hiszem, hogy e földnevű projektjét nem azért indította el, hogy majd
egyszer fáradt kezéből kicsúszva visszahulljon az a semmibe. Ő erős kézzel
vezet ma is bennünket, világunk megannyi szép vonásán ott ragyog gondoskodó
szeretetének a kéznyoma. Ma is hív, bátorít, hogy társai legyünk, vele együtt
teremtsük tovább szép világunkat, keresünk irányt a semmiből induló, hosszú
utat megtett emberiségnek a következő lépéseihez. Ő azt akarja, hogy találjunk
megoldásokat, válaszokat, mert mindig van tovább, van olyan megoldás, mely
mindnyájunknak jó, járható út! Igen, hihetetlen hosszú, és csodálatos az az út,
melyet maga az élet bejárt e pár milliárd év alatt, nekünk hinnünk kell, hogy
még csodálatos távlatok vannak az emberiség előtt. Létünk nem egy vakvágányon
vánszorgó, tehetetlen korlátok közé zárt vergődés, nincs előttünk a
szárnyalásunkat megtörő áttörhetetlen plafon. Persze, hogy a bennünket
bátorító, vigasztaló Isten kudarcára fogadó gonosz megtesz mindent, hogy elbizonytalanodva
megtorpanjunk, hogy a megoldást kereső párbeszédek hangját átvegye az acsarkodó
gyűlölködés, és a jókedvű munkás hétköznapokat felváltsa a haragtól izzó,
egymás torkának eső emberek véres őrjöngése.<br>
<br>
Olyan rossz ez a világ?! Kitudná megmondani, hogy ma hány lélek él az emberek
irgalmából? Lám ez a rossz világ eltartja a széthullott családok gyermekeit,
meleg otthont ad, ruhát, tanszert, mindennapi betevő falatot biztosít nekik, és
megszervezi, hogy főiskolára, egyetemre járhassanak. Könyörgünk a gyermekeknek,
hogy méltóztassanak tanulni, felnőni oda, hogy saját lábukra állva, önálló
életet kezdhessenek. A történelmet ismerő ember előtt világos, hogy hatalmas
lépéseket tettünk, teszünk a demokrácia felé, még a mi térségünkben, itt a
Balkánon is, hisz nap mind nap élhetőbb ez a világ. Szidjuk az Erdélyi
kisebbségi sorsot, pedig még az eldugott kis szórvány falvainkban is az állam
magyar nyelven akár egyetlen gyerek számára is fenntart iskolát, fizeti a
tanítót, tanárt, hogy nyitogassa a gyermek előtt az ismeretek, a tudás ajtaját,
anyanyelvén. Polgármesterek bizalommal felhívnak, és szinte könyörögve kérik,
hogy egy egy történelmi épületet, kaszárnyát vegyünk át, segítenek mindenben,
hogy az szépen felújítva otthona lehessen a bajba került gyermekeknek,
fiataloknak. Egy pár hónappal ezelőtt ott álltunk Szalontán egy szépen
felújított gyermekvédelmi központ előtt, hogy Isten áldását kérjük a munkánkra
és átadjuk a gyermekeknek. Akkor és ott mondtam, a város polgármestere, a
térségnek parlamenti képviselője előtt, hogy soha semmilyen szín alatt nem
hittem volna még 1o évvel ezelőtt sem, hogy megérhetem, azt, hogy egy hajdani
magyar huszár laktanyát, melyben évtizedekig román katonák laktak, ingyen
átadják a gyermekeinknek. És megtörtént a csoda, sőt még támogatást is adtak
Bukarestből, teljesen hivatalosan, hogy szépen felújítsuk az épületeket, és
abban Isten nevét segítségül híva, anyanyelvünkön gyermekvédelmi otthont
indítsunk be! Ott álltunk némán és körülöttünk, a hajdani kaszárnya udvarán több
mind száz gyermek szaladgált, játszadoztak, mert a háború fészkéből, a katonák
békésen vissza vonultak, és mi Isten nevében létrehozhattuk a Béke
Királynőjéről elnevezett gyermekvédelmi központot!<br>
<br>
Mindazok, akik habzó szájjal minden ellen lázadnak, a félelem, a
bizonytalanság, a káosz ügyvivői. Természetes, hogy az előttünk tornyosuló
gondokat nem szabad lekicsinyelni, de hinnünk kell, hogy azokat türelmes
párbeszéddel, nyugodt érveléssel, és kemény kitartó munkával képesek vagyunk
megoldani. Bízzunk tudósainkban, nézzünk fel Isten adta tehetséggel rendelkező
művészeinkre, hagyjuk, hogy dolgozzanak nyugodtan a hivatalosan megválasztott
államférfijaink, és őseink hitét hirdető papjainkkal mi is térdeljünk le
világunkat biztos kézzel vezető Istenünk előtt. Higgyünk a holnapban, és
mindenki ott, ahova sorsa állította végezze a tőle telhető legjobban a
munkáját, ne hagyja, hogy a félelem, a kishitűség kivegye kezünkből a
mindennapi feladatokat. A diák tanuljon, képezze magát, bontakoztassa ki
testéből, szellemi adottságaiból a legtöbbet maga és a testvérei örömére. És mi
felnőttek, seperjük tisztára a saját portánkat, mindenki a maga munkáját
végezze, ahogyan a testünkben is a szervek, sejtek végzi mindegyik a maga
sajátságos dolgát, bízva abban, ki az életet adta, az jóvégre is tudja vinni
mindazt mit elkezdett. Gondviselő Istenünkre számíthatunk, ha bízunk benne, és
dolgozunk, hiszem, hogy lesz népünknek, itt Erdélyben autonómiája, és megmarad
egységes fejlesztési régiónak a Székelyföld.<br>
<br>
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.<br>
<br>
Déva, 2o13 január 12</span></font></p>









<font color="green" face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12.0pt;color:green"><br>
</span></font>