<div dir="ltr"><div align="justify">                                                          <p><font><strong>A kicsi kéz és társai</strong></font></p>                                                            <p>Volt
 egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos 
dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni 
készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:</p>                                                            <p>? Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!</p>                                                            <p>? Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell ? mondta a száj, és ő is menni akart.</p>                                                            <p>
?
 De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? ? 
kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez. A kicsi szív nagyot 
dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, 
hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt 
mondta.</p>                                                            <p>? Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír.</p>
                                                          ? Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk 
sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.                                                            <p>? 
Menjünk együtt! ? jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem
 kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak. A 
szem már az első utcasarkon észrevett egy</p>                                                            <p>koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.</p>                                                            <p>? Nincs pénzünk! ? ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.</p>
                                                            <p>? Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! ? javasolta a szív nagy örömmel. Így is tettek.</p>
                                                          Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét 
is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a
 koldus szavait. Nemsokára továbbmentek. Az utca túloldalán a szem 
megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb 
odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a 
kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás 
volt. Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járda szélén ülve, a 
szem egy gyermeket pillantott meg.                                                            <p>? Odamegyek. ? mondta a láb.</p>                                                            <p>? Sír! ? mondta a fül</p>                                                            <p>? Miért sírsz? ? kérdezte a száj.</p>                                                            <p>? Már nincs senkim! ? zokogta a gyermek. A szív nagyon szenvedett.</p>
                                                            <p>?
 Elkéstünk! ?kiáltott a kéz. Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak 
adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon szeretett. A kicsi szem 
könnyezett. A kicsi fül és láb csendben ültek. A kicsi száj hallgatott. A
 kicsi kéz megölelte a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!</p>                                                  </div></div>