[Grem] Szentatya: 'A szemlélődés + a cselekvés szintézise'

[Emoke Greschik]

"A keresztény élet a szemlélődés és a cselekvés szintézise"
 2013. 04. 18. 09:18 -

   - [image: Megosztás]<http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fferenc-papa-katekezise-szerdai-altalanos-kihallgatason&title=Ferenc%20p%C3%A1pa%20katek%C3%A9zise%20a%20szerdai%20%C3%A1ltal%C3%A1nos%20kihallgat%C3%A1son&description=>

   *Április 17-én szerdán délelőtt *a szokásos lelkes tömeg várta a
Szentatyát, aki több mint 80 ezer hívő számára tartotta meg
katekézisét. *Ferenc
pápa tanításának középpontjában ezúttal Jézus mennybemenetele* állt.

"*Jézus fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján"* -
valljuk a Credoban. Jézus földi életének csúcspontja mennybemenetele:
amikor ebből a világból felmegy az Atyához. Mi a jelentése ennek az
eseménynek? Milyen következményei vannak életünkre? *Mit jelent az, hogy
szemléljük az Atya jobbján ülő Jézust? *- tette fel a kérdéseket a pápa,
majd így folytatta: hagyjuk, hogy Lukács evangélista vezessen bennünket.

Szent Lukácsnál olvashatjuk: "Mikor közel voltak már műve beteljesedésének
napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy" (Lk 9,51). Miközben felmegy a
szent városba, ahol beteljesedik a földi életből való "kivonulása", *Jézus
már látja a végcélt, a mennyet, de tudja jól, hogy az út, amely
visszavezeti az Atya dicsőségébe, a kereszten - az emberiség iránti
szeretet isteni tervéhez való engedelmességen - át halad.*

A Katolikus Egyház Katekizmusa megállapítja, hogy "a kereszten való
fölemelése jelezte és hirdette a mennyekbe való fölemelését, mert annak a
kezdete volt" (662. pont). Nekünk is tisztában kell lennünk azzal
keresztény életünkben, hogy *csak akkor léphetünk be Isten dicsőségébe, ha
minden nap hűségesek vagyunk akaratához, akkor is, amikor ez áldozatot
kíván, vagy azt, hogy megváltoztassuk terveinket*. Jézus mennybemenetele
konkrétan az Olajfák hegyén történt, ahhoz a helyhez közel, ahová
visszavonult, hogy imádkozzon kínszenvedése előtt, és mély egységben
maradjon az Atyával; ismét látjuk, hogy *az ima adja meg a kegyelmet ahhoz,
hogy hűségesek legyünk Isten tervéhez* - mondta katekézisében a Szentatya.

Evangéliuma végén Szent Lukács rendkívül szűkszavúan foglalja össze a
mennybemenetel eseményét. Jézus kivezette tanítványait Betánia közelébe, és
"kezét fölemelve megáldotta őket. *Áldás közben eltávozott tőlük, és
fölment a mennybe. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek
Jeruzsálembe. Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és
magasztalták Istent" (Lk 24,50-53).*

A pápa két mozzanatot emelt ki az evangéliumi szakaszból: *Jézus
mennybemenetele közben papi gesztust hajt végre,* megáldja a tanítványokat,
akik Jézus előtt leborulva, letérdelve, fejüket lehajtva vallják meg
hitüket. Ez az első fontos pont: Jézus az egyedüli és örök Főpap, aki
kínszenvedésével keresztülment a halálon és a sírbolton, feltámadt, és
felment a mennybe. Az Atya mellett van, ahol örökre közbenjár értünk (vö.
Zsid 9,24), ahogy Szent János is megállapítja első levelében: *Jézus a mi
szószólónk az Atyánál.*

Milyen szép ez!* Amikor valakit a bíróság elé idéznek, akkor az első dolga
az, hogy védőügyvédet keressen. Nekünk van egy szószólónk, aki mindig
megvéd bennünket, megvéd az ördög alattomos tetteitől, saját magunktól,
bűneinktől.* Ne féljünk ehhez az ügyvédünkhöz fordulni, *kérjünk bocsánatot
tőle, kérjük áldását, kérjük irgalmasságát! *Ő mindig megbocsát, ő a mi
szószólónk örökre! Ne felejtsétek ezt el! - hangzott Ferenc pápa buzdítása.

