[Grem] Önmagát megsemmisítő kultúra

2013. Jan. 3., Cs, 09:37:19 CET

Kedves Lista, szerintem igen jól összefoglalt, figyelemreméltó írás a lopakodó keresztény-ellenesség, és a hagyományos európai normák globális "átértelmezése" ellen. Amúgy BÚÉK, üdvözlettel: Weinzierl Tamás

Identitásunk és megmaradásunk tartópillérei: a Golgota, a Parnasszus és a Capitolium

Mohi Csaba

A keresztény Európában évszázadok óta az idén fordult elő első ízben, hogy Advent első vasárnapján az unió kilenc tagállamának fővárosában nem gyulladtak fel a karácsonyfák reményt sugárzó gyertyái! Azt, hogy a veszély milyen nagy, jól mutatja, hogy Európa fővárosában, Brüsszelben a Grande Place főtéren, amelyet Bonaparte Napoleon "Európa legszebb báltermének" nevezett, ebben az évben már nem is állítottak karácsonyfát. A békés helybéliek és a karácsonyi turisták ezrei döbbenten találták magukat szemben azzal a kereszténységre és Európára egyaránt veszélyt jelentő újabb kihívással, amelyet az integrációért aggódó szakemberek már évek óta tapasztalnak. Ugyanakkor pozitívum ebben az, hogy végre széles körben kinyitotta a szemeket és ráirányította a figyelmet azokra a szégyenteljes tényekre, amit az unió Lisszaboni Alapszerződéséért felelős politikusok az eddigiekben oly sunyi módon elhallgattak. Nevezetesen, Lisszabonban megtagadták a kereszténységre, mint Európát összetartó szellemiségre és kultúrára való hivatkozást, valamint egyiejűleg megtagadták az eddigi integrációs fejlődés neghatározó súlyú szimbólikus értékeit is, az unió himnuszát, zászlaját és jelszavát!                 

 Az európai egység elkötelezettjei jelentős előrelépésnek tartották, hogy Európának van saját, önálló Himnusza (Ludwig van Beethoven IX. Szimfóniájának "Öröm-ódája"), van saját zászlaja (sötétkék alapon, körebe futó 12 ötágú arany csillag), valamint, van az európai sokféleséget kifejező jelszavunk."e pluribus unum", azaz "a sokféleségben egyesűlve". Mindezt Lisszabon már után tehetjük múlt időbe, mert csak volt himnuszunk, zászlónk,  jelszavunk. Mégis reménytadó, hogy bár egyre erőteljesebb és egyre átfogóbb támadások célpontjává vált, mindazonáltal Európa továbbra is keresztény alapokra épül. Lisszabon egyúttal midezek örökérvényű társadalomrendező értékeit is letagadta, ami egyúttal jól mutatja azt a mély válságot, amibe napjaink Európáját annak felelős vezetői belevitték. Ez a válság elsősorban nem gazdasági válság és nem pénzügyi válság, hanem azoknál sokkal-sokkal veszélyesebb. Ez alapvetően erkölcsi válság

Az Európai Unió a hazánk ellen indított globális támadás sorozat keretében kifogás tárgyává tette az új magyar Alaptörvényünkben megfogalmazott keresztény istenhitet, kérdőre vontak bennünket azért, mert merészeltük beemelni Kölcsey Ferenc által írott nemzeti imádságunk, a Himnusz első sorát: Isten áldd meg a Magyart! Jóllehet az egyenjogúságot és a tisztességet nem súlyra és nem nagyság szerint mérik, úgy látszik ez Brüsszel mai urainak tudatába nem hatolt el. Az európai nagyhatalom briteket senki sem meri kérdőre vonni, hogy az Egyesült Királyság Himnusza így kezdődik: Isten áldd meg a királynőt (vagy a királyt, éppen aki hatalmon van). "God save the Queen", "God save the King". Ugyanakkor - érdekes módon - még senki sem "vetemedett" arra, hogy számonkérje a tengerentúli szuperhatalom politikusain, miért szerepel a nemzetközi fizetőeszközzé vált dolláron az egyértelmű hitvallás: "In God we trust", vagyis "Istenben bízunk". Azzal láthatóan még a vallásossággal kevésbé vádolható pénzvilág moguljai is egészen jól megvannak.

