[Grem] Bombenholocaust

KEA kea at turul.banki.hu
2013. Feb. 20., Sze, 21:36:30 CET


Bombenholocaust

gondolda.hu -- 2013.02.12., Jack Corn
http://www.gondola.hu/cikkek/52797


62 évvel ezelőtt az angol és az amerikai légierő gyújtóbombákkal égette 
fel és tette a földdel egyenlővé Drezda városát. A II. világháború során 
egyetlen alkalommal sem pusztítottak el ennyi embert két nap alatt - még 
a Hirosima vagy Nagaszaki elleni atomtámadásokban sem.

1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen 
1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, 
egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc 
alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a 
légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkezett 
második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égő 
városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat 
szórtak le.

Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es 
bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta 
csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az 
amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat 
dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel 
végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A 
városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 
tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-triflurid és 
fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem 
lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog 
járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt 
az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy két napos bombázás 
után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és 
gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és 
történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások 
nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben 
maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes 
kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak 
sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 
13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal 
(1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 
április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító 
pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított 
telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást, 
hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14.-i német bombázását 
akarták ilyen módon "egyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német 
bombázó támadta meg, 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 
ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még 
összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem 
dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már 
tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok, amelyek 
bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a 
Luftwaffe nagy-brittaniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat 
a német városok ellen.

Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 
14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II. 
világháború kitörése, és két nappal azután, hogy az angol kormány 
háborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5.-én az angol 
bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai 
létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták. Ezt 
az első angol légitámadást követték az 1940 január 12.-i és az 1940 
március 20.-i légitámadások más német városok ellen, és csak ezután fél 
évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták 
többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei:

Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven, Hamburg, 
Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover, Rheine, 
Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Odera melletti 
Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm, Soest, 
Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn, Köln, Siegen, 
Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms, Kaiserslautern, 
Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg, Friedrichshafen, 
Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn, Nürnberg, Ingolstadt, 
Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt, Offenbach, Hanau, Majna 
melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg, Gießen, Kassel, Nordhausen, 
Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg, Halberstadt, Magdeburg, 
Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg, Hagen, Wuppertal, Solingen, 
Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra 
38,319, Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó 
melletti Frankfurtra 29,209,  Brémára 25,513, Mannheimre 25,181, 
Stuttgartra 24,919, Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051, 
Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre 18,851, 
Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra 
10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal 
töltött bombát dobtak a szövetségesek.

A német városok elleni szovjet légitámadások ebben nincsenek benne, a 
szovjetek nagyrészt a Vörös Hadsereg harckocsis alakulatai előtti 
hadszínteret, kisebb falvakat, német katonai egységeket, laktanyákat, 
raktárakat, stb. támadták az angol vagy az amerikai repülőgépeknél 
rosszabbul felszerelt, kisebb hatótávolságú és  teherbírású, gyengébben 
felfegyverzett gépeikkel.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a 
civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború 
előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 
millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak 
szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt 
köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw, Lengyelországhoz tartozik) és a 
kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől 
tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével 
feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire 
mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában sok száz 
Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából, 
Ukrajnából, Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család 
is volt.

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül 
a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött 
Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, 
eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára 
kivonult a városból. Drezda a felgyújtásának napján már hetek óta a 
Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas 
vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a 
nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. 
A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma 
meglehetősen széles skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás 
alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, 
porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek számát.

Az első, valószínűtlenül alacsonynak tűnő szám a bűntudattól sem mentes 
angol történészektől, egy másik, 300 ezer halottról beszámoló jelentés a 
Joseph Göbbels vezette Reichsministerium für Volksaufklärung und 
Propaganda nevű minisztérium egyik, 1945 áprilisának végén Berlinbe 
küldött jelentéséből származik. Göbbels a halottak magas számát arra 
használta fel, hogy további harcra, bosszúra és kitartásra hívja fel a 
már elvérzett és minden reményt feladott német népet. A hidegháborútól 
vezérelt, ideológiailag megzavart szovjet politikusok, történészek azért 
hangoztatták a 4-500 ezer halottat, hogy a Vörös Hadsereg megszállása 
alá került Kelet-Németországban és a területén alakult Német 
Demokratikus Köztársaságban fenntartsák a bombázás okozta angol és 
amerikaellenes hangulatot. 600 ezer, vagy több halottról elsősorban a 
németek beszélnek, fennmaradt iratok, személyes beszámolók és 
visszaemlékezések alapján.

A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború 
utáni demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) 
megalapítója, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 
1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt, a Vöröskereszt 
275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belső használatra kiadott 
jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es 
években 202,400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt 
az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgált és később a 
Bundeswehrtől 1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a 
feljegyzéseire hivatkozva 253 ezer megtalált halottról ír: ő az 
embereivel akkor 35 ezer halottat tudott azonosítani, ennyinek állított 
ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a hozzátartozók valószínűsítették, 
hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer emberrel nem tudtak mit 
csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig összeroncsolódtak. Ennyi 
az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában látottak alapján a 
véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma több mint 
fél millió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által 
nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt 
nyomtalanul égtek porrá, tűntek el vagy váltak hamuvá a mindent 
elemésztő tűzben.

A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os 
drezdai romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni 
érkező emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. 
Még 1947-ben is találtak 2-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott 
légoltalmi pincéket. Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog 
kiderülni.

Az 1945 augusztusi amerikai atombomba támadások és az azt követő években 
a radioaktív betegségek Japánban összesen 214 ezer (Hirosimában 140 
ezer, Nagaszakiban 74 ezer) főként polgári áldozatot követeltek. Ezek 
amerikai forrásból származó becslések, a japán jelentések több, a két 
városban összesen kb. 300 ezer halottról számolnak be. A japán áldozatok 
pontos száma a drezdaihoz hasonló okokból szintén megállapíthatatlan, 
itt is elsősorban a nyomtalanul elégett emberek nagy száma miatt.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át 
tartó 1700-1900 C fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok 
négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérő 
körzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig 
eltűnt a levegőből, akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok 
elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól, és 
futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó 
tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, 
lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok 
alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben. 1945 
februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó 
legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt szó a görög holokauston szóból származik, jelentése emberek 
elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti. A náci Németországnak 
és vezetőjének, Adolf Hitlernek az embertelenül gyilkos fajüldöző 
politikája keretében a II. világháború alatt a németek és szövetségeseik 
zsidók, cigányok, homoszexuálisok, kommunisták, értelmi fogyatékosok 
százezreit deportálták a koncentrációs táborokba, sokukat a háború alatt 
épített gázkamrákban gyilkolták le, és holttestüket a gázkamrák melletti 
kemencékben égették el.

Vitathatatlan, hogy az azóta már fogalommá vált angolosított holocaust 
szó erre teljes joggal vonatkoztatható, de az is jogos és helyénvaló, és 
annak is itt van már az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az 
angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú 
tűzrengetegben szörnyethalt sok százezer ember halálára emlékeztető 
Bombenholocaust szót is megismerje a világ.

Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945 
február 13.-án és február 14.-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos 
szőnyegbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús 
bűncselekménye és egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett 
legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amiben 
emberek százezrei szenvedtek borzalmas tűzhalált.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI


További információk a(z) Grem levelezőlistáról