<div dir="ltr"><div>
<div><b>'Merjünk ajándékok lenni egymás számára!'</b><br><a href="http://csaladhalo.hu" target="_blank">csaladhalo.hu</a></div>
<div></div>
</div>
<div> </div>
<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div>
<div>
<div>
<a href="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/hir/2013/11/uid-13/bojte_thaler_tamas.jpg" rel="lightbox[2]" title="Fotó: Thaler Tamás" target="_blank"><img src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/ij-kep/hir/2013/11/uid-13/bojte_thaler_tamas.jpg" alt="Fotó: Thaler Tamás" title="Fotó: Thaler Tamás"></a>
</div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Nemrégiben egy egész napot tölthettem Csaba testvérrel. Elkísértem őt
különböző programjaira, miközben bejártuk a fél országot. Láthattam
hihetetlen energiáját és munkabírását, ahogy fáradhatatlanul tesz eleget
a számtalan meghívásnak, oszt lelki muníciót, amerre jár. Mindenkihez
van egy kedves szava, bárhol állítja is meg valaki – miközben soha nem
téveszti szem elől önként vállalt legfontosabb hivatását: a
„gyermekeiről” való gondoskodást.</span> Mivel nemcsak szimbolikusan, hanem
valóságosan is mindig úton van, végül a leghitelesebb helyszínen
beszélgettünk – útközben.</p>
<hr>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><u>Hogyan bírja az állandó utazást, szereplést, nyilvánosságot? </u></b></span></p>
<p>Én azt gondolom, hogy<span style> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ha az ember szereti, amit csinál, akkor az nem
fárasztó számára. </b></u></span>Ha szeret lova</span>golni, testileg biztos fáradt, amikor
leszáll a lóról, de igazából fel van dobva, jól érzi magát.</p>
<p><b>Sosem volt elege? Sosem gondolta, hogy most nem ülök autóba, nem megyek sehová?</b></p>
<p>Persze, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>volt, rengeteg meghívást mondtam vissza, sok feladatot
nem tudtam vállalni</b></u></span>… Ez olyan, mint az autóvezetés. Én szeretek vezetni,
de tudom azt, hogy ezt a kanyart hatvannal, nyolcvannal be tudom venni,
hát nem fogok százhússzal nekimenni, csak mert szeretek vezetni.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az
ember legyen bölcs, tudja, hogy mit tud teljesíteni abból, amit
szeretne.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hogyan küzd meg a nehézségekkel?</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A nehézség, a gond, még a krízis is jó „buli”, ha az ember úgy áll
hozzá.</b></u></span> Aki szereti és élvezi az életet, annak a legtöbb probléma,
amelyet meg kell oldani, egy feladat. Én nem úgy éltem meg soha az
életet, hogy valahogy túléljem.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Én szeretek élni. Jön egy feladat – kell
egy otthont alapítani valahol, egy gyereket megszelídíteni, egy
kollégának megmagyarázni, hogyan kell gyereket nevelni –, én azonban
sosem éreztem úgy, hogy ez verejtékes munka lenne. </b></u><u><b>Persze hogy elfáradok
estére, van, mikor még zsémbes is leszek.</b></u></span> Ennek ellenére nem érzem azt,
hogy jaj, már megint kell menni valahova előadást tartani vagy egy öreg
nénit meggyóntatni. Mint a vadász az erdőben: ott van a nemes vad, egy
hatalmas szarvas – azt levadászni persze munka, de egyben kihívás is. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
nehézségek sikerélménnyel töltenek el, és ha ezek nem lennének az
életemben, hát roppant szegénynek érezném magam.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Volt, hogy úgy érezte, nem fog sikerülni, feladja?</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Sokszor volt úgy, hogy azt mondtam:<span style="color:rgb(0,255,0)"> <span style="color:rgb(56,118,29)">„Mennyei Atyám, hadd lám, ezt
hogy tudod megoldani, mert én itt már csődöt mondtam.” De olyan jó látni
ilyenkor is, hogy megoldható a probléma. Hogy kaptam-e gólt, rúgtam-e
öngólt, kapufát? Persze! De naiv az az ember, aki azt gondolja, hogy tíz
lefutásból tíz gólt lehet rúgni. </span></span></b></u></span><span style="color:rgb(56,118,29)">N</span>em lehet és nem is szabad magunktól
