[Grem] friss Böjte Cs. interjú

[Emoke Greschik]

 *'Merjünk ajándékok lenni egymás számára!'*
csaladhalo.hu


  [image: Fotó: Thaler
Tamás]<http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/hir/2013/11/uid-13/bojte_thaler_tamas.jpg>

Nemrégiben egy egész napot tölthettem Csaba testvérrel. Elkísértem őt
különböző programjaira, miközben bejártuk a fél országot. Láthattam
hihetetlen energiáját és munkabírását, ahogy fáradhatatlanul tesz eleget a
számtalan meghívásnak, oszt lelki muníciót, amerre jár. Mindenkihez van egy
kedves szava, bárhol állítja is meg valaki - miközben soha nem téveszti
szem elől önként vállalt legfontosabb hivatását: a "gyermekeiről" való
gondoskodást. Mivel nemcsak szimbolikusan, hanem valóságosan is mindig úton
van, végül a leghitelesebb helyszínen beszélgettünk - útközben.
------------------------------

*Hogyan bírja az állandó utazást, szereplést, nyilvánosságot? *

Én azt gondolom, hogy *ha az ember szereti, amit csinál, akkor az nem
fárasztó számára. *Ha szeret lovagolni, testileg biztos fáradt, amikor
leszáll a lóról, de igazából fel van dobva, jól érzi magát.

*Sosem volt elege? Sosem gondolta, hogy most nem ülök autóba, nem megyek
sehová?*

Persze, hogy *volt, rengeteg meghívást mondtam vissza, sok feladatot nem
tudtam vállalni*... Ez olyan, mint az autóvezetés. Én szeretek vezetni, de
tudom azt, hogy ezt a kanyart hatvannal, nyolcvannal be tudom venni, hát
nem fogok százhússzal nekimenni, csak mert szeretek vezetni.* Az ember
legyen bölcs, tudja, hogy mit tud teljesíteni abból, amit szeretne.*

*Hogyan küzd meg a nehézségekkel?*

*A nehézség, a gond, még a krízis is jó "buli", ha az ember úgy áll
hozzá.*Aki szereti és élvezi az életet, annak a legtöbb probléma,
amelyet meg kell
oldani, egy feladat. Én nem úgy éltem meg soha az életet, hogy valahogy
túléljem.* Én szeretek élni. Jön egy feladat - kell egy otthont alapítani
valahol, egy gyereket megszelídíteni, egy kollégának megmagyarázni, hogyan
kell gyereket nevelni -, én azonban sosem éreztem úgy, hogy ez verejtékes
munka lenne. **Persze hogy elfáradok estére, van, mikor még zsémbes is
leszek.* Ennek ellenére nem érzem azt, hogy jaj, már megint kell menni
valahova előadást tartani vagy egy öreg nénit meggyóntatni. Mint a vadász
az erdőben: ott van a nemes vad, egy hatalmas szarvas - azt levadászni
persze munka, de egyben kihívás is. *A nehézségek sikerélménnyel töltenek
el, és ha ezek nem lennének az életemben, hát roppant szegénynek érezném
magam.*

*Volt, hogy úgy érezte, nem fog sikerülni, feladja?*

*Sokszor volt úgy, hogy azt mondtam: "Mennyei Atyám, hadd lám, ezt hogy
tudod megoldani, mert én itt már csődöt mondtam." De olyan jó látni
ilyenkor is, hogy megoldható a probléma. Hogy kaptam-e gólt, rúgtam-e
öngólt, kapufát? Persze! De naiv az az ember, aki azt gondolja, hogy tíz
lefutásból tíz gólt lehet rúgni. *Nem lehet és nem is szabad magunktól
elvárni, hogy mindig minden jól sikerüljön, hogy a kártyában vagy sakkban
minden partit én nyerjek. *Sajnos elnézi az ember, mellényúl, szeg feje
mellé üt - ezt bele kell kalkulálni.*

*Jót tenni jó*

*Mi a legnehezebb a munkájában?*

*A hatóság s a bürokrácia. *Én ugye szeretek úszni, a vízben lenni,
mozogni, haladni. De sokszor érzem úgy, hogy egyik vagy másik kezemet
hátrakötik törvények, előírások, szabályok. Az életet egyesek sokszor
mintha menüetté alakítanák... Hát én szeretek táncolni, de ha nagyon kötötten
kell, az visszafogja az ember lendületét. *Ennek ellenére tudom, hogy
minden erdőben vannak csúcsragadozók, és azt is tudom, hogy én csak egy
őzike vagyok, és hogy figyelni kell a nagyfiúkra (ezt, ugye, Hofi
megmondta), és nem biztos, hogy tudjuk, kinek van igaza, de hogy ki a
nagyfőnök, azt mindig tudni kell.* Hát ezek a nagy igazságok segítenek
engem kiigazodni a világban.

*Hogyan fordult a nehéz sorsú gyerekek felé? *

*Jót tenni jó, az biztos. A legtöbb pszichológus egyetért azzal, hogy ha az
ember jót tesz, akkor a szívében, lelkében öröm fakad*. Meg lehet
tudományosabban is fogalmazni, de tény, hogy ha valaki iszik, s attól jól
érzi magát, akkor még többet iszik, még jobban érzi magát, aztán hirtelen
alkoholista lesz. Valami hasonló történik azzal is, aki szereti a jó
cselekedeteket*. De ugyanígy van a negatív dolgokkal is. Ha én elkezdek
nyafogni, akkor még több kudarcélményem lesz, és még több okom lesz rá,
hogy nyafogjak, aztán idővel mindenki elkezd kerülni engem. *Ez is egy
öngerjesztő folyamat. Tudatosan jó irányba kell elindítanom az életem útját.

*Ezt a konkrét jótettet mégis Csaba testvér hajtotta végre. Jókor volt jó
helyen? *

Tény, hogy a világunkkal is baj van. Csaba testvért úgy is fel lehetne
fogni, mint korunk betegségének egyik tünetét. A húszas években a somlyói
házunk hadiárvaházként működött, és tizenvalahány árva gyerek lakott benne.
Most egész Csík vármegyében csak a mi alapítványunknak több száz gyermeke
van! Mit jelent ez? Hogy* az emberek sokkal jobban összetartottak,
figyeltek egymásra száz évvel ezelőtt. Most könnyebben elengedik egymás
kezét.* Régen jobban küzdöttek a családjukért, a rokonságukért. Mostanra a
társadalmunkat összetartó erő megrendült.

*Mi lehet ennek az oka?*

Úgy gondolom, hogy *régen az ember sokkal többször rá volt kényszerítve
arra, hogy elmenjen a saját léte határáig. Télen az erdőbe elment fáért,
közben tűrnie kellett a hideget, a nehézséget, a gyaloglást, ha akart a
házába egy kis meleget. Amikor arra kényszerülünk, hogy feszegessük a
határainkat, mindig kiderül, hogy ez nem is ott van, ahol hittük, hanem
sokkal arrébb: **sokkal többet kibírunk, mint amennyit gondoltunk*. Ma a
legtöbb ember nem megy el a határáig. Ha éhes, nassol, ha fázik, bemegy a
házba, ha esik az eső, anyu autóval elviszi az iskolába. Nincs hol
megtapasztalnia a saját korlátait, így logikusan nem is fogja áttörni őket.
Pedig az hatalmas élmény, amikor az ember a saját korlátait, létének
határait tudja feszegetni és eredményesen átlépi. *De ehhez szükséges, hogy
megpróbálja. Ha a mi gyerekeink szülei is elmennének a saját határukig,
felismernék, hogy ők is képesek felnevelni őket.*

*Mekkora esélyt lát arra, hogy a befogadott gyerekek visszakerüljenek a
családjukba? *

Nekem nagyon jót tesz, hogy keresztény vagyok, s például olvasok olyan
mondatokat a Szentírásban, amelyeket Jézus mondott, hogy "hányszor
próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotló a csibéit, de ti nem
akartátok". Ha neki sem sikerül mindig minden, akkor én is lehetek annyira
alázatos, hogy tudjam a kudarcaimat elfogadni. Aki repülőt akar építeni, az
az aerodinamika, aki házat, az a statika törvényeit tanulmányozza, és
szakemberek segítségét, tanácsát kéri.* A mennyei Atya adta a
tízparancsolatot, és az emberiség is megannyi törvényt megfogalmazott. Aki
olyan, hogy tönkreteszi az életét és a házasságát, az meg is érdemli. Annyi
helyről kérhetünk tanácsot, annyi szabály, törvény van, amely a
segítségünkre lehet! Ki van írva, hogy "mély víz", ne menj bele, ott van az
úszógumi felakasztva melléje. Ha mégis belemész, hát vessél magadra!*

*Mi több mint ötezer gyereket fogadtunk be, és ha megnézzük, hogy melyikük
miért került hozzánk, hát szinte mind a tízparancsolat megszegése miatt. Ha
szerette volna a Jóistent, a feleségét, nem hazudott volna, nem lopott
volna, ha a bűnöket nem követte volna el, a legtöbb család talpon maradt
volna.* Én hiszem azt, hogy ha valaki tudatosan úgy dönt, hogy talpra akar
állni, ha ezért becsületesen dolgozik mindennap, és van, aki segít ebben
neki, annak sikerülni fog. Aki ezt nem vállalja, annak a gyereke nálunk
marad.

*Hagyják a szülők, hogy segítsen rajtuk?*

*Nincs az a rossz föld, amelyet ha az ember felásna és megművelne, ne
teremne benne valami virág. A társadalomnak hatalmas felelőssége van
ezeknek a családoknak a sorsában.* Ha valakinek balesete van, mindjárt jön
a mentő, a tűzoltó, kivágják a kocsiból, összerakják a csontjait, az orvos
nem kérdezi, hogy akarod-e, hogy visszavarrjam ezt a leszakadt fület, hanem
elaltat, érzéstelenít, ésvégzi a maga dolgát. Sajnos nem csak ilyen
balesetek vannak. Van, aki elvégez egy egyetemet, egy csomót tanul, és
mégis hoz egy rossz döntést, valamilyen módon az élete megbicsaklik, és
akkor mi diszkréten azt mondjuk: igaz, hogy leszakadt a füled, de ez a te
magánügyed.

*Ha nekem van egy drága autóm, amelyért sokat dolgoztam, és kipukkan a
kereke, nem hagyom ott az út szélén, hanem küzdök érte, hogy célba érjek
vele. Ugyanezt gondolom az emberről is. Ha valakinek megbicsaklott az
élete, rossz irányba ment, a társadalom mentőjének kellene jönnie, hogy
elmagyarázza: nézd, ne haragudj, de amit te csinálsz, az zsákutca! *Ha én
nem jól vezetem az autót, elveszik a hajtási engedélyemet.* Ha valaki nem
jól él, akkor nem a gyereket venném el a családtól, hanem az apukát vinném
el egy olyan helyre, ahol megtanulja, hogy egy férfinak milyen kötelessége
van a feleségével és a gyermekeivel szemben.*

*A legjobb stratégia*

*Mi a legjobb "elfogadási" stratégia a legszemélyesebb kapcsolatainkban és
a társadalom tágabb színterein? *

Jézus ezt nagyon leegyszerűsíti számunkra, amikor azt mondja: "Szeressétek
egymást!" *Egyetlen stratégia van, a szeretet parancsa. Ha én őszintén jót
akarok neked, ha hiszem azt, hogy téged a Jóisten teremtett, s egy
csodálatos lény vagy, akkor könnyű téged szeretni. A legtöbb ember megérzi,
ha jót akarnak neki, ha ragaszkodnak hozzá.* Megszületik egy kisbaba, csak
pár hetes, de ha lehajolnak hozzá, és rámosolyognak, az a három kiló
nyolcvan deka hús visszamosolyog. Miért? Azért, mert érzi, hogy ez az ember
jót akar neki. Az a kicsi, parányi lény már viszonozni tudja a szeretetet.

