<b style="color:rgb(255,0,0)"><span style="font-size:12.0pt;font-family:Garamond">Én 2,8-14
<i>Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken<br style="color:rgb(51,204,0)"></i></span></b><b style="color:rgb(51,204,0)"><span style="font-size:12.0pt;font-family:Garamond">Földre
szállva örömmel árasztottad el a világot, vidámítsd meg szívünket folytonos
látogatásod kegyelmével</span></b>.<b style="color:rgb(51,51,255)"><br><span style="font-size:12.0pt;font-family:Garamond">Nyitott
és örvendező szívvel vagyok jelen az ő közelében</span>.</b><br><br>Böjte Csaba, 2006.<br>

<p style="color:rgb(153,51,153)" class="Nincstrkz"><b><strong><span style="font-weight:normal">Jó dolog jónak lenni, nem azért, mert megköszönik,
hanem egyszerűen jó jónak lenni. A kút, melynek vizét merik folyamatosan,
újratelik, él, életet ad, adja a vizét. Az a kút, melynek nem merik vizét,
lassan kiszárad. Akkor van vize, ha ad. Ha önmagunkat nem tudjuk szeretettel
adni, meghalunk.</span></strong> A kút vizét minél gyakrabban merik, annál
többször feltelik, a hajszálereken szivárogva a víz feltölti a kutat. Amikor
nem merik a vizet, akkor pangani kezd a kútban az élet, a hajszálerek
betömődnek, beomlanak, lassan már nem fog a víz vándorolni a mélyebb pont felé
a föld alatt. Az évek alatt a nap heve lassan kiszárítja a kútban levő vizet.
Ahonnan elköltözik az ember, ott meghal a kút, mert nem adhatja önmagát.</b></p>



<p style="color:rgb(153,51,153)" class="Nincstrkz"><b>Nem kell félnünk, ha adunk. Nem kell félnünk attól, hogy
szeretünk, hogy jók vagyunk, hogy áldozatokat hozunk egymásért. Mink van, mit
nem kaptunk? Isten áldását oda árassza, ahonnan az tovább is csörgedezik. Az
ember nem arra született, hogy gyűjtőmedence legyen, és önmagáért éljen, hanem,
hogy Isten áldása, kegyelme, jósága rajta keresztül áradva, folyjon tovább.
Szeress, és add magad, nagylelkűségeddel úgy sem tudod felülmúlni az Urat!</b></p>

<p style="color:rgb(153,51,153)" class="Nincstrkz"><b><font><strong></strong></font></b></p>

<b style="color:rgb(153,51,153)"><font><strong><span style="font-weight:normal">Arra
születtünk, hogy mi is ajándékokká váljunk, ajándékot osszunk. Minden, amid
van, vagy a szereteted hordozója, s akkor szárnyaddá válik, az égbe röpít. Vagy
meddő súly, bőrönd, amit hurcolsz, s önzéseddel, minden lépésedet keservessé
teszed, fáradtan ezért lihegsz. Amit szeretetből odaajándékozol gyermekednek,
társadnak, nemzetednek, az örökre a tied marad!</span></strong></font></b><br>