[Grem] Kóczián M: A jólét elviselhetetlen könnyűsége

[Emoke Greschik]

 A jólét elviselhetetlen könnyűsége
2013. december 09. hétfő, 09:53 | Írta: Kóczián Mária  talita.hu


*[image: kutyus_relaxl]  Keresztények között itthon és másutt is gyakran
felmerülő, vészjósló téma, hogy a hívek száma Európában egyre csökken. Nem
csupán a katolikusok fogyatkoznak, hanem a protestáns egyházak tagjai is.
Mi lehet ennek az oka?*

 *"Átkos hatások" keleten*

Mi itt keleten *még sokáig szidhatjuk az átkos szocialista időszakot,
okkal,* hiszen az egyházi struktúra szétverése, a szerzetesrendek
feloszlatása, az iskolák bezárása, a békepapság hazug, lélekromboló
rendszere, a hitgyakorlás megnehezítése még sokáig éreztetni fogja a hatását
.* A zsigeri egyházellenesség a mai negyvenesektől felfelé, még ennek (is)
a terméke.*

De ezt az attitűdöt megtaláljuk a fiatalabb korosztályokban is.
Gondolhatjuk és mondhatjuk, hogy a családi háttér miatt: ezt hallja otthon
a gyerek, ezt mondja vissza, ezt éli. De nincs itt szó valami másról is?

*Európa "boldogabbik" felén*

*A hívek száma nyugaton, ha lehet, még gyorsabban fogy, a paphiány ott még
nagyobb, dacára a teljesen más történelmi háttérnek.* Európa "boldogabbik"
felén 1945 után is biztosított volt a vallásszabadság, senki senkit nem
akadályozott a hite gyakorlásában. Elvileg, különösen a II. vatikáni zsinat
nyomán egy komoly lelki fellendülésnek, egyházi megújulásnak kellett volna
következnie. De ez - a karizmatikus és néhány más lelkiségi közösségi
mozgalom megjelenésének kivételével - nem történt meg.

Ha nagyon nagy vonalakban rátekintünk *a '45 utáni Nyugat-Európa* történelmére,
két dolog emelkedik ki, amelyet meghatározónak tarthatunk. Az egyik a
gazdaság és társadalom szintjén megjelenő szociális piacgazdaság, a másik
pedig, hogy az ennek nyomán kialakuló *általános jólét lehetővé tette a
média új formáinak minden eddiginél szélesebb körben való elterjedését. A
rádió mellett megjelenő televízió tömegek ízlését, gondolkodását képes
befolyásolni - jó és rossz irányban egyaránt.*

Emellett nyugaton a szekularizáció hangos, és a baloldali liberális
értelmiség által még inkább felhangosított igénye azt is eredményezte, hogy
a jólét áldásait élvező szabad nyugati polgár a televízióján, rádióján
egyre kevesebb egyházi tartalommal találkozott. Kapott ellenben e helyett
folyamatos biztatást arra, hogy fogyasszon, hogy érezze magát szabad
nyugati embernek, aki értékes. Szinte minden jár neki, mert megérdemli. Ha
egyházról hall vagy lát valamit a médiában, az alapvetően kritika, az
intézmények és egyének szintjén megjelenő anomália, rossz. Ezzel nem nagyon
lehet azonosulni.

*Menő, nem menő*

*1990 után itthon, és általában Kelet-Európa más országaiban is, volt egy
jelentős felvirágzása a hitnek, vallásosságnak. Nem lehet eltagadni, hogy
sokan megfontolt érdekek miatt jelentek meg a templomokban,* úgy sejtették,
hogy ez majd jobban megéri nekik, mint ha kívül maradnának. Ezek az emberek
ma is ott ülnek az egyháztestületekben, meghatározók lehetnek egyes,
különösen vidéki egyházközségek, gyülekezetek életében. *De igen jelentős
volt azok száma is, akik valóságosan is Jézus útjára tértek ebben az
időben. **A fiatalok számára is menő dolog lett a templomjárás. Ez a
generáció mára a nagyjából késő harmincasokat-negyveneseket
jelenti.*Tapasztalataim szerint ők most a "fiatalok" a
gyülekezetekben, plébániai
közösségben.

