[Grem] F.pápa homíliája húsvét vigíliáján

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa homíliája húsvét vigíliáján.

Kedves Testvérek!

Húsvét vigíliájának ragyogó éjszakáján az evangéliumban először az
asszonyokkal találkozunk, akik Jézus sírjához mennek az illatszerekkel,
hogy bekenjék testét (vö. Lk 24,1-3). A részvét, a szeretet gesztusát
akarják végrehajtani, amely a kedves halott iránti szeretet egy hagyományos
gesztusa. Életében követték Jézust, hallgatták szavait, úgy érezték, hogy
megérti méltóságukat. Elkísérték őt egészen a végsőkig a Kálvárián, egészen
addig a pillanatig, amíg levették Jézus testét a keresztről. Képzeljük el,
milyen érzésekkel mennek a sírhoz: szomorúan és fájdalommal, mert Jézus
eltávozott, meghalt, földi élete befejeződött.

Most az élet visszatért régi kerékvágásába. Az asszonyokban azonban tovább
élt a szeretet és éppen a Jézus iránti szeretetük késztette őket arra, hogy
a sírhoz menjenek. Azonban ekkor valami egészen váratlan történik, valami
új, ami teljesen felkavarja szívüket és felborítja terveiket, egész
életüket: látják, hogy a követ elmozdították a sír elől. Közelebb mennek,
és nem találják az Úr testét. Ez a tény teljesen megzavarja őket, tele
vannak kétellyel és kérdésekkel: "Mi történik?" "Mit jelent mindez?" (vö.
Lk 24,4). Nem ez történik velünk is, amikor valóban valami új esemény áll
elő a mindennapok életében? - tette fel a kérdést a Szentatya.

Megállunk és nem értjük, nem tudjuk, hogyan nézzünk szembe az új
eseménnyel. Az újdonság gyakran félelmet ébreszt bennünk, az az újdonság
is, amit Isten hoz el, amit Isten kér tőlünk. *Olyanok vagyunk, mint az
apostolok az evangéliumban: gyakran inkább ragaszkodunk bizonyosságainkhoz,
megállunk egy sírnál, a halottak végül csak a történelem emlékezetében
élnek, mint a múlt nagy személyiségei. Félünk Isten meglepetéseitől. Isten
mindig meglep bennünket!*

Kedves Testvérek! *Ne zárkózzunk be az újdonságok előtt, amelyeket Isten
akar életünkbe bevezetni! * Gyakran fáradtak, csalódottak, szomorúak
vagyunk?* Érezzük bűneink súlyát, úgy gondoljuk, hogy nem bírjuk tovább? Ne
zárkózzunk be önmagunkba, ne veszítsük el a bizalmat, soha ne adjuk fel:
nincsenek olyan helyzetek, amelyeket Isten ne tudna megváltoztatni, nincs
olyan bűn, amelyet ne bocsátana meg, ha megnyílunk Felé. *

De térjünk vissza az evangéliumhoz, az asszonyokhoz és tegyünk egy lépést
előre. Megtalálják az üres sírt, nincs ott Jézus teste, valami új történt,
de mindez még nem világos: kérdéseket támaszt, zavart kelt, anélkül, hogy
választ adna. *És ekkor ragyogó öltözetben megjelenik két férfi, akik így
szólnak: "Miért keresitek az élőt a holtak közt? Nincs itt, föltámadt" (Lk
24,5-6).* Az egyszerű gesztus, egy tény, az, hogy az asszonyok szeretetből
elmentek a sírhoz, most eseménnyé változik. Olyan eseménnyé, amely valóban
megváltoztatja az életet. Semmi sem olyan már, mint azelőtt volt.

Nem csak azoknak az asszonyoknak az életében, hanem a mi életünkben is és
az emberiség történelmében. Jézus nem halt meg, feltámadt és *Él! Nem
egyszerűen visszatért az életbe, hanem ő maga az élet, mert ő az Isten Fia,
aki Élő. Jézus már nem a múlté, hanem a jelenben él és a jövő felé irányul,
ő az Isten örökös jelene, az örökkévaló "ma". *

Isten újdonsága tehát így mutatkozik meg az asszonyok, a tanítványok és
mindannyiunk szeme előtt: ez pedig a győzelem a rosszon, a halálon,
mindazon, ami elnyomja az életet és arculatát kevésbé emberivé teszi. *Ez
az üzenet nekem szól és nektek kedves testvéreim. Hányszor van szükségünk
arra, hogy a Szeretet feltegye a kérdést: miért keresitek a holtak közt
azt, aki él? *

A mindennapok problémái, aggodalmai miatt o*lykor hajlamosak vagyunk arra,
hogy önmagunkba, szomorúságba, keserűségbe zárkózzunk... és ez jelenti a
halált. Ne keressük ott Azt, aki él!*

*Fogadd el tehát, hogy a Feltámadt Jézus belépjen életedbe, fogadd be
bizalommal, mint barátot: Ő az élet! Ha idáig távol voltál Tőle, tégy egy
kis lépést: tárt karokkal befogad téged. Ha közömbös vagy, fogadd el a
kockázatot: nem fogsz csalódni. Ha úgy tűnik, hogy nehéz Őt követned, ne
félj, bízd Rá magad, és legyél benne biztos, hogy Ő melletted áll. Veled
van és neked adja a békét, amit keresel és az erőt, hogy úgy élj, ahogy Ő
akarja.*

Ferenc pápa végül még rámutatott e ragyogó húsvéti vigília evangéliumának
egy egyszerű mozzanatára:
Az asszonyok találkoznak Isten újdonságával: Jézus föltámadt, Él! Az üres
sír és a ragyogó öltözetben megjelenő két férfi láttán az első reakciójuk a
félelem: "földre szegezték tekintetüket" - jegyzi meg Szent Lukács - nem
volt még ahhoz sem bátorságuk, hogy előre tekintsenek.

A ragyogó ruhába öltözött két férfi azonban bevezeti egy alapvető ige
használatát: "*Emlékezzetek arra, mit mondott nektek, amikor még Galileában
volt" (vö. Lk 24,6-8). Arra szólítják fel az asszonyokat, hogy
"emlékezzenek a Jézussal való találkozásukra", szavaira, tetteire, életére;
és éppen ez a szeretetteljes emlékezés a Mesterre az, ami révén az
asszonyok leküzdenek minden félelmet és elviszik a *Feltámadás hírét az
Apostoloknak és a többieknek (vö. Lk 24,9). Emlékezzünk arra, amit Isten
tett és tesz értem, értünk, emlékezzünk a megtett útra; ez tárja szélesre
szívünket a jövőbe vetett remény számára. Tanuljunk meg emlékezni arra,
amit Isten tett életünkben!

A világosságnak ezen az éjszakáján, *fohászkodva Szűz Mária
közbenjárásáért, aki minden eseményt megőrzött szívében* (vö. Lk 2,19-51),
kérjük az Urat, hogy tegyen Feltámadásának részesévé: nyisson meg bennünket
újdonságának, amely átalakít, nyisson meg Isten meglepetéseinek. *Tegyen
minket olyan férfiakká és nőkké, akik emlékeznek arra, amit Ő tett
személyes életünkben és a világ életében; tegyen képessé bennünket arra,
hogy érezzük, Ő az Élő, aki közöttünk él és működik;* tanítson meg minden
nap arra, hogy ne a holtak között keressük Azt, aki él. Ámen.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130401/065d1efb/attachment.html