elvárni, hogy mindig minden jól sikerüljön, hogy a kártyában vagy
sakkban minden partit én nyerjek. <span style="color:rgb(39,78,19)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Sajnos elnézi az ember, mellényúl,
szeg feje mellé üt – ezt bele kell kalkulálni.</b></u></span></span></p>
<p><b><i>Jót tenni jó</i></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mi a legnehezebb a munkájában?</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A hatóság s a bürokrácia. </b></u></span>Én ugye szeretek úszni, a vízben lenni,
mozogni, haladni. De sokszor érzem úgy, hogy egyik vagy másik kezemet
hátrakötik törvények, előírások, szabályok. Az életet egyesek sokszor
mintha menüetté alakítanák… Hát én szeretek táncolni, de ha nagyon
kötötten kell, az visszafogja az ember lendületét. <span style="background-color:rgb(255,255,255)"><u><b>Ennek ellenére tudom,
hogy minden erdőben vannak csúcsragadozók, és azt is tudom, hogy én
csak egy őzike vagyok, és hogy figyelni kell a nagyfiúkra (ezt, ugye, <i>Hofi</i>
megmondta), és nem biztos, hogy tudjuk, kinek van igaza, de hogy ki a
nagyfőnök, azt mindig tudni kell.</b></u></span> Hát ezek a nagy igazságok segítenek
engem kiigazodni a világban.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hogyan fordult a nehéz sorsú gyerekek felé? </b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="color:rgb(153,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jót tenni jó, az biztos. A legtöbb pszichológus egyetért azzal, hogy
ha az ember jót tesz, akkor a szívében, lelkében öröm fakad</b></u></span>.</span> Meg lehet
tudományosabban is fogalmazni, de tény, hogy ha valaki iszik, s attól
jól érzi magát, akkor még többet iszik, még jobban érzi magát, aztán
hirtelen alkoholista lesz. Valami hasonló történik azzal is, aki szereti
a jó cselekedeteke<span style="color:rgb(153,0,0)">t<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>. De ugyanígy van a negatív dolgokkal is. Ha én
elkezdek nyafogni, akkor még több kudarcélményem lesz, és még több okom
lesz rá, hogy nyafogjak, aztán idővel mindenki elkezd kerülni engem. </b></u></span></span>Ez
is egy öngerjesztő folyamat. Tudatosan jó irányba kell elindítanom az
életem útját.</p>
<p><b>Ezt a konkrét jótettet mégis Csaba testvér hajtotta végre. Jókor volt jó helyen? </b></p>
<p>Tény, hogy a világunkkal is baj van. Csaba testvért úgy is fel
lehetne fogni, mint korunk betegségének egyik tünetét. A húszas években a
somlyói házunk hadiárvaházként működött, és tizenvalahány árva gyerek
lakott benne. Most egész Csík vármegyében csak a mi alapítványunknak
több száz gyermeke van! Mit jelent ez? Hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az emberek sokkal jobban
összetartottak, figyeltek egymásra száz évvel ezelőtt. Most könnyebben
elengedik egymás kezét.</b></u></span> Régen jobban küzdöttek a családjukért, a
rokonságukért. Mostanra a társadalmunkat összetartó erő megrendült.</p>
<p><b>Mi lehet ennek az oka?</b></p>
<p>Úgy gondolom, hogy <span style="color:rgb(120,63,4)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><u>régen az ember sokkal többször rá volt
kényszerítve arra, hogy elmenjen a saját léte határáig. Télen az erdőbe
elment fáért, közben tűrnie kellett a hideget, a nehézséget, a
gyaloglást, ha akart a házába egy kis meleget. Amikor arra
kényszerülünk, hogy feszegessük a határainkat, mindig kiderül, hogy ez
nem is ott van, ahol hittük, hanem sokkal arrébb:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span></u></b><u><b>sokkal többet
kibírunk, mint amennyit gondoltunk</b></u></span>.</span> Ma a legtöbb ember nem megy el a
határáig. Ha éhes, nassol, ha fázik, bemegy a házba, ha esik az eső,
anyu autóval elviszi az iskolába. Nincs hol megtapasztalnia a saját
korlátait, így logikusan nem is fogja áttörni őket. Pedig az hatalmas
élmény, amikor az ember a saját korlátait, létének határait tudja
feszegetni és eredményesen átlépi. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="color:rgb(120,63,4)">De ehhez szükséges, hogy megpróbálja.
Ha a mi gyerekeink szülei is elmennének a saját határukig, felismernék,
hogy ők is képesek felnevelni őket.</span></b></u></span></p>
<p><b>Mekkora esélyt lát arra, hogy a befogadott gyerekek visszakerüljenek a családjukba? </b></p>
<p>Nekem nagyon jót tesz, hogy keresztény vagyok, s például olvasok
olyan mondatokat a Szentírásban, amelyeket Jézus mondott, hogy „hányszor
próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotló a csibéit, de ti nem
akartátok”. Ha neki sem sikerül mindig minden, akkor én is lehetek
annyira alázatos, hogy tudjam a kudarcaimat elfogadni. Aki repülőt akar
építeni, az az aerodinamika, aki házat, az a statika törvényeit
tanulmányozza, és szakemberek segítségét, tanácsát kéri.<span style="color:rgb(53,28,117)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A mennyei Atya
adta a tízparancsolatot, és az emberiség is megannyi törvényt
megfogalmazott. Aki olyan, hogy tönkreteszi az életét és a házasságát,
az meg is érdemli. Annyi helyről kérhetünk tanácsot, annyi szabály,
törvény van, amely a segítségünkre lehet! Ki van írva, hogy „mély víz”,
ne menj bele, ott van az úszógumi felakasztva melléje. Ha mégis
belemész, hát vessél magadra!</b></u></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(53,28,117)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mi több mint ötezer gyereket fogadtunk be, és ha megnézzük, hogy
melyikük miért került hozzánk, hát szinte mind a tízparancsolat
megszegése miatt. Ha szerette volna a Jóistent, a feleségét, nem
hazudott volna, nem lopott volna, ha a bűnöket nem követte volna el, a
legtöbb család talpon maradt volna.</b></u></span></span> Én hiszem azt, hogy ha valaki
tudatosan úgy dönt, hogy talpra akar állni, ha ezért becsületesen
dolgozik mindennap, és van, aki segít ebben neki, annak sikerülni fog.
Aki ezt nem vállalja, annak a gyereke nálunk marad.</p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hagyják a szülők, hogy segítsen rajtuk?</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nincs az a rossz föld, amelyet ha az ember felásna és megművelne, ne
teremne benne valami virág. A társadalomnak hatalmas felelőssége van
ezeknek a családoknak a sorsában.</b></u></span> Ha valakinek balesete van, mindjárt
jön a mentő, a tűzoltó, kivágják a kocsiból, összerakják a csontjait, az
orvos nem kérdezi, hogy akarod-e, hogy visszavarrjam ezt a leszakadt
fület, hanem elaltat, érzéstelenít, ésvégzi a maga dolgát. Sajnos nem
csak ilyen balesetek vannak. Van, aki elvégez egy egyetemet, egy csomót
tanul, és mégis hoz egy rossz döntést, valamilyen módon az élete
megbicsaklik, és akkor mi diszkréten azt mondjuk: igaz, hogy leszakadt a
füled, de ez a te magánügyed.</p>
<p><span style="color:rgb(116,27,71)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ha nekem van egy drága autóm, amelyért sokat dolgoztam, és kipukkan a
kereke, nem hagyom ott az út szélén, hanem küzdök érte, hogy célba
érjek vele. Ugyanezt gondolom az emberről is. Ha valakinek megbicsaklott
az élete, rossz irányba ment, a társadalom mentőjének kellene jönnie,
hogy elmagyarázza: nézd, ne haragudj, de amit te csinálsz, az zsákutca!