*A fiatalabbak látványosan kevesen vannak*: egyesek még a szüleikkel
jönnek, családtagként, mások többnyire lelkiségi közösségek tagjaiként. De
mindenképpen *a kisebbséget alkotják a 18-35 év közöttiek*. Ez az a
generáció, amelynek tagjai a rendszerváltás idején legfeljebb általános
iskolások voltak, a lelki felszabadulás még nem érintette őket igazán, de
szépen belenőttek a fogyasztói társadalomba, ők az x, y és z generáció,
akik már alapvetően online léteznek. *Ennek a generációnak kétszeresen
nehéz a helyzete, ha Istent keresi/keresné: Szüleik már nem voltak
templomjárók, nem nőttek bele a vallásgyakorlatba, a média pedig minden
csatornán az egyházkritikát vagy egy merev, hivatalos egyház képét
nyomta/nyomja feléjük.*


*A szekularizált média és a Mókus örs*

A nyugati és keleti média-szekularizáció látványos eredménye, hogy az
emberek többségének gyakorlatilag semmi elképzelése nincs arról, hogy az
egyházak, így a katolikus egyház gazdag intézményrendszere nem elsősorban a
"pompa" fenntartásának érdekében létezik, hanem igen sok jót is tesz.
Persze, *legyünk realisták, Ferenc pápa igénye a szegényebb egyházra,
teljesen jogos. De ez nem azzal fog kezdődni, hogy bérbe adják a Szent
Péter-bazilikát, és eladják egy magángyűjtőnek a Piétát, hogy az árát
kiosszák a szegények között.*

Ha újra rátekintünk Nyugat- és Kelet-Európára, azt kell látnunk, hogy
látszólagos hátrányaink ellenére - lelki értelemben - előnyben vagyunk.
Paradox módon a szocialista időszakban, a szovjet megszállás alatt is, a
közösség érdeke, egyáltalán, a közösség mint értékhordozó entitás, ha csak
lózungokban is, de megjelent. A Mókus őrs tagjai képesek voltak egymásért
kiállni, ha arra volt szükség. Persze, a hazug propaganda a felnőttek
világában visszaütött: alkoholizmus, öngyilkosságok kiemelkedően magas
száma, stb. De valahogy a "közösség érdeke" mégis ott van a fejünkben mint
valami vezérfonal. Bár nincsenek személyes tapasztalataim a nyugat-európai
hétköznapokról, soha nem töltöttem hosszabb időt nyugaton, azok *a nyugati
ismerőseim, akik Magyarországot választották hazájuknak a saját országuk
helyett, mindig azt nevezik meg egyik okként, hogy itt az emberek
kíváncsiak egymásra, törődnek egymással, hogy vannak közösségek**.*


*Kelet küldetése a Nyugat reménye?*

*A kereszténység közösségi vallás.* *Ezért hazug és rosszindulatú minden
olyan állítás, amely vissza akarja utalni a magánélet keretei közé.*
Miután *Kelet-Európában
még léteznek keresztény (kis)közösségek, amelyek képesek - kovászként -
továbbadni hitüket, értékrendjüket, talán megtörténhet a csoda, és a jólét
elviselhetetlen könnyűségébe belecsömörlött Nyugathoz is eljuthat a szavunk*.
*Nyugaton szemlátomást nincs már hová fokozni az egyéni jogok tárházát,
kizárólag a közösség jogainak és érdekének csorbítása árán. Bizonyára lehet
nagyobb jólétet elképzelni annál, mint amikor az élelmiszerek fele a
kukákban végzi, de vajon az a fajta kényelem szolgálja-e bárki, bármely
közösség valódi emberi érdekét?*

*Közép-Kelet Európában - különösen a válság hatására - megindult számos
közösségi kezdeményezés, amely már eleve az egyén és közösség kölcsönös
érdekére épül.* Nem szoktunk akkora kényelemhez, mint a nyugati polgár.
Közelebb vagyunk a Földhöz, az Élethez és Istenhez. Még azok is, akik ezt
tagadják. Ez ebben a pillanatban is és az üdvösségünk szempontjából is
előny, még ha hátránynak is tűnik. *Küldetésünk van? Ha Pál Ferire, Böjte
Csabára és a sok ismerős és ismeretlen, mélyen hívő, imádkozó, adakozó, a
saját érdekét a közösség érdeke elé helyező, áldozatra kész emberre
tekintek, úgy érzem, igen.*

*Nagy szavak? Azok. Ha azonban Magyarország a török támadások idején képes
volt megmenteni Nyugat-Európát, megállítani az oszmán birodalmat, miért ne
játszhatna - más kelet-európai országokkal együtt - hasonló szerepet ma
Európa kereszténységének megmaradásában? Európa megmaradásában?*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131210/5d1025d2/attachment.html