[Grem] Advent, Böjte Cs. 'Kút-hasonlat'

[Emoke Greschik]

*Én 2,8-14 Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken
**Földre szállva örömmel árasztottad el a világot, vidámítsd meg szívünket
folytonos látogatásod kegyelmével*.*
Nyitott és örvendező szívvel vagyok jelen az ő közelében.*

Böjte Csaba, 2006.

*Jó dolog jónak lenni, nem azért, mert megköszönik, hanem egyszerűen jó
jónak lenni. A kút, melynek vizét merik folyamatosan, újratelik, él, életet
ad, adja a vizét. Az a kút, melynek nem merik vizét, lassan kiszárad. Akkor
van vize, ha ad. Ha önmagunkat nem tudjuk szeretettel adni, meghalunk. A
kút vizét minél gyakrabban merik, annál többször feltelik, a hajszálereken
szivárogva a víz feltölti a kutat. Amikor nem merik a vizet, akkor pangani
kezd a kútban az élet, a hajszálerek betömődnek, beomlanak, lassan már nem
fog a víz vándorolni a mélyebb pont felé a föld alatt. Az évek alatt a nap
heve lassan kiszárítja a kútban levő vizet. Ahonnan elköltözik az ember,
ott meghal a kút, mert nem adhatja önmagát.*

*Nem kell félnünk, ha adunk. Nem kell félnünk attól, hogy szeretünk, hogy
jók vagyunk, hogy áldozatokat hozunk egymásért. Mink van, mit nem kaptunk?
Isten áldását oda árassza, ahonnan az tovább is csörgedezik. Az ember nem
arra született, hogy gyűjtőmedence legyen, és önmagáért éljen, hanem, hogy
Isten áldása, kegyelme, jósága rajta keresztül áradva, folyjon tovább.
Szeress, és add magad, nagylelkűségeddel úgy sem tudod felülmúlni az Urat!*

**
*Arra születtünk, hogy mi is ajándékokká váljunk, ajándékot osszunk.
Minden, amid van, vagy a szereteted hordozója, s akkor szárnyaddá válik, az
égbe röpít. Vagy meddő súly, bőrönd, amit hurcolsz, s önzéseddel, minden
lépésedet keservessé teszed, fáradtan ezért lihegsz. Amit szeretetből
odaajándékozol gyermekednek, társadnak, nemzetednek, az örökre a tied marad!
*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20121221/7a98ada0/attachment.html