Mogyorósi Dóri, k. Lttagtól a cikk továbbítása (aláhúzás saját):<br><br><b>Csath Magdolna, közgazdász egyetemi tanár: Vannak-e a növekedésnek korlátai? </b><br><br>
<div bgcolor="white" lang="HU">
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<p class="MsoNormal"><b><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt;FONT-WEIGHT:bold">Vannak-e a növekedésnek korlátai?</span></font></b></p></div>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">„Scarcity”, azaz „<b>Szűkösség”</b> címmel jelent meg <b>Ch. O. Clugston amerikai szerző nagy érdeklődést kiváltó könyve</b> az USA-ban. (<a href="http://Booklocker.com" target="_blank">Booklocker.com</a>,Inc.).
A könyv borítóján a következő figyelemfelkeltő gondolat olvasható: Ha
az ember, a „homo sapiens” valóban különleges lény, most itt az ideje,
hogy ezt bebizonyítsa.</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">A
szerző 30 évet töltött el az elektronikai iparban különböző vezető
pozíciókban, a marketingtől a pénzügyekig. Vezérigazgatóként ment
nyugdíjba. Jelenleg tanácsadóként dolgozik. Könyve ismertetésében a
következőket írja: „2006 óta folytatok szerteágazó kutatásokat <b>a
fenntarthatóság témaköré</b>ben. Ennek keretében figyelmem mindinkább<b> a
nem-megújuló erőforrásokra terelődött, amelyek a kőolajat és földgázt,
valamint a fém- és nem fém-eredetű ásványi anyagokat foglalják
magukban</b>”. A részletes kutatások során a szerző feltérképezte az ezen
nem-megújuló erőforrások forrásait, és a rendelkezésre álló
mennyiségeket szerte a világban. A 380 oldalas könyvből 234 oldal
foglalkozik ezekkel az anyagokkal: <b>hol és mennyi található belőlük,
mekkora a világban az éves átlagos kitermelés mennyisége, milyen ipari
termeléshez mely anyagokra van szükség, és – figyelembe véve az éves
átlagos kitermelést – várhatóan mikor fogynak majd el ezek az
erőforrások a Földről.</b> Majd arra <u>a következtetés</u>re jutott, hogy <b><u>a
jelenlegi növekedési válság csak rövid időre szűnhet meg, és
valószínűleg rövid időn belül újra ki fog törni</u></b>. Az állandó gazdasági
növekedéshez ugyanis elengedhetetlen a nem-megújuló erőforrások bővülő
kiaknázása, aminek pedig gátat szab a fogyó energia és nyersanyag
mennyiség illetve a kitermelés növekvő költségei.</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt"><u><b>A
szerző nem hisz abban, hogy az alternatív energiaforrások pótolni
tudják a hagyományos, „fosszilis” energiát.</b></u> Úgy gondolja <u><b>továbbá, hogy
az emberi kreativitás nem lesz képes műanyagokkal pótolni a kifogyó
ásványokat és fémeket</b></u>. Ezért azt a következtetést vonja le, hogy <b>az
emberiség gazdagabbik része kénytelen lesz lemondani nemcsak az
életszínvonal elvárt állandó növekedéséről, de még az elért szintjéről
is</b>. A szegény, felzárkózni vágyó országok lakossága pedig le kell, hogy
mondjon arról, hogy életszínvonala valaha is behozza a fejlettek mai
életszínvonalát. Ez természetesen <u><b>konfliktusok</b></u>kal fog járni. Ezek között
is kiemelkedően veszélyesek lehetnek az egyre fogyó erőforrásokért
folytatott, esetenként <b><u>helyi háborúk</u></b>ba torkolló harcok, és nem sok jót
ígérnek a szegény országokban várható társadalmi-szociális feszültségek
sem. Ezen túl az erőforrásokért folyó harc a természetre egyre
veszélyesebb és növekvő költségekkel járó <b>kiaknázási technológiák – mint
például a mélytengeri olajkutatások – alkalmazását kényszeríti ki,
amelyek <u>ökológiai katasztrófák</u>hoz vezethetnek</b>. Erre volt példa a British
Petroleum mélyvízi olajkutatásai által okozott környezetszennyezés
2010-ben, a Mexikói Öbölben. A szerző véleménye szerint <u><b>a következő
válság olyan ökológiai természetű válság lesz,</b></u> amelyre nehéz lesz
politikai megoldást találni. Ökológiai és társadalmi megoldásokra <b>lesz
szükség, azaz paradigma váltásra</b>, amelynek kulcsa, hogy <u><b>le kell mondani
az állandó mennyiségi növekedésről, még pedig minél előbb</b></u>. Új minőségi
szemléletre, <b><u>a fenntartható fejlődésre való átállásra van szükség</u></b>.