 A következőkben példákkal mutatjuk be, hogy Európa államainak Alkotmányában visszatérően szerepel a kereszténységre, mint szellemiségre, kultúrára, megtartó erőre és Istenre való hivatkozás. Bár nem tagja az uniónak, mégis a legjobb meghivatkozás ilyenkor mindig Svájc, mely állam nem nagyhatalom, de amely föderáció, többnemzetiségű, semleges és működő demokrácia. Mindezzel együttesen gyakorlati példáúl szolgál az Európai Egyesült Államok felépítésének minden egyes lépcsőfokához. A svájci Alkotmány valamennyi hivatalos nyelven egyaránt így kezdődik: "A mindenható Isten nevében"!  ( Németül: Im Namen Gottes des Allmächtigen!, franciául: Au nom de Dieu Tout-Puissant!, angolul: In the Name of Allmighty God!) Ezután így folytatódik: "A svájci Nép és a Kantonok, a Teremtő iránti felelősség tudatában, elhatározták, hogy megújítják Szövetségüket, ..tudatában  a jövő generációi iránti felelősségüknek, abban a meggyőződésükben, hogy csakis az maradhat meg szabadnak, aki él is saját szabadságával és gyakorolja azt, továbbá, hogy a nép ereje a szerint méretik, amiként alakul leggyengébb tagjainak jóléte, a következő Alkotmányt adományozzák saját maguknak!" 

Svájc Alkotmányában mindazok az értékek megfogalmazást nyertek, amelyek egyrészt méltóak lennének az egyesült Európa Alkotmányába való beépítésre, másrészt azok uniós szintű gyakorlati végrehajtása jelentősen megerősítené az európai kohéziót és nagyban hozzájárulna a jelenlegi válságból való kilábaláshoz. Külön figyelmet érdemel az utolsó bölcsesség, melynek "uniós változata" így üzen Brüsszel gyengébb tagállamok elnyomására hajlamos eurokratáinak: "Az Európai Unió ereje a szerint méretik, hogy miként alakul leggyengébb tagjainak jóléte!" Jelenkori magyaroknak is üzen a svájci nép: "Csakis az maradhat meg szabadnak, aki él is szabadságával és gyakorolja azt"!

Németország Alkotmánya így kezdődik: "Isten és ember előtti felelőssége tudatában,.a Német Nép alkotmányozó hatalmánál fogva meghozta Alaptörvényét." Az Ír Köztársaság Alkotmányának kezdő sora: "A Legszentebb Szentháromság Isten nevében, akié minden hatalom és akitől mint végzetünktől mind az emberek, mind az államok tevékenysége ered."

A mélyen istenhívő és katolikus Málta Alkotmányának meghatározó súlyú bevezető szavai:

"Málta vallása a római katolikus apostoli vallás. A Római Katolikus Apostoli Egyház hatóságainak joga és kötelessége tanítani, hogy mely alapelvek helyesek és melyek nem. A római katolikus apostoli hit vallásos tanítását minden állami iskolában kötelező tantárgyként kell oktatni." Lengyelország Alkotmánya leszögezi:."Mindazok, akik hisznek Istenben, mint az igazság és az igazságosság, a jóság és szépség forrásában, és Mindazok, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásból származó egyetemes értékeket."

Az előzőekben bemutatott példák meggyőzően bizonyítják, hogy bennünket a kereszténység és az Istenben való hit kérdésében is egyoldalúan támadó, tisztességtelen és durva diszkrimináció ért az unió bizottsága és az Európai Parlament részéről egyaránt!

Napjainkban Joseph Weiler professzor ennek a kérdéskörnek (Európa, kereszténység, európai alkotmányozás stb.) általánosan elfogadott szakértője. Rendkívül gazdag tudását, valamint humanizmusát és a kereszténység iránti tiszteletét ékesen bizonyítja a hazánkban is megjelent "Un'Europa Cristiana, un saggio esploratívo" című műve. Elfogulatlanságának legfőbb bizonyitéka, hogy ő maga nem keresztény, hanem hithű zsidó. New Yorkban él, édesapja tudós professzor és bölcs rabbi, saját gyermekeit az ősi vallás ortodox elvei szerint neveli. Weiler professzor 2006 decemberében az ugyancsak nagyrabecsült Európa-szakértő jogtudós, Mádl Ferenc professzor, a Köztársaság elnökének fővédnöksége mellett tartott a magyar tudományos elit körében igen nagy elismerést kíváltó előadást. A hasonlóan makacsul hithű, mélyen vallásos, katolikus-keresztény Mádl professzor a könyvhöz írott előszavában, a kereszténység, mint az európai kultúra alapjának a Lisszaboni Szerződésből való kihagyását így értékeli: "Keresztény gyökerek a Reformszerződésben miért nincsenek, ha mégis vannak?" Majd így folytatja: "Európa saját Alkotmányában szégyellte bevallani szellemi-kulturális örökségét és nem vallotta meg Európa keresztény múltját és gyökereit. Sokan mondják, hogy nehéz lesz így megteremteni és szeretni az új európai építményt. Meg történelemhamisítás is kiretusálni az elődöket és alkotásukat a családi fényképről. Európa keresztény kulturális-szellemi világának elutasítása Európa múltjának tagadását jelenti".          

