[Grem] Karácsonyi interjú F. pápával / kiemelés + majd az egész

[Emoke Greschik]

*Ez az első karácsonya pápaként, de egy olyan világban, ahol konfliktusok
és háborúk vannak...*
Szentatya:  *Isten sosem ad ajándékot annak, aki nem képes elfogadni. Ha
megajándékoz minket a karácsonnyal, azért teszi, mert mindnyájunknak megvan
a képessége, hogy megértse és elfogadja.* Mindnyájunknak - a legszentebbtől
a legbűnösebbig, a legtisztábbtól a legromlottabbig. A romlottnak is megvan
ez a képessége: szegényke, lehet, hogy egy kissé berozsdásodva, de neki is
megvan ez a képessége. *A karácsony ebben a konfliktusokkal terhes korban
Istennek a hívása, aki nekünk adja ezt az ajándékot.* El akarjuk-e fogadni,
vagy másféle ajándékot szeretnénk? Ez a karácsony ebben a háborúktól
meggyötört világban Isten türelmére emlékezetet engem.* Isten legfőbb
erénye*, melyről a Szentírás kifejezetten beszámol, az, *hogy ő szeretet.
Vár ránk*, sosem fárad bele abba, hogy várjon ránk.* Ajándékot ad, azután
vár ránk. Ez pedig mindnyájunk életében történik. Van, aki nem vesz róla
tudomást. Isten azonban türelmes,* és* karácsony éjszakájának békéje és
derűje nem más, mint Isten velünk szemben tanúsított türelmének visszfénye.*

az egész interjú alább:


"Soha ne féljünk a gyengédségtől!" - Karácsonyi interjú Ferenc pápával (1.
rész)

A karácsonyról, a világméretű éhezésről, a gyerekek szenvedéséről, a kúria
reformjáról, a női bíborosokról, az Iorról és a Szentföldre tervezett útról
is beszélt a *La Stampa* olasz napilapnak adott karácsonyi interjújában a
Szentatya.

*"A karácsony számomra remény és gyengédség..." Ferenc pápa elmesélte a "La
Stampa"-nak", hogyan tölti első karácsonyát Róma püspökeként. Szent Márta
Ház, december 10, kedd, 12 óra 50 perc. A pápa az ebédlő melletti egyik
teremben fogadott bennünket.*

*A másfél órás találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a
derű, melyet az egész világ megismert már: amikor az ártatlan gyerekek
szenvedését említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés
tragédiájáról beszél. Az interjúban szól a többi keresztény felekezethez
fűződő kapcsolatokról is, valamint a "vér ökumenizmusáról", mely összeköti
őket az üldöztetésben, megemlíti a házasság és a család kérdéseit,
melyekről a következő szinódus tárgyal majd, válaszol
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/soha-ne-feljunk-gyengedsegtol-karacsonyi-interju-ferenc-papaval-1-resz#>
arra az USA-ból érkező kritikára, mely őt "marxistának" tartja, és beszél
az egyház és a politika kapcsolatártól.*

*Mit jelent Önnek a karácsony?*
-- Találkozás Jézussal. Isten szüntelenül kereste népét, vezette, őrizte,
és megígérte, hogy mindig mellette lesz. A Második Törvénykönyvben
olvassuk, hogy Isten velünk jár, kézen fogva vezet minket, mint egy apa a
fiát. Milyen szép ez! A karácsony Isten találkozása népével. De vigasztalás
is, a vigasztalás misztériuma. Oly sokszor, amikor az éjféli mise után
órákat töltöttem egyedül a kápolnában, a hajnali mise bemutatása előtt, a
vigasztalásnak és a békének ez az érzése töltött el. Emlékszem, egyszer
itt, Rómában, talán 1974 karácsonyán, imádságban töltöttem az éjszakát a
mise után a Centro Astalli szállásán. Számomra a karácsony mindig ez volt:
szemlélni, amint Isten meglátogatja népét.

*Mit üzen a karácsony a mai embernek?*
-- A gyengédségről és a reményről beszél. Amikor Isten
találkozik<http://www.magyarkurir.hu/hirek/soha-ne-feljunk-gyengedsegtol-karacsonyi-interju-ferenc-papaval-1-resz#>velünk,
két dolgot mond. Az első: Reméljetek! Isten mindig kinyitja, és
sosem becsukja az ajtókat. Ő az apa, aki ajtót nyit nekünk. A második: Ne
féljetek a gyengédségtől! Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről
és a gyengédségről, hideg egyházzá válnak, mely nem tudja, hová megy,
ideológiákba bonyolódik, és világias magatartásformák lepik el. Isten
egyszerűsége azonban azt mondja neked: Menj tovább, simogató Atya vagyok
számodra! Félek, amikor a keresztények elveszítik a reményüket és
képességüket az ölelésre, a simogatásra. Talán ez az oka, hogy a jövőre
tekintve gyakran beszélek a gyerekekről és az idősekről, vagyis a
legvédtelenebbekről. Papi életemben, bejárva a plébánia területét, mindig
azon voltam, hogy megéreztessen ezt a gyengédséget, főként a gyerekekkel és
az idősekkel. Jó hatást tesz rám, és ilyenkor arra a gyengédségre gondolok,
amellyel Isten szeret minket.

*Miként lehet hinni abban, hogy Isten, akit a vallások végtelennek és
mindenhatónak tartanak, ilyen kicsinyé válik?*
-- A görög atyák ezt "szünkathabaszisznak", isteni leereszkedésnek hívták.
Isten leszáll hozzánk, és velünk van. Ez Isten egyik misztériuma. 2000-ben
II. János Pál azt mondta Betlehemben, hogy Isten olyan kisgyermekké lett,
aki teljesen egy apa és egy anya gondoskodásától függ. A karácsony ezért ad
nekünk oly nagy örömet! Többé nem érezzük magunkat egyedül, mert Isten
leszállt, hogy velünk legyen. Jézus olyan lett, mint egy közülünk, és
értünk a legszörnyűbb véget, egy bűnöző halálát szenvedte el a kereszten.

*Jézus születését nemegyszer édes kis meseként mutatják be, Isten azonban
olyan világba születik, amelyben tömérdek a szenvedés és a nyomorúság.*
-- Amit az evangéliumokban olvasunk, az örömüzenet. Az evangélisták örömről
számolnak be. Nem taglalják az igazságtalan világ témáját, nem kérdezik,
hogyan születhet meg Isten egy ilyen világban. Mindez annak az eredménye,
ahogyan mi látjuk a világot: a szegényeket, a szűkölködésbe születni
kénytelen gyerekeket. A karácsony nem a társadalmi igazságtalanság, nem a
szegénység elleni szóemelés volt, hanem örömhirdetés. Minden más olyan
következtetés, amelyet mi vonunk le belőle. Egyesek igazak, mások kevésbé
igazak, ismét mások pedig megideologizáltak. A karácsony öröm, vallási
jellegű öröm, belső, Istennel, fénnyel, békével teli öröm. Amikor valakinek
nincs meg a képessége, vagy olyan emberi élethelyzetben van, amely nem
engedi meg neki, hogy megértse ezt az örömet, akkor világias vidámságban
éli meg az ünnepet. Ám a szívbeli öröm és a világias vidámság között
különbség van!

*Ez az első karácsonya pápaként, de egy olyan világban, ahol konfliktusok
és háborúk vannak...*
-- Isten sosem ad ajándékot annak, aki nem képes elfogadni. Ha megajándékoz
minket a karácsonnyal, azért teszi, mert mindnyájunknak megvan a képessége,
hogy megértse és elfogadja. Mindnyájunknak - a legszentebbtől a
legbűnösebbig, a legtisztábbtól a legromlottabbig. A romlottnak is megvan
ez a képessége: szegényke, lehet, hogy egy kissé berozsdásodva, de neki is
megvan ez a képessége. A karácsony ebben a konfliktusokkal terhes korban
Istennek a hívása, aki nekünk adja ezt az ajándékot. El akarjuk-e fogadni,
vagy másféle ajándékot szeretnénk? Ez a karácsony ebben a háborúktól
meggyötört világban Isten türelmére emlékezetet engem. Isten legfőbb
erénye, melyről a Szentírás kifejezetten beszámol, az, hogy ő szeretet. Vár
ránk, sosem fárad bele abba, hogy várjon ránk. Ajándékot ad, azután vár
ránk. Ez pedig mindnyájunk életében történik. Van, aki nem vesz róla
tudomást. Isten azonban türelmes, és karácsony éjszakájának békéje és
derűje nem más, mint Isten velünk szemben tanúsított türelmének visszfénye.

*(Az interjú 2. részét holnap adjuk közre)*

*Andrea Tornielli (Vatican Insider) La Stampa, 2013. december 15.*
*Tőzsér Endre SP fordítása*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131217/398ba671/attachment.html