Ezért ma már a fenntartható fejlődés nem választható megoldás, hanem az
egyedül lehetséges megoldás – állítja a szerző. A fenntartható
fejlődés legalább három területen követel szemléleti és cselekvési
változást:</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><u><b><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">A/ Abba kell hagyni, hogy a nemzet teljesítményét a bruttó hazai termékkel (GDP) mérjük.</span></font></b></u></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><u><b><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">B/ A növekedés helyett a fejlődésre kell összpontosítani a társadalom figyelmét.</span></font></b></u></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><u><b><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">C/ Az állam aktív szerepvállalásával drasztikusan meg kell változtatni a gazdaság szerkezetét.</span></font></b></u></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">Mit értünk ezeken?</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt"><b>A
GDP-vel mért gazdasági teljesítmény félrevezető. </b>A GDP például
növekedett azzal, hogy a MAL Zrt. által okozott környezetszennyezést el
kellett tüntetni. Vagyis <b>a GDP értékként, eredményként tüntetett fel egy
óriási természeti és emberi katasztrófa elhárításával járó
tevékenységet</b>. </span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt"><u><b>A
GDP legnagyobb hátránya az, hogy csak a pénzben mérhető
tevékenységekkel</b></u> <b>tud számolni</b>. Arra viszont teljesen <u><b>érzéketlen, hogy</b></u> az
adott tevékenység <u><b>épító jellegű-e, vagy kárelhárító, sőt esetleg
romboló</b></u>. A BP erőfeszítései a tengeri olajszennyezés eltüntetésére
szintén növelték a GDP-t, hiszen embereket foglalkoztatott és bért
fizetett nekik, amelynek értéke növeli a GDP-t.</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt"> </span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">Éppen
ezért a második változtatás, hogy a társadalom által elért eredmények
mérésére a fenntartható fejlődés mutatóit kell használni. <u><b>Ha egy ország a
fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás alapján dönt</b></u> az egyes
gazdasági tevékenységek hasznosságáról, <u><b>akkor kizárt az olyan
tevékenységek végzése, amelyek – bár növelnék a GDP-t, de – humán vagy
ökológiai veszélyek hordozói.</b></u> <u><b>A fenntartható fejlődés mérése
hangsúlyozottan veszi figyelembe a humán tőke és a természeti tőke
állapotát,</b></u> míg a GDP csak a pénztőkére figyel. A <b>fenntartható fejlődés
vizsgálja a társadalom tudásszintjének, egészségének alakulását, a
természeti környezet, a levegő, a víz minőségét, és a „társadalmi
egészség” szintjét, például a korrupció és a társadalmi kohézió
állapotát.</b> Ezért nincs fenntartható fejlődés egy olyan országban, ahol
nő a korrupció, vagy romlik a lakosság egészségi állapota, tudásszintje,
illetve a környezet minősége. <b>A társadalom szempontjából</b> ezért
nyilvánvalóan <b>jobb, ha a mindenkori helyzetet ezekkel a mutatókkal
mérjük. A tőke érdeke viszont a GDP-vel való mérés.</b> Gondoljunk csak
például arra, hogy az egyre jobban kihasznált munkaerő jelentősen
javítja a cégek nyereségét, így a GDP-t is, miközben rontja a
munkavállalók egészségi kilátásait, azaz a fenntartható fejlődés
esélyeit.</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">Végül
<b><u> a harmadik feladat a gazdasági szerkezet megváltoztatása.</u></b> Ezzel
kapcsolatban nemcsak Clugston, de más külföldi szerzők is arra
figyelmeztetnek, hogy <b>már ma is veszélyeztettek azok az országok,
amelyek gazdasági szerkezetében túlzottan magas a nagy energia- és
alapanyag-igényű termelést folytató cégek aránya.</b> Ilyen vállalkozások
például a cement, gumi és vegyi gyárak. <b>Azok az országok érezhetik
magukat biztonságban</b>, amelyeknek egyrészt e<b>rős, a hazai ellátási igények
döntő hányadát kielégíteni képes mezőgazdaságuk és élelmiszeriparuk
van,</b> <b>másrészt pedig azok, amelyeknek sokszínű, diverzifikált gazdaságuk
van</b>. Ez azt jelenti, hogy egészséges arány áll fenn az innovatív hazai
kiscégek (KKV-k) és a nagyvállalatok között, továbbá a szerkezeten belül
túlsúlyban vannak a minimális energia- és anyagfelhasználású kreatív
iparágak és szolgáltatások, amelyek nagy hozzáadott érték teremtéssel
járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez.</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">Emiatt<u><b>
felértékelődik a képzés, továbbképzés, az élet végéig történő tanulás ,
valamint az innováció.</b></u> Erről így ír Lin, aki a pekingi egyetem
gazdasági kutatóközpontjának igazgatója „A prosperitás keresése”
(Princeton University Press, USA, 2012) című könyvében: A fejlődéshez a
legfontosabb a tudás, és az azt termelő és hasznosító humán tőke. Ezért
<u><b>kulcskérdés az oktatásba és képzésbe való beruházás</b></u>. <b><u>Igazán sikeres csak
az az ország lehet, amelynek jól megtervezett és végrehajtott humán
fejlesztési stratégiája van</u></b> (nem szó szerinti idézet). A társadalom
számára pedig fontosabb lesz a „jól-lét”, azaz az anyagi javakkal
kifejezhető „jóléttel” szemben az érzelmi és spirituális fejlődés, az
egészség, a barátság, a tiszta környezet. <b>Azokra az országokra pedig,
amelyek tovább hajszolják <u>a GDP-vel mért, a társadalomra és a
környezetre káros, csak a pénzre figyelő</u> gazdasági növekedést,</b>
<u><b>társadalmi-gazdasági összeomlás</b></u> is várhat.</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">Csath Magdolna közgazdász egyetemi tanár</span></font></p>
<p style="TEXT-ALIGN:justify" class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="FONT-SIZE:12pt">2012.12.19.<span></span></span></font></p><span><font color="#888888">
<div> </div></font></span></div></div></div></div></div><br>