*Miért nehéz belátnunk, ha tévedünk? Miért "ciki" bocsánatot kérni?*

*A társadalom az őszinte szót általában nem jutalmazza, de bünteti azt, aki
téved. S mert félünk a büntetéstől, félünk attól, hogy tényleg cikik
legyünk, ezért inkább hazudunk, vagy úgy csinálunk, mintha nem lenne semmi
gond. Én úgy gondolom, hogy tévedni szabad.* Mindannyian hozunk rossz
döntéseket az életünkben. Én is. De ha irgalmas tudok lenni magammal, akkor
veled is irgalmas tudok lenni, s ha ez így van, akkor ez az *irgalmassági
stílus* elkezd terjedni...

*Csak az tud másokat is szeretni, aki magát is szereti?*

És mennyivel szegényebb lesz az életed szeretet nélkül! Én csak sajnálni
tudom az ilyen embert, és azt gondolom, a Jóisten sem ítéli el. A Jóisten
csak megmutatja, hogy "nézd, fiam, én azt szerettem volna, hogy neked ilyen
életed legyen. Ezek lettek volna a te gyerekeid, az unokáid, ezt a házat
építhetted volna fel magadnak, ilyen barátaid lehettek volna, de lusta dög
voltál, nem keltél fel, nem mertél elindulni, nem dobtad ki a hálód... Ez
lett belőled. Ne haragudjál, én annyira sajnálom, hogy neked ilyen szegény
lett az életed, ez maga a pokol." *Nem Isten adja a poklot nekünk, mert
rosszat csináltunk! A sötétség a fénynek a hiánya. A pokol a szeretetnek, a
kibontakozásnak, az életnek a hiánya. A körülményeket mindig lehet okolni.*
*Pilinszky* úgy mondja, hogy "kimondhatatlan jól van, ami van, minden
tetőről látni a napot".* Ha szeretni akarsz, nincs rossz hely. Sok ember
elszúrja az életét, aztán azt mondja, hogy nem én voltam a hibás, hanem a
körülmények áldozata vagyok*. Ne azt mondd, hogy miért nem lehetett
megcsinálni! Csak szerényen mondd azt, hogy 3 : 0-ra nyertünk - lehetett
volna 5 : 0 is, de így sikerült.

*Rakd le a bőröndöt!*

*Rengeteg színes példával fűszerezi a mondandóját. Honnan ez a tudás? *

*A nagymamám egyszerű falusi asszony volt, de tudta, hogy ha a kalácsba rak
egy kis mazsolát meg ezt-azt, az unokák szívesebben megeszik. Ha az ember
tanárként órát tart, vagy papként prédikál, nem árt, ha abban van egy két
mazsola vagy csokidarab. Önmagában a só vagy a fűszer nem tápláló, de
édesanyám mégis beleteszi a spenótba, hogy finomabb legyen. A gondolatot is
el kell tudni adni, és erre tudatosan kell törekedni.* Egy beszéd miért
kéne, hogy unalmas legyen? Egy étel miért kéne, hogy ehetetlen legyen?
Hiába mondok ki sok igazságot, ha azt nem tudom úgy feltálalni, hogy
fogyasztható, ízletes legyen. Ez is egy recept, amelyet meg kell tanulni.

*A templomban sem beszél azon a természetellenes hangon, amely sok embert
visszariaszt. Miért?*

Jézus sehol nem mondja, hogy riasszátok el valahogy az embereket az
evangéliumtól... A viccet félretéve: ha én a feleségemet szépnek látom,
megszépül. Ha hozok neki egy szál virágot, legközelebb a szebbik ruháját
fogja felvenni, s így óhatatlanul is egymást jó irányba tudjuk vinni. Ha én
szépeket mondok, vagy jól beszélek a híveimnek, többen jönnek a templomba,
s figyelnek rá. *A hívek is ki kéne, hogy szeressék a papjukból a jót.
Mindig az a kérdés, hogy mit hozok ki a másikból. Pap a híveiből, hívek a
papjukból, tanár a diákjaiból, diákok a tanárukból. *Nagyon izgalmas
nagyszerű osztályt nevelni. De attól lesz valaki nagyszerű tanár vagy pap,
hogy nagyszerű hallgatói vannak.

*Miért nehéz felvállalnunk a környezetünk előtt az esendőségünket?*

*Nagy szabadság az ember számára, ha nem - vagy nem annyira - fontos
számára, hogy a világ mit gondol róla. Többször megtapasztaltam az
életemben, hogy mekkora felszabadító erőt jelent, ha nem akarok nagyobbnak
látszódni*, mint amekkora vagyok valójában. *Nagyon sok ember egy egész
életet eltölt azzal, hogy a saját imázsát alakítgatja, pedig a keresztény
ember számára az a legfontosabb, hogy Isten szeret bennünket.* *Ő olyannak
lát, amilyenek vagyunk, elfogad
<http://csaladhalo.hu/interju/merjunk-ajandekok-lenni-egymas-szamara-bojte-csabaval-utkozben?page=0,1#>,
gyönyörűségét leli bennünk. Ha ezt tudjuk, az olyan egészséges önbizalmat
ad, amitől nem érezzük szükségét, hogy az emberek szemében nagyobbnak
látszódjunk.*

*Hogyan bocsáthatók meg régi sérelmek? *

*Azt hiszem, mindenki - akarva-akaratlanul - kipróbálta már, hogy mit
jelent sérelmeket, haragot, gyűlöletet hurcolni magával. Olyan, mint egy
nagy bőrönd, amelyet cipelni kell - erre megy el az időd, energiád. Bele
lehet rokkanni. Ha olyan naiv vagy, hogy a gonosz léleknek a cseleit
beveszed, akkor vessél magadra. Szerintem legjobb letenni az egészet s
fütyörészve továbbmenni.*

Ha motorbiciklivel összetöri magát az ember, kevés csontja marad ép, mégis
szépen meggyógyul, talpra áll. Amikor időjárás-változás van, érzi, hogy
itt-ott sajog, mégsem amputáltatta sem a kezét, sem a lábát, sem semmijét.
Egy házasságban vagy egy barátságban is előfordul, hogy csalódnak egymásban
az emberek. Eltörik, fáj is, de az a lényeg, hogy a seb meggyógyuljon,
összeforrjon, s nem az, hogy elváljunk, vagy amputáljuk a végtagot.*
Biztos, hogy nem múlik el nyomtalanul, s az lenne jó, ha nem lett volna
törése senkinek, de ha már ez van, ezzel kell tovább élni. Nem elég, hogy
meg vagyok sértve, még bele is haljak? Ez elég naiv hozzáállás. Céltudatos
kell, hogy legyen az ember élete, és nem sértődött. Jézus sem duzzog, nem
liheg bosszúért nagypéntek után, hanem feltámad, megy, s végzi a dolgát.*

*Milyen útravalót adna nekünk Csaba testvér karácsonyra és az új
esztendőre?*

Olyan szépen mondja a Szentírás, hogy "Isten úgy szerette a világot, hogy
egyszülött fiát adta oda értünk". Én azt üzenem a kedves olvasóknak, hogy
lehessen elmondani 2014-ben, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy
Önt mint édesanyát adta a gyermekeinek, hogy Önt mint családapát adta a
felesége mellé.

*Ma mindenki keresi az identitását. Én ennél szebb identitást még nem
hallottam megfogalmazni, hogy merjünk egymás számára ajándékok lenni. Jézus
Krisztus karácsony éjszakáján nem egy csomó mennyei kütyüt hozott a
pásztoroknak és a napkeleti bölcseknek, hanem önmagát adta ajándéknak. Ő
volt az ajándék. Milyen jó lenne, ha a közelgő ünnepeken és a következő
évben mi is Isten drága ajándékai tudnánk lenni egymás számára!*

*(Az interjú megjelent a Family 2013/4. számában.)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131209/b2668eee/attachment.html