Jézus mennybemenetele megismerteti velünk ezt az oly vigasztaló valóságot:
Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember, emberségünket elvitte
Istenhez; megnyitotta számunkra az utat; olyan *Ő, mint egy hegymászó
csoport vezetője, aki felért a csúcsra és magához vonz minket, elvezetve
Istenhez. Ha rábízzuk életünket, ha hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket,
biztos kezekben leszünk:* Üdvözítőnk, szószólónk kezében.

A pápa ezután* egy másik fontos mozzanatr*a hívta fel a hívek figyelmét:
Szent Lukács azt beszéli el, hogy az apostolok, miután látták Jézust
felmenni a mennybe, *nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.* Ez kissé
furcsának tűnik, hiszen amikor búcsút veszünk családunktól, barátainktól és
véglegesen elválunk tőlük, főleg halál esetén, természetes szomorúság vesz
erőt rajtunk, mert nem látjuk többé arcukat, nem halljuk hangjukat, nem
élvezhetjük szeretetüket, jelenlétüket. *Az evangélista azonban
hangsúlyozza az apostolok nagy örömét. Hogyan lehetséges ez? Miért
lehetséges? Éppen azért, mert a hit tekintetével megértik, hogy Jézus, bár
nem látják többé szemükkel, mindig velük marad, soha nem hagyja el
őket.*Az Atya dicsőségében támogatja, vezeti őket, közbenjár értük.

Szent Lukács a mennybemenetel tényét az Apostolok Cselekedetei elején is
elbeszéli, hangsúlyozva: *ez az esemény köti össze Jézus földi életét az
Egyház életével.* Itt Szent Lukács utal arra a felhőre is, amelyik
eltakarja Jézust az apostolok szeme elől, miközben "merően nézték, miként
száll az égbe" (ApCsel 1,9-10). Ekkor *két fehér ruhás férfi jelenik meg,
akik arra szólítják fel őket, hogy ne nézzék mozdulatlanul az eget, hanem
életüket és tanúságtételüket táplálják azzal a bizonyossággal, hogy Jézus
ugyanúgy eljön ismét, mint ahogy szemük láttára a mennybe szállt* (vö.
ApCsel 1,10-11).

Ez felszólítás arra, hogy induljanak ki Jézus istenségének szemléléséből és
belőle merítsenek erőt ahhoz, hogy a mindennapi életben tanúságot tegyenek
az evangéliumról: *szemlélődni és cselekedni, ora et labora - ahogy Szent
Benedek tanítja; *mind a kettő fontos a keresztények életében.

*Jézus mennybemenetele nem jelenti Jézus távollétét -* mondta szerda
délelőtti katekézisében Ferenc pápa -, éppen ellenkezőleg, azt húzza alá,
hogy Jézus új módon él közöttünk: nem a világ egy meghatározott helyén,
mint mennybemenetele előtt; most Isten országában van, jelen van minden
térben és időben, közel van mindnyájunkhoz. Életünkben nem vagyunk egyedül:
van szószólónk, aki vár és megvéd minket.

*Soha nem vagyunk egyedül: a keresztre feszített és feltámadt Úr vezet
minket; és velünk van sok testvérünk,* akik csöndben elrejtve, családi
életükben és munkahelyükön, problémáik és nehézségeik közepette, örömükben
és reményeikben nap, mint nap megélik a hitet és velünk együtt elviszik a
világba Isten szeretetének uralmát, a feltámadt Jézus Krisztusban, aki
felment a mennybe, és ott közbenjár értünk - fejezte be Ferenc pápa szerda
délelőtti katekézisét a Szent Péter téren megtartott általános
kihallgatáson.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130418/5a9330a3/attachment.html