[Grem] interjú Mezey É-val / felfedezése: az idegsejtek újratermelődnek

[Emoke Greschik]

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1419:az-agyrol-az-ssejtekrl-amerikarol-es-a-csaladrol-mezey-eva-professzorral&catid=52:egyuett&Itemid=79

*Mezey Éva 1982 óta az Amerikai Nemzeti Egészségügyi Kutatóintézet
(National Institute of Health - NIH) Neurológiai Intézeté*nek kutatója.
Jelenleg elsősorban őssejtkutatással foglalkozik. Nagy nemzetközi
visszhangot kiváltott a* felfedezése, hogy az idegrendszer a csontvelő
felől is regenerálódik. Ezzel megdöntötte azt a korábbi *(és még ma is
sokak által érvényesnek gondolt)* tudományos törvényt, amely szerint nincs
mód arra, hogy az idegsejtek újratermelődjenek*.



- *Szentágothai professzor úr hatására határoztam el, hogy nem gyakorló
orvos leszek, hanem kutató.* Egyik előadásán elmesélte nekünk - és ez az
előadás csak erről szólt -, hogy hogyan találta ki a kisagy működési
mechanizmusát. (...) A történet óriási hatással volt rám. Őrzök is tőle *néhány
levelet, amelyben arra biztat, hogy szakadjak el a dogmáktól, próbáljak meg
józan paraszti ésszel gondolkodni, mert ami logikusnak tűnik, az nagyon
sokszor valóban igaz.*
*Gyakran évekre, évtizedekre visszaveti a tudomány fejlődését, hogy egy
nagy ember egy alapvető tankönyvben leír valamit, amit attól kezdve
mindenki megtanul, és abszolút igazságként kezel. Egy ilyen dogma volt,
hogy az idegrendszerben nincs regeneráció,* azaz szemben a szervezet összes
többi szövetével, ott egyáltalán nincs mód arra, hogy az idegsejtek
újratermelődjenek. Ezt *évtizedeken keresztül nem vonta kétségbe
senki. * *Szentágothai
*abban volt rendkívüli, hogy a tankönyvekkel szemben mert a szemének hinni.
Ő tanított meg arra, hogy *ne csak nézzek a mikroszkópba, hanem lássak is.
Merjek látni.* És amikor először tapasztaltam valami megdöbbentőt,
beszéltem is róla a professzor úrral. Ez 1990 körül lehetett. (...) Ő volt az
első ember, aki nem azt mondta, hogy ez egy komplett őrület, hanem azt,
hogy ez rendkívül érdekes. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy *mivel ez
szemben áll az alapvető dogmával, nagyon óvatosnak kell lenni, publikálás
előtt több irányból be kell bizonyítani.* Ő azt mondta, hogy teljesen
logikus lenne, ha az idegrendszerben is lenne valamennyi lehetőség a sejtek
megújulására.

*- Ez azzal a dogmával állt szemben, hogy meghatározott számú idegsejttel
születünk, és ezek az életünk során csak pusztulhatnak.*

- Így van. Ha bármilyen fejlődéstannal foglalkozó biológia tankönyvet
megnéz, abban az áll, hogy az agyban az idegsejtek az embrionális fejlődés
során alakulnak ki, és az agy gyakorlatilag "készen van", amikor
megszületünk. Semmilyen más szervből utánpótlást nem kap. Az idegsejtek
között létrejönnek új kapcsolatok, hiszen állandóan tanulunk, ami a
kapcsolatok újabb és újabb kombinációját jelenti, de nem jelent új
sejteket. Tehát születésünk után az idegrendszerben semmilyen új sejt nem
keletkezik.

*- Nem ijedt meg, hogy ez egy alapvető dogmával áll szemben?*

- Nem, mert általam nagyon tisztelt és nagyra becsült emberek azt mondták,
hogy kövessem ezt a vonalat. *Elkezdtem szisztematikusan dolgozni, hogy
minden oldalról, különböző módszerekkel megpróbáljam bebizonyítani*. (...) Az
igazgatóhelyettesem, aki támogatott, azt mondta: "ezt bizony *a Science-ben
kell leközölni *ahhoz, hogy az igazgató is elhiggye neked". Így hát, amikor
úgy éreztem, hogy elkészültem, megírtam a cikket, és elküldtem a
*Science*szerkesztőségének. Újabb kísérleteket kértek. Végül
*a szerkesztő azt válaszolta, hogy nem meri a közlést vállalni.* (...)
Érthető, hiszen egy ilyen tekintélyes lap szerkesztőjének* óriási a
felelőssége. Ha valamit a Science megjelentet, azt majdnem mindenki
készpénznek veszi, majdnem mindenki elfogadja. (...) Később mégis leközölte
egy másik cikkel együtt,* amelyet egy másik laboratóriumból kapott, ahol az
általunk alkalmazott módszerektől teljesen eltérően jutottak ugyanarra a
következtetésre.

