[Grem] Petőfiért!

[Zambon Péter]

Kedves Olvasó(k)!

Nem szeretnék kukacoskodó lenni, de egy apró megjegyzést fűznék hozzá a cikkhez!
A leírásban hol csontokról, hol pedig hamvakról esik szó, lehet, hogy tévedek, de úgy tudom hamvakból elég nehéz testméreteket "levenni"!

Üdvözlettel: 
Péter

-----Original Message-----
From: KEA [mailto:kea at turul.banki.hu] 
Sent: Tuesday, February 19, 2013 12:24 PM
To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
Subject: [Grem] Petőfiért!

Megvannak Petőfi hamvai

Független Újságírók Szövetsége -- 2013.02.18.
http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/megvannak-pet%C5%91fi-hamvai


A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos 
értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől 
sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül 
egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy 
1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a 
Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek 
ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.



Megvannak Petőfi Sándor hamvai

Bizonyítás tizenkét pontban


1.Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én
látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló
csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az
intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a
győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel
borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az /Akasszátok
föl a királyokat! /című vers szerzőjét, de nem találták. A csatatéren
elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban
magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi
tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petőfi Sándor földi
maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort
Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott
meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában
fogságba esett és elhurcolták.

2.Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt,
hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar
honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány
1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett
jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült
első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar
honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak.  Ugyanezt állítják
magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e
tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én
írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.

3.1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött
hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint
Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi
Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.

4.A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a
Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol  burjátok lakta Barguzinba,
a cári Oroszország  veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált.
Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli,
európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy,
aki költő is volt.

5.Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort
Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is
bárki által ellenőrizhető tény.

6.Az első világháború során számos magyar hadifogoly került
Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával,
amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics
Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma
1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek
ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is
folytatódik- majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak
köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini
Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs
talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek  neki azok,
akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben
maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz,
Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.

7.Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k.
hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy
Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran
átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták,
hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek
róla. Malacka - Malacky ma Szlovákiához tartozik.

8.L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben
Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban
eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics
emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos
idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók
hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics
egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal
háborúzott.  Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László
magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini
Petrovics-legendákról.

9.Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett,
titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű
verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik
legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA
doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége
orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan
ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott -
/Álmok /- című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar
költészetében. Címe: /Véres napokról álmodom./ A két vers üzenete
azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló,
azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a
hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát
az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor,
aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a
verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak,
Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.
Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa
igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede
nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak
állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik
megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr.
Kún Ferenc.

10.1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő
idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak
megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában
látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői
máshol kezdik az ásatásokat. 192  négyzetmétert feltárnak, benne 28
sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De
előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának
koporsója is. Végül - másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt
helytől -, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35
éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül
férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics
Petrovics hamvai kerültek elő.

11.A feltárást végző négy antropológus - Dr. Kiszely István, az
amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij
Burajev - a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet.
Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor
azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során
gyűjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják:
szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es
sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő!

12.A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok,
amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak - baloldali
kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés, stb.  A
kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján
kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi
Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics
Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a
valószínűsége, hogy ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg,
gyakorlatilag nulla.


Mindent összevetve:

Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna
elő, hanem _egy zsidó nő csontváza_, a Magyar Tudományos Akadémia akkor
is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció
minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a
kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség,
hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander
Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és
azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő.

Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy
élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt
Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő
leszármazottaival.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és
megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak
is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt
jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek
ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban
eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics
azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben
kételkedik, ma már az MTA-nak kell  bizonyítania, hogy Barguzinban NEM
Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.

A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő
földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A
rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente
a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik
Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a
politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt.
Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy.

Budapest, 2013. február 16-17.

A Magyarok Világszövetségének
Petőfi Sándor Bizottsága
MVSZ Sajtószolgálat

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI


_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem