<div dir="ltr"><div><i>Ez az első karácsonya pápaként, de egy olyan világban, ahol konfliktusok és háborúk vannak…</i><br>Szentatya: <b><u>
</u></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><u>Isten sosem ad ajándékot annak, aki nem képes elfogadni. Ha
megajándékoz minket a karácsonnyal, azért teszi, mert mindnyájunknak
megvan a képessége, hogy megértse és elfogadja.</u></b> Mindnyájunknak – a
legszentebbtől a legbűnösebbig, a legtisztábbtól a legromlottabbig. A
romlottnak is megvan ez a képessége: szegényke, lehet, hogy egy kissé
berozsdásodva, de neki is megvan ez a képessége. <u><b>A karácsony ebben a
konfliktusokkal terhes korban Istennek a hívása, aki nekünk adja ezt az
ajándékot.</b></u> El akarjuk-e fogadni, vagy másféle ajándékot szeretnénk? Ez a
karácsony ebben a háborúktól meggyötört világban Isten türelmére
emlékezetet engem.<u><b> Isten legfőbb erénye</b></u>, melyről a Szentírás
kifejezetten beszámol, az, <u><b>hogy ő szeretet. Vár ránk</b></u>, sosem fárad bele
abba, hogy várjon ránk.<u><b> Ajándékot ad, azután vár ránk. Ez pedig
mindnyájunk életében történik. Van, aki nem vesz róla tudomást. Isten
azonban türelmes,</b></u> és<u><b> karácsony éjszakájának békéje és derűje nem más,
mint Isten velünk szemben tanúsított türelmének visszfénye.</b></u></span><br><br></div><span style="background-color:rgb(255,255,0)">az egész interjú alább:</span><br><div><div><br><br><h1>"Soha ne féljünk a gyengédségtől!” - Karácsonyi interjú Ferenc pápával (1. rész)</h1>
<div>
<div>
<div>
<p>A karácsonyról, a világméretű éhezésről, a
gyerekek szenvedéséről, a kúria reformjáról, a női bíborosokról, az
Iorról és a Szentföldre tervezett útról is beszélt a <i>La Stampa</i> olasz napilapnak adott karácsonyi interjújában a Szentatya.</p> </div>
</div>
</div>
<p><i><a><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/1461390_441078272668629_870397795_n_2.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="418" width="500"></a>„A
karácsony számomra remény és gyengédség…” Ferenc pápa elmesélte a „La
Stampa”-nak”, hogyan tölti első karácsonyát Róma püspökeként. Szent
Márta Ház, december 10, kedd, 12 óra 50 perc. A pápa az ebédlő melletti
egyik teremben fogadott bennünket.</i><br><br><i>A másfél órás
találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a derű, melyet az
egész világ megismert már: amikor az ártatlan gyerekek szenvedését
említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés tragédiájáról beszél.
Az interjúban szól a többi keresztény felekezethez fűződő
kapcsolatokról is, valamint a „vér ökumenizmusáról”, mely összeköti őket
az üldöztetésben, megemlíti a házasság és a család kérdéseit, melyekről
a következő szinódus tárgyal majd, <a style="background:none repeat scroll 0% 0% transparent!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;margin:0px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:baseline!important;width:auto!important;text-decoration:underline!important" title="Click to Continue > by CouponDropDown" href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/soha-ne-feljunk-gyengedsegtol-karacsonyi-interju-ferenc-papaval-1-resz#" target="_blank">válaszol<img style="background:none repeat scroll 0% 0% transparent!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;margin:0px 0px 0px 3px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:super!important;width:10px!important" src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png"></a> arra az USA-ból érkező kritikára, mely őt „marxistának” tartja, és beszél az egyház és a politika kapcsolatártól.</i><br>
<br><i>Mit jelent Önnek a karácsony?</i><br>--
Találkozás Jézussal. Isten szüntelenül kereste népét, vezette, őrizte,
és megígérte, hogy mindig mellette lesz. A Második Törvénykönyvben
olvassuk, hogy Isten velünk jár, kézen fogva vezet minket, mint egy apa a
fiát. Milyen szép ez! A karácsony Isten találkozása népével. De
vigasztalás is, a vigasztalás misztériuma. Oly sokszor, amikor az éjféli
mise után órákat töltöttem egyedül a kápolnában, a hajnali mise
bemutatása előtt, a vigasztalásnak és a békének ez az érzése töltött el.
Emlékszem, egyszer itt, Rómában, talán 1974 karácsonyán, imádságban
töltöttem az éjszakát a mise után a Centro Astalli szállásán. Számomra a
karácsony mindig ez volt: szemlélni, amint Isten meglátogatja népét.<i></i></p><p><i>Mit üzen a karácsony a mai embernek?</i><br>-- A gyengédségről és a reményről beszél. Amikor Isten <a style="background:none repeat scroll 0% 0% transparent!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;margin:0px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:baseline!important;width:auto!important;text-decoration:underline!important" title="Click to Continue > by CouponDropDown" href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/soha-ne-feljunk-gyengedsegtol-karacsonyi-interju-ferenc-papaval-1-resz#" target="_blank">találkozik<img style="background:none repeat scroll 0% 0% transparent!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;margin:0px 0px 0px 3px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:super!important;width:10px!important" src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png"></a>
velünk, két dolgot mond. Az első: Reméljetek! Isten mindig kinyitja, és
sosem becsukja az ajtókat. Ő az apa, aki ajtót nyit nekünk. A második:
Ne féljetek a gyengédségtől! Amikor a keresztények megfeledkeznek a
reményről és a gyengédségről, hideg egyházzá válnak, mely nem tudja,
hová megy, ideológiákba bonyolódik, és világias magatartásformák lepik
el. Isten egyszerűsége azonban azt mondja neked: Menj tovább, simogató
Atya vagyok számodra! Félek, amikor a keresztények elveszítik a
reményüket és képességüket az ölelésre, a simogatásra. Talán ez az oka,
hogy a jövőre tekintve gyakran beszélek a gyerekekről és az idősekről,
vagyis a legvédtelenebbekről. Papi életemben, bejárva a plébánia
területét, mindig azon voltam, hogy megéreztessen ezt a gyengédséget,
főként a gyerekekkel és az idősekkel. Jó hatást tesz rám, és ilyenkor
arra a gyengédségre gondolok, amellyel Isten szeret minket.<br><br><i>Miként lehet hinni abban, hogy Isten, akit a vallások végtelennek és mindenhatónak tartanak, ilyen kicsinyé válik?</i><br>--
A görög atyák ezt „szünkathabaszisznak”, isteni leereszkedésnek hívták.
Isten leszáll hozzánk, és velünk van. Ez Isten egyik misztériuma.
2000-ben II. János Pál azt mondta Betlehemben, hogy Isten olyan
kisgyermekké lett, aki teljesen egy apa és egy anya gondoskodásától
függ. A karácsony ezért ad nekünk oly nagy örömet! Többé nem érezzük
magunkat egyedül, mert Isten leszállt, hogy velünk legyen. Jézus olyan
lett, mint egy közülünk, és értünk a legszörnyűbb véget, egy bűnöző
halálát szenvedte el a kereszten.<br><br><i>Jézus születését nemegyszer
édes kis meseként mutatják be, Isten azonban olyan világba születik,
amelyben tömérdek a szenvedés és a nyomorúság.</i><br>-- Amit az
evangéliumokban olvasunk, az örömüzenet. Az evangélisták örömről
számolnak be. Nem taglalják az igazságtalan világ témáját, nem kérdezik,
hogyan születhet meg Isten egy ilyen világban. Mindez annak az
eredménye, ahogyan mi látjuk a világot: a szegényeket, a szűkölködésbe
születni kénytelen gyerekeket. A karácsony nem a társadalmi
igazságtalanság, nem a szegénység elleni szóemelés volt, hanem
örömhirdetés. Minden más olyan következtetés, amelyet mi vonunk le
belőle. Egyesek igazak, mások kevésbé igazak, ismét mások pedig
megideologizáltak. A karácsony öröm, vallási jellegű öröm, belső,
Istennel, fénnyel, békével teli öröm. Amikor valakinek nincs meg a
képessége, vagy olyan emberi élethelyzetben van, amely nem engedi meg
neki, hogy megértse ezt az örömet, akkor világias vidámságban éli meg az
ünnepet. Ám a szívbeli öröm és a világias vidámság között különbség
van!<br><br><i>Ez az első karácsonya pápaként, de egy olyan világban, ahol konfliktusok és háborúk vannak…</i><br>--
Isten sosem ad ajándékot annak, aki nem képes elfogadni. Ha
megajándékoz minket a karácsonnyal, azért teszi, mert mindnyájunknak
megvan a képessége, hogy megértse és elfogadja. Mindnyájunknak – a
legszentebbtől a legbűnösebbig, a legtisztábbtól a legromlottabbig. A
romlottnak is megvan ez a képessége: szegényke, lehet, hogy egy kissé
berozsdásodva, de neki is megvan ez a képessége. A karácsony ebben a
konfliktusokkal terhes korban Istennek a hívása, aki nekünk adja ezt az
ajándékot. El akarjuk-e fogadni, vagy másféle ajándékot szeretnénk? Ez a
karácsony ebben a háborúktól meggyötört világban Isten türelmére
emlékezetet engem. Isten legfőbb erénye, melyről a Szentírás
kifejezetten beszámol, az, hogy ő szeretet. Vár ránk, sosem fárad bele
abba, hogy várjon ránk. Ajándékot ad, azután vár ránk. Ez pedig
mindnyájunk életében történik. Van, aki nem vesz róla tudomást. Isten
azonban türelmes, és karácsony éjszakájának békéje és derűje nem más,
mint Isten velünk szemben tanúsított türelmének visszfénye.</p><p><i>(Az interjú 2. részét holnap adjuk közre)</i><br><br><i>Andrea Tornielli (Vatican Insider) La Stampa, 2013. december 15.</i><br><i>Tőzsér Endre SP fordítása</i></p>
</div></div></div>