[Grem] A relativizmus diktatúrája

Koós Flóra koosf at t-online.hu
2013. Feb. 21., Cs, 10:36:08 CET 

Kedves Péter!

Akik gyilkolTAK, azoktól most nem félünk. Azoktól félünk, akik gyilkolni akarnak. Most.
De ez azért persze nem a keresztény hitigazságokra vonatkozik.
Igazából elsősorban attól félek, aki kinyilvánítja, hogy ölni jó, bármiért is.
Ezt tették magukat keresztényeknek mondók a keresztesháborúk és az inkvizíció borzalmai idején.
Ezt tették a nácik, és nem féltek eléggé tőlük sokan. Hogy mibe torkollott, még látható valamennyire.
A törökök tudomásom szerint semmilyen ideológiával nem próbálták fedni hatalmi törekvéseiket. Jól és kényelmesen akartak élni. (Ez az igazsága egyébként minden tömeges ölniakarásnak.) Akkor még nem volt divat ideológiát gyártani.
A kommunisták már gyártottak ideológiát, és az ráadásul tetszetős volt. Gyakorlatilag független volt az ideológia és a gyilkolás.
Ilyen is van, és noha az ideológia az emberi, a gyilkolás az állati énünk következménye, látszik, hogy az ideológia gyenge teremtés. 
Fenyegetés nélkül is lehet gyilkolni, igen. Már mégiscsak olyanok vagyunk, hogy a fenyegetés elindítja a félelmet. 


A kard meglehetős ellentmondásos jelkép. Nemsokára hallani fogjuk, nos, igen, én már várakozó lélekkel készülök hallani: "Tedd hüvelyébe kardodat! Aki kardot ránt,... "

A struktúrák a nyelvhasználat mögött antagonisztikusak: ez csak azért lehet így, mert maga a világ, a tőlünk független valóság is az. A nyelv a valóság tükre, és ha ideig-óráig lehet is művileg befolyásolni, a változó világot fogja tükrözni, amíg van.

Milyen nyelve van Jézusnak? Hogy értené Őt a világ, ha nem a világ nyelvén szólna?

Kik a hitigazságok tagadói? Akik nem vallásosak vagy nem keresztények? Nevezzük meg pontosan!

Számomra mindegy, melyek azok a hitigazságok. Semmilyen erőszakban nem hiszek, és nem hiszem azt sem, h Jézus várna ilyet tőlünk. Szavainak, példáinak 99%-a ennek ellenkezőjéről tanúskodik. Mindig lehet persze találni 1%-ot. Ha akarunk. Na ettől félek.




----- Original Message ----- 
  From: Bánhegyi Péter 
  To: 'grem at turul.kgk.uni-obuda.hu' 
  Sent: Wednesday, February 20, 2013 1:19 PM
  Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája


  Kedves Flóra! 

   

  Úgy tűnik nekem, mintha egyirányú utcában mozognánk, mintha csak egy valamitől, a keresztények hitigazságaitól kellene itt félni. Ha már említésre került: a nácik talán Jézus nevében gyilkoltak? Esetleg a törökök? A kommunistákat itt most nem is említve?

   

  Az én érvelésemből is mintha csak az lenne a fontos, hogy a keresztény hitigazságok nincsenek alárendelve a békés együttélésnek, és mintha ez még a Szentírással is ellenkezne. Csakhogy a Szentírást sem szelektíven kell olvasni. A lenti idézetek mellett ugyanis még az alábbiakat is olvashatjuk benne:

   

  "Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór" (Mt 12,30)

   

  "Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van. Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az embernek ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. (Mt 10, 32-39, a dőlt betűs részben Jézus Mik 7,6-ot idézi, amely az Isten nélküli élet következményeit taglalja.)

   

  "Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja." (Jn 14, 27, kiemelés tőlem)

   

  "Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság." (Jn 17, 14-17, Jézus könyörgése Atyjához a tanítványaiért.)

   

  Azaz a Szentírásban valóban szó van a szelídségről, türelemről és szeretetről, de szó sincs eközben megalkuvásról, a "világ békéjének" elfogadásáról. Jézus egyértelműen jelzi, hogy az Ő békéje nem ez, hogy a "világ" igazsága sem az Ő igazsága, és hogy a "világ" gyűlöli Őt és követőit ezért. Van oka tehát Jézus követőinek fürkésző és óvatos szemekkel figyelni a "világot". Ha ez fenyegető valaki számára, miközben Jézus a Hegyi Beszédben az ellenségszeretet emberi ésszel szinte felfoghatatlan kötelezettségéről is szól, akkor ő tudja, miért.

   

  Nyilván voltak, vannak és lesznek sokan, akik csak nevükben keresztények, ám a fenti idézetek éppúgy ellenük is szólnak! Jézus nem a "hivatalos" keresztényekről beszél, hanem az Ő követőiről - a kettőt nem szabad összekeverni! Mint ahogy azt a feszültséget sem, amely Jézus, illetve az Ő követői és a "világ" között van, azzal, amely a Jézus nevében csupán fellépők és az ő ellenségeik között van. Nevezzük meg pontosan, hogy mikor melyikről beszélünk!

   

  Nincs viszont különbség azok, "akik minden különösebb agyalás nélkül élik Jézus tanítását ( sztem pl. Böjte atya)", és a "tanítás" között (leszámítva az emberi gyengeségeket). Röviden: nincs különbség az életszentség és a tanítás között, hiszen az előző lélek szerint is az utóbbira irányul. Azaz szerintem nem a hitigazságoktól kell félni, hanem az azokkal visszaélőktől, illetve az azokat tagadóktól. Emőke jogosan kérdezte, hogy melyek is azok a hitigazságok, amelyektől félni kell. Az ugyanis szerintem más dolog, ha a hitigazságok és a "világ" békéje nem egyeznek.

   

  Itt pedig visszatérhetünk az egyirányú utcára: ahogy írtam, a nyelvvel mint hatalmi eszközzel kapcsolatos gondolatokat nem keresztény szerzők dolgozták ki, azaz ők is felismerték, hogy a különböző gondolati struktúrák, amelyek a nyelvhasználat mögött meghúzódnak, valahol mélyen antagonisztikusak. Jézusi szóhasználattal ők a "világ" álláspontját tolmácsolják, és a "világ" békéjét tudnák nyújtani. Miért csak a "világnak" van ekkor félnivalója a keresztényektől, még pontosabban Jézus követőitől (mert a névleg keresztényektől valóban akár lehet is), amikor Jézus békéjére a "világnak" ez a békéje is fenyegetést jelent, hiszen a "világ" csak a "világ" nyelvén szólhat, ami ugyebár más, mint Jézus nyelve?

   

  További szép napot kívánva

  Bánhegyi Péter

   

  From: grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] On Behalf Of Koós Flóra
  Sent: Wednesday, February 20, 2013 11:43 AM
  To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
  Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

   

  Kedves Emőke, görgess lejjebb, és akkor megtalálod a hitigazságokról szóló levelet, amelyet Bánhegyi Péter tett föl a listára! 

  Ő állítja a levelében, hogy ezek a hitigazságok nem rendelhetőek alá a BÉKÉS egymás mellett élésnek.

  Mindazok az idézetek, melyeket a Bibliából, az Újszöv.-ből teszel fel a listára, megerndülésemre újra és újra arról győznek meg, hogy Jézus nagyon pontosan ismerte az emberi lelket, értette a nyelvet, amelyen szólni kell az emberhez, és elképesztően pontosan fogalmazott.

  Pl: Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is!

       Ha megdobnak kővel,...

       És ez a legutóbbi csodálatos:  "Bizony, mondom  nektek:
     Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!"
  és tehát: "...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,..." 

  Szerénység, szelídség, türelem, áldozatkészség, tisztesség mindenek felett, de nyomát sem látom annak, hogy pl."időben fogjatok gyanút", vagy " vannak, akikat azért szabad gyűlölni, lenézni", vagy "szép, nagy műemléképületekben lakjatok, nehogy véletlenül egy panelházban", vagy "ha jönnek az oroszok, akkor nem kell többé szelídnek, türelmesnek lenni".

  Azt gondolom, Jézus nagyon szigorú. Ettől múlhatatlanul tiszteletre méltó, de az igazi tisztelői, akik komolyan veszik mindazt, amit tanít, kevesen vannak. Nagyon nehéz ez. Farkasok között bárányként élni. De ez tanítja a farkasokat, 2000 éve ez tartja szinte értetlen csodálatban a föld lakóit a kereszténység iránt.

   

  Nagyon jól emlékszem Péter halálára: fejjel lefelé szögezték keresztre, majd máglyát gyújtottak meg alatta.

  Így cselekedtek a rómaiak több százezer kereszténnyel. És mégsem volt erőszak. Nem volt fegyveres ellenállás a keresztények részéről.

  (Érdekes, megrendítő párhuzam: a zsidó holokauszt idején sem volt a náci deportálások ellen.)( Szemben egyébként a teljesen jogos örmény védekezéssel a törökök ellen.)

  Ez elképesztő. Hihetetlen. Alig felfogható. De a kereszténységnek a minden körülmények közt béke, szolidaritás, türelem, elfogadni akarás a lényege.

  Ezzel győzött végülis.

  Ezért van ma is.

   

  A gerinces keresztények szerintem egyszerűen keresztények, mert a kereszténység a legegyenesebb gerinc. Nincs erről mit beszélni, ez lenne farizeusi magatartás.

  Akik pedig nem "gerincesek", azok csak bitorolják ezt az elnevezést. Nem levédett név, annál tágabb, befogadóbb, nyitottabb. Mindenki maga dönti el, tartozik-e ide.

  Ezért viszont más a magukat keresztényeknek mondók közössége, más azok, akik minden különösebb agyalás nélkül élik Jézus tanítását ( sztem pl. Böjte atya), és más maga a tanítás.

  A vitánk arról szól, ez a tanítás mennyire kötelező, mennyire szigorú. Minél szimbolikusabbnak, minél áttélesebbnek értékeljük, annál megengedőbb.

  És minél sűrűbben csak a tanítást hallgatjuk-olvassuk, annál parancsolóbb, kötelezőbb. Békére, szolidaritásra, türelemre, elfogadásra.

   

  ----- Original Message ----- 

    From: Emoke Greschik 

    To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 

    Sent: Sunday, February 17, 2013 10:19 AM

    Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

     

    Kedves Flóra!


    1./ írtad: "Hogy sikerült az általa mondottakból olyan hitigazságokat előállítani, amelyeket nem lehet alárendelni a békés egymás mellett élésnek,  ez mutatja, hogy az ember milyen erősen állati lény most is még. " 

    Nagyon várom, hogy megírd, melyek azok a hitigazságok, amelyek nincsenek összhangban az emberi együttéléssel!

    2./ Idézem leveledből: Jézus "földi mennyországában" ott maradt az antagonizmus, az ember állati idegenkedése, ellenségeskedése vélt versenytársaival szemben. Máskülönben nem jött volna létre az egyház hierarchiája sem.

    Mondta Jézus, hogy a földön van mennyország? Mondta Jézus az egyházról, hogy az földi mennyország? Kérem szépen az idézetet.
    Az egyház hierarchiája az ember állati ellenségeskedése miatt jött volna létre? 
    Krisztus ezzel szemben ezt mondta: "Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."  Pétert, az első pápát és majdnem minden apostolt, az egyház első hierarchiáját (tehát akkor jött létre az egyház hierarchiája) kivégezték. 

    Kérlek, ha a katolicizmusról kritikát írsz, ne légből kapd az érveidet, hiszen ezzel hamis nézeteket alakítasz ki, ami sértő és megalapozatlan.

    Szeretettel,
    Emőke

    2013/2/16 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>

     

    Bocsánat, megint én írok. Először is elnézést az előző levélben felszínesség miatt elkövetett helyesírási hibáimért: Amerika nagy betűvel, szégyel - 1 l-lel.



    Másodszor, nyilván a tíz parancsolat nem redukálható arra a háromra, amit megjelöltem, a tíz parancs tíz + és a legfőbb a Szeresd Istenedet teljes elmédből, teljes szívedből és minden erőddel és szeresd felebarátodat mint tenmagadat. Gondolom, nem kell felsorolnom a többit. 


    Szeretettel,
    Emőke

    2013/2/16 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>

     

    Kedves Flóra!


    Kiegészítés:
    Elismerem, a keresztények jó része nem volt és most sem szent. Történelmi távlatokban nézve és jelenleg is szégyellhetjük magunkat sok mindenért: például amerika gyarmatosítását 'pénzsóvár névleg keresztény' banditák végezték, kiirtva v. száműzve az őslakosságot. Lelkük rajta!!!!!  Krisztus tanítását ismerték. Ha a pénz és a hatalom el tudta őket csábítani, LELKÜK RAJTA !!! Voltak pápák, akik szégyenfoltjai a katolicizmusnak. De mindkét időszakban voltak GERINCES KERESZTÉNYEK is, akik hűk maradtak a krisztusi erkölcshöz és szeretetparancshoz. Általában róluk nem szól a szekuláris propaganda, pedig bőven voltak.
    Krisztus sokszor óva intette hallgatóit a farizeusságtól, mi sem vagyunk védve az örök kárhozattól. Ezért kéri, h. ettől féljünk leginkább. De ha magát a szentírási (ószövetség + krisztusi) tanítást (erkölcsök + szeretet parancs kifejtve) akarják elhallgattatni akkor megfosztják a lelkeket az igazság ismeretétől, az örök életre jutás lehetőségétől.
    Szeretettel,
    Emőke 


    Szeretettel,
    Emőke

    2013/2/16 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>

     

    Kedves Flóra!


    Egyébként a szorongás, a félelem saját magunkért és szeretteinkért a keresztényeket sem hagyja érintetlenül földi vonatkozásokban. Erre Krisztus azt mondta: Atyánk gondot visel ránk. Ennél van azonban egy komolyabban veendő félelem. Krisztus egyértelműen mondta: "Ne attól féljetek, aki a testet megölheti, hanem attól, aki a testet is, a lelket is az örök kárhozatra taszíthatja."  Egy keresztény embernek a bűnt kerülni kell (azonban a bűnbocsánat és megtérés lehetősége állandó), és a bűn kerülése mellett kell alázatban, tisztaságban, szeretetben, békességben élnie.
      
    Ma Amerikában egy keresztényként élni, komoly anyagi károk és ellehetetlenedés árán teheti csak meg, mert a liberális kormányzat törvényileg kényszeríti az állampolgárokat, az Alkotmányban foglalt szabad vallás- és lelkiismereti gyakorlás jogával szembemenve !!!, adódollárjaikból biztosítsák a fogamzásgátlást, az abortuszt, ami a krisztusi tanítás alapján bűn, amit nem követhetünk el. Komoly pénzbírsággal büntetendő az ezzel szembeszállás. Nemcsak a nácizmus, a kommunizmus, hanem a liberalizmus is megtesz mindent, hogy megtörje a keresztény emberek gerincét. Flóra, ahogy Böjte Csaba is utalt rá, a gonosz lélek a történelem során mindig megtesz mindent, hogy a lelkeket Istentől: a Szenttől, Igaztól és Jótól ilyen olyan féligazságokkal elcsábítsa. A liberalizmus hitigazságai,
    amelyeket, eretneküldözéssel büntetnek, l. jelen amerikai helyzet, ilyen báránybőrbe bujtatott farkasok a lelkek bőrére.

    Tehát, "Ne attól féljetek, aki a testet megölheti, hanem attól, aki a testet is, a lelket is az örök kárhozatra taszíthatja."  (És természetesen egy magát kereszténynek tartó ember sincs védve a kárhozattól, de esetleg egy nagyon tisztességes, szeretettteljes anoním keresztény pedig többet valósít meg Krisztus tanításából. Ezért vannak pl. a megtérésre rendelt időszakok az egyházi évben: advent, nagyböjt - hogy attól féljünk, aki a kárhozatra vethet!!)

    Sajnálom, hogy Benned a keresztény hitigazságok keltenek félelmet, de ahogy az előző levelemben írtam, kíváncsian várom, melyek.

    Egyébként, megértem érzéseidet, hiszen komoly propaganda hadjárat folyik hazánkban a kommunizmus hatalomátvétele óta a materialista, ateista és újabban a liberális gondolkodás jegyében a katolikus, keresztény tanítás befeketítéséért. Örülök, hogy felveted ezeket a gondolatokat.

    Szeretettel,
    Emőke 

     

    2013/2/16 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>

    Kedves Flóra!
    Melyek azok a keresztény hitigazságok, amelyek nincsenek összhangban a békés egymás mellett éléssel? 
    Kérlek, nevezd meg, hogy tudjunk miről beszélgetni, mert az úgymond ijesztő (számomra ismeretlen) hitigazságok hiányában nem tudok tovább gondolkodni a témában.
    Köszi,
    Emőke

     

    2013/2/16 Koós Flóra <koosf at t-online.hu>

     

    Nos tehát a keresztény hitigazságokat nem lehet alárendelni a békés egymás mellett élésnek.

    Ez valóban fenyegetés, azt gondolom, amitől minden okom megvan félni. Az életemet és a szeretteim életét. Remek.

    Más igazságok ugyanis nincsenek, amelyeket a békés egymás mellett élésnek ne lehetne alárendelni. Azt gondolom, attól igazságok, hogy lehet tőlük békésen egymás mellett élni.

    Ez maga szerintem csomópont, kulcsfontosságú kérdés. Éppen elég nehéz békésen egymás mellett élni az emberi populáció tagjainak, akiknek ösztönvilágában mélyen gyökerezik az alfa pozícióért folyó harc, az agresszió, mai szóval a verseny.

    Mindezt megszelídíteni jött létre a szolidaritás, a közösség, a munka, a kommunikáció, a beszéd.

    Hitem szerint legvégül Jézus maga.

     

    Hogy sikerült az általa mondottakból olyan hitigazságokat előállítani, amelyeket nem lehet alárendelni a békés egymás mellett élésnek,  ez mutatja, hogy az ember milyen erősen állati lény most is még. 

    Jézus "földi mennyországában" ott maradt az antagonizmus, az ember állati idegenkedése, ellenségeskedése vélt versenytársaival szemben. Máskülönben nem jött volna létre az egyház hierarchiája sem.

     

    A gondolati struktúrák minden vitában gyengítik egymást szerintem, és ettől még nem érzem fenyegetve magam.

    A remény: a tágasabb kommunikációs tér miért túl erős megszorítás?

     

    Ezt nem értem. De amit megértettem, komoly ijedtséggel tölt el.

     

      ----- Original Message ----- 

      From: Bánhegyi Péter 

      To: 'grem at turul.kgk.uni-obuda.hu' 

      Sent: Thursday, February 14, 2013 4:25 PM

      Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

       

      Kedves Flóra!

      A helyzet sajnos, úgy vélem, nem ilyen egyszerű. Nem pusztán arról van szó, hogy jó szándékú emberek keresik egymás megértésére az alkalmat. Ilyen is van, kell is, hogy legyen, sőt, ebből kellene a legtöbb, de sajnos a hatalmi küzdelmek léte tény, és ne higgyük, hogy csak azért, mert nem fegyverrel esünk egymásnak, onnét kezdve már egyszerűen le tudjuk rendezni közös dolgainkat.

      A nyelv mint hatalmi eszköz jelenségének egyik ismert - és Michel Foucault-hoz hasonlóan szintén a "progresszív" körökhöz sorolható és hasonlóan már szintén elhunyt - képviselője Pierre Bourdieu francia szociológus volt. Magyarul is olvasható tőle sok írás, többek között az alábbi idézet is:

      "Minden szimbolikus rendszer egyetlen felosztási elv következetes alkalmazásának köszönheti struktúráját (...), s mivel ezek a rendszerek csak antagonisztikus osztályokra bontva tudják tagolni a természeti és társadalmi valóságot, vagyis mivel a jelentést s e jelentés általános megértését a bekebelezés és a kizárás logikájával érik el, már struktúrájuknál fogva is roppant alkalmasak arra, hogy egyidejűleg bekebelező és kizáró, egyesítő és elválasztó, egybefoglaló és megkülönböztető funkciót töltsenek be." (A vallási mező kialakulása és struktúrája, magyarul 1978-ban jelent meg)

      Röviden, a nyelv, mint szimbolikus rendszer, nem semleges, azaz maga a megfogalmazás magában hordja a preferált valóságot. Ily módon igaz, hogy mindannyian együtt konstruáljuk a valóságot - de nem ugyanazt a valóságot, illetve ami még rosszabb, egymást kizáró valóságokat konstruálunk, mindenféle gyilkos szándék nélkül is. Egy pontig talán együtt tudunk haladni, de a fent említett felosztási elv azon túl már működni kezd, mert aki mindent elfogad, amit mások mondanak, az nem fogad el semmit sem - és ez is egy külön "valóság".

      Hozhatunk korábbi példákat is: amikor el kellett dönteni, hogy vitatott helyzetben ki kerüljön egy adott ország trónjára, akkor többféle, egymást kizáró történet, indoklás, családfa stb. létezett, de ezek nem létezhettek sokáig párhuzamosan. Valamelyik konstruált valóságnak tényleges valósággá kellett válnia, akár fegyveres küzdelmek révén is. Ez nem azt jelenti, hogy most itt nekünk személyesen kenyértörésre kell vinnünk a dolgot, de ilyen kis küzdelmekből áll össze a kommunikációs tér, amelyben az ilyen kis küzdelmek finom csengései fülsiketítő robajjá is összeállhatnak.

      Nem feltétlen szükséges egyébként valóban egymást "ártó szándékú ellenségként" feltételezni, de a különböző valóságok egymáshoz való viszonyán ez nem változtat. Amennyiben például a globális új etika az egyneműek házasságát vagy az abortuszt legitim alternatívának tartja a szabad választás során, akkor ne csodálkozzunk, hogy, mivel ezek a keresztény Szentírással ellentétesek, a keresztény valóságlátás ezt fenyegetésként fogja fel - és vice versa. Másként fogalmazva: lehet, hogy személyesen nem mindenki gondolja úgy, hogy mondandójával bárkit is támadna, azonban maga az a gondolati struktúra, amelyet képvisel, amelyben megnyilatkozik, kizár vagy legalábbis gyengít más struktúrákat. Ilyen esetben pedig az illető struktúra vagy feladja a küzdelmet, vagy csak egyszerűen szépen odébb ballag, de az is lehet, hogy felveszi a kesztyűt. Mivel pedig Jézus Krisztus a hitvallást várja el a követőitől, ilyenkor nem hallgathatnak, nem hallgathatunk.

      Hogy azonban megcsillanjon evilági remény is: egy másik jeles posztmodern gondolkodó, Jürgen Habermas kezelhetőnek látja a helyzetet, ha legalább egy tágasabb kommunikációs teret közösnek fogadnak el a felek, amelyen belül nem kívánnak uralkodni a másikon. Ezt azonban több kritikusa is túl erős megszorításnak tartja, a helyzet tehát mégsem rózsás, a küzdelem folyik tovább, a történelemnek nincs vége, hatalomnak pedig lennie kell. Ha a békés egymás mellett élés megvalósul, az már óriási eredmény, de azt is látni kell, hogy például keresztény szemmel a hitigazságokat nem lehet ennek alárendelni.

      Hangsúlyozom: ezeket a nyelvvel kapcsolatos nézeteket nem keresztény gondolkodók alkották meg, a keresztény gondolkodók ellenben találva érezték magukat, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ezek az elméletek nem a keresztény valóság erősítése céljából jöttek létre, és nyíltan bemutatták egy, a keresztény hit - és úgy általában az európai tradíciók - iránt minimum közömbös értelmiségi koncepció céljait és elemeit (lásd még a lenti 1982-es Foucault idézetet is). Miért lenne hát meglepő a keresztény hívek tiltakozása, amikor e posztmodern program kezd valóra válni?

      További szép napot kívánva továbbra is

      Bánhegyi Péter

      From: grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] On Behalf Of Koós Flóra
      Sent: Thursday, February 14, 2013 2:24 PM
      To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
      Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

      Kedves Péter!

      Kik konstruálják meg az új valóságot?

      Nemde mindnyájan? Azok is, akik keresztények, és azok is, akik nem. 

      Esetleg egymásnak nem feltétlenül tetsző módon.

      De szükséges feltételezni, hogy egymás ártó szándékú ellenségeként?

      Bármelyik csoportról van is szó.

      Foucaultnak ez sztem igen érdekes és jó meghatározása. 

      Kiindulva belőle le lehet vezetni, hogy van még más is, mint az ember szavai, szervezete, tárgyai. De nagy meglátás szerintem, hogy ezek óriási jelentőségűek az emberközösség életében.

      Igen érdekes, hogyan lehet a nyelvet hatalmi eszközként használni? Van esetleg idézet vagy gondolat?

        ----- Original Message ----- 

        From: Bánhegyi Péter 

        To: 'grem at turul.kgk.uni-obuda.hu' 

        Sent: Thursday, February 14, 2013 11:01 AM

        Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

        Kedves Listatagok!

        A lenti összefoglalóból kimaradt, hogy e globális új etikának milyen előzményei voltak az emberi gondolkodásban a XX. század derekán. Ezek alapján szerintem látható, hogy a nyelvi "újítások" nem egy "üldözési mánia" termékei, hanem benne foglaltaknak a társadalomtudományi diskurzusokban.

        Első lépésként fontos a filozófia nyelvi fordulata az 1950-es években. Talán közhelyesen hangzik ma, de a nyelvészek számára akkor nem volt az, hogy a szavakat struktúrában, azaz mondatokon belül kell vizsgálni, nem önmagukban hordozzák a jelentéseket. Ennek előfutára a logikai gondolkodás XIX. század végi nagy alakja, Gottlob Frege volt, de igazi jelentőségre majd Ludwig Wittgenstein munkásságával tesz szert, aki már nemcsak a nyelv logikai felépítését vizsgálja, hanem azt is, hogy a nyelvnek társadalmi kontextusa is van, azaz a jelentéstartalmak nem állandók. Ezeken a nyomokon John Searle fejti majd ki a híres beszédaktus elméletét, ami szerint a beszédaktusok egyike a nyelv deklaratív funkciója, ahol a nyelv használója tekintélyénél, legitimitásánál fogva alakítja a jelentést, és ennek segítségével a világot is alakíthatjuk a szavainkhoz.

        Másodjára rövid illusztrációként a filozófiai útkeresések is fontosak. Ezen belül az ember szerepe, filozófiai léte vált kérdésessé: önálló szubjektum-e vagy pedig csak "társadalmi" (vagy egyéb) termék? Többen tarthatatlannak ítélték az ember filozófiai helyzetét, mert úgymond beragadt a múltjában. Nézzük csak erről a XX. század végi gondolkodásra nagy hatást gyakorló Michel Foucault álláspontját:

        "Az emberen uralkodik az élet, a munka és a nyelv: konkrét léte bennük találja meg meghatározottságait; csak szavain, szervezetén és az általa gyártott tárgyakon keresztül lehet az ember közelébe jutni, mintha először ezek (és csakis ezek) birtokolnák az igazságot; és maga az ember, mihelyt gondolkodik, csak olyan lényként tárul föl tulajdon szemében, aki már szükségképpen bizonyos áthatolhatatlansággal, redukálhatatlan előidejűséggel rendelkezik, aki már élőlény, termelőeszköz és őt megelőzően létező szavak hordozója." (Szavak és dolgok, 1966)

        Továbbá egy élete végi, 1982-es interjújából:

        "a szubjektivitás új formáit kell előmozdítanunk, megtagadva az individualitás azon formáit, amelyet évszázadokon át ránk erőltettek".

        Mindezek alapján is látható, hogy nem légből kapott az, hogy a szavak kontextusainak és jelentéseinek a változtatásával új mögöttes valóságot, új "szubjektivitást" konstruáljunk meg. A posztmodern irányzatok maguk is azt vetették fel a korábbi időszakok, társadalmi berendezkedések szemére, hogy a nyelvet is hatalmi eszközként használták. Az individualitás levetendő formái között pedig természetesen ott szerepelt a keresztény kultúrkör által megalapozott nyelvi rendszer, hiszen történetileg ez volt a meghatározó előző fázis.

        Innét kezdve lehet szerintem elhelyezni az eredeti írás mondanivalóját.

        További szép napot kívánva

        Bánhegyi Péter 

        From: grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] On Behalf Of Koós Flóra
        Sent: Wednesday, February 13, 2013 9:49 PM
        To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
        Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

        A pápa lemondásában is szerepel a szabadság szó, tegnapelőtt Beer püspök úrral volt egy beszélgetés, amiben kifejezetten rajongóan beszélt a szabadságról.

        Akkor nem lopakodó globális etika, ha ők mondják? Vagy ők is beépített emberek?

        Hogyan lehetne természeti adottságokat lebontani? Kisebb természeti adottságokra? 

        Ki mondja meg pontosan, hogy mi a rossz? Ha én úgy gondolom, hogy nőnek lenni rossz, akkor az úgy is van?

        Honnan veszi bárki is, hogy egy nemzeti nyelv változásait tudatosan, tervszerűen és hosszútávon befolyásolni lehet kívülről?

        Milyen bizonyítékot fogadna el a cikk szerzője arra nézve, hogy ezek a szavak, fogalmak, kifejezések előre megfontolt aljas szándék nélkül kerültek bele egyszerűen a nyelvünkbe, nyelvhasználatunkba?

        Szerintem ez üldözési mánia.

        Sokkal hihetőbb számomra, hogy valakinek vagy valakiknek nem tetszik ez vagy az a szó, nem szereti/k használni valamiért. Érdekes vita lehet, ki milyen jelentéstartalmat rendel egy-egy hangalakhoz.

        Úgy tűnik ebből a szövegből, aki nem követi Krisztust, hanem mondjuk mohamedán vagy zsidó, az nem lehet rendes ember. Csak olyan, aki összeesküdött a keresztények ellen. 

        Így lenne igaz ez?

          ----- Original Message ----- 

          From: Emoke Greschik 

          To: grem at turul.banki.hu 

          Sent: Saturday, February 09, 2013 12:58 PM

          Subject: [Grem] A relativizmus diktatúrája

           

          Az észrevétlenül lopakodó új globális etika
           

          A berlini fal leomlása óta globális kulturális forradalom zajlik a világon. Egy új, "kereszténység utáni" erkölcs új kifejezései, normái, értékei, életsílusai terjedtek el és váltak globálisan irányadóvá. Az új etika jelszavai megtévesztően hasonlóak a keresztény szeretetparancs alapelveihez, tartalmuk mégis különösen más. Rendkívül fontos, hogy keresztényként tudatosítsuk, mi is történik körülöttünk; fontos, hogy felismerjük a csúsztatásokat, az eszmei hátteret, és fellépjünk az igaz, krisztusi értékek védelmében. 

          Árulkodó kifejezések

          Az új etika többek közt egy újfajta nyelvezetben válik felismerhetővé, amely ma a médiától az iskolákig, a kultúrától a törvényhozásig mindenütt visszhangzik. Íme néhány példa: konszenzus, diszkriminációmentesség, sokféleség, másság, szabadság, párbeszéd, életminőség, a választás joga, tudatos döntés, gender, egyenlőség elve, partnerség, átláthatóság, kulturális ráhangolás, holisztikus, konzultáció, befogadás, női/gyermeki/reproduktív jogok, szexuális orientáció, biztonságos abortusz, vesztes nél­küli megoldás, szekuláris spiritualitás, békére nevelés stb. E szóhasználatban az örök értékekre utaló szavak mellett bőven találunk ártalmatlannak tűnő, de könnyen átértelmezhető kifejezéseket is.

          Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az új nyelvezetből hiányoznak olyan, sajá­tosan a zsidó-keresztény hagyományhoz tartozó szavak, mint például igazság, erkölcsiség, lelkiismeret, ész, szív, szüzesség, tisz­taság, férj, feleség, apa, anya, szolgálat, tekintély, igazsá­g, törvény, hit, remény, szenvedés, bűn, barát, ellenség stb.

          Megfigyelhető a fogalmak csúsztatása is. Manapaság tekintély helyett egyéni autonómiáról és jogokról hallunk, házastársak helyett partne­rekről, boldogság helyett életminőségről, család helyett a család különböző formáiról, iden­titás helyett sokféleségről, többségi szavazás helyett konszenzusról, kiállás helyett párbeszédről, egyetemes értékek helyett globális etikáról stb.

          Szavakból - cselekvési normák

          Az új fogalmak nem maradtak pusztán nyelvi jelenségek, hanem mára - szinte észrevétlenül - meghatározó, sőt kötelező cselekvési elvekké váltak a politikában, a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban, a kultúrában, az egyészségügyben, az oktatásban, vagyis az élet minden területén (pl. a diszkriminációmentesség elve tiltja, hogy ma bárki bűnnek merje nevezni a homoszexuális viselkedést). Noha legtöbbjük törvényileg még nem kötelező, az új etika hatékonyabban diktál, mint a nemzetközi törvények.

          Az új nyelvezet megalkotói tudatosan kerülték a fogalmak jelentésének pontos meghatározását. Az ürügy az volt, hogy a meghatározás elvenné az egyéni értelmezés szabadságát, a valós cél azonban stratégiai és manipulatív: lehetővé tenni a legellentmondóbb értelmezéseket is. A reproduktív egészség fogalma például éppúgy jelentheti az anyaságot, mint a fogamzásgátlást vagy az abortuszt, az önkéntes sterilizációt, a mesterséges megtermékenyítést vagy bármely, szexualitással kapcsolatos viselkedést.

          Hogyan ment végbe e "lopakodó" kulturális forradalom? 

          A nemzeti szint fölött és alatt, a demokratikusan választott nemzeti kormányok megkerülésével: az ENSZ és a vele együttműködő nem kormányzati szervezetek összefogásával. A hidegháború után, amikor a multinacionális vállalatok pénzügyi és gazda­sági hatalma ugrásszerűen nőtt, a nemzetállamoké pedig csökkent, az ENSZ a globális kormányzat stratégiai központjává tette magát. "Egyetemes morális tekintélyével" kívánta el­lensúlyozni a piac globális gazdasági erejét, és ehhez globális etika kialakítását tűzte ki célul. "Szakértőinek" közreműködésével 1990-től kormány­közi konferenciákon dolgozta ki és hat év alatt megteremtette az új világrendet. Hatékony segítséget kapott a vele azonos szemléletű, a kormányokkal egyenlő partnernek tekintett (!) nem kormányzati szervezetektől, amelyeket tévesen civilnek is neveznek, noha olykor csupán egy-egy radikális kisebbség érdekcsoportjai. 

          Eszmei háttér

          A globális etika a posztmodernitásba illeszkedik, amely alapvetően tagadja az objektív igazságot és valóságot. Úgy véli, minden normát és struktúrát tetszés szerint le lehet bontani és újra lehet építeni - sőt a "felszabadítás" jegyében meg is követeli a struktúrák lebontását (a társadalmi és kulturális hagyományok, a vallási törvények, de még a természeti adottságok, pl. férfi-nő különbözőségének felszámolását is). 

          A posztmodernitás legfőbb, irányadó értéke a választás szabadsága. E parttalan szabadság jegyében az ember számára a rossz választásának jogát is megköveteli (abortusz, homoszexualitás, "szabad szerelem", eutanázia, tekintély és hierarchia elvetése stb). A posztmodern etika ezzel - erőszakosan, globális normatív tekintélyt követelve - a termé­szettörvény és az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezi magát. 

          A relativizmus diktatúrája

          A választás posztmodern etikája a hierarchiák felszámolásával di­csekszik, ám eközben az értékek új hierarchiáját hozza létre, XVI. Benedek pápa kifejezésével a relativizmus dik­tatúráját. A relativizmus diktatúrá­jában emberségünk és hitünk radikális lebontását erőltetik ránk finom módszerességgel, kulturális átformálás által. A re­lativizmus álarcot visel, de uralkodó és romboló.

          A korábbi diktatúrák hangosak, erőszakosak, központosítottak, leigázóak, megfélemlítőek. A relativizmus diktatúrája halk, rejtett, intézményeken belüli, "barátságos", decentralizált, globális. Stratégiája lágy, alulról felfelé irányuló, nemhivatalos, belső. A relativizmus diktatúrájának végeredménye az ember és a természet lebontása, valamint az aposztázia terjesztése a világban, különösen a fejlődő országokban.

          Mit tehet ebben a helyzetben a keresztény ember? 

          A múlt ideologikus rendszereihez hasonlóan a globális etika vége is az lesz, hogy lebontja saját magát. Mivel tele van belső ellent­mondásokkal, nem fenntartható. Nem valószínű azonban, hogy a globális ci­vilizáció önmagától visszatér a józan észhez és a hagyományos értékekhez. Az új kultúrát tehát evangelizálnunk kell.

          Ennek során nagyon fontos a tisztánlátás, mert könnyű összetéveszteni a globális etika jelszavait és értékeit az egyház társadalmi tanításával. Az új etikában szereplő "egyenlőség elve" nem ugyanaz, mint az igazságosság zsidó-keresztény fogalma; más a "tudatosság- és érzé­kenységnövelés", mint a lelkiismeret erkölcsi és teológiai nevelése; más a "nők egyenlő esélyhez juttatása", mint férfi és nő egyenlő méltósága, a "pozitívan élni" fogalma nem ugyanaz, mint a teológiai remény fogalma;  a kényszerű "szabad választás" más, mint a krisztusi szabadság; az "emberi jogok, jogosultságok, diszkriminációmentesség" egészen más, mint Isten irgalmas szeretetének örömhíre. Fontos, hogy észrevegyük: a kétféle logika két külön irányba vezet. Világosan el kell választanunk a globális etikát a hiteles keresztény humanizmustól. 

          Nem vehetünk részt olyan kétértelmű programokban, amelyeket a globális etika ügynökei irányítanak. Szavainkban pedig ügyelnünk kell, nehogy az új fogalmak elfoglalják az evangelizáció helyét: a mi feladatunk az evangelizáció, nem pedig az, hogy emberi jogokról és fenntarthatóságról beszéljünk. Vajon nem az "üdvös­ség fokozatos szekularizációjáról" óvott II. János Pál pápa Redemptoris missio kezdetű enciklikájában? Fontos, hogy az új etika homályos fogalmaival kapcsolatban mindig világossá tegyük, mi külön­bözteti meg ezeket az Egyház szociális tanításától és az evangéliumtól, másként hallgatóink elbizonytalanodnak és hitük is meggyengülhet. Novo millennio ineunte kezdetű enciklikájában II. János Pál pápa arra hív bennünket, hogy Krisztustól induljunk el. A jelen helyzetben ez az újrain­dulás a feladatunk.

          Összefoglalónk Marguerite A. Peeters: Új globális etika: kihívások az Egyház számára c. tanulmánya alapján készült (kiadta: a Magyar Katolikus Családegyesület). A szerző a brüsszeli székhelyű lnstitute for Intercultural Dialogue Dynamics igazgatója.

          Ménesi Krisztina/Magyar Kurír

          Kép: laboringinthelord.com



------------------------------------------------------------------------------

  Confidentiality Note: This e-mail is intended only for the person(s) or entity(ies) to which it is addressed and may contain information that is privileged, confidential or otherwise protected from disclosure. Any review, retransmission or other use of, or taking of any action in reliance upon this information by anyone other than the intended recipient(s) is prohibited. If you have received this e-mail in error, please notify the sender immediately and destroy the entire message.
  Disclaimer: Any e-mail messages from Magyar Nemzeti Bank shall not be binding nor construed as constituting any obligation on the part of Magyar Nemzeti Bank, unless Magyar Nemzeti Bank and the recipient(s) have explicit otherwise agreed upon in writing.

  P Please consider the environment before printing this email.



------------------------------------------------------------------------------


  _______________________________________________
  Grem mailing list
  Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
  http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130221/a8bbd699/attachment-0001.html 
--------- következő rész ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: nem elérhető
Típus: image/jpeg
Méret: 3135 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130221/a8bbd699/attachment-0001.jpe

További információk a(z) Grem levelezőlistáról