[Grem] Evangelii Gaudium VI.rész összefogl. / Szentatya friss apostoli buzdítása

[Emoke Greschik]

Evangelii Gaudium - VI. A lelkipásztori munkatársak kísértései (nr. 76-109)
  November 26-án a Szentszék sajtótermében bemutatták Ferenc pápa *Evangelii
Gaudium *kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére dr. Török
Csabát, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük meg. Elemzését
napi folytatásokban adjuk közre.

*Az evangelizáció elé nem csak a külvilág s annak számos torzulása állít
nagy kihívást, de az Egyházon belüli viszonyok: a nagy krisztusi misszióban
munkálkodók magatartásformái is*. Épp ezért Ferenc pápa, amikor megköszöni
sokak elkötelezett munkáját (nr. 76), utána rögtön utal a fennálló
nehézségekre, *a "kísértések*re", amelyeknek forrása nem egyszer a kortárs
globális kultúra, *amely hat a hívő emberre is, s gyakorta "teljességgel
megbetegít minket"* (nr. 77). Ezt már csak azért sem feledhetjük el, mert -
bár imádkoznak - az evangelizáció számos munkatársában megjelenik a
korunkra jellemző *individualizmus, az identitás krízise s a lelkesedés
lelohadása*, emellett kialakul bennünk *egyfajta kisebbrendűségi komplexus
is (relativizáljuk keresztény öntudatunkat)*, illetve egy olyan gyakorlati
hozzáállás, amelyben - minden elvi hitbeli állásfoglalás ellenére - "Isten
mintha nem is létezne" (nr. 78-80).

Egy második nagy problémakör az *önző restség, kedvetlenség*. Nem egyszer
előfordul, hogy közösségek vagy személyek szűnni nem akarva állandóan
szervezkednek, de közben nem érződik bennük, rajtuk az igazi lelkesültség.
"Nem mindig az aktivitás hiánya jelenti a problémát, hanem sokkal
inkább a *rosszul
megélt aktivitások, amelyekben nincs jelen a megfelelő motiváció, lelkiség,
amely átjárná a cselekvést és kívánatossá tenné azt*" (nr. 82). Így
megszületik az egyházi pragmatizmus,* a közösség élete puszta hivatali
cselekvés lesz - s a keresztényeket a temetők lelkiállapota borítja
el,*múmiákká téve őket (nr. 83). Ez a mentális állapot kart karba
öltve jár a
terméketlen pesszimizmussal, amelynek hangjai már a II. Vatikáni Zsinatot
is ostromolták, s ma is erőteljesen jelen van a *panaszkodó, vádoló,
tulajdonképpen pozitív cselekvéseket végbe nem vivő, de mások cselekvését
szüntelenül kritizáló kereszténység*ben. Ám a pápa bölcsen int: "Aki
bizalom nélkül indul neki, már előre elvesztette a csata felét, s elássa
talentumait" (nr. 85).

*Ahhoz, hogy kitörjünk ezekből az ördögi körökből, arra van szükség, hogy
újfajta személyesség szülessen meg bennünk* a Jézussal való találkozás
révén.* Ha őt befogadjuk életünkbe, képesek leszünk leküzdeni a
bizalmatlanságot, az elszigetelődést*. Ferenc pápa itt is utal a* népi
jámborság fontosságára *(mint egyébként sok más helyen is a dokumentumban),
szinte "rehabilitálja" ezt a "művelt, érett katolikusok" által néha
lenézett vallásosságot. Róma püspöke azonban rámutat, hogy - bár ezekben is
jelen vannak veszélyek és kísértések -, mégis csak *azt az elevenséget,
személyességet, Istennel és embertárssal harmonizáló energiát mutatják meg,
amely a keresztény hit megtestesüléséből, népi kultúrába való belenövéséből
támad (nr. 90).*

Ezután már olyan pontok következnek, amelyek kifejezetten *az Egyházon
belüli viszonyaink hibáir*a mutatnak rá. Első helyen áll az *elvilágiasodott
lelkiség*, amely olykor a "vallásosság és egyházszeretet" képébe bújik, ám
valójában az ember dicsőségét és javát szolgálja. Megjelenik *a
gnószticizmus varázsa (az önközpontú hitismeret, az észt dicsérő érvelés
istenítése*), de egy* újpelagianizmus is (az ember csakis a saját erejére
épít*). "A feltételezett doktrinális vagy egyházfegyelmi biztonság teret
nyit *a nárcisztikus és tekintélyelvű elitizmus* előtt, ahol *az
evangelizáció helyett csak elemzik és kategorizálják a többi embert*.
Ahelyett, hogy megkönnyítenék a kegyelem munkálkodását, a kontrollra
pazarolják el az energiákat" (nr. 94). Ez az a vallási létmód, amelyben már
csak az ember áll a középpontban. Innentől kezdve nem csodálkozhatunk azon,
hogy az Egyházon belül is megjelennek* az egymás ellen vívott csaták és a
veszélyes alá-fölérendeltségi szemlélet*. Ennek kapcsán a pápa felhív a
világi hívek, különösen a nők szerepének újragondolására (nr. 103-104),
hiszen "egy nő, Mária, fontosabb a püspököknél". Ugyancsak jelentős feladat
a fiatalok aktivizálása az Egyházban, amelynek szép példáira is utal a pápa
(nr. 106).

*(A dokumentum ismertetését holnap folytatjuk)*

Török Csaba/Magyar Kurír

Az Evangelii Gaudium teljes szövege a Vatikán hivatalos honlapján különféle
nyelveken elérhető:
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131207/fd1ca25c/attachment.html