[Grem] Petőfiért!

2013. Feb. 21., Cs, 00:13:11 CET

Kedves Gábor! Köszönöm a bizalmat. Az a helyzet, hogy az egész barguzini
Petőfi ügy már rég elporladt. Már rég nem az a kérdés, hogy a Barguzinban
kiásott (állítólag zsidó női) csontok Petőfié vagy sem, hanem, hogy ki és
milyen meggondolásból, illetve hátsó szándékkal próbálja életre kelteni ezt
a morbid ügyet. Eredetileg Morvai pénze és pr céljai álltak a háttérben.
Most nem tudom.Talán egyesek azt gondolják, hogy az erősködésükkel
feltámaszthatnak valamit a nem létező hitelükből ? Nyilván tudják, hogy
komoly ember nem foglalkozik már a dologgal, így kockázat nélkül mondhatnak
amit akarnak, szidhatják a Tudományos Akadémiát, miközben magukat igaz
magyar hazafinak állíthatják be.  A szakemberek annak idején minden forrást
kritikailag megvizsgáltak az ügyben.Tény, hogy az oroszok 1849-ben nem
vittek Oroszországba magyarokat. Az orosz cárnak nem voltak további céljai
Magyarországgal, csak Ferenc Józsefet kívánta megsegíteni. Még az  aradi
tábornokokat is átadták az osztrákoknak! A többi állítolagos adat egytől
egyig tévedés, félreértés, belemagyarázás. A Petrovics név gyakori,
ugyanakkor Petőfi nem használta. A származásától függetlenül nacionalista
magyar volt és ezt a magyarosított nevével is kifejezésre juttatta. Nem
kétséges, hogy Kiszely képes volt megkülönböztetni egy női csontvázat egy
férfiétól, viszont a gerincességéről nem vagyok teljesen  meggyőződve,
tekintve, hogy besúgó is volt a múlt rendszerben. Valószínűleg volt olyan
szakmán kívüli motiváció amiért hajlandó volt elfogultan véleményt alkotni
a kérdésről. Üdv: Baják László

2013. február 20. 14:33 SZŰCS Gábor írta, <giszucs at gmail.com>:

> Én azért kíváncsi lennék egy szakember - mondjuk Baják Laci - reakciójára.
> A szélhámosság általában arról ismerszik meg, hogy nagyon nem annak
> látszik.
> Ezzel nem szeretnék véleményt formálni az anyag hitelességéről, csak
> nem árt az óvatosság, főleg, ha olyan emberek a tanúsítók mint pld.
> Kiszely dr.
>
> üdv
>
> SzG
>
> KEA <kea at turul.banki.hu> írta (2013. február 19. 12:23):
> > Megvannak Petőfi hamvai
> >
> > Független Újságírók Szövetsége -- 2013.02.18.
> > http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/megvannak-pet%C5%91fi-hamvai
> >
> >
> > A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos
> > értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől
> > sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül
> > egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy
> > 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a
> > Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek
> > ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.
> >
> >
> >
> > Megvannak Petőfi Sándor hamvai
> >
> > Bizonyítás tizenkét pontban
> >
> >
> > 1.Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én
> > látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló
> > csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az
> > intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a
> > győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel
> > borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az /Akasszátok
> > föl a királyokat! /című vers szerzőjét, de nem találták. A csatatéren
> > elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban
> > magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi
> > tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petőfi Sándor földi
> > maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort
> > Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott
> > meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában
> > fogságba esett és elhurcolták.
> >
> > 2.Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt,
> > hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar
> > honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány
> > 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett
> > jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült
> > első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar
> > honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak.  Ugyanezt állítják
> > magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e
> > tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én
> > írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.
> >
> > 3.1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött
> > hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint
> > Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi
> > Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi
> imperatívuszát.
> >
> > 4.A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a
> > Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol  burjátok lakta Barguzinba,
> > a cári Oroszország  veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált.
> > Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli,
> > európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy,
> > aki költő is volt.
> >
> > 5.Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort
> > Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is
> > bárki által ellenőrizhető tény.
> >
> > 6.Az első világháború során számos magyar hadifogoly került
> > Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával,
> > amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics
> > Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma
> > 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek
> > ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is
> > folytatódik- majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak
> > köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini
> > Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs
> > talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek  neki azok,
> > akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben
> > maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz,
> > Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.
> >
> > 7.Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k.
> > hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy
> > Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran
> > átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták,
> > hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek
> > róla. Malacka - Malacky ma Szlovákiához tartozik.
> >
> > 8.L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben
> > Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban
> > eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics
> > emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos
> > idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók
> > hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics
> > egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal
> > háborúzott.  Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László
> > magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini
> > Petrovics-legendákról.
> >
> > 9.Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett,
> > titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű
> > verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik
> > legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA
> > doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége
> > orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan
> > ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott -
> > /Álmok /- című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar
> > költészetében. Címe: /Véres napokról álmodom./ A két vers üzenete
> > azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló,
> > azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a
> > hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát
> > az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor,
> > aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a
> > verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak,
> > Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.
> > Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa
> > igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede
> > nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak
> > állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik
> > megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr.
> > Kún Ferenc.
> >
> > 10.1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő
> > idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak
> > megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában
> > látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői
> > máshol kezdik az ásatásokat. 192  négyzetmétert feltárnak, benne 28
> > sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De
> > előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának
> > koporsója is. Végül - másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt
> > helytől -, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35
> > éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül
> > férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics
> > Petrovics hamvai kerültek elő.
> >
> > 11.A feltárást végző négy antropológus - Dr. Kiszely István, az
> > amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij
> > Burajev - a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet.
> > Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor
> > azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során
> > gyűjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják:
> > szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es
> > sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő!
> >
> > 12.A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok,
> > amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak - baloldali
> > kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés, stb.  A
> > kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján
> > kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi
> > Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics
> > Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a
> > valószínűsége, hogy ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg,
> > gyakorlatilag nulla.
> >
> >
> > Mindent összevetve:
> >
> > Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna
> > elő, hanem _egy zsidó nő csontváza_, a Magyar Tudományos Akadémia akkor
> > is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció
> > minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a
> > kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség,
> > hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander
> > Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és
> > azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő.
> >
> > Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy
> > élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt
> > Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő
> > leszármazottaival.
> >
> > A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és
> > megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak
> > is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt
> > jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek
> > ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban
> > eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics
> > azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben
> > kételkedik, ma már az MTA-nak kell  bizonyítania, hogy Barguzinban NEM
> > Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.
> >
> > A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő
> > földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A
> > rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente
> > a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik
> > Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a
> > politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt.
> > Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy.
> >
> > Budapest, 2013. február 16-17.
> >
> > A Magyarok Világszövetségének
> > Petőfi Sándor Bizottsága
> > MVSZ Sajtószolgálat
> >
> > --
> >
> > Üdvrivalgással:
> > KEA.
> > ----
> > Keszthelyi András
> > f. adj.
> > ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI
> >
> >
> > _______________________________________________
> > Grem mailing list
> > Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> > http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
> --
> Gábor
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130221/e7be260b/attachment-0001.html 