[Grem] !!! 1./ Re: utolsó csatlós?, 2./ további elemzés

[Emoke Greschik]

RE: - Utolsó csatlós? **


A korábbi levél beidézve, utána hosszú elemzés

1./ Korábbi levél (Dobai Miklós)

*"Miért nem ugrottunk ki a háborúból? Erre, többek között, a brit
külügyminisztérium egy nemrég felszabadított titkos jelentése adhat némi
következtetésre okot. Egy Mr. Randal nevű magasabb beosztású úr jelentette,
(értelemszerű fordításban):*

*"1943. október 14*

*A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából Namier professzor kérte,
hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idő előtti kiugrásra mert ez
német megszállást eredményezhetne. Ez pedig a 800,000 zsidó
megsemmisítéséhez vezethetne, akik most relatív biztonságban élnek
Magyarországon.*

*Mr. Randal említette, hogy ez már oka lehet annak, hogy a magyar kormány
nem közeledett a Szövetségesekhez...*

*Dr. Namier reménykedik, hogy a magyar kormány nem mozdul, amíg a németek
(egy kiugrási kísérletre) reagálni tudnának.*

*Reg.: ) 012035/385/21î"*

*Nos, kik is voltak a bűnösök?"*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*2./ From:* polgari_hirszemle at yahoogroups.com [
mailto:polgari_hirszemle at yahoogroups.com <polgari_hirszemle at yahoogroups.com>]
*On Behalf Of *Hirszemle
*Sent:* Friday, February 01, 2013 6:44 AM
*To:* polgári hirszemle
*Subject:* [polgari_hirszemle] Fw: Hátha valaki nem tudja - Utolsó csatlós?

Hátha valaki nem tudja...

Régi könyveim közt lapozgatva leltem rá a Hadtörténelmi Közlemények, a
Hadtörténelmi Intézet és Múzeum hivatalos kiadványának, Kun József őrnagy
által írt cikkére. A kiadvány, melynek dátuma 1963. 1. szám a Kádár-kor
"legszebb" éveiből való, mondhatni az "aranykorból", így a "Magyarország
német megszállásának előkészítése és végrehajtása (1943. szeptember - 1944.
március)" című cikk tartalmát a kritikus szemmel néző baloldaliak sem
kifogásolhatják.

Ebben olvasható az a rész, mely némiképp ellentmond annak a kommunista
évtizedekben hangoztatott állásponttal, hogy a két világháború közötti
Magyarország, Horthy Magyarországa volt a Hitleri Németország mellett az
"Utolsó csatlós", s mindent vállalt az alkonyát élő nemzetiszocialista
Németország mellett.

A könyv vastagságú kiadvány 44. oldalán az alábbi olvasható:

"Katonai vonatkozásban még két eset érdemel említést, melyek 1943-ban a
német-magyar katonai kapcsolatok alakulására jellemzőek voltak. 1943.
februárjában a német légügyi attasé kérte, hogy engedélyezze a magyar
kormány 30 német bombázó és az ahhoz tartozó 600 főnyi kiszolgáló
személyzet elhelyezését az ország területén. *A magyar kormány a kérés
teljesítése elől kitért. Úgyszintén megtagadta a kormány az angol és
amerikai légierők kötelékébe tartozó személyek kiszolgáltatását Németország
részére 1943. októberében*." (kiemelés tőlem - DM)

Majd a 45. oldalon:

"... A magyar kormány, csak vonakodva - Németország külön felszólítására -
ismerte el Mussolini új fasiszta kormányát, melyet kiszabadulása után
alakított. *Viszont a budapesti olasz követség Badoglio párti (tehát a nem
fasiszta olasz kormány) része a későbbiek folyamán is a magyar kormány
védelmét élvezte.*" (kiemelés tőlem - DM)

...

"Németország és Magyarország katonai, politikai kapcsolatai 1943-ban
jelentős mértékben megromlottak."

Eddig az idézet. Mi pedig eltöprenghetünk azon, hogy egy "utolsó csatlós"
magatartásával mennyire egyeztethető össze a fent leírt eseménysorok, mert
az utolsó egy év eseményeit - 1944. március 19-e és 1945 valahányadika
közötti időt nem lehet egyértelműen a magyarok számlájára írni, hiszen azok
az események már nem egy független ország cselekedetei voltak. Hiszen egy
független ország miniszterelnökének (gróf Kállay Miklós), vezető
politikusainak és közéleti személyiségeinek illegalitásra, bujkálásra
kényszerítése nem tartozik a független államok hétköznapjaihoz.

Na ennyire voltunk a baloldal által hangoztatott "utolsó csatlós".

Dobai Miklós

............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

Bűnös nemzet?!

Még ma, a XXI. században is ott lebeg a fejünk fölött a bűnös nemzet
alaptalan vádja... Nem is csoda, hiszen a mai egyetemi tanárok jó része a
moszkovita Andics Erzsébet, Révai József, és Molnár Erik garázdálkodása
idején szívták magukba a burkolt, vagy nyílt magyargyűlöletet. Sokuknak még
ma sem jutott eszébe, hogy tüzetesebben kutasson a hiteles magyar
történelmi múlt - lett légyen szó akár a közelmúltról - felderítése
érdekében. Ha beütjük az Internet keresőbe ezt a két szót, számos pro és
contra cikk ugrik elő.

Az akkori történészek legnagyobb része elhallgatta a témát, vagy vonalasan
tört pálcát az egész nemzet fölött. Minden rossz és bűnös volt, amit
csináltunk. A magyar történelmet egyszerűen kivették az európai
környezetből. Történelem könyveinket olvasgatván az a kényszerképzetünk
támad, hogy Magyarország a Mars bolygó egyik kiszáradt tengerének a
szigetén található. Ha mégis kapcsolódunk Európához, az csak kárunkra van,
mert mindenki jobb, szebb és tisztességesebb volt nálunk. Szerintük!

Nos, mi is az igazság:

A németek által megszállt Európában, - kivétel nélkül minden állam
együttműködött velük. A németek szol-gálatába lépett norvég
miniszterelnökről (Vidkun Quisling) nevezték el a kollaboráló
államférfiakat quislingnek A Gestapo besúgó rendszere nagyszerűen működött
Athentól Narvikig. A zsidókat minden állam nagy lelkesedéssel szolgáltatta
ki a németeknek.

Az antiszemitizmus nem volt magyar találmány. Nehéz elhinni, de Roosevelt
amerikai elnök sem lelkesedett értük. Joseph E. Persico, ismert amerikai
történész-író a "Roosevelt titkos háborúja" (Roosevelt's Secret War, Random
House Trade Paperbacks/New York 2002, ISBN 0-375-76126-8) című könyvben
eddig jórészt ismeretlen tényeket közöl. Szemelvények:

1. 218. oldal A St. Louis. Hamburg. Amerika hajón 1939 májusában menekülő
930 zsidót nem engedték partra szállni az USA kikötőiben, de Kubában,
Kanadában sem. A Rooseveltnek írott távirat válasz nélkül maradt. Vissza
kellett térniük Európába, ahol sokan a holocaust áldozatai lettek.

2. 218 oldal FDR ajánlotta Morgenthaunak: talán Kamerunban kellene
letelepíteni a zsidókat. Ott csodálatos sík felvidék és fű (!) van. Az
egész országot felfedezték, felkutatták készen (van a telepítésre)

3. 219-220 oldal. Észak Afrika megszállása után Rabatban a francia pk.
tábornoknak az alanti kijelentést tette: A hivatásokban (orvosi, ügyvédi)
pályán működő zsidók számát vissza kellene szorítani a lakossághoz
viszonyított százalékukra. Ez a terv megelőzné a német problémát, ahol a
zsidóság a népességnek csak néhány százalékát teszi ki, de az orvosok,
ügyvédek, tanárok és professzoroknak közel fele volt zsidó... Mondotta
Roosevelt.

Ezek elképesztő tények, nem illik bele a nyugati világról alkotott
álomképünkbe. Ehhez képest a mi "numerus claususunk" és a II.
zsidótörvényünk gyerekjátéknak tűnik.

Ebben a könyvben a hírhedt Morgenthau tervet is ledorongolják FDR mellett
mások is. "Ennek a tervek a publikálása tíz új német hadosztály erejével
egyenlő" mondotta az elnök.

Azt viszont már nem ismerte el, hogy a Casablancában meghirdetett
"feltételnélküli megadás" elve oktalanul meghosszabbította a háborút, sok
millió ember halálát és mérhetetlen anyagi pusztulást okozta, köztük angol
és amerikai katona halálát is.

Eisenhower mondta ezzel kapcsolatban: (Persico, 235. oldal): "Ha választani
kell a bitófa és húsz bajonett megrohanása között, inkább a húsz bajonettet
kell választani."

Ezt csak azért kell említeni, hogy a magyar vezetés dilemmáját
érzékelhessük valamelyest. Akkoriban - amerikai közmondást idézve,
választhattunk két rossz között. Ami természetesen nem mentheti a nyilas
borzalmakat.

Ami a szomszéd "győztes" államok "dicső" tetteit illeti, nem árt sorra
venni azokat sem.

Szlovákia: Tiso páter vezetésével lelkes szervilitással vették át a német
ideológiát. Minden elszállított zsidó után 500 DM-et fizettek a németeknek.
A németeknek engedélyt adtak utjaik és vasútvonalaik használatára a lengyel
háború idején. (Ezt mi megtagadtuk, Hitler legnagyobb dühére.) A németekkel
együtt, - pár nappal később - támadták meg a Szovjetuniót.

Románia: A zsidóirtást a Vasgárda kezdte, majd a román hadsereg folytatta.
Bizonyítottan, 250-400 000 zsidót öltek meg, borzalmas körülmények között.
Mindezt a legcsekélyebb német ösztönzés és segítség nélkül. (A németek csak
később kapcsolódtak be a romániai zsidóirtásba.) Ezt következetesen
tagadták 2004-ig, amikor a zsidó szervezetek nyomására bevallották
rémtetteiket és a kormányfő bocsánatot kért a zsidóságtól. Ennek az
önkéntes akciónak a leírását olvashatjuk Matatias Carp: "A Román
Holocauszt" című könyvében, ami magyarul és angolul is megjelent. Ugyancsak
megírta ennek történetét Randolph Braham amerikai professzor is és még
sokan mások.

1941-ben, a németekkel együtt támadták meg a Szovjetuniót. Azonban amikor a
Nyugattal folytatott titkos béketárgyalások alkalmával a románoknak
egyértelműen tudomásukra hozták, hogy a Szovjetunióhoz forduljanak, 1944
júliusában átálltak a szovjetek oldalára. Jutalmul megkapták Erdély északi
részét is.

Az orosz csapatok nyomán beözönlő Maniu gárdisták borzalmas vérfürdőt
rendeztek a magyarok között. Ezt még a Vörös hadsereg parancsnokai is
megsokallták, és kitiltották néhány hónapra a román közigazgatást
Erdélyből, ahol szovjet katonai fennhatóság alatt román-magyar kormány
alakult. (1942-44 között az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is
támogatta egy önálló Erdély megteremtését.)

Tito szerb partizánjai: Itt álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg,
hogyan és miért nyúltak a kommunisták a partizán hadviselés minden
emberiességet kizáró eszközéhez:

1941-ben, Bácska visszaszerzése után, a helyi szerbek és a (Trianoni
békediktátum tiltó rendelkezései ellenére behozott) telepesek
(dobrovoljácok), a titoista partizánok és a királyi csetnikek kezdték a
gyilkolást. Régi, nemzetközi joggyakorlatnak megfelelően, az vállalja a
teljes felelőséget, aki az ilyen hadviselést elkezdi. De! A győztest senki
sem fogja felelőségre vonni, csak a vesztest.

Ukrajna és a vietnami háború óta, első kézből tudjuk, hogyan szervezik a
partizánokat, ahol a jó búvóhelyeket kínáló terep ezt lehetővé teszi.

A partizánok szervezését néhány kemény, gyilkolásra és kegyetlenségre
hajlamos helyi származású, jól képzett katona kezdi. Éjjel besurrannak a
faluba, felkeltenek néhány kiszemelt férfit és közlik velük, hogy attól
kezdve a partizán hadsereg tagjai. A feladatokat pedig jobb, ha gondolkozás
nélkül teljesítik, különben parancs megtagadásért kivégzik őket.

Kevesen tagadják meg ezt a "behívót", de akik mégis megteszik, ott helyben
a családjuk előtt ölik meg. Ennek persze híre megy és mások már nem merik
megtagadni a parancsok teljesítését. Az ilyetén beszervezett "patrióták"
nappal végzik munkájukat a földeken, éjjel pedig felássák a géppisztolyt és
teszik dolgukat, ha nem is nagy lelkesedéssel.

Elsőnek azokkal végeznek, akik hivatalos kapcsolatban vannak azaz
"együttműködnek a megszállókkal", bírók, jegyzők, postások, tanítók, stb..
Aztán a csendőrök, rendőrök, katonák következnek. Először megölnek egy őrt,
az éj leple alatt. Parancs szerint, meg is csonkítják, gyalázzák a
holttestet, hogy az áldozat bajtársait lehető legnagyobb mértékben
feldühítsék.

Ekkor a rend fenntartásáért felelős parancsnok nyomozást rendel el. A
feldühített emberei kemény nyomozásba kezdenek, bajtársuk borzalmas halálát
megbosszulandó. Valaki persze a valószínű kínzások következtében vagy
bevallja bűnét, vagy másokat vádol az elkövetéssel. Ezeket jobbik esetben
átadják a nyomozóknak, rosszabbik esetben pedig "szökés közben" agyonlövik,
vagy pedig "felakasztotta magát a zárkában" alapon intézik el.

A partizánok most felemelik a tétet. "Megtorlásul" egész csendőr őrsöt
gyilkolnak meg a helyi "önkéntesek" segítségével.

Ettől kezdve elszabadul a pokol. Azokban a vegyes lakosságú helységekben,
ahol évszázadokon keresztül aránylag békében éltek az emberek, az
ellenséges érzület és gyűlölet lesz úrrá. Már senki sem bízik
szomszédjában.

 A veszteségek halmozódásával félelem, a düh a megtorlás vágya feszíti a
fegyveres erők minden tagját. Az elrendelt rendteremtő akció során minden
szenvedély, bosszúvágy felszínre tör s válogatás nélküli öldöklés
elkezdődik. Ez történt Újvidéken is.

Ezzel a partizán akció elérte politikai célját. Néhány nap múlva az egész
világ értesült a magyar fegyveres erők vérengzéséről, amely során kb. 1300
(a szerbek szerint- 3200) szerbet, zsidót, magyart, kommunistát öltek meg.
A borzalmat kiváltó provokációkról - természetesen - mélyen hallgatnak.

Katonailag csak kényelmetlenséget okoz a partizán a sűrűn lakott, sík
terepen. Egy jól megszervezett, szabotázsakció a gyárak, áramfejlesztők,
hidak, közlekedési csomópontok ellen, sokkal hatásosabb és kevesebb
áldozatba kerül. De a cél elsősorban nem katonai. Tito partizánjai
remekeltek a német és a velük szövetséges szerb erők elől való
visszavonulásban és kitérésben, de nyílt terepen, ahol a klasszikus
gyalogság szerepében kellett volna harcolniuk, nem sokat értek.

A háború végén azonban jöttek a partizánok a szovjet hadsereg nyomában.
Rávetették magukat a védtelen és ártatlanságuk tudatában otthon maradt
magyarokra, horvátokra, nemrég betelepített csángókra, ruszinokra,
németekre és Mihajlovics csetnikjeire. Válogatás nélküli öldöklés vette
kezdetét, hűen nemzeti ösztönükhöz és kommunista elveikhez. Több
egybehangzó vélemény szerint (Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában, Matuska
Szilveszter: Megtorlás, stb) kb.. 40 000 magyart öltek meg, borzalmas
körülmények között.

Vietnámban a helyzet sokban különbözött ugyan, de lényegében ott is
ugyanígy működött a partizánok szervezése. A terep kitűnő volt az
orvtámadások megrendezésére, búvóhelyek, a lakosság homogenitása és idegen
gyűlölete nagyobb hatásfokot biztosított.

A Viet Kong vezetősége tudta, hogy klasszikus háborút nem tud viselni,
tehát a partizán akciókkal harcolt az amerikaiak ellen. Alkalmazták Mao
elveit és tapasztalatait a kegyetlenségig. A szegény parasztnak, akinek a
legfőbb vágya a béke és földje művelése volt, nem volt választása. Vagy a
partizánok ölték meg, ha nem akart harcolni, vagy az amerikaiak, ha tette.
Az 58 000 amerikai áldozatnak legnagyobb részét a paraszt partizánok ölték
meg, akik nem akartak sem ölni, sem halni.

