[Grem] !! Csath M.: Vannak-e a növekedésnek korlátai?

[Emoke Greschik]

Mogyorósi Dóri, k. Lttagtól a cikk továbbítása (aláhúzás saját):

*Csath Magdolna, közgazdász egyetemi tanár: Vannak-e a növekedésnek
korlátai? *

   *Vannak-e a növekedésnek korlátai?*

"Scarcity", azaz "*Szűkösség"* címmel jelent meg *Ch. O. Clugston amerikai
szerző nagy érdeklődést kiváltó könyve* az USA-ban. (Booklocker.com,Inc.).
A könyv borítóján a következő figyelemfelkeltő gondolat olvasható: Ha az
ember, a "homo sapiens" valóban különleges lény, most itt az ideje, hogy
ezt bebizonyítsa.

A szerző 30 évet töltött el az elektronikai iparban különböző vezető
pozíciókban, a marketingtől a pénzügyekig. Vezérigazgatóként ment
nyugdíjba. Jelenleg tanácsadóként dolgozik. Könyve ismertetésében a
következőket írja: "2006 óta folytatok szerteágazó kutatásokat *a
fenntarthatóság témaköré*ben. Ennek keretében figyelmem mindinkább* a
nem-megújuló erőforrásokra terelődött, amelyek a kőolajat és földgázt,
valamint a fém- és nem fém-eredetű ásványi anyagokat foglalják magukban*".
A részletes kutatások során a szerző feltérképezte az ezen nem-megújuló
erőforrások forrásait, és a rendelkezésre álló mennyiségeket szerte a
világban. A 380 oldalas könyvből 234 oldal foglalkozik ezekkel az
anyagokkal: *hol és mennyi található belőlük, mekkora a világban az éves
átlagos kitermelés mennyisége, milyen ipari termeléshez mely anyagokra van
szükség, és - figyelembe véve az éves átlagos kitermelést - várhatóan mikor
fogynak majd el ezek az erőforrások a Földről.* Majd arra *a következtetés*re
jutott, hogy *a jelenlegi növekedési válság csak rövid időre szűnhet meg,
és valószínűleg rövid időn belül újra ki fog törni*. Az állandó gazdasági
növekedéshez ugyanis elengedhetetlen a nem-megújuló erőforrások bővülő
kiaknázása, aminek pedig gátat szab a fogyó energia és nyersanyag mennyiség
illetve a kitermelés növekvő költségei.

*A szerző nem hisz abban, hogy az alternatív energiaforrások pótolni tudják
a hagyományos, "fosszilis" energiát.* Úgy gondolja *továbbá, hogy az emberi
kreativitás nem lesz képes műanyagokkal pótolni a kifogyó ásványokat és
fémeket*. Ezért azt a következtetést vonja le, hogy *az emberiség
gazdagabbik része kénytelen lesz lemondani nemcsak az életszínvonal elvárt
állandó növekedéséről, de még az elért szintjéről is*. A szegény,
felzárkózni vágyó országok lakossága pedig le kell, hogy mondjon arról,
hogy életszínvonala valaha is behozza a fejlettek mai életszínvonalát. Ez
természetesen *konfliktusok*kal fog járni. Ezek között is kiemelkedően
veszélyesek lehetnek az egyre fogyó erőforrásokért folytatott,
esetenként *helyi
háborúk*ba torkolló harcok, és nem sok jót ígérnek a szegény országokban
várható társadalmi-szociális feszültségek sem. Ezen túl az erőforrásokért
folyó harc a természetre egyre veszélyesebb és növekvő költségekkel
járó *kiaknázási
technológiák - mint például a mélytengeri olajkutatások - alkalmazását
kényszeríti ki, amelyek ökológiai katasztrófákhoz vezethetnek*. Erre volt
példa a British Petroleum mélyvízi olajkutatásai által okozott
környezetszennyezés 2010-ben, a Mexikói Öbölben. A szerző véleménye szerint
*a következő válság olyan ökológiai  természetű válság lesz,* amelyre nehéz
lesz politikai megoldást találni. Ökológiai és társadalmi megoldásokra *lesz
szükség, azaz paradigma váltásra*, amelynek kulcsa, hogy *le kell mondani
az állandó mennyiségi növekedésről, még pedig minél előbb*.  Új minőségi
szemléletre,  *a fenntartható fejlődésre való átállásra van szükség*.
Ezért ma már a fenntartható fejlődés  nem választható megoldás, hanem az
egyedül lehetséges megoldás - állítja a szerző.  A fenntartható fejlődés
legalább három területen követel szemléleti és cselekvési változást:

*A/ Abba kell hagyni, hogy a nemzet teljesítményét a bruttó hazai termékkel
(GDP) mérjük.*

*B/ A növekedés helyett a fejlődésre kell összpontosítani a társadalom
figyelmét.*

*C/ Az állam aktív szerepvállalásával drasztikusan meg kell változtatni a
gazdaság szerkezetét.*

Mit értünk ezeken?