Hallgassuk azt is, miként vélekedik könyvében Weiler professzor erről a kérdésről: "A rendszeresen templomba járó, misét hallgató kereszténység olyan emberekből is áll, akik ugyan kereszténynek tekintik magukat, identitásukban azonban nem ez a szempont áll első helyen. Az ő "keresztény gyakorlatuk" elsősorban az élet döntő pillanataiban, a születés, a házasság és a halál pillanataiban nyilvánul meg. Néha elmennek a szentmisére, de a gyónást és áldozást már többnyire túl erős megterhelésnek érzik. Egyházuk életében nem vesznek aktívan részt, ennek ellenére egyházi házasságot kötnek, gyermekeiket megkeresztelik és vigasztalást merítenek abból, ha egyházi személy áll mellettük haláltusájukban. A kereszténység egyúttal kultusz is, amelyet az határoz meg, hogy mit tisztelünk és mit tiszteltünk a múltban, hordozója, megnyilvánulása és ugyanakkor őre azon sokösszetevős rendszer egy fontos elemének, amelyet saját kultúránknak tekintünk."

 Weiler profsszor felteszi a kérdést, mit fognak találni és miről fognak beszámolni azok az emberek akiket azért küldtek el, hogy Európát, mint az ígéret földjét felfedezzék? "El fogják mondani, hogy minden európai lakott központban, még a legkisebbekben is a temetők sírjain a legkülönbözőbb európai nyelveken írott feliratok olvashatók, de szinte mindegyiken ugyanaz a keresztény kereszt látható. Még az időben is változatlanul ugyanaz a kereszt van az 1003-ból való síron, mint egy 1503-ból valón vagy egy 2003-ból származón. El fogják mondani, hogy nem létezik egy bizonyos lélekszám fölött olyan város, falu, amelyben nem lenne legalább egy keresztény templom, esetleg akár több is. Ezek a templomok lehet, hogy az év nagy részében üresen állnak, mégis megvannak, gyakran fenséges szépségükben. Embereink néhány zsinagógára is akadhatnak (1938 előtt sokkal többet láthattak volna), rátalálhatnak néhány mecsetre, s ugyanígy zsidó és moszlim temetőkre. Ezek is szerves részei ugyan az európai tájnak, ám jóval kisebb számban vannak jelen és ezzel éppen Európa keresztény körvonalait erősítik meg. Sok olyan templomot is találhatnak, amelyeket megfosztottak felszentelt mivoltuktól, esetleg már eladtak, vagy piaci területként használnak: ezek már a Mammon, vagyis a mindenható pénz új templomai."

Weiler professzor záró szavai különösen megszívlelendőek: "Miben is áll Európa történetének lényege? Természetesen, akárcsak a szépség, ez is nézőpont kérdése, ami ebben a vonatkozásban hangsúlyt kap, attól a személytől függ, aki előadja. Vannak dicsőséges európai keresztény pillanatok és vannak szégyenteljesek is. A keresztények maguk eledelül vettettek oroszlánok elé és eledelül vetettek másokat is az oroszlánok elé! Mindazonáltal és mindent mérlegre téve a kereszténységet nem lehet Európa egykori és mai történelméből kitörölni, miként nem lehet eltávolítani az összes keresztet sem Európa temetőiből!                                   

.                   