*- Nem volt csalódott? Nem érezte úgy, hogy ez a másfél éves hercehurca
elvette öntől az elsőség örömét?*

- Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bármit is elvettek volna tőlünk.
Inkább*örültem, hogy igazunkat mások is megerősítették
*. *Nem azt tartom igazán fontosnak, hogy kinek a neve kerül szóba egy
felfedezés kapcsán, hanem azt, hogy minél előbb megszülessenek azok az
eredmények, amelyeket már a gyógyításban is fel tudunk használni*. (...)

*- Mit szólt a Science-cikkhez az ellendrukker igazgatónő?*

- Első reakciójaként elmondta, hogy az elmúlt ötven évben jó néhányszor
előfordult, hogy egy eredmény megjelent a *Science*-ben, és később
megcáfolták. Ő azóta sem változtatta meg a véleményét. A mai napig is
egyike azoknak, akik a legkevésbé hisznek az őssejtekben. (...)

*- Mi a funkciója ennek a regenerációs folyamatnak?*

- *Életünk folyamán megsérülhetünk, beteggé válhatunk, a különböző
szövetekben lévő regenerációs képesség ezeket a sérüléseket próbálja
helyreállítani és új sejtekkel kompenzálni.* Az elmúlt tíz évben megtudtuk,
hogy *az idegrendszeri őssejtek segítségével az agy is képes valamennyire
erre. *Úgy gondolom, hogy a csontvelői őssejtek az idegrendszeri őssejteket
képezik újra, és amikor a szükség elérkezik, ezekből a*z idegrendszeri
őssejtekből alakulnak ki az új idegsejtek.*

*- Mégis léteznek az idegsejtek tömeges pusztulásával járó degeneratív
betegségek, például a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór...*

- Valószínűleg ennek a regenerációs mechanizmusnak a kapacitása nem elég
nagy ahhoz, hogy kompenzálja azt a tömeges pusztulást, ami ezeknél a
betegségeknél bekövetkezik. (...) Itt látom egyébként a gyógyítás
lehetőségeinek titkait. Esetleg fel tudjuk emelni ezt a regenerációs
kapacitást olyan szintre, ami egy komolyabb sérülés esetén is rendbe tudja
hozni az agyat. Tehát *ha elérnénk, hogy több "gyógyító" őssejt keringjen a
vérben, és azokból többet tudnánk becsalogatni az agyba, akkor több új sejt
keletkezhetne az agyban.*

*- Az őssejterápiától ma csodákat várunk. Mit gondol erről, nem lehet, hogy
túl nagyok az elvárások, és a végén csalódás lesz belőle?*

- Én azt hiszem, hogy mint minden korábbi, hirtelen felbukkanó és divatossá
váló téma esetében, *az őssejt*ektől is sokkal többet várnak, mint amennyit
a valóság hoz majd. *Messze nem fog mindent megoldani, de képes lesz olyan
betegségek gyógyítására, amelyekkel szemben eddig tehetetlenek voltunk. (...)
*
*Szeretem az embereket, és azért választottam az orvosi pályát, hogy
segíthessek. Mindig szem előtt tartottam, hogy amit csinálunk, az belátható
időn belül hasznos legyen a betegek számára.*

"Visszatekintvén tudományos pályafutásomra, nyilvánvalóvá vált számomra,
hogy - h*asonlóan egy gyerek neveléséhez - egy kutató neveléséhez is egy
egész falura (az én esetemben két városra és kontinensre) van szükség." *(Dr.
Mezey Éva)


*- Egy korábbi beszélgetésben nehezményezte, hogy egyik napilapunkban
magyar származásúnak titulálták, holott magyarnak tartja magát. Ha ez ilyen
fontos önnek, akkor nem lehetett könnyű döntés, hogy Amerikában maradjon.*