A valódi háborús bűnösök nem a magyar Kovács őrmester volt Újvidéken vagy
Zsablyán, nem az amerikai Calley hadnagy Mi Lay faluban. Borzalmas tettükre
magyarázat van, de nincs mentség. Nem szabad azonban elfelejtenünk, milyen
megpróbáltatásokon mentek keresztül. Az azonnali szörnyű és értelmetlen
halál minden ház, bokor mögött ott leselkedett, ami talán megváltás is lett
volna. De roncsolás, csonkítás is napirenden volt, talán egy vietnami lány
által, akit a partizánok kényszerítettek ebbe a szörnyű helyzetbe.

A nemzetközi jog szerinti háború is maga a borzalom és az értelmetlenség. A
partizán háború a poklok pokla. Azért pedig azok felelősek, akik kultuszt
csináltak belőle: Stalin, Mao, Ho Si Minh, Tito és bűntársaik, akik előre
megfontoltan rákényszerítették az emberiségre ezt a borzalmat.

****

Hosszas partizán provokációk és gyilkosságok miatt, a magyar fegyveres erők
razziát rendeztek Újvidéken, ami sajnálatosan vérengzéssé fajult, minek
során 1300 (a szerbek szerint 3500) szerb, zsidó és kommunista lelte
halálát. Ez méreteiben nagyobb volt, mint az Amerikai Hadsereg Mi Lay-i
(VietNam) hasonló módszerekkel kiváltott vérengzése volt, de ugyanolyan
okai voltak.

Amint említettük, 1943-44 telén, a Szovjet hadsereg nyomában beszivárgó
partizánok megtorlásként kb. 40 000 (negyvenezer) magyart öltek meg,
balkáni módszerekkel. Ezen áldozatokat 2006 áprilisában rehabilitálta a
szerb kormány és kártérítést helyezett kilátásba az áldozatok
hozzátartozóinak. Nota bene: Az áldozatok emlékének állított emlékműveket,
kereszteket, a szerbek rendszeresen meggyalázzák, ledöntik és összetörik.
Viszont az újvidéki híd közelében emlékműveket állítottak a magyar
vérengzés áldozatainak, s azt minden odatévedő külföldinek megmutatják. A
maguk több mint tízszeres népirtásáról pedig szemérmesen hallgatnak.

Csehek: Annak ellenére, hogy a cseh hadsereg több és modernebb fegyverrel
volt felszerelve, mint a német, egy puskalövés nélkül adták meg magukat a
németeknek.

Az egész háborút megúszták említésre méltó veszteség nélkül (Lidice). A
német hadigépezetet mukkanás nélkül, megbízható módon ellátták fegyverekkel
és lőszerrel. Több tízezer teherautó, harckocsi, rohamlöveg, löveg,
lőszerek milliói özönlöttek ki a cseh gyárakból a Wermacht részére.

Amikor a Szovjet hadsereg megérkezett - egyedül Európában - testvérként
fogadták és védelmében nekiláttak a németek lemészárlásának és
kiüldözésének. Alapos munkát végeztek. Ha valaki kíváncsi a számokra és a
borzalmakra, amiket a "kulturált" csehek elkövettek, könnyen megtalálhatja
az adatokat a Szudétanémet szervezetek honlapjain, vagy üsse be a Google
keresőbe az "Usti nad Labem" vagy a "Brno death marsh" szavakat mintának.

Nem csak németeket öltek és telepítettek ki, de magyarokat is. Sajnálatos,
hogy napjainkig csak a Pozsonyligetfalu árkaiban lemészárolt és kirabolt 90
erdélyi magyar levente és Dobsina magyar valamint német férfi lakosainak a
lemészárlása van dokumentálva. Több ezer magyar férfi gyanított kivégzése
még nyomozásra vár. Ugyancsak érdemes elolvasni Konstantin Sakharow cári
tábornok könyvét az első világháborús Cseh Légió szibériai viselt
dolgairól. Az orosz államkincstár aranya jórészének és minden mozdítható
tárgy, gépezet, érték elrablása mellett a magyarok gyilkolásával is
lelkesedéssel foglalkoztak.

Itt kell emlékeztetnünk az olvasót arra az évszázados íratlan törvényre,
hogy a "szemet-szemért" alapon elkövetett kínzások és gyilkosságok, a
megtorlót az eredeti bűntett elkövetőinek az erkölcsi szintje alá
süllyeszti.

Mit is csináltunk mi magyarok,

akiket előszeretettel neveznek hazai

és külföldi politikusok és történészek

Bűnös nemzetnek?

A Szovjet elleni háborúba lépésünknek több oka volt. Íme néhány:

1. 1941-ben még nem lehetett biztosan tudni, ki nyeri meg a háborút. Anglia
egyedül állt a németekkel szemben. Az USA közvéleménye a legkisebb
hajlandóságot sem mutatta a beavatkozásra a Pearl Harbor elleni japán
támadásig (1941. december 7.).

2. A románok és a szlovákok már a háború első napjaiban csatlakoztak a
németekhez. Erre való tekintettel vezetőségünk nem akarta megkockáztatni az
esetleges győzelemből való kimaradást.

3. Hitler tudomására hozta Antonescu román diktátornak, hogy az kapja meg
Erdély másik felét, aki a legnagyobb áldozatot hozza az orosz háborúban.

4. Hitlernek tervei voltak Magyarország megszállására (eleinte szlovák és
román csapatok bevonásával), ha az nem vesz részt a hadjáratban. Ez meg is
valósult volna, amikor 41 őszén látták, hogy nem sikerült megsemmisíteni a
vörös hadsereget.

5. Horthy tanácsadóit arra késztette a német megszállás réme, hogy
rábeszéljék a minimális erővel való részvételre, amely megmentheti a magyar
zsidók életét is. Gondoljunk arra, hogy Horthyt nem állították a Nürnbergi
Bíróság elé, és élete végéig Chorin Ferenc, Kornfeld Mór és társaik egy
alapítványon keresztül tartották el a portugáliai Estorilban.

Amit soha nem vettek figyelembe

1. Közel 200,000 lengyel menekültet fogadtunk be és tettük lehetővé
továbbutazásukat, hogy az angolok által felállított Anders hadseregben
harcoljanak tovább a németek ellen., Akik nem mentek tovább, nyugodtan
élhettek Magyarországon. Az egyetlen lengyel középiskola is Magyarországon
működött akkoriban Balatonbogláron.

2. Francia, olasz (!), és zsidó menekülteket is ezerszámra fogadtuk be és
védtük egészen a német megszállásig (1944. március 19), de még azon túl is,
legtöbbször a helyi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével.

3. A magyar légelhárítás nem lépett akcióba az átrepülő angolszász bombázók
ellen, Magyarország bombázásának a napjáig (1944. április).

4. A foglyul ejtett angolszász repülő személyzetet nem adtuk át a
németeknek, hanem dunántúli kastélyokban helyeztük el őket, és lehetővé
tettük menekülésüket.

5. A német megszállás, 1944. március 19. után kezdődött a magyar zsidóság
kálváriája. De amikor a német hadsereg java kivonult, Horthy leállítatta a
deportálásokat.

6. Eichman, az "Endlösung" végrehajtója mondta Izraelben, hogy az egész
megszállt Európában, csak Horthyék merték őt kiutasítani az országból.

7. Miért nem ugrottunk ki a háborúból? Erre, többek között, a brit
külügyminisztérium egy nemrég felszabadított titkos jelentése adhat némi
következtetésre okot. Egy Mr. Randal nevű magasabb beosztású úr jelentette,
(értelemszerű fordításban):

*"1943. október 14*

*A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából Namier professzor kérte,
hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idő előtti kiugrásra mert ez
német megszállást eredményezhetne. Ez pedig a 800,000 zsidó
megsemmisítéséhez vezethetne, akik most relatív biztonságban élnek
Magyarországon.*

*Mr. Randal említette, hogy ez már oka lehet annak, hogy a magyar kormány
nem közeledett a Szövetségesekhez...*

*Dr. Namier reménykedik, hogy a magyar kormány nem mozdul, amíg a németek
(egy kiugrási kísérletre) reagálni tudnának.*

*Reg.: ) 012035/385/21î"*

*Nos, kik is voltak a bűnösök?*

__._,_.___

Polgári Hírszemle
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130209/33f45f7f/attachment-0001.html