[Grem] Babits

[Emoke Greschik]

Lindeisz Feri, k.Lttagtól:
Szép Balász napi leveledhez kapcsolódva:

Szt. Balázs egyszer egy gyermek életét megmentette, akinek torkán egy
szálka megakadt, ezért az Egyház minden torokbaj ellen közbenjárónkként
tiszteli. Innen szármezik a Balázs-áldás.

Ennek szövege latinul és magyarul:

Per intercessiónem Sancti Blásii Epíscopi et Mártyris líberet te Deus a
malo gútturis et, a quólibet álio malo. In nómine Patris et Fílii et
Spíritus Sancti. Amen.

Szent Balázs püspök és vértanu esedezésére, szabadítson meg téged Isten a
torokbajtól és minden más bajtól. Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek
nevében. Amen.

És a gégeráktól szenvedő Babits gyönyörű verse:

*Balázsolás*

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!

        Gyermekkoromban két fehér

gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon

        s úgy néztem a gyertyák közül,

mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

        Tél közepén, Balázs-napon

szemem pislogva csüggött az öreg papon,

        aki hozzád imádkozott

fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az

        oltár előtt, kegyes szokás

szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én

        s ő se jól értett. De azért

te meghallgattad és megóvtad gyermeki

        életem a fojtogató

torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák

        lobjaitól, hogy fölnövén

félszáz évet megérjek, háladatlanul,

        nem is gondolva tereád.

Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,

        segíts, Sebasta püspöke!

Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,

        hátra se nézünk, elfutunk

a zajló úton, eleresztve kezetek,

        magasabb szellemek de ti

csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.

        Nem sért ha semmibe veszünk

s aztán a bajban újra visszaszaladunk

        hozzátok, mint hozzád ma én

reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!

        ki mint a szepegő kamasz,

térdeplek itt együgyű oltárod kövén

        mosolyogj rajtam, csak segíts!

Mert orv betegség öldös íme engemet

        és fojtogatja torkomat,

gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm

        zihál, s mint aki hegyre hág,

mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,

        kifulva, akként élek én

örökös lihegésben. S már az orvosok

        kése fenyeget, rossz nyakam

fölvágni, melyet hajdan olyan megadón

        hajtottam gyertyáid közé,

mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!

        Hisz a te szent gégédet is

kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány

        kivégzett: tudhatod, mi az!

Te ismered a penge élét, vér ízét,

        a megfeszített perceket,

a szakadt légcső görcseit, s a fulladás

        csatáját és rémületét.

Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,

        okos felnőtt! Te jól tudod,

mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall

        még az Isten jósága sem,

s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is

        olyan nagy dolog a halál.


Üdv:

Feri
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130204/ee9b962a/attachment.html