[Grem] Szt.János apostol,evangélista ünnepe ma

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2013. Dec. 27., P, 14:09:18 CET


Szent János apostol és evangélista ünnepeAz Úr tanítványai köréből János
kiemelkedő személyiség. Az apostolok közül csak Szent Pál fogható hozzá
fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/stjanos.jpg>

Szent János evangélista *szimbóluma a sas,* melynek szárnyalása, magas
röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János sajátságait. A negyedik
evangéliumban csak úgy szerepel, mint *"a tanítvány, akit Jézus szeretett",
*s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel.
Evangéliuma mellett három neki tulajdonított levél is található az
Újszövetségben, valamint ő írta a *Jelenések Könyvé*t.

János Zebedeusnak, a gazdag betszaidai halásznak és Saloménak fia
volt, *testvére
Jakab apostol.*

*Jánosnak Péterrel és Jakabbal együtt* kiemelkedő szerepe volt az apostolok
körében. Ők hárman alkották azt *a legszűkebb kör*t *az Úr körül, akik vele
lehettek a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a
vérrel verítékezéskor. *De még e három közül is *János* áll *a legközelebb
az Üdvözítő szívéhez*, mert az utolsó vacsorán ő hajthatta a fejét Jézus
keblére. És húsvétvasárnap reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a
hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak eredt, látni a
mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.

Élete utolsó időszakáról keveset beszélnek a hiteles történeti források. A
hagyomány szerint János* Efezusban* munkálkodott, és *igen magas korban
halt meg*. Evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következtetni (21,22).

Az Üdvözítő *Jánost bátyjával, Jakabbal együtt a "mennydörgés fiainak"
nevezte *(Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy a cselekvés emberei voltak
mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel ki is törtek.

Éppen Jakab és János álltak oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és
reményük beteljesedését kérjék tőle: Jézus intézze úgy, kérték, hogy
egyikük a balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk
10,30-37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a
Megváltó visszautasította a tanítványok kérését, akik még mindig a nép
körében élő, harcos Messiás várásában gondolkodnak. A válasz most is a
mennydörgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet
meggondolatlanságával, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül
hajlandónak mutatkoztak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a szenvedések
kelyhéből, és részt vállaljanak a keresztségben, melyet Krisztus magára
vesz (Mk 10,38--40).

*János szeretete hősies és hűséges *volt, s ennek legszebb bizonyságát
akkor szolgáltatta, amikor - az evangélium tanúsága szerint - követte
Mesterét végig a keresztúton. *Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja
mellett, és ott hallotta a szót: "Asszony, íme a te fiad!.*.. Íme, a te
anyád!" (19,26).

Krisztus megváltó halála és föltámadása a mennydörgés fiainak
temperamentumos tettrekészségét is megkeresztelte és megtisztította. Ettől
kezdve János minden erejével és képességével a megfeszített, de megdicsőült
Messiás örömhírét hirdette.

Szent János apostol életének megismeréséhez a legfontosabb forrás az *általa
írott evangélium,* ezen kívül is őriz azonban a hagyomány epizódokat az
életéből.

*A Szűzanya halála és mennybevitele után János Efezusba költözött,* és
atyja lett ennek a nagy kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak
tanítványa, Timóteus működött.

*Az idős apostolt elfogták, és a bírói ítélet alapján Rómába vitték
Domitianus császár elé.* Rómában halálos ítéletet hoztak ellene, s úgy
határoztak, hogy *egy forró olajjal teli üstbe dobják. A Porta Latina
mellett* került sor erre, de János, aki a tanítványok közül egyedül
szenvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, *sértetlenül lépett ki a
gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott
neki, Pathmosz szigetre száműzték.*

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/janospatmos.jpg>

A szigeten *egy viharos éjszakán*, amikor a tenger dübörögve és tajtékozva
ostromolta a sziklás partot, Isten *egy hatalmas látomásban megnyitotta
előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét.* A
látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást
mutató angyal lábához. Sokáig maradt elragadtatásban, s mikor magához tért,
már fényes nappal volt, a látottakat pedig kővel jegyezte föl a
sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írószerszámokat,
akkor* pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázsiai
egyházaknak.* Így beszéli el a hagyomány a *Jelenések Könyvé*nek születését.

Egyszer az öreg János apostolnak valaki egy eleven fogolymadarat
ajándékozott, s ő szeretettel simogatta és becézte az állatot. Meglátta ezt
egyik tanítványa, nevetett rajta, és így szólt a társához: "Nézd csak, az
öreg úgy játszik ezzel a madárral, mint egy gyermek!" János akkor
odafordult hozzá: "Mit viszel a kezedben, fiam?" "Egy íjat." "És mit
művelsz vele?" - hangzott az újabb kérdés. "Madarakra és vadakra vadászom
vele!" - mondta a tanítvány. "Hogyan csinálod?" - kérdezte János. Akkor a
tanítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd
ellazította. János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan feszesen.
Azt felelte rá, hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie kellene, nem
volna erő a karjában. Az apostol akkor így tanította: "Látod, így van ez az
emberrel is. Nem nézheti állandóan Istent, hanem néha pihennie is kell. A
sas ugyan minden madárnál magasabban szárnyal, de neki is le kell szállnia
a földre. Ha az emberi lélek kipihente magát, új lángolással tud
fölemelkedni az égbe."

*Mikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette:* *"Gyermekeim,
szeressétek egymást!"* *Aki ezt teszi* - biztosította tanítványait -,
*megtette,
amit tennie kellett.*

*Halála közeledtével az oltár mellett ásatta meg a sírját. Leszállt a
sírgödörbe, és imádságra tárta a karját. Ekkor vakító fény villant, s mire
a körülállók újra láthattak, a szent teste eltűnt a szemek elől.*

Szent János ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta december 27-én
ülik. Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása.

*Istenünk, te Szent János apostol által feltártad előttünk örök Igéd
rejtett titkait. Kérünk, tedd fogékonnyá értelmünket, hogy megértsük, amit
ő oly kiváló bölcsességgel tanított nekünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a
te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön-örökké. Ámen.*

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131227/8bc538e4/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról