<div dir="ltr">Kedves Gábor! Köszönöm a bizalmat. Az a helyzet, hogy az egész barguzini Petőfi ügy már rég elporladt. Már rég nem az a kérdés, hogy a Barguzinban kiásott (állítólag zsidó női) csontok Petőfié vagy sem, hanem, hogy ki és milyen meggondolásból, illetve hátsó szándékkal próbálja életre kelteni ezt a morbid ügyet. Eredetileg Morvai pénze és pr céljai álltak a háttérben. Most nem tudom.Talán egyesek azt gondolják, hogy az erősködésükkel feltámaszthatnak valamit a nem létező hitelükből ? Nyilván tudják, hogy komoly ember nem foglalkozik már a dologgal, így kockázat nélkül mondhatnak amit akarnak, szidhatják a Tudományos Akadémiát, miközben magukat igaz magyar hazafinak állíthatják be. A szakemberek annak idején minden forrást kritikailag megvizsgáltak az ügyben.Tény, hogy az oroszok 1849-ben nem vittek Oroszországba magyarokat. Az orosz cárnak nem voltak további céljai Magyarországgal, csak Ferenc Józsefet kívánta megsegíteni. Még az aradi tábornokokat is átadták az osztrákoknak! A többi állítolagos adat egytől egyig tévedés, félreértés, belemagyarázás. A Petrovics név gyakori, ugyanakkor Petőfi nem használta. A származásától függetlenül nacionalista magyar volt és ezt a magyarosított nevével is kifejezésre juttatta. Nem kétséges, hogy Kiszely képes volt megkülönböztetni egy női csontvázat egy férfiétól, viszont a gerincességéről nem vagyok teljesen meggyőződve, tekintve, hogy besúgó is volt a múlt rendszerben. Valószínűleg volt olyan szakmán kívüli motiváció amiért hajlandó volt elfogultan véleményt alkotni a kérdésről. Üdv: Baják László</div>
<div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">2013. február 20. 14:33 SZŰCS Gábor írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:giszucs@gmail.com" target="_blank">giszucs@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
Én azért kíváncsi lennék egy szakember - mondjuk Baják Laci - reakciójára.<br>
A szélhámosság általában arról ismerszik meg, hogy nagyon nem annak látszik.<br>
Ezzel nem szeretnék véleményt formálni az anyag hitelességéről, csak<br>
nem árt az óvatosság, főleg, ha olyan emberek a tanúsítók mint pld.<br>
Kiszely dr.<br>
<br>
üdv<br>
<br>
SzG<br>
<br>
KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> írta (2013. február 19. 12:23):<br>
<div class="HOEnZb"><div class="h5">> Megvannak Petőfi hamvai<br>
><br>
> Független Újságírók Szövetsége -- 2013.02.18.<br>
> <a href="http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/megvannak-pet%C5%91fi-hamvai" target="_blank">http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/megvannak-pet%C5%91fi-hamvai</a><br>
><br>
><br>
> A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos<br>
> értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől<br>
> sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül<br>
> egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy<br>
> 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a<br>
> Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek<br>
> ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.<br>
><br>
><br>
><br>
> Megvannak Petőfi Sándor hamvai<br>
><br>
> Bizonyítás tizenkét pontban<br>
><br>
><br>
> 1.Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én<br>
> látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló<br>
> csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az<br>
> intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a<br>
> győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel<br>
> borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az /Akasszátok<br>
> föl a királyokat! /című vers szerzőjét, de nem találták. A csatatéren<br>
> elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban<br>
> magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi<br>
> tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petőfi Sándor földi<br>
> maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort<br>
> Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott<br>
> meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában<br>
> fogságba esett és elhurcolták.<br>
><br>
> 2.Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt,<br>
> hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar<br>
> honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány<br>
> 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett<br>
> jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült<br>
> első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar<br>
> honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. Ugyanezt állítják<br>
> magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e<br>
> tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én<br>
> írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.<br>
><br>
> 3.1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött<br>
> hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint<br>
> Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi<br>
> Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.<br>
><br>
> 4.A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a<br>
> Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol burjátok lakta Barguzinba,<br>
> a cári Oroszország veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált.<br>
> Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli,<br>
> európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy,<br>
> aki költő is volt.<br>
><br>
> 5.Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort<br>
> Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is<br>
> bárki által ellenőrizhető tény.<br>
><br>
> 6.Az első világháború során számos magyar hadifogoly került<br>
> Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával,<br>
> amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics<br>
> Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma<br>
> 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek<br>
> ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is<br>
> folytatódik– majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak<br>
> köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini<br>
> Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs<br>
> talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek neki azok,<br>
> akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben<br>
> maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz,<br>
> Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.<br>
><br>
> 7.Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k.<br>
> hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy<br>
> Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran<br>
> átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták,<br>
> hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek<br>
> róla. Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik.<br>
><br>
> 8.L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben<br>
> Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban<br>
> eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics<br>
> emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos<br>
> idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók<br>
> hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics<br>
> egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal<br>
> háborúzott. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László<br>
> magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini<br>
> Petrovics-legendákról.<br>
><br>
> 9.Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett,<br>
> titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű<br>
> verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik<br>
> legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA<br>
> doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége<br>
> orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan<br>
> ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott –<br>
> /Álmok /– című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar<br>
> költészetében. Címe: /Véres napokról álmodom./ A két vers üzenete<br>
> azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló,<br>
> azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a<br>
> hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát<br>
> az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor,<br>
> aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a<br>
> verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak,<br>
> Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.<br>
> Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa<br>
> igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede<br>
> nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak<br>
> állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik<br>
> megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr.<br>
> Kún Ferenc.<br>
><br>
> 10.1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő<br>
> idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak<br>
> megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában<br>
> látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői<br>
> máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28<br>
> sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De<br>
> előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának<br>
> koporsója is. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt<br>
> helytől –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35<br>
> éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül<br>
> férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics<br>
> Petrovics hamvai kerültek elő.<br>
><br>
> 11.A feltárást végző négy antropológus – Dr. Kiszely István, az<br>
> amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij<br>
> Burajev – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet.<br>
> Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor<br>
> azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során<br>
> gyűjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják:<br>
> szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es<br>
> sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő!<br>
><br>
> 12.A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok,<br>
> amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali<br>
> kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés, stb. A<br>
> kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján<br>
> kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi<br>
> Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics<br>
> Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a<br>
> valószínűsége, hogy ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg,<br>
> gyakorlatilag nulla.<br>
><br>
><br>
> Mindent összevetve:<br>
><br>
> Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna<br>
> elő, hanem _egy zsidó nő csontváza_, a Magyar Tudományos Akadémia akkor<br>
> is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció<br>
> minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a<br>
> kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség,<br>
> hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander<br>
> Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és<br>
> azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő.<br>
><br>
> Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy<br>
> élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt<br>
> Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő<br>
> leszármazottaival.<br>
><br>
> A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és<br>
> megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak<br>
> is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt<br>
> jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek<br>
> ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban<br>
> eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics<br>
> azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben<br>
> kételkedik, ma már az MTA-nak kell bizonyítania, hogy Barguzinban NEM<br>
> Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.<br>
><br>
> A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő<br>
> földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A<br>
> rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente<br>
> a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik<br>
> Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a<br>
> politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt.<br>
> Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy.<br>
><br>
> Budapest, 2013. február 16-17.<br>
><br>
> A Magyarok Világszövetségének<br>
> Petőfi Sándor Bizottsága<br>
> MVSZ Sajtószolgálat<br>
><br>
> --<br>
><br>
> Üdvrivalgással:<br>
> KEA.<br>
> ----<br>
> Keszthelyi András<br>
> f. adj.<br>
> ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
><br>
><br>
> _______________________________________________<br>
> Grem mailing list<br>
> <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
> <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
<br>
<br>
<br>
</div></div><span class="HOEnZb"><font color="#888888">--<br>
Gábor<br>
</font></span><div class="HOEnZb"><div class="h5">_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</div></div></blockquote></div><br></div>