<div dir="ltr"><div>
<h2>
A jólét elviselhetetlen könnyűsége
</h2>
<div>
2013. december 09. hétfő, 09:53 | Írta: Kóczián Mária <a href="http://talita.hu">talita.hu</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" alt="kutyus_relaxl" src="http://talita.hu/images/stories/kutyus_relaxl.jpg" height="137" width="245"> <br><u style="background-color:rgb(213,166,189)">Keresztények
között itthon és másutt is gyakran felmerülő, vészjósló téma, hogy a
hívek száma Európában egyre csökken</u><span style="background-color:rgb(213,166,189)">.</span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)">Nem csupán a katolikusok
fogyatkoznak, hanem a protestáns egyházak tagjai is. Mi lehet ennek az
oka?</span></b></p>
<p> <span style="font-size:10pt"><b>„Átkos hatások” keleten</b></span></p>
<p>Mi itt keleten<span style="background-color:rgb(213,166,189)"> </span><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>még sokáig szidhatjuk az átkos szocialista időszakot,
okkal,</b></u><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> </span>hiszen az egyházi struktúra szétverése, a szerzetesrendek
feloszlatása, az iskolák bezárása, a békepapság hazug, lélekromboló
rendszere, a hitgyakorlás megnehezítése még sokáig éreztetni fogja a
hatását<span style="background-color:rgb(213,166,189)">.</span><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b> A zsigeri egyházellenesség a mai negyvenesektől felfelé, még
ennek (is) a terméke.</b></u></p>
<p>De ezt az attitűdöt megtaláljuk a fiatalabb korosztályokban is.
Gondolhatjuk és mondhatjuk, hogy a családi háttér miatt: ezt hallja
otthon a gyerek, ezt mondja vissza, ezt éli. De nincs itt szó valami
másról is?</p>
<p><span style="font-size:10pt"><b>Európa „boldogabbik” felén</b></span></p>
<p><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A hívek száma nyugaton, ha lehet, még gyorsabban fogy, a paphiány ott
még nagyobb, dacára a teljesen más történelmi háttérnek.</b></u><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> </span>Európa
„boldogabbik” felén 1945 után is biztosított volt a vallásszabadság,
senki senkit nem akadályozott a hite gyakorlásában. Elvileg, különösen a
II. vatikáni zsinat nyomán egy komoly lelki fellendülésnek, egyházi
megújulásnak kellett volna következnie. De ez – a karizmatikus és néhány
más lelkiségi közösségi mozgalom megjelenésének kivételével – nem
történt meg.</p>
<p>Ha nagyon nagy vonalakban rátekintünk <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a ’45 utáni Nyugat-Európa</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">
</span>történelmére, két dolog emelkedik ki, amelyet meghatározónak tarthatunk.
Az egyik a gazdaság és társadalom szintjén megjelenő szociális
piacgazdaság, a másik pedig, hogy az ennek nyomán kialakuló <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)">általános
jólét lehetővé tette a média új formáinak minden eddiginél szélesebb
körben való elterjedését. A rádió mellett megjelenő televízió tömegek
ízlését, gondolkodását képes befolyásolni – jó és rossz irányban
egyaránt.</span></b></u></p>
<p>Emellett nyugaton a szekularizáció hangos, és a baloldali liberális
értelmiség által még inkább felhangosított igénye azt is eredményezte,
hogy a jólét áldásait élvező szabad nyugati polgár a televízióján,
rádióján egyre kevesebb egyházi tartalommal találkozott. Kapott ellenben
e helyett folyamatos biztatást arra, hogy fogyasszon, hogy érezze magát
szabad nyugati embernek, aki értékes. Szinte minden jár neki, mert
megérdemli. Ha egyházról hall vagy lát valamit a médiában, az alapvetően
kritika, az intézmények és egyének szintjén megjelenő anomália, rossz.
Ezzel nem nagyon lehet azonosulni.</p>
<p><span style="font-size:10pt"><b>Menő, nem menő</b></span></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>1990 után itthon, és általában Kelet-Európa más országaiban is, volt
egy jelentős felvirágzása a hitnek, vallásosságnak. <span style="background-color:rgb(213,166,189)">Nem lehet eltagadni,
hogy sokan megfontolt érdekek miatt jelentek meg a templomokban,</span></b></u><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> </span>úgy
sejtették, hogy ez majd jobban megéri nekik, mint ha kívül maradnának.
Ezek az emberek ma is ott ülnek az egyháztestületekben, meghatározók
lehetnek egyes, különösen vidéki egyházközségek, gyülekezetek életében.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>De igen jelentős volt azok száma is, akik valóságosan is Jézus útjára
tértek ebben az időben. </b></u><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A fiatalok számára is menő dolog lett a
templomjárás. Ez a generáció mára a nagyjából késő
harmincasokat-negyveneseket jelenti.</b></u> Tapasztalataim szerint ők most a
„fiatalok” a gyülekezetekben, plébániai közösségben.</p>
<p><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>A fiatalabbak látványosan kevesen vannak</b></u>: egyesek még a szüleikkel
jönnek, családtagként, mások többnyire lelkiségi közösségek tagjaiként.
De mindenképpen <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>a kisebbséget alkotják a 18-35 év közöttiek</b></u>. Ez az a
generáció, amelynek tagjai a rendszerváltás idején legfeljebb általános
iskolások voltak, a lelki felszabadulás még nem érintette őket igazán,
de szépen belenőttek a fogyasztói társadalomba, ők az x, y és z
generáció, akik már alapvetően online léteznek. <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Ennek a generációnak
kétszeresen nehéz a helyzete, ha Istent keresi/keresné: Szüleik már nem
voltak templomjárók, nem nőttek bele a vallásgyakorlatba, a média pedig
minden csatornán az egyházkritikát vagy egy merev, hivatalos egyház
képét nyomta/nyomja feléjük.</b></u></p>
<p><br><span style="font-size:10pt"><b>A szekularizált média és a Mókus örs</b></span></p>
<p>A nyugati és keleti média-szekularizáció látványos eredménye, hogy az
emberek többségének gyakorlatilag semmi elképzelése nincs arról, hogy
az egyházak, így a katolikus egyház gazdag intézményrendszere nem
elsősorban a „pompa” fenntartásának érdekében létezik, hanem igen sok
jót is tesz. Persze, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>legyünk realisták, Ferenc pápa igénye a szegényebb
egyházra, teljesen jogos. De ez nem azzal fog kezdődni, hogy bérbe adják
a Szent Péter-bazilikát, és eladják egy magángyűjtőnek a Piétát, hogy
az árát kiosszák a szegények között.</b></u></p>
<p>Ha újra rátekintünk Nyugat- és Kelet-Európára, azt kell látnunk, hogy
látszólagos hátrányaink ellenére – lelki értelemben – előnyben vagyunk.
Paradox módon a szocialista időszakban, a szovjet megszállás alatt is, a
közösség érdeke, egyáltalán, a közösség mint értékhordozó entitás, ha
csak lózungokban is, de megjelent. A Mókus őrs tagjai képesek voltak
egymásért kiállni, ha arra volt szükség. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Persze, a hazug propaganda a
felnőttek világában visszaütött: alkoholizmus, öngyilkosságok
kiemelkedően magas száma, stb. De valahogy a „közösség érdeke” mégis ott
van a fejünkben mint valami vezérfonal. Bár nincsenek személyes
tapasztalataim a nyugat-európai hétköznapokról, soha nem töltöttem
hosszabb időt nyugaton, azok </span><u><b>a nyugati ismerőseim, akik Magyarországot
választották hazájuknak a saját országuk helyett, mindig azt nevezik meg
egyik okként, hogy itt az emberek kíváncsiak egymásra, törődnek
egymással, hogy vannak közösségek</b></u></span><u><b>.</b></u></p>
<p><br><span style="font-size:10pt"><b>Kelet küldetése a Nyugat reménye?</b></span></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A kereszténység közösségi vallás.</b></u> <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Ezért hazug és rosszindulatú minden
olyan állítás, amely vissza akarja utalni a magánélet keretei közé.</b></u>
Miután <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Kelet-Európában még léteznek keresztény (kis)közösségek, amelyek
képesek – kovászként – továbbadni hitüket, értékrendjüket, talán
megtörténhet a csoda, és a jólét elviselhetetlen könnyűségébe
belecsömörlött Nyugathoz is eljuthat a szavunk</b></u>. <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Nyugaton szemlátomást
nincs már hová fokozni az egyéni jogok tárházát, kizárólag a közösség
jogainak és érdekének csorbítása árán. Bizonyára lehet nagyobb jólétet
elképzelni annál, mint amikor az élelmiszerek fele a kukákban végzi, de
vajon az a fajta kényelem szolgálja-e bárki, bármely közösség valódi
emberi érdekét?</b></u></p>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Közép-Kelet Európában – különösen a válság hatására – megindult
számos közösségi kezdeményezés, amely már eleve az egyén és közösség
kölcsönös érdekére épül.</b></u> Nem szoktunk akkora kényelemhez, mint a nyugati
polgár. Közelebb vagyunk a Földhöz, az Élethez és Istenhez. Még azok
is, akik ezt tagadják. Ez ebben a pillanatban is és az üdvösségünk
szempontjából is előny, még ha hátránynak is tűnik. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Küldetésünk van? Ha
Pál Ferire, Böjte Csabára és a sok ismerős és ismeretlen, mélyen hívő,
imádkozó, adakozó, a saját érdekét a közösség érdeke elé helyező,
áldozatra kész emberre tekintek, úgy érzem, igen.</b></u></p>
<p style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nagy szavak? Azok. Ha azonban Magyarország a török támadások idején
képes volt megmenteni Nyugat-Európát, megállítani az oszmán birodalmat,
miért ne játszhatna – más kelet-európai országokkal együtt – hasonló
szerepet ma Európa kereszténységének megmaradásában? Európa
megmaradásában?</b></u></p>
<p> </p></div>