[Grem] Petfirt!

Szkely Erika szekelye1 at yahoo.com
2013. Feb. 20., Sze, 11:33:56 CET 

Nem tisztem megvédeni Kiszelyt - bár én ismertem személyesen is, nyugodjék békében - de mindenképp audiatur et altera pars, elküldöm az ő álláspontját - néhány gondolat általam megejtett kiemelésével (sárga szín).
Annyit még hozzátennék, hogy esetében ( http://istvandr.kiszely.hu/publikaciok.html  ) azért az elég nevetséges vád, hogy ne tudott volna egy férfi-csontvázat felismerni....
Az biztos, hogy több dolgok vannak itt a háttérben, mintsem azt megismernünk megadatik.
Sz.E.


Tizenkét éves léggömbhámozás
 
A tudomány ott fejeződik be, ahol egy tudományos kérdést lezártnak tekintenek. Ez jutott eszembe, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt legújabb "szakértői bizottság" állásfoglalását június 28-án közzé tette a médiában. A dolgok menete az Akadémia részéről kezd tragikomikussá válni, mert ez talán a hatodik bizottság, amit létrehoztak; a legutóbbi "lezárást" a Petőfi-ügyben május 31-én jelentette be egy előző bizottság, amivel nem tudom azóta mi lett. Az olvasók pontos tájékoztatása érdekében megpróbálom felidézni a Petőfi-kérdésben tevékenykedő akadémiai bizottságokat és ismertetni eddigi működésüket.
 