</b></u></span>Ha én nem jól vezetem az autót, elveszik a hajtási engedélyemet.<u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Ha
valaki nem jól él, akkor nem a gyereket venném el a családtól, hanem az
apukát vinném el egy olyan helyre, ahol megtanulja, hogy egy férfinak
milyen kötelessége van a feleségével és a gyermekeivel szemben.</span></b></u></span></p>
<p><b><i>A legjobb stratégia</i></b></p>
<p><b>Mi a legjobb „elfogadási” stratégia a legszemélyesebb kapcsolatainkban és a társadalom tágabb színterein? </b></p>
<p>Jézus ezt nagyon leegyszerűsíti számunkra, amikor azt mondja:
„Szeressétek egymást!” <span style="color:rgb(32,18,77)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egyetlen stratégia van, a szeretet parancsa. Ha
én őszintén jót akarok neked, ha hiszem azt, hogy téged a Jóisten
teremtett, s egy csodálatos lény vagy, akkor könnyű téged szeretni. A
legtöbb ember megérzi, ha jót akarnak neki, ha ragaszkodnak hozzá.</b></u></span></span>
Megszületik egy kisbaba, csak pár hetes, de ha lehajolnak hozzá, és
rámosolyognak, az a három kiló nyolcvan deka hús visszamosolyog. Miért?
Azért, mert érzi, hogy ez az ember jót akar neki. Az a kicsi, parányi
lény már viszonozni tudja a szeretetet.</p>
<p><span style="color:rgb(76,17,48)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Miért nehéz belátnunk, ha tévedünk? Miért „ciki” bocsánatot kérni?</b></u></span></span></p><span style="color:rgb(76,17,48)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span></span><p><span style="color:rgb(76,17,48)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A társadalom az őszinte szót általában nem jutalmazza, de bünteti
azt, aki téved. S mert félünk a büntetéstől, félünk attól, hogy tényleg <i>cikik</i>
legyünk, ezért inkább hazudunk, vagy úgy csinálunk, mintha nem lenne
semmi gond. Én úgy gondolom, hogy tévedni szabad.</b></u></span></span> Mindannyian hozunk
rossz döntéseket az életünkben. Én is. De ha irgalmas tudok lenni
magammal, akkor veled is irgalmas tudok lenni, s ha ez így van, akkor ez
az <i>irgalmassági stílus</i> elkezd terjedni…</p>
<p><b>Csak az tud másokat is szeretni, aki magát is szereti?</b></p>
<p>És mennyivel szegényebb lesz az életed szeretet nélkül! Én csak
sajnálni tudom az ilyen embert, és azt gondolom, a Jóisten sem ítéli el.
