[Grem] A kicsi kéz és társai / Heti lélekemelő

[Emoke Greschik]

*A kicsi kéz és társai*

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos
dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült,
amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

? Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

? Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell ? mondta a száj, és ő is menni
akart.

? De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? ? kérdezte
a szem és ő is csatlakozott a többiekhez. A kicsi szív nagyot dobbant.
Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is
hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

? Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír.
? Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az,
aki együtt tud érezni a szenvedővel.

? Menjünk együtt! ? jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem
kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak. A szem
már az első utcasarkon észrevett egy

koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a
didergő koldust.

? Nincs pénzünk! ? ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

? Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! ? javasolta a szív nagy
örömmel. Így is tettek.
Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a
szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus
szavait. Nemsokára továbbmentek. Az utca túloldalán a szem megpillantott
egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz
pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot
dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt. Épp haza indultak,
amikor a kihalt utcán, a járda szélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott
meg.

? Odamegyek. ? mondta a láb.

? Sír! ? mondta a fül

? Miért sírsz? ? kérdezte a száj.

? Már nincs senkim! ? zokogta a gyermek. A szív nagyon szenvedett.

? Elkéstünk! ?kiáltott a kéz. Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak
adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon szeretett. A kicsi szem
könnyezett. A kicsi fül és láb csendben ültek. A kicsi száj hallgatott. A
kicsi kéz megölelte a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130826/f1053a83/attachment.html