<div dir="ltr"><h1 class="">Szent János apostol és evangélista ünnepe</h1>Az Úr tanítványai köréből János kiemelkedő
személyiség. Az apostolok közül csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság
és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében.<div class=""><div class=""><div class=""> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/stjanos.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/stjanos.jpg" style="margin: 10px auto; display: block;" height="372" width="300"></a></p>
<p>Szent
János evangélista <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szimbóluma a sas,</b></u> melynek szárnyalása, magas röpte és
napra figyelő tekintete jól kifejezi János sajátságait. A negyedik
evangéliumban csak úgy szerepel, mint <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„a tanítvány, akit Jézus
szeretett”, </b></u>s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem
visel. Evangéliuma mellett három neki tulajdonított levél is található
az Újszövetségben, valamint ő írta a <em>Jelenések Könyvé</em>t.</p><p>János Zebedeusnak, a gazdag betszaidai halásznak és Saloménak fia volt, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>testvére Jakab apostol.</b></u></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jánosnak
Péterrel és Jakabbal együtt</b></u> kiemelkedő szerepe volt az apostolok
körében. Ők hárman alkották azt <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a legszűkebb kör</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">t </span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az Úr körül, akik vele
lehettek a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a
vérrel verítékezéskor. </b></u>De még e három közül is <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>János</b></u> áll <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a legközelebb
az Üdvözítő szívéhez</b></u>, mert az utolsó vacsorán ő hajthatta a fejét Jézus
keblére. És húsvétvasárnap reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a
hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak eredt, látni a
mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.</p><p>Élete utolsó
időszakáról keveset beszélnek a hiteles történeti források. A hagyomány
szerint János<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Efezusban</b></u> munkálkodott, és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>igen magas korban halt meg</b></u>.
Evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következtetni (21,22).</p><p>Az
Üdvözítő <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jánost bátyjával, Jakabbal együtt a „mennydörgés fiainak”
nevezte </b></u>(Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy a cselekvés emberei voltak
mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel ki is törtek. </p><p>Éppen
Jakab és János álltak oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és
reményük beteljesedését kérjék tőle: Jézus intézze úgy, kérték, hogy
egyikük a balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában
(Mk 10,30-37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a
Megváltó visszautasította a tanítványok kérését, akik még mindig a nép
körében élő, harcos Messiás várásában gondolkodnak. A válasz most is a
mennydörgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet
meggondolatlanságával, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül
hajlandónak mutatkoztak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a
szenvedések kelyhéből, és részt vállaljanak a keresztségben, melyet
Krisztus magára vesz (Mk 10,38--40).</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>János szeretete hősies és
hűséges </b></u>volt, s ennek legszebb bizonyságát akkor szolgáltatta, amikor –
az evangélium tanúsága szerint – követte Mesterét végig a keresztúton.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót:
„Asszony, íme a te fiad!.</b></u>.. Íme, a te anyád!” (19,26).</p><p>Krisztus
megváltó halála és föltámadása a mennydörgés fiainak temperamentumos
tettrekészségét is megkeresztelte és megtisztította. Ettől kezdve János
minden erejével és képességével a megfeszített, de megdicsőült Messiás
örömhírét hirdette.</p><p>Szent János apostol életének megismeréséhez a
legfontosabb forrás az <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>általa írott evangélium,</b></u> ezen kívül is őriz
azonban a hagyomány epizódokat az életéből.</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A Szűzanya halála és
mennybevitele után János Efezusba költözött,</b></u> és atyja lett ennek a nagy
kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak tanítványa, Timóteus
működött. </p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az idős apostolt elfogták, és a bírói ítélet alapján
Rómába vitték Domitianus császár elé.</b></u> Rómában halálos ítéletet hoztak
ellene, s úgy határoztak, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy forró olajjal teli üstbe dobják. A
Porta Latina mellett</b></u> került sor erre, de János, aki a tanítványok közül
egyedül szenvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>sértetlenül
lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel
az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték.</b></u></p><p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/janospatmos.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/janospatmos.jpg" style="margin: 10px auto; display: block;" height="349" width="500"></a></p>
<p>A
szigeten <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy viharos éjszakán</b></u>, amikor a tenger dübörögve és tajtékozva
ostromolta a sziklás partot, Isten <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy hatalmas látomásban megnyitotta
előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét.</b></u> A
látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást
mutató angyal lábához. Sokáig maradt elragadtatásban, s mikor magához
tért, már fényes nappal volt, a látottakat pedig kővel jegyezte föl a
sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írószerszámokat,
akkor<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázsiai
egyházaknak.</b></u> Így beszéli el a hagyomány a <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><em>Jelenések Könyvé</em></b></u>nek születését.</p><p>Egyszer
az öreg János apostolnak valaki egy eleven fogolymadarat ajándékozott, s
ő szeretettel simogatta és becézte az állatot. Meglátta ezt egyik
tanítványa, nevetett rajta, és így szólt a társához: „Nézd csak, az öreg
úgy játszik ezzel a madárral, mint egy gyermek!” János akkor odafordult
hozzá: „Mit viszel a kezedben, fiam?” „Egy íjat.” „És mit művelsz
vele?” – hangzott az újabb kérdés. „Madarakra és vadakra vadászom vele!”
– mondta a tanítvány. „Hogyan csinálod?” – kérdezte János. Akkor a
tanítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd
ellazította. János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan
feszesen. Azt felelte rá, hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie
kellene, nem volna erő a karjában. Az apostol akkor így tanította:
„Látod, így van ez az emberrel is. Nem nézheti állandóan Istent, hanem
néha pihennie is kell. A sas ugyan minden madárnál magasabban szárnyal,
de neki is le kell szállnia a földre. Ha az emberi lélek kipihente
magát, új lángolással tud fölemelkedni az égbe.”</p><p><u><b>Mikor már nagyon
öreg volt, egyre csak ezt ismételgette:</b></u> <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Gyermekeim, szeressétek
egymást!”</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Aki ezt teszi</b></u> –<font> biztosította tanítványait</font> –, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megtette, amit
tennie kellett.</b></u></font></p><p style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Halála közeledtével az oltár mellett ásatta meg a
sírját. Leszállt a sírgödörbe, és imádságra tárta a karját. Ekkor vakító
fény villant, s mire a körülállók újra láthattak, a szent teste eltűnt a
szemek elől.</b></u></p><p>Szent János ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta december 27-én ülik. Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása.</p><p><em>Istenünk,
te Szent János apostol által feltártad előttünk örök Igéd rejtett
titkait. Kérünk, tedd fogékonnyá értelmünket, hogy megértsük, amit ő oly
kiváló bölcsességgel tanított nekünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te
Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön-örökké. Ámen.</em></p><p>Magyar Kurír</p></div>