A Jóisten csak megmutatja, hogy „nézd, fiam, én azt szerettem volna,
hogy neked ilyen életed legyen. Ezek lettek volna a te gyerekeid, az
unokáid, ezt a házat építhetted volna fel magadnak, ilyen barátaid
lehettek volna, de lusta dög voltál, nem keltél fel, nem mertél
elindulni, nem dobtad ki a hálód… Ez lett belőled. Ne haragudjál, én
annyira sajnálom, hogy neked ilyen szegény lett az életed, ez maga a
pokol.” <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem Isten adja a poklot nekünk, mert rosszat csináltunk! A
sötétség a fénynek a hiánya. A pokol a szeretetnek, a kibontakozásnak,
az életnek a hiánya. A körülményeket mindig lehet okolni.</b></u></span> <i>Pilinszky</i>
úgy mondja, hogy „kimondhatatlan jól van, ami van, minden tetőről látni
a napot”.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ha szeretni akarsz, nincs rossz hely. Sok ember elszúrja az
életét, aztán azt mondja, hogy nem én voltam a hibás, hanem a
körülmények áldozata vagyok</b></u></span>. Ne azt mondd, hogy miért nem lehetett
megcsinálni! Csak szerényen mondd azt, hogy 3 : 0-ra nyertünk – lehetett
volna 5 : 0 is, de így sikerült.</p>
<p><b><i>Rakd le a bőröndöt!</i></b></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Rengeteg színes példával fűszerezi a mondandóját. Honnan ez a tudás? </b></u></span></span></p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span></span><p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A nagymamám egyszerű falusi asszony volt, de tudta, hogy ha a
kalácsba rak egy kis mazsolát meg ezt-azt, az unokák szívesebben
megeszik. Ha az ember tanárként órát tart, vagy papként prédikál, nem
árt, ha abban van egy két mazsola vagy csokidarab. Önmagában a só vagy a
fűszer nem tápláló, de édesanyám mégis beleteszi a spenótba, hogy
finomabb legyen. A gondolatot is el kell tudni adni, és erre tudatosan
kell törekedni.</b></u></span> </span>Egy beszéd miért kéne, hogy unalmas legyen? Egy étel
miért kéne, hogy ehetetlen legyen? Hiába mondok ki sok igazságot, ha azt
nem tudom úgy feltálalni, hogy fogyasztható, ízletes legyen. Ez is egy
recept, amelyet meg kell tanulni.</p>
<p><b>A templomban sem beszél azon a természetellenes hangon, amely sok embert visszariaszt. Miért?</b></p>
<p>Jézus sehol nem mondja, hogy riasszátok el valahogy az embereket az
evangéliumtól… A viccet félretéve: ha én a feleségemet szépnek látom,
megszépül. Ha hozok neki egy szál virágot, legközelebb a szebbik ruháját
fogja felvenni, s így óhatatlanul is egymást jó irányba tudjuk vinni.
Ha én szépeket mondok, vagy jól beszélek a híveimnek, többen jönnek a
templomba, s figyelnek rá. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A hívek is ki kéne, hogy szeressék a
papjukból a jót. Mindig az a kérdés, hogy mit hozok ki a másikból. Pap a
híveiből, hívek a papjukból, tanár a diákjaiból, diákok a tanárukból.
</b></u></span>Nagyon izgalmas nagyszerű osztályt nevelni. De attól lesz valaki
nagyszerű tanár vagy pap, hogy nagyszerű hallgatói vannak.</p>
<p><span style="color:rgb(204,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Miért nehéz felvállalnunk a környezetünk előtt az esendőségünket?</b></u></span></span></p><span style="color:rgb(204,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"><u><b>Nagy szabadság az ember számára, ha nem – vagy nem annyira – fontos
számára, hogy a világ mit gondol róla. Többször megtapasztaltam az
életemben, hogy mekkora felszabadító erőt jelent, ha nem akarok
nagyobbnak látszódni</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="color:rgb(204,0,0)">,</span> mint amekkora vagyok valójában<span style="color:rgb(255,0,0)">.</span></span></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nagyon sok ember
egy egész életet eltölt azzal, hogy a saját imázsát alakítgatja, pedig a
keresztény ember számára az a legfontosabb, hogy Isten szeret
bennünket.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ő olyannak lát, amilyenek vagyunk, <a style="background-image:none!important;background-repeat:repeat!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;margin:0px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:baseline!important;width:auto!important" title="Click to Continue > by CouponDropDown" href="http://csaladhalo.hu/interju/merjunk-ajandekok-lenni-egymas-szamara-bojte-csabaval-utkozben?page=0,1#" target="_blank">elfogad<img style="background-image: none ! important; background-repeat: repeat ! important; background-attachment: scroll ! important; background-position: 0% 0% ! important; background-clip: border-box ! important; background-origin: padding-box ! important; background-size: auto auto ! important; border: medium none ! important; display: inline ! important; float: none ! important; margin: 0px 0px 0px 3px ! important; min-height: 0px ! important; min-width: 0px ! important; padding: 0px ! important; vertical-align: super ! important; width: 10px ! important;" src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png"></a>,
gyönyörűségét leli bennünk. Ha ezt tudjuk, az olyan egészséges
önbizalmat ad, amitől nem érezzük szükségét, hogy az emberek szemében
nagyobbnak látszódjunk.</b></u></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(153,0,255)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hogyan bocsáthatók meg régi sérelmek? </b></u></span></span></p><span style="color:rgb(153,0,255)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span></span><p><span style="color:rgb(153,0,255)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azt hiszem, mindenki – akarva-akaratlanul – kipróbálta már, hogy mit
jelent sérelmeket, haragot, gyűlöletet hurcolni magával. Olyan, mint egy
nagy bőrönd, amelyet cipelni kell – erre megy el az időd, energiád.
Bele lehet rokkanni. Ha olyan naiv vagy, hogy a gonosz léleknek a
cseleit beveszed, akkor vessél magadra. Szerintem legjobb letenni az
egészet s fütyörészve továbbmenni.</b></u></span></span></p>
<p>Ha motorbiciklivel összetöri magát az ember, kevés csontja marad ép,
mégis szépen meggyógyul, talpra áll. Amikor időjárás-változás van, érzi,
hogy itt-ott sajog, mégsem amputáltatta sem a kezét, sem a lábát, sem
semmijét. Egy házasságban vagy egy barátságban is előfordul, hogy
csalódnak egymásban az emberek. Eltörik, fáj is, de az a lényeg, hogy a
seb meggyógyuljon, összeforrjon, s nem az, hogy elváljunk, vagy
amputáljuk a végtagot.<span style="color:rgb(153,0,255)"><u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Biztos, hogy nem múlik el nyomtalanul, s az lenne
jó, ha nem lett volna törése senkinek, de ha már ez van, ezzel kell
tovább élni. Nem elég, hogy meg vagyok sértve, még bele is haljak? Ez
elég naiv hozzáállás. Céltudatos kell, hogy legyen az ember élete, és
nem sértődött. Jézus sem duzzog, nem liheg bosszúért nagypéntek után,
hanem feltámad, megy, s végzi a dolgát.</span></b></u></span></p>
<p><b>Milyen útravalót adna nekünk Csaba testvér karácsonyra és az új esztendőre?</b></p>
<p>Olyan szépen mondja a Szentírás, hogy „Isten úgy szerette a világot,
hogy egyszülött fiát adta oda értünk”. Én azt üzenem a kedves
olvasóknak, hogy lehessen elmondani 2014-ben, hogy Isten úgy szerette
ezt a világot, hogy Önt mint édesanyát adta a gyermekeinek, hogy Önt
mint családapát adta a felesége mellé.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><u><b>Ma mindenki keresi az identitását. Én ennél szebb identitást még nem
hallottam megfogalmazni, hogy merjünk egymás számára ajándékok lenni.
Jézus Krisztus karácsony éjszakáján nem egy csomó mennyei kütyüt hozott a
pásztoroknak és a napkeleti bölcseknek, hanem önmagát adta ajándéknak. Ő
volt az ajándék. Milyen jó lenne, ha a közelgő ünnepeken és a következő
évben mi is Isten drága ajándékai tudnánk lenni egymás számára!</b></u></span></span></p>
<p><i>(Az interjú megjelent a Family 2013/4. számában.)</i></p></div>