[Grem] Bombenholocaust

[Dr. Weinzierl Tamás]

KEdves Lista, nagyon korrekt összefoglalása a történteknek, angol (?) 
szerzőtől szinte nemvárt módon. Egyébként David Irving történész írt az 
angolszász terrorbombázásokról egy megdöbbentő részletekkel is szolgáló 
könyvet (kik főzték ki az angol politikusok közül ezt a gazemberséget, kik 
voltak a RAF vezetői közül, akik erőltették ezt a német polgárokat 
elrettentő, szerintük a hátországot kapitulációra kényszerítő - nem jött 
be - mindennapos pusztítást, stb.). Többek között a RAF stratégiáját is 
megmagyarázza: azért szórtak először robbanóbombákat a sűrűn beépített német 
belvárosokra, mert ezek túlnyomórészt középkori favázas épületekből álltak, 
a robbanóbombák kifordították a helyükről a csontszáraz tartó-gerendákat, 
így a második hullámban érkező, foszfor-gyújtóbombák (a korabeli napalm) már 
sokkal nagyobb éghető felülettel találkoztak. Ezért fordulhatott elő, hogy 
pld. Hamburg 1942-es (Hamburgot 1940. május 18-án, 1941. máj. 11-én, és 
végül 1942. júl. 3-án bombázták rommá), nameg az alábbi drezdai 
terror-bombázás alkalmával szabályos tűzvihar alakult ki olyan 
hirtelenséggel, hogy a láng-tölcsér néhány bombázógépet is elkapott (nem 
eleget), ezek ott robbantak szét a levegőben.

Még annyit a témához: a Duna tv kb 2-3 éve adott le egy riport-műsort, 
amiben olyan idős emberek emlékeztek vissza a drezdai infernóra, akik 
műszaki egyetemistaként egy közvetlen Drezda melletti faluban voltak 
elhelyezve, az egyetem küldte ki őket valamilyen oktatási célból. Egy 
magaslatról nézték végig ezt a tömeggyilkosságot, és amikor másnap-harmadnap 
mentek segíteni a még esetleg menthetőt, akkor volt alkalmuk testközelből 
megtapasztalni az amerikai vadászgépek "poltikailag korrekt" eljárását: 
közvetlenül a föld fölött szállva gyilkolták halomra a füstölgő romok közül 
menekülő túlélő civileket. Vélhetőleg csak azért, mert németek voltak...

Igen, ez pontosan így történt, ahogy az alábbi cikk leírta. Csak fura mód 
kevés szó esik erről. Mint tudjuk, a történelmet is a győztesek írják, a 
visszaemlékezés, a sajtó-megjelenés vonatkozásában is - vae victis. 
ÜDvözlettel: Weinzierl Tamás


----- Original Message ----- 
From: "KEA" <kea at turul.banki.hu>
To: <grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
Sent: Wednesday, February 20, 2013 9:36 PM
Subject: [Grem] Bombenholocaust


Bombenholocaust

gondolda.hu -- 2013.02.12., Jack Corn
http://www.gondola.hu/cikkek/52797


62 évvel ezelőtt az angol és az amerikai légierő gyújtóbombákkal égette
fel és tette a földdel egyenlővé Drezda városát. A II. világháború során
egyetlen alkalommal sem pusztítottak el ennyi embert két nap alatt - még
a Hirosima vagy Nagaszaki elleni atomtámadásokban sem.

1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen
1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két,
egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc
alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a
légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkezett
második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égő
városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat
szórtak le.

Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es
bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta
csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az
amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat
dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel
végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A
városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560
tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-triflurid és
fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem
lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog
járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt
az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy két napos bombázás
után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és
gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és
történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások
nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben
maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes
kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak
sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február
13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal
(1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945
április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító
pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított
telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást,
hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14.-i német bombázását
akarták ilyen módon "egyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német
bombázó támadta meg, 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554
ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még
összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem
dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már
tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok, amelyek
bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a
Luftwaffe nagy-brittaniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat
a német városok ellen.

Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt
14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II.
világháború kitörése, és két nappal azután, hogy az angol kormány
háborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5.-én az angol
bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai
létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták. Ezt
az első angol légitámadást követték az 1940 január 12.-i és az 1940
március 20.-i légitámadások más német városok ellen, és csak ezután fél
évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták
többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei:

Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven, Hamburg,
Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover, Rheine,
Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Odera melletti
Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm, Soest,
Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn, Köln, Siegen,
Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms, Kaiserslautern,
Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg, Friedrichshafen,
Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn, Nürnberg, Ingolstadt,
Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt, Offenbach, Hanau, Majna
melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg, Gießen, Kassel, Nordhausen,
Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg, Halberstadt, Magdeburg,
Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg, Hagen, Wuppertal, Solingen,
Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra
38,319, Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó
melletti Frankfurtra 29,209,  Brémára 25,513, Mannheimre 25,181,
Stuttgartra 24,919, Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051,
Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre 18,851,
Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra
10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal
töltött bombát dobtak a szövetségesek.

A német városok elleni szovjet légitámadások ebben nincsenek benne, a
szovjetek nagyrészt a Vörös Hadsereg harckocsis alakulatai előtti
hadszínteret, kisebb falvakat, német katonai egységeket, laktanyákat,
raktárakat, stb. támadták az angol vagy az amerikai repülőgépeknél
rosszabbul felszerelt, kisebb hatótávolságú és  teherbírású, gyengébben
felfegyverzett gépeikkel.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a
civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború
előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5
millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak
szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt
köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw, Lengyelországhoz tartozik) és a
kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől
tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével
feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire
mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában sok száz
Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából,
Ukrajnából, Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család
is volt.

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül
a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött
Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt,
eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára
kivonult a városból. Drezda a felgyújtásának napján már hetek óta a
Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas
vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a
nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti.
A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma
meglehetősen széles skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás
alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett,
porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek számát.

Az első, valószínűtlenül alacsonynak tűnő szám a bűntudattól sem mentes
angol történészektől, egy másik, 300 ezer halottról beszámoló jelentés a
Joseph Göbbels vezette Reichsministerium für Volksaufklärung und
Propaganda nevű minisztérium egyik, 1945 áprilisának végén Berlinbe
küldött jelentéséből származik. Göbbels a halottak magas számát arra
használta fel, hogy további harcra, bosszúra és kitartásra hívja fel a
már elvérzett és minden reményt feladott német népet. A hidegháborútól
vezérelt, ideológiailag megzavart szovjet politikusok, történészek azért
hangoztatták a 4-500 ezer halottat, hogy a Vörös Hadsereg megszállása
alá került Kelet-Németországban és a területén alakult Német
Demokratikus Köztársaságban fenntartsák a bombázás okozta angol és
amerikaellenes hangulatot. 600 ezer, vagy több halottról elsősorban a
németek beszélnek, fennmaradt iratok, személyes beszámolók és
visszaemlékezések alapján.

A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború
utáni demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt)
megalapítója, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy
1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt, a Vöröskereszt
275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belső használatra kiadott
jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es
években 202,400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt
az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgált és később a
Bundeswehrtől 1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a
feljegyzéseire hivatkozva 253 ezer megtalált halottról ír: ő az
embereivel akkor 35 ezer halottat tudott azonosítani, ennyinek állított
ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a hozzátartozók valószínűsítették,
hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer emberrel nem tudtak mit
csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig összeroncsolódtak. Ennyi
az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában látottak alapján a
véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma több mint
fél millió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által
nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt
nyomtalanul égtek porrá, tűntek el vagy váltak hamuvá a mindent
elemésztő tűzben.

A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os
drezdai romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni
érkező emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret.
Még 1947-ben is találtak 2-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott
légoltalmi pincéket. Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog
kiderülni.

Az 1945 augusztusi amerikai atombomba támadások és az azt követő években
a radioaktív betegségek Japánban összesen 214 ezer (Hirosimában 140
ezer, Nagaszakiban 74 ezer) főként polgári áldozatot követeltek. Ezek
amerikai forrásból származó becslések, a japán jelentések több, a két
városban összesen kb. 300 ezer halottról számolnak be. A japán áldozatok
pontos száma a drezdaihoz hasonló okokból szintén megállapíthatatlan,
itt is elsősorban a nyomtalanul elégett emberek nagy száma miatt.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át
tartó 1700-1900 C fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok
négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérő
körzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig
eltűnt a levegőből, akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok
elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól, és
futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó
tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal,
lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok
alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben. 1945
februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó
legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt szó a görög holokauston szóból származik, jelentése emberek
elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti. A náci Németországnak
és vezetőjének, Adolf Hitlernek az embertelenül gyilkos fajüldöző
politikája keretében a II. világháború alatt a németek és szövetségeseik
zsidók, cigányok, homoszexuálisok, kommunisták, értelmi fogyatékosok
százezreit deportálták a koncentrációs táborokba, sokukat a háború alatt
épített gázkamrákban gyilkolták le, és holttestüket a gázkamrák melletti
kemencékben égették el.

Vitathatatlan, hogy az azóta már fogalommá vált angolosított holocaust
szó erre teljes joggal vonatkoztatható, de az is jogos és helyénvaló, és
annak is itt van már az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az
angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú
tűzrengetegben szörnyethalt sok százezer ember halálára emlékeztető
Bombenholocaust szót is megismerje a világ.

Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945
február 13.-án és február 14.-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos
szőnyegbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús
bűncselekménye és egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett
legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amiben
emberek százezrei szenvedtek borzalmas tűzhalált.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem


--------------------------------------------------------------------------------



Internal Virus Database is out of date.
Checked by AVG - www.avg.com
Version: 8.5.455 / Virus Database: 271.1.1/5598 - Release Date: 02/11/13 
19:38:00