- *Amerikában sokkal jobbak a kutatási feltételek, és óriási előny, hogy az
NIH-ben minden szakterületről dolgoznak olyanok, akik a világ legjobbjai
között vannak. Bárkihez átsétálhatok, és beszélhetek vele, ha arra van
szükségem. Tehát azt hiszem, hogy ha itthon maradok, ugyanezt az eredményt
soha nem értem volna el.* De valójában azért maradtam Washingtonban, mert
férjhez mentem, és *a férjem amerikai. Az összes többi előny nem lett volna
elég ahhoz, hogy kint maradjak.* Én *nagyon magyarnak érzem magam,
borzasztóan szeretem a magyar irodalmat, a verseket, nagyon nehéz, hogy
időnként eszembe jut egy idézet, és nincs kinek elmondanom. Soha nem fogom
Amerikát otthonomnak érezni, de megszoktam az ottani életet.* *Gyermekemet
megtanítottam magyarul*, vele tudok magyarul beszélni. *Sok olyan fiatal
magyar kutató *jön az NIH-be, akikkel kapcsolatban vagyok, nyomon követem
az itthoni eseményeket, minden évben legalább egyszer hazajövök. Amerikában
más, nagyon más az élet, de megszoktam. Kényelmes, támogatnak...

*- Sokan azt tartják a legnagyobb nehézségnek, hogy az amerikai társadalom
sokkal önzőbb, sokkal individualizáltabb, mint a magyar. Alig van
szomszédolás, pletykálkodás, kötetlen beszélgetés.*

- Washington környéke nemzetközi terület. Az igaz, hogy a személyes
kapcsolatokban nagyon nehéz kialakítani azt a típusú barátságot, ami itthon
megvan. Ha Budapesten az éjszaka közepén lerobbanna az autóm, akkor még ma,
húsz év után is van négy-öt olyan ember, akit nyugodtan felhívnék, és
tudnám, hogy eljön értem. Amerikában a közvetlen családtagjaimon kívül nem
hívnék fel senki mást. Azt viszont, hogy az ember mennyire épül be a
közösségbe, szerintem irányítani lehet. Gyermekem iskolájában focicsapatot
szerveztem a lányoknak, és én voltam az edzőjük, néhány évig én vezettem az
úszócsapatot, tehát ha az ember jelen van ezekben a közösségi programokban,
akkor a mindennapi szomszédolás és pletykálkodás "megoldható". *Nagyon
szeretem a gyerekeket. A lányomon keresztül minden olyan aktivitásban részt
veszek, amelyben gyerekek vannak.* Azt hiszem, gyakorló orvosként a
gyermekgyógyászatot választottam volna.

*- Nem szeretett volna több gyereket?*

- *Ehhez már túl öreg vagyok. Anna is elég későn született, *egyszerűen úgy
alakult az életem, és azt hiszem, ez így volt jó. Amikor ugyanis befejeztem
az egyetemet, és elkezdtem kutatni, tizenöt-tizenhat órát dolgoztam
naponta. Ha akkor gyermekem lett volna, talán - akár tudat alatt - úgy
éreztem volna, hogy visszatart. De amikor Anna megszületett, már birtokában
voltam egy fontos ismeretnek: nagyon szép és *nagyon érdekes a tudomány, de
ha valami borzasztó fontos, és én nem fedezem fel, majd felfedezi valaki
más. A gyerekem viszont csak az enyém*. (...)

*- Azt mondják, a tudományban nagyon sok a napi rutin, a "kulimunka". És
nagyon kevés az igazán boldog pillanat...*

- Én *az egész emberi szervezetet rendkívül csodálatosnak tartom, és azt
hiszem, hogy minden ember, még a beteg ember is, egy két lábon járó
csoda.*Ha végiggondoljuk, hogy milyen rendkívül bonyolult egyetlen
sejt is, és
hogy az emberi léthez hányféle sejtnek és szövetnek kell koordináltan
együttműködnie, akkor elképesztő, hogy mennyi egészséges ember van! Engem
ez érdekelt mindig, és *a mindennapjaimban szinte semmit nem tartok
rutinnak. Ahányszor csak belenézek a mikroszkópba, mindig óriási örömmel és
elképesztő csodálkozással látom, hogy a sejtek hogyan helyezkednek el,
hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy egy betegség mit és hogyan változtat
meg egy sejtben.* Szinte minden alkalommal, amikor belenézek a
mikroszkópba, valami újat tanulok.


*Gimes Júlia a Kossuth Rádió Kutatók világa című műsorában beszélgetett
Mezey Évával. Ennek rövidített változatát közöljük a Magyar Tudomány c.
folyóirat 2005/4. száma alapján.*
*A teljes interjú itt <http://www.matud.iif.hu/05apr/15.html>olvasható.*

*Kép innen. <http://www.nidcr.nih.gov/imagegallery/people/EMezey.htm>
*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130410/3ce551c1/attachment-0001.html