*A GDP-vel mért gazdasági teljesítmény félrevezető. *A GDP például
növekedett azzal, hogy a MAL Zrt. által okozott környezetszennyezést el
kellett tüntetni. Vagyis *a GDP értékként, eredményként tüntetett fel egy
óriási természeti és emberi katasztrófa elhárításával járó tevékenységet*.

*A GDP legnagyobb hátránya az, hogy csak a pénzben mérhető tevékenységekkel*
*tud számolni*. Arra viszont teljesen *érzéketlen, hogy* az adott
tevékenység *épító jellegű-e, vagy  kárelhárító, sőt esetleg romboló*. A BP
erőfeszítései a tengeri olajszennyezés eltüntetésére szintén növelték a
GDP-t, hiszen embereket foglalkoztatott és bért fizetett nekik, amelynek
értéke növeli a GDP-t.



Éppen ezért a második változtatás, hogy a társadalom által elért eredmények
mérésére a fenntartható fejlődés mutatóit kell használni. *Ha egy ország a
fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás alapján dönt* az egyes gazdasági
tevékenységek hasznosságáról, *akkor  kizárt az olyan tevékenységek
végzése, amelyek - bár növelnék a GDP-t, de - humán vagy ökológiai
veszélyek hordozói.* *A fenntartható fejlődés mérése hangsúlyozottan veszi
figyelembe a humán tőke és a természeti tőke állapotát,* míg a GDP csak a
pénztőkére figyel. A *fenntartható fejlődés vizsgálja a társadalom
tudásszintjének, egészségének alakulását, a természeti környezet, a levegő,
a víz minőségét, és a "társadalmi egészség" szintjét, például a korrupció
és a társadalmi kohézió állapotát.* Ezért nincs fenntartható fejlődés egy
olyan országban, ahol nő a korrupció, vagy romlik a lakosság egészségi
állapota, tudásszintje, illetve a környezet minősége. *A társadalom
szempontjából* ezért nyilvánvalóan *jobb, ha a mindenkori helyzetet ezekkel
 a mutatókkal mérjük. A tőke érdeke viszont a GDP-vel való
mérés.*Gondoljunk csak például arra, hogy az egyre jobban kihasznált
munkaerő
jelentősen javítja a cégek nyereségét, így a GDP-t is, miközben rontja a
munkavállalók egészségi kilátásait, azaz a fenntartható fejlődés esélyeit.

Végül * a harmadik feladat a gazdasági szerkezet megváltoztatása.* Ezzel
kapcsolatban nemcsak Clugston, de más külföldi szerzők is arra
figyelmeztetnek, hogy *már ma is veszélyeztettek  azok az országok, amelyek
gazdasági szerkezetében túlzottan magas a nagy energia- és alapanyag-igényű
termelést folytató cégek aránya.* Ilyen vállalkozások például a cement,
gumi és vegyi gyárak. *Azok az országok érezhetik magukat biztonságban*,
amelyeknek egyrészt e*rős, a hazai ellátási igények döntő hányadát
kielégíteni képes mezőgazdaságuk és élelmiszeriparuk van,* *másrészt pedig
azok, amelyeknek sokszínű, diverzifikált gazdaságuk van*. Ez azt jelenti,
hogy egészséges arány áll fenn az innovatív hazai kiscégek (KKV-k) és a
nagyvállalatok között, továbbá a szerkezeten belül túlsúlyban vannak a
minimális energia- és anyagfelhasználású  kreatív iparágak és
szolgáltatások, amelyek  nagy hozzáadott érték teremtéssel járulnak hozzá a
fenntartható fejlődéshez.

Emiatt* felértékelődik a képzés, továbbképzés, az élet végéig történő
tanulás , valamint az innováció.* Erről így ír Lin, aki a pekingi egyetem
gazdasági kutatóközpontjának igazgatója "A prosperitás keresése" (Princeton
University Press, USA, 2012) című könyvében: A fejlődéshez a legfontosabb a
tudás, és az azt termelő és hasznosító humán tőke. Ezért *kulcskérdés az
oktatásba és képzésbe való beruházás*. *Igazán sikeres csak az az ország
lehet, amelynek jól megtervezett és végrehajtott humán fejlesztési
stratégiája van* (nem szó szerinti idézet). A társadalom számára pedig
fontosabb lesz a "jól-lét", azaz az anyagi javakkal kifejezhető "jóléttel"
szemben az érzelmi és spirituális fejlődés, az egészség, a barátság, a
tiszta környezet. *Azokra az országokra pedig, amelyek tovább hajszolják a
GDP-vel mért, a társadalomra és a környezetre káros, csak a pénzre
figyelőgazdasági növekedést,
* *társadalmi-gazdasági összeomlás* is várhat.

Csath Magdolna közgazdász egyetemi tanár

2012.12.19.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130107/c27f54e6/attachment-0001.html