[Grem] Felejtsük el az összehasonlítást! Se jobb, se rosszabb!

[Emoke Greschik]

 csaladhalo.hu
Képmás/Skita Erika, Turáni Szabolcs
2013. 08. 29. 13:50
 Értsünk szót!


  <http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/cikk/2013/08/uid-13/testverek_flickr_alexramos10.jpg>

*Ha legalább két gyermekünk van, előfordulhat, hogy a testvéreket a másik
előtti példának használjuk. Akár pozitív, akár negatív értelemben.* Úgy
gondoljuk, hogy igyekeznek majd átvenni egymás jó tulajdonságait, és
elkerülni a rosszakat, ennél viszont kicsit kuszább ez a testvér-kapcsolat...
------------------------------

Ha magunkba nézünk, - és van legalább egy testvérünk - nagy valószínűséggel
találunk olyan emléket, amikor hozzá hasonlítottak bennünket. A szüleink, a
nagyszülők, vagy bárki más. A vélekedés szerint az összehasonlítás pozitív
erőt hordoz és ösztönöz, azonban óhatatlanul versenyre késztet. Megmutatni,
miben vagyunk mi jobbak, hogy megkaphassuk a magunk (összehasonlító)
dicséretét.

Azt gondolhatjuk, hogy ha már a világban úgyis túlteng a versenyszellem,
azzal teszünk jót, ha erre már otthon "ráhangoljuk" a gyerekeket. Ezzel
szemben a versenyre késztetés negatív hatása nyilvánvaló: nyugtalanságot,
ellenséges viselkedést okozhat, sőt akár fej- vagy hasfájást is. Sokkal
többet segíthetünk, ha az együttre helyezzük a hangsúlyt a verseny helyett.

*Ha összehasonlítunk, azzal az egyik felet gyengébb helyzetbe hozzuk, mint
a másikat*. Azt gondolnánk, legalább az egyikkel jót teszünk, ha pozitív
példaként állítjuk a másik elé.

Nézzük meg, mi történik, ha így teszünk:

- De jó lenne, ha Bence is olyan megbízható lenne, mint Te! Bármit bízok
rá, szinte biztosan elveszíti!

- Bár Hanna tudna így bánni a számokkal! Néha úgy érzem, mintha szándékosan
nem tanulna.

*Az, akit pozitív példaként állítunk a másik elé, egyrészt győztesként
"magasabb rendűként" tekinthet magára, míg a testvére iránt szánalmat
érezhet, vagy lenézheti, mert kevesebbre képes, mint ő maga.* A
példaállítás még pozitív tartalommal sem segít, sem annak, akit példaként
állítunk, sem a testvérének, akinek egy "másra szabott mércének" kellene
megfelelnie.

Ha negatív példaként hozzuk, összehasonlítva a testvérével:

- Bence, kérlek, ne kézzel edd a tésztát! Nézd meg Helgát, szépen késsel és
villával eszik!

- Hanna, miért nem tudsz olyan rendet tartani a szobádban, mint Bence?

Mi történik ilyenkor? Hihető, hogy ezek után *olyanná akar majd válni
bármelyikük is, mint a testvére? Gyanítható, hogy inkább ellenséges
érzéseik lesznek a bezzeg-gyerekkel szemben. Úgy érezhetik, hogy a
testvérüket jobban szeretik, és ők bármit is tesznek, az úgysem jó.*

Hogy éreznénk magunkat, ha folyton összehasonlítanák a munkánkat azzal a
kollégánkkal, akivel egy irodában ülünk? Először kínosan. Mit tud ő, amit
én nem tudok? Kezdetben lehet, hogy megpróbálnánk hozzá hasonlóvá válni -,
de mivel ez az ő terepe, valószínűleg sikertelenül. *Egy ideig
próbálkozunk, aztán feladjuk, és elkönyveljük, hogy rosszabbak vagyunk,
mint a másik.* Ha mi vagyunk a pozitív példa, elkezdhetjük sajnálni vagy
lesajnálni a kollégánkat. *Segíti ez az együttműködést közöttünk? *Egymás
értékes tulajdonságaira figyelünk, vagy azokra, amelyek valamelyik félből
hiányoznak?

Az első és legfontosabb, amit különösen jó lenne észben tartanunk:
*felejtsük el az összehasonlítást. Sok fájdalmas emléktől kíméljük meg
a
gyerekeinket, és sokat segítünk a testvér-kapcsolatoknak is.*

Amikor valami nekünk tetszőt tesz,* dicsérjük meg. Írjuk le, amit látunk,
vagy amit érzünk. Bármit is szeretnénk mondani, azt minden alkalommal
megtehetjük a testvérével való összehasonlítás nélkül is. Leírhatjuk, mi
tetszik, vagy mi nem tetszik, elmondhatjuk, szerintünk mit lehetne tenni.*

*- Öröm látni, hogy ilyen komolyan veszed a feladataidat, Hanna!*

*- Nagy elszántság kell ahhoz, hogy addig gyakorold a matekot, amíg meg nem
érted!*

*A másik oldalról:*

*- Bence, jobban örülnék, ha késsel-villával ennél az asztalnál!*

*- Hanna, már nem tudom kinyitni a szobaajtódat sem, annyi minden van a
földön.*

*Ezekben az esetekben minden érintett neki szóló üzenete kap, amelynek -
lássuk be - nincs köze a testvéréhez. Úgy gondolom, mindenki saját magát
szeretné látni a tükörben, és nem a másik - jobb vagy rosszabb -
hasonmását. A gyerekünk is saját magáról szeretne hallani, amikor róla
beszélünk. Adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy csak önmagával mérjük
össze.*

*(Megjelent a Képmás 2013. augusztusi számában.*)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130829/758a6dca/attachment.html