Európa jelentősége messze túlnő az általa elfoglalt földrajzi terület és a lélekszám nagyságán. Európa történelmi súlyát és szerepét csakis az általa mintegy hat évezred során létrehozott kultúra, az európai civilizáció értékrendje és annak a Világ valamennyi többi részére kisugárzott és jelenleg is kisugárzó hatásai alapján mérhetjük fel. Európa több mint hatezer éve alakuló civilizációs értékrend, különböző, egymással kölcsönhatásban működő vallási, kulturális, politikai és gazdasági egységeket egybefogó erőtér, sikeres és a gyakorlatban működőképes koherens pluralitás. Európa fejlődésében mindenkor meghatározó szereppel bírt az értelem racionalitása és a keresztény vallásos hit kölcsönhatása. Az európai egység megvalósításáért tevékenykedőknek, valamennyiünknek tudatosítanunk és folyamatosan erősítenünk kell magunkban azt a hitet, hogy igenis létre tudjuk hozni azt az Európai Egyesült Államokat amelynek értékes nemzetei olyan sok tragédiát éltek át az évszázadok során és amelyeket napjaink globalizált világának, globális szuperhatalmai oly méltatlanul igyekeznek kihasználni, sőt kisemmizni.

 A gazdag sokféleség mellett Európa az alapokat tekintve igenis egységes. Ez a homogén európai identitás három olyan rendíthetetlen integráló értékrendre és biztos tartóoszlopokra támaszkodik, mint a Golgota, a Parnasszus és a Capitolium. A Golgota által megtestesített keresztény erkölcs és szellemiség, a Parnasszus által szimbolizált görög kultúra, valamint a Capitolium, mint az európai jogállamok egységét biztosító, napjainban is működő, kőbe vésett parancsoló rend.

A Golgota által szimbolizált kereszténység a történelem során mindenkor determináns szereppel bírt a nemzetté válásban, a nemzetállamok megteremtésében és azok megmentésében egyaránt. Már a népvándorlások idején Európa egészében egy olyan eszmeiség győzedelmes uralkodását láthatjuk, amely mindenkor sokkal több volt mint vallás. Ez pedig maga a kereszténység! A történelem ékesen bizonyítja, a kerszténység mindazon népeket megmentette a pusztulástól, amelyek felvették és állami életük sziklaszilárd alapjává tették azt, ide értve a korábban pogány vallású nomád őseinket, a Kárpát-medencében letelepedett magyarokat is. Ugyanakkor azok a már létező és eredményesen működő hatalmak is széhullottak és eltűntek, amelyek egykor közel egész Európát uralták, de a keresztény hit megtagadása és a keresztény erkölcs felszámolása következtében elzüllöttek. Nagy magyar költőnk, Berzsenyi Dániel "A magyarokhoz" című versében irja: "minden nemzetnek támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed". Igen, a Golgota által szimbolizált kereszténység az európai nemzetek mindennél erősebb államalkotó eszmeisége és immár több mint két évezred óta Európa legszilárdabb talpköve. Egyúttal a megvalósítandó európai egység legfőbb biztositéka. Jól vigyázzunk rá, napjainkban nagyobb szükség van rá, mint korábban valaha!

Befejezésként hallgassuk meg az Európa jövőjéért aggódó Werner Karl Heisenberg Nobel-dijas fizikust, aki az 1975-ben Budapesten megjelent "A rész és az egész" című munkájában, azt hangsúlyozza, hogy a keresztény Európa megmaradását csakis a politikai kereszténység biztosíthatja. "Jóllehet az emberek nagy része és a politikum nem kötődik a vallásos hit teológiai és hitéleti rítusaihoz, valamint előírásaihoz, ugyanakkor az európai örökség erkölcsi értékeit (a jóságot, becsületet, igazságosságot, az emberi méltóság tiszteletét, a békét és így tovább) a társadalom élete és működése javára zsinórmértéknek tartja, ami olyan mágneses erőtér, amely ha egyszer kimerűl, nem lesz merre mutasson az európai emberek iránytűje és akkor iszonyatos dolgok történnek majd az emberiséggel, rosszabb az atombombánál és a koncentrációs táboroknál".

                                                                  A szerző nemzetközi jogász, Európa-jogi szakértő

--------------------------------------------------------------------------------

A(z) üzenetben nem található vírus.
Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
Verzió: 10.0.1430 / Vírus adatbázis: 2637/5503 - Kiadás dátuma: 2013.01.02.

--------------------------------------------------------------------------------

No virus found in this incoming message.
Checked by AVG - www.avg.com 
Version: 8.5.455 / Virus Database: 271.1.1/5496 - Release Date: 12/29/12 18:42:00
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130103/da05dd6c/attachment-0001.html 