KISZELY ISTVÁN
 
A most megnyilatkozó "grémiumot" a Megamorv Petőfi Bizottság (nekünk csak ez az egy volt tizenkét év alatt!) kérésére Glatz Ferenc elnök kérte föl arra az esetre, ha mégis exhumálják a Petőfi-család tagjait és elvégzik az egyetlen döntő vizsgálatot: a DNS-összehasonlítást a Hrúz Mária és a barguzini 7-es számú sírból, a Petőfiének vélt csontból vett mintából. A Megamorv Petőfi Bizottság levélben kérte: "...szeretnénk a bizottsági tagokkal egy előzetes, kizárólag szakmai, tudományos beszélgetést folytatni a kontrollanyag vételezése és a DNS-vizsgálat elvégzésével kapcsolatos forgatókönyv egyeztetése céljából... tisztelettel kérem Önt, szíveskedjék megjelölni az időpontot és a helyet, amikor megkereshetjük Önöket..." Nem állásfoglalásokat, hanem segítséget és együttműködést kértünk. Természetesen a nemzet akadémiája most sem - mint tizenkét éve eddig sohasem - adott
 alkalmat és lehetőséget arra, hogy a két fél leüljön és közösen oldja meg e kényes, mára botrányossá fajult kérdést. Glatz Ferenc, az MTA elnöke a Megamorv Petőfi Bizottsághoz írt, 2001. május 24-én kelt levelében pontosan meghatározta az általa felkért szakemberek feladatát, amely szerint "a tudomány mai állásának megfelelő" szakvéleményt fogalmazzanak meg. A bizottság elnökének Bálint Csanád régészt, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóját, tagjainak Raskó István humán DNS-szakértőt, az MTA Szegedi Biológiai Központja DNS-vizsgálatokkal foglalkozó részlegének vezetőjét, Woller János igazságügyi DNS-szakértőt és Susa Éva, igazságügyi antropológust nevezte meg.
Azóta alig több mint négy hét telt el, ami arra sem volt elegendő, hogy az új "agytröszt" csak bepillantson a tizenkét év óta felgyülemlett vizsgálati dokumentumokba, arról nem is szólva, hogy számos, a Megamorv Petőfi Bizottság tulajdonában lévő dokumentumhoz hozzá sem juthattak. Ezért kellett volna leülni és megbeszélni a vitás pontokat. Ehelyett visszaélve az Akadémia tekintélyével és Glatz Ferenc jóhiszeműségével, minden vizsgálódás nélkül újfent "lezártnak" minősítették az ügyet. Tették ezt magukat szaktekintélynek tartó genetikusok, egy antropológus és egy régész, akik sohasem látták és vizsgálták a kérdéses csontvázat. Szerepük akkor lehetett volna, ha a sírbontás után elvégzik az összehasonlító DNS-vizsgálatokat. Állástfoglalni egy olyan kutatásban, ami számukra még el sem kezdődött, több, mint tisztességtelenség. Csak remélni merem, hogy Glatz Ferenc elnök - az
 Akadémia presztizse érdekében is - ezt nem hagyja szó nélkül.
Nézzük az állásfoglalás "érveit", ami alapján lezártnak tekintik a Petőfi-kérdést.
1. "A grémium a tudományos vizsgálatok alapján megállapította: nincs hiteles történeti adat arra vonatkozóan, hogy Petőfi Sándor eltemetésének a helyét a szibériai Barguzinban kellene keresni". Furcsának tartom, hogy genetikusok ennyi idő alatt a történeti kérdésekbe is "beásták" magukat, annak is egy szerteágazó, csak kutatási fázisban lévő tematikájába.
2. A bizottság szerint "az eltemetett személy sírbeli helyzete valószínűtlenné teszi, hogy a sír felső csontváza férfié lett volna." Ezek szerint "fölé temetéskor" csakis nők jöhetnek számításba, már ahogy ezt a dilettáns mondatot értelmezni lehet, hiszen a bizottság egyetlen tagja sem volt Barguzinban, nem ismeri a körülményeket, az adott helyzetet és a teljes dokumentációt.
3. "A csontkémiai vizsgálat a felső csontváz eltemetésének a dátumát az 1890-1950 közötti évekre, azaz Petőfi Sándor 1856-ban vélelmezett eltemetésétől jelentősen távoli időpontban határozta meg." Ez a megállapítás csak olyan emberek agyából pattanhatott ki, akik kronológiai meghatározásokat soha sem végeztek, Barguzinban nem jártak és nem ismerik a problémát. Az abszolút kronológia afféle "egér" effektus, hiszen ahhoz, hogy megmondhassuk azt, hogy egy egér nagy-e vagy kicsi, azt csak a poloskával és az elefánttal való összehasonlítás után jelenthetjük ki. Mert mihez képest? Egy sírban eltemetett csontváz abszolút kora ugyanis sokféle módszerrel meghatározható, de mindegyik előfeltétele a talajminta vétel, a csont megtartási körülményeinek vizsgálata és a mellette fekvő, feltehetően hozzá hasonló talajban lévő csontvázakkal való összehasonlítás. (Amúgy Mathias Seifert svájci
 dendrokronológus a sír abszolút korát évre pontosan - 1856-ra - datálta.)
3. "A barguzini 7. sír csontmaradványait a hagyományos metrikus-morfológiai vizsgálatokkal több alkalommal, több helyen - több szakember - a feltárókkal ellentétben - nőnek határozta meg." A csontvázat egyetlen egyszer vizsgálta meg 1990 januárjában egyetlen bizottság a sok közül. De ugyancsak "több szakember" azt is dokumentálta metrikus-morfológiai alapon, hogy a csontváz férfié. A feltárók oldaláról. Ezért kellene a DNS-vizsgálat.
Hogy hányadik bizottsága ez a Magyar Tudományos Akadémiának a barguzini Petőfi-ügyben, pontosan nehéz nyomon követni. 1989 augusztusában a Magyar Tudományos Akadémia még tartózkodik a Petőfi témában való állásfoglalástól. 1989. szeptember 21-én az MTA létrehozta az első Petőfi bizottságot, amelynek tagjai többek között Tigyi József biofizikus, Farkas Gyula antropológus és Harsányi László igazságügyi szakértő; az Akadémia akkori főtitkára - Láng István - nyilvánosan szélhámossággal vádolta a Megamorv Petőfi Bizottságot. 1989. október 3l-én Németh Miklós miniszterelnök utasítására az MTA elnöksége határozatot hoz a Petőfi Sándorral kapcsolatos vizsgálatban való akadémiai részvételéről. Ekkor alakult meg az MTA második bizottsága Tigyi József biofizikus, és Ujfalussy József zenekutató vezetésével, tagjai: Harsányi László igazságügyi szakértő, Farkas Gyula antropológus,
 Szabó Árpád igazságügyi szakértő, Dezső Gyula osztálytitkár, Kovács László régész és Odze György sajtóiroda vezető. Ez a bizottság 1990-ben sajtóközlemény kíséretében beszüntette működését. 1991. január 4-én az Akadémia létrehozta a moszkvai vizsgálatokat végző harmadik bizottságot, Szabó Árpád igazságügyi szakértő vezetésével, tagjai: Harsányi László, Kovács László, Odze György, Dezső Gyula és Farkas Gyula. 1991. január 9-én az MTA bizottsága deklarálta, hogy öt pontban elvégzi a szükséges vizsgálatokat - ebből tizenkét év alatt mindössze másfelet teljesített. 1990. október 19-én az Akadémia megalakította a negyedik bizottságot, Bökönyi Sándor állatorvos vezetésével, tagjai: Hermann Róbert hadtörténész, Bona Gábor hadtörténész, Fekete Sándor irodalomtörténész, Gergely András történész, Kiss József irodalomtörténész, Kovács László régész, Spira
 György történész és Váradi-Sternberg János tanár. A bizottság tagjait Kosáry Domokos 1991. március 4-én kéri fel a munkára. A bizottság tevékenységéről az MTI 1991. március 6-án ad hírt, amely szerint a bizottság feladata: levéltári kutatások. Az utóbbiakat a kérdéses helyen el sem kezdték, viszont újabb állásfoglalást adtak ki, amely szerint az Akadémia ellenez mindenféle sírbontást. 1991. október 22-én ez a bizottság kijelentette, hogy Petőfi Sándornak Szibériába való kijutásánál "a néprajzi jellegű beszámolókat nem tekinti történeti forrásnak... a bizottság munkáját befejezte." Odze György 1991. november 15-én közölte, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Bizottsága (nem tudni, hogy melyik) abban az esetben támogatná a Kerepesi temetőben nyugvó hozzátartozók sírjának felnyitását, amennyiben a megkívánt bizonyítékok már rendelkezésre állnának arra vonatkozóan,
 hogy a Barguzinban talált csontvázmaradványok mégis Petőfi Sándor maradványaival volnának azonosak." Fordítva ültek a lóra.
Mindezek ellenére Glatz Ferenc az Akadémia májusi közgyűlésén kijelentette, majd a Magyar Tudomány 1998. évi tavaszi számában leírta: "Se a honfoglalásról, se csontvázról (Petőfi csontjairól) se gátról ne legyen hivatalos akadémiai álláspont... az Akadémia nem pecsétnyomó intézmény." Teljesen igaza van, de ennek érvényt kellene szerezni.
Hogy 2000-ben a Kovács László régész köré csoportosult újabb "Petőfi-kutatók" gyületkezete nevezhető-e ötödik akadémiai bizottságnak, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre a nemzet akadémiájának nevében, fejedelmi többesben kutakodnak, személyeskednek, hoznak döntéseket. 2001. május 31-én "a Magyar Tudományos Akadémia biológiai tudományok osztályának antropológiai bizottsága - hogy le ne maradjanak valamiről - állásfoglalást fogalmazott meg, amely szerint az MTA szakértői bizottsága (?)" - majd a későbbiekben az MTA antropológiai bizottsága - Gyenis Gyula elnök aláírásával kinyílvánítja: a Petőfi sírbolt felnyitását, az ott lévő csontok kihantolását és a barguzini sír csontjaival való összehasonlító vizsgálatok elvégzését értelmetlennek tartja." Hogy miért? Csak. A csontvázat ők sem látták.
A Glatz Ferenc elnök által kinevezett bizottság talán ötödiknek vagy hatodiknak tekinthető. 2001. június 29-én elnöke - Bálint Csanád régész - zseniális kijelentést tett az ATV esti 7 órás híradójában: beismerte, hogy anélkül hoztak határozatot, hogy a csontvázat megvizsgálták volna és befejezettnek nyilvánítja azt, amit el sem kezdtek. Kovács László régész legalább - felszínesen ugyan, - de itt-ott beleolvasott a dokumentációkba és "kiképezte" magát genetikusnak; az új bizottságnak már erre sem volt érkezése. Elég, ha a nemzet akadémiájának a nevével takarózik.
A léggömb újfent kipukkadt, csak azt nem tudja az ember, hogy mi jogon él vissza az adófizetők pénzén fenntartott Akadémia az ország polgárainak türelmével? Miért félnek attól, hogy kiderül az igazság? Vagy talán már nincs is Hrúz Mária csontja a Fiumei-úti családi sírban? Presztizs kérdés, vagy a szabadságeszmétől való páni félelem az oka a nevetséges kapkodásnak? A felelősség alól való kibújás, vagy annak takargatása, hogy az Akadémiának lett volna a kötelessége a Petőfi-kérdés a tisztázása áll a kutatás akadályozásának hátterében? Nem tudhatni, de talán jobb is, mert szégyenletes az egész.
Addig is várjuk a legújabb akadémiai bizottság felállítását és megnyilatkozásait. Hallottunk már régészt, állatorvost, genetikust, antropológust, operatőrt, irodalomtörténészt, temetőigazgatót, igazságügyi szakértőt, sajtóreferenst, osztálytitkárt, főpolgármestert, főpolgármester-helyettest, közműfőosztály vezetőt, bizottságokat és testületeket megnyilatkozni, láttunk a televízióban férfiakat és nőket, kecskeszakállúakat, körszakállúakat és bajszosokat állást foglalni. Most következik a portás? Azt már az unokáim is látni fogják! Mert a közvélemény azt elfogadja, ha a csontváz nem Petőfié. De ezt a tisztességtelen játékot soha.
 
Kiszely István antropológus

Forrás: MagyarDemokrata 6. évfolyam, 30. szám 2001. július 26.


 






>________________________________
> From: Szodfridt Gábor <szodt at t-online.hu>
>To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 
>Sent: Tuesday, February 19, 2013 5:19 PM
>Subject: Re: [Grem] Petőfiért!
> 
>2013.02.19. 12:23 keltezéssel, KEA írta:
>> Minden stimmelt Petőfivel kapcsolatban és talán még az itt leírt tizenkét pont is! Ha jól emlékszem, egy gond maradt csak és ezért nem akarta a Magyar Tudományos Akadémia komolyabb vizsgálat alá vonni a Barguzinban megtalált csontokat: egyértelmű megállapítást nyert, hogy azok egy NŐI CSONTVÁZ részei.
>
>Gábor
>
>
>
>
>
>
>> Megvannak Petőfi hamvai
>>
>> Független Újságírók Szövetsége -- 2013.02.18.
>> http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/megvannak-pet%C5%91fi-hamvai
>>
>>
>> A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos
>> értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől
>> sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül
>> egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy
>> 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a
>> Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek
>> ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.
>>
>>
>>
>> Megvannak Petőfi Sándor hamvai
>>
>> Bizonyítás tizenkét pontban
>>
>>
>> 1.Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én
>> látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló
>> csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az
>> intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a
>> győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel
>> borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az /Akasszátok
>> föl a királyokat! /című vers szerzőjét, de nem találták. A csatatéren
>> elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban
>> magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi
>> tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petőfi Sándor földi
>> maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort
>> Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott
>> meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában
>> fogságba esett és elhurcolták.
>>
>> 2.Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt,
>> hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar
>> honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány
>> 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett
>> jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült
>> első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar
>> honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak.  Ugyanezt állítják
>> magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e
>> tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én
>> írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.
>>
>> 3.1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött
>> hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint
>> Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi
>> Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.
>>
>> 4.A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a
>> Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol  burjátok lakta Barguzinba,
>> a cári Oroszország  veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált.
>> Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli,
>> európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy,
>> aki költő is volt.
>>
>> 5.Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort
>> Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is
>> bárki által ellenőrizhető tény.
>>
>> 6.Az első világháború során számos magyar hadifogoly került
>> Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával,
>> amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics
>> Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma
>> 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek
>> ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is
>> folytatódik– majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak
>> köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini
>> Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs
>> talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek  neki azok,
>> akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben
>> maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz,
>> Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.
>>
>> 7.Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k.
>> hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy
>> Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran
>> átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták,
>> hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek
>> róla. Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik.
>>
>> 8.L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben
>> Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban
>> eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics
>> emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos
>> idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók
>> hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics
>> egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal
>> háborúzott.  Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László
>> magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini
>> Petrovics-legendákról.
>>
>> 9.Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett,
>> titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű
>> verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik
>> legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA
>> doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége
>> orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan
>> ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott –
>> /Álmok /– című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar
>> költészetében. Címe: /Véres napokról álmodom./ A két vers üzenete
>> azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló,
>> azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a
>> hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát
>> az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor,
>> aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a
>> verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak,
>> Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.
>> Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa
>> igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede
>> nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak
>> állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik
>> megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr.
>> Kún Ferenc.
>>
>> 10.1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő
>> idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak
>> megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában
>> látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői
>> máshol kezdik az ásatásokat. 192  négyzetmétert feltárnak, benne 28
>> sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De
>> előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának
>> koporsója is. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt
>> helytől –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35
>> éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül
>> férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics
>> Petrovics hamvai kerültek elő.
>>
>> 11.A feltárást végző négy antropológus – Dr. Kiszely István, az
>> amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij
>> Burajev – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet.
>> Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor
>> azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során
>> gyűjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják:
>> szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es
>> sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő!
>>
>> 12.A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok,
>> amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali
>> kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés, stb.  A
>> kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján
>> kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi
>> Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics
>> Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a
>> valószínűsége, hogy ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg,
>> gyakorlatilag nulla.
>>
>>
>> Mindent összevetve:
>>
>> Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna
>> elő, hanem _egy zsidó nő csontváza_, a Magyar Tudományos Akadémia akkor
>> is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció
>> minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a
>> kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség,
>> hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander
>> Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és
>> azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő.
>>
>> Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy
>> élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt
>> Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő
>> leszármazottaival.
>>
>> A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és
>> megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak
>> is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt
>> jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek
>> ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban
>> eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics
>> azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben
>> kételkedik, ma már az MTA-nak kell  bizonyítania, hogy Barguzinban NEM
>> Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.
>>
>> A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő
>> földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A
>> rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente
>> a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik
>> Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a
>> politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt.
>> Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy.
>>
>> Budapest, 2013. február 16-17.
>>
>> A Magyarok Világszövetségének
>> Petőfi Sándor Bizottsága
>> MVSZ Sajtószolgálat
>>
>
>_______________________________________________
>Grem mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130220/e73bd061/attachment-0001.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl