[Grem] István a király - Alföldi R.

[KEA]

Levél Szörényi Leventének

Magyar Hírlap -- Bayer Zsolt, 2013. augusztus 24.
http://www.magyarhirlap.hu/level-szorenyi-leventenek


Kedves Levente! Mindenekelőtt ezt az öngyűlöletet kellene tisztázni.
Ugyanis tudom, hogy a lengyelek nem gyűlölik a Piast-dinasztiát és nagy
királyukat, I. Mieszkot, aki a mi Istvánunk előtt, már 966-ban
keresztvíz alá hajtotta fejét, és a római katolicizmust tette
államvallássá. A lengyelek nem emésztik magukat azért, mert nem maradtak
meg pogány mazurok, pomeránok, szlezánok, goplánok és polákok, hanem
keresztény lengyelek lettek.

De a pogányságukat és törzsi szervezetüket legtovább megőrző poroszok
sem átkozzák önmagukat, amiért végül keresztény poroszok lettek. Nem
hiszem, hogy ők Querfurti Brúnó bencés szerzetes, vagy Gottfried luknai
apát gyűlöletével töltenék napjaikat. Esetleg II. Valdemár dán királyt,
vagy Leszek krakkói herceget gyaláznák. És szilárd meggyőződésem, hogy a
csehek sem gyűlölik azt a tizennégy törzsfőjüket, akik már 845-ben,
Regensburgban áttértek a keresztény hitre. S ezt sorra elmondhatnánk
Európa minden nemzetéről.

Nálunk, magyaroknál viszont ez a nemzeti sport is virágzik: gyűlölni
Szent Istvánt, amiért – úgymond – „kiirtotta saját népét”, és – úgymond
– „idegen fegyverek segítségével a kereszténység rabigájába hajtotta”
szegény magyarokat.

Ez a történelemszemlélet fellelhető ma a te környezetedben, és a Jobbik
háza táján (amúgy jól megfér a „Jézus is magyar volt” elmebajával), és
sok mai fiatal – akiknek közös jellemzője, hogy semmit sem olvasnak,
semmit sem tudnak, ellenben mély és elpusztíthatatlan öntudat lakik
koponyájukban – boldogan veti rá magát ezekre a szomorú elméletekre,
mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és
nonkonformistának képzeli magát. Azt hiszik szegények, hogy így lesznek
ők „lidérces messze fény”. Pedig csak a budi tetejére kitett töklámpások
ők. S azzá váltatok most ti is. Kár érte.

A deheroizálás ugyanis a kommunisták sportja volt. Őszerintük amúgy az
emberiség történelme egy szakadatlan fejlődéstörténet, amelynek végső
célja a kommunizmus eljövetele. A „Jézus magyar volt”- és az „István a
magyarság árulója”-féle szekta szerint viszont az emberiség történelme
egy szakadatlan visszafejlődés-történet, amelynek végső célja a
magyarság teljes elpusztítása.

Szerencsétlenek. Bár nem tudom biztosan, értük kár-e.

Ellenben az István, a királyért biztosan kár. Kár volt ezt hagynod,
Levente. Akkor is, ha tudom, István deheroizálása a te szájad íze
szerint való. Akkor is kár volt, mert műved, művetek túlnőtt rajtatok,
és önmagában szakrálissá vált. És te most hagytad, hogy ezt is bekenjék
mérgező nyállal.

A legnagyobb baj pedig az, hogy ezt színvonal alatt tettétek. Hogy is
mondja Pierre a Megáll az időben? „Nem mindegy, hogy milyen színvonalon
vagánykodik az ember…” Hát, Levente, ez nem színvonal.

Aki szerint, ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy
verőlegény – az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De legalább
következetesek lettetek volna a bűnben. Akkor legalább a pogány magyarok
és Koppány lenne szerethető. De nem. A gondolat teljes hiányát aljas és
ostoba külsőségek pufogtatásával fedtétek el. Levente, tényleg attól
lett újszerű és „modern” a műved, hogy Torda, a táltos elbaszott
rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz
ki és úgy is viselkedik, mint egy transzvesztita köcsög? Hogy Gizella
náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István
egy akarattalan pöcs, Koppány meg egy másik akarattalan pöcs?

Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente.

Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is
miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért,
akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. Akik között ott álltam,
ott állhattam a csíksomlyói nyeregben, és átélhettem életem egyik
legnagyobb élményét. Láttam idős székely embereket, akik ünneplőben
jöttek oda, és végig állták könnyes szemmel az előadást. S láttam a
fiatalokat, akik akkor és ott örök hitet tettek magyarságuk mellett.

Az ő életük áldozatát, az ő hitüket téptétek széjjel ezzel a
szemétséggel, ezzel a mocsokkal, amivel volt bátorságotok kiállni most a
szegedi dóm lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg
Kunó lelke tölt ki a mai napig.

Igen, Levente. Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső
küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária
lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura
maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld
zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek.

Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze
magatokkal.

S a tőled 2004-ben kapott Szabadság Díjamat pedig ezennel visszaadom.
Pedig sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt
István, a király.

Minden jót neked. Sajnálom…


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI