[Grem] Elfogyunk? Mi az oka?

[Emoke Greschik]

http://egyhaz.blog.hu/2013/04/03/elfogyunk_mi_az_ok?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201304
Elfogyunk? Mi az oka? <http://egyhaz.blog.hu/2013/04/03/elfogyunk_mi_az_ok>

Biztosan vannak olyanok, akik nem találják véletlennek, hogy az egyházakra
vonatkozó népszámlálási adatokat épp Nagycsütörtökön hozták nyilvánosságra.
A vélt tapintatlanság azért gyanítható, mert a három nagy népegyház
jelentős létszámcsökkenéssel volt kénytelen szembesülni. De az is lehet,
hogy "odafent" gondolták úgy, a bűnbánat napján érdemes nyilvánosságra
hozni a keserű valóságot bemutató adatokat.

*A római és görög katolikusok fogyása tíz év alatt 31 %, a reformátusoké 29
%, az evangélikusoké 30 %. *Lehet, hogy minden harmadik keresztyén
elveszett 2001 óta*? Vagy más okokat kell keresni a fogyás mögött? *Jelent
az valamit, hogy 144 %-kal nőtt azok száma, akik nem kívántak nyilatkozni
felekezeti hovatartozásukról? Igazuk lenne azoknak a politikai és
társadalmi csoportoknak, akik az egyházakat sokkoló adatok láttán
felkiáltottak: "Mi megmondtuk!".

Az adatok megjelenése után *gyorsan megjelentek az egyházi vezetők
magyarázatai. Gáncs Péter, evangélikus elnök-püspök
megszólalásában<http://evangelikus.hu/cikk/g%C3%A1ncs-p%C3%A9ter-megsz%C3%A1ml%C3%A1ltattunk-%C3%A9s-h%C3%ADj%C3%A1val-tal%C3%A1ltattunk>
* a médiumok azt a félmondatot emelték ki, ami így szól: "*a közel négy
évtizedes istentelen agymosás lélek- és közösségromboló hatását nem lehet
két évtized alatt jóvátenni..."*. Pedig Gáncs püspök beszélt sok másról is,
például az egyházak hitelvesztéséről. Mondandójának nyilvánvaló lényege az
önvizsgálat. *A református honlapon Csepregi Botond* elemezte a
statisztikai adatokat <http://reformatus.hu/mutat/8067/>. A cikk
megszólaltatta Duráczky Bálint szociológust, aki egyebek között arról
beszélt, h*ogy 2001-ben más volt a kérdés, mint 2011-ben, az ezredfordulón
inkább jogi kapcsolatra, míg 2011-ben érzelmi kötődésre vonatkozott.
*A *katolikus
püspöki kar közleménye <http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1934> két dolgot
emel ki: az informatikai rendszer sokáig nem fogadta el, ha valaki
katolikusnak vallotta magát, másrészt más volt a kérdés, mint 2001-ben.*

Nyilván, valamennyi megszólaló mondott igazságokat, mondott olyan
körülményeket, amelyek befolyásolták az eredményt. Mindazonáltal
elgondolkodtatott református lelkész barátom megállapítása. Azt mondta,
hogy míg tíz éve meglepődtek, hogy hol vannak azok a reformátusok, akik
annak vallották magukat, de nem szerepelnek a gyülekezeti
nyilvántartásokban, most pedig megközelítően azok az adatok köszöntek
vissza, amelyeket az egyház is nyilvántart.

Keressük hát tovább az okokat. Gáncs Péter arról beszélt, hogy húsz év
alatt nem lehet orvosolni negyven év egyházromboló politikáját. Ha ehhez
hozzátesszük, hogy *a liberális, ateista sajtó offenzívája épp az elmúlt
tíz évben erősödött az internetes felületek támogatásával,* ha hozzávesszük
azt *a rengeteg cikket, ami az egyházban (is) jelenlevő rosszat
hangsúlyozza, de elhallgatja az egyházak pozitív társadalmi szerepvállalását
*, akkor igazat kell neki is adni. De ne feledjük, a keresztyén felekezetek
- eltekintve a baloldali kormányok kellemetlenkedéseitől - ugyancsak több
lehetőséggel rendelkeztek a tömegkommunikációban és építkezésben. Tény az
is, hogy *más volt a kérdés a két népszámlálás során.* Míg 2001-ben sokan
úgy vallották magukat katolikusnak, reformátusnak, vagy evangélikusnak úgy,
hogy csak a népegyház keretei között tartoztak oda, hiszen meg lettek
keresztelve, addig *2011-ben a kérdésre inkább azok válaszoltak, akik nem
csupán belekereszteltettek egy felekezetbe, hanem meg is élik
odatartozásukat.* Ha a negyven éves vallásszabadságtalanságot veszem
alapul, ehhez hozzákeverem az elmúlt húsz év liberális értelmiségének profi
vallásellenességét, akkor akár elégedettek is lehetünk - még mindig ennyien
vagyunk. És igen, emlékezhetünk arra is, hogy *a nagy felekezetek sorra
panaszkodtak arra, hogy rossz az informatikai rendszer és nem veszi
figyelembe az alternatív meghatározásokat.*

A kommunista hatalomátvétel után, különösen 1952-től kezdődően óriási
nyomás nehezedett az egyházakra, a papokra, lelkészekre, világi
munkatársakra és választott tisztségviselőkre. Az egyházak arcául megjelenő
püspököket (Mindszenty, Ravasz, Ordass) börtönbe vetették, a protestáns
egyházak belső közigazgatási rendjét átalakíttatták (a négy evangélikus
egyházkerületből csak kettő maradhatott), a hitéletet beszorították a
templomok falai közé. Hogy még a hatvanas, hetvenes években is többen
jártak templomba, mint napjainkban, az annak volt köszönhető, hogy sokan
egy az egyházak által meghatározott környezetben nőttek fel és bár tettek
engedményeket, de maradtak az egyház keretei között. De *a kommunista,
ateista propaganda, a hitoktatás visszaszorítása, az egzisztenciális
fenyegetettség megtette a hatását, csökkent a keresztelések, bérmálkozások,
konfirmációk száma.* A *rendszerváltás körüli években *az látszott, hogy a
társadalom újraépíti magát, *nőtt az egyházi eseményeken résztvevők száma*.
*Aztán lassan-lassan győzött a fogyasztói társadalom, az egyházakat
dühödten támadó propaganda erősödött. És az egyházak sem voltak képesek
hatásosabban felmutatni értékeiket.*

Ma a karizmatikus közösségek folytatnak csak intenzív missziót, a nagyok, a
népegyházi keretekben gondolkodó történelmi egyházak missziója
észrevehetetlen. Ezek belemerevedtek a hagyományos evangelizációs
keretekbe, nincs hatásos újítás megjelenésükben.* A történelmiekbe a
legritkábban kerülnek új megtérők, ezekbe beleszületnek a tagok. Csökken a
kötődés, gyakran hiányzik a hit, csak az identitás marad.*

*Végső soron ki hát a felelős a fogyásért? Mi magunk.* Minden
keresztyén *egyenként
és csoportosan*.* A leghatásosabb misszió a hitvalló élet. Ha a keresztyén
ember saját életével mutat példát, ha a kívülálló azt látja, hogy igen,
ezek mások, ezek jobbak, ezek birtokában vannak valaminek, ami az élet
lényege*. De rendre elbukunk. Vitáink, harcaink és több egyháztagunk
súlyos, nyilvánosságra került bűne visszaüt. A világ, a világi sajtó nem
azt az állhatatos munkát látja, amit a keresztyén karitatív szervezetek
végeznek, nem azt írják meg, hogy önkéntesek tömegei segítenek
szabadidejükben másoknak, nem az egyházi iskolák magas színvonaláról
tudósítanak. Jobban eladható a pedofil papok esete, az egyházaknak adott
"elképesztő" anyagi támogatások botránya.* A szekuláris társadalom
tagjainak beadható, hogy az egyházak konzervatívok, nem haladnak a korral
és ellenzik az abortuszt, meg a válást, pláne a homoszexuálisok
házasságát.*Mert az egyházak nem haladnak a korral - olvassák a
fejünkre!
*A liberális kettős mérce nem is akarja tudomásul venni, hogy ha ezeket az
elveket az egyházak feladnák, akkor éppen az evangéliumi gyökereiket dobnák
szemétdombra. *Nem veszik tudomásul, nem ezt kommunikálják, inkább hatnak a
21. század emberének elanyagiasodott vágyaira, individualista érdekeire.

Krisztus nem hagyja veszni egyházát - valljuk. De ha mi magunk nem
gondoljuk újra egyházaink helyzetét, önmagunk életét, akkor velünk együtt
végképp marginalizálódik az egyház. És ebben nem az a gond, hogy évszázados
épített örökség jut ebek harmincadjára. Nem az, hogy egyre kevesebb
egyháztag, egyházfenntartó lesz. A legnagyobb bűn, amit az egyházak és
tagjaik csökönyös, a gyökeres változásokat elutasító magatartása okoz, az
pont a lényeg elhanyagolása. Ha mi elbukunk, akkor ki lesz, aki hirdeti
tovább az evangéliumot? Azt a húsvéti örömhírt, hogy "Jézus feltámadt!
Valóban feltámadt!"
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130404/2a986e91/attachment-0001.html