[Grem] könyvajánló: A. GRÜN: MIT AKAROK?

[Emoke Greschik]

Anselm Grün: Mit akarok? - könyvajánló
http://www.magyarkurir.hu/hirek/anselm-grun-mit-akarok-konyvajanlo

Anselm Grün a münsterschwarzachi bencés apátság szerzetese és házgondnoka,
sokak lelkivezetője és spirituális kísérője, napjaink egyik
legolvasottabb keresztény
írója <http://www.benceskiado.hu/index.php?szid=5>. Legújabb kötetében a
döntéssel és a döntés folyamatával kapcsolatos gondolatait osztja meg az
olvasókkal.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit5/mitakarok.jpg>Grün
atya rámutat: életünk során folyamatosan döntenünk kell arról, hogy
áldozatok legyünk-e, vagy magunk alakítsuk az életünket. Minden nap új
kihívás elé állít bennünket, s hatalmunkban áll az élet mellett vagy ellen
dönteni. A szerző emlékeztet rá, hogy Isten már a zsidókat is az élet és
halál közötti döntés elé állította: *"Életet és halált, áldást és átkot
tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy életben
maradj"*(MTörv 30,10). Amire törekednünk kell, hogy
*"minden pillanatban Isten mellett döntsünk, olyan élet mellett, amely
megfelel Isten akaratának." *A hit azt jelenti, hogy Isten számomra
nyújtott lehetőségei mellett döntök; azáltal pedig, hogy engedelmeskedem az
Ő elvárásainak, *"jelenvalóként tapasztalom meg Istent, olyasvalakiként,
aki együtt járja velem az utat, és egzisztenciám egyre újabb lehetőségeit
nyitja meg -, s vele közös világunk új lehetőségeit is."* Ha a lelkünkben
meghallott belső ösztönzés mellett döntünk, akkor megtapasztaljuk Isten
jelenlétét és segítő közelségét. *"Maga a döntés teremti meg Isten
megtapasztalásának terét."*

Anselm Grün bőségesen merít az evangéliumokból, hangsúlyozva, hogy a döntés
témája elsősorban a boldogságmondásokban és a jajkiáltásokban jelenik meg
(Lk 6,20-26). Szerinte a négy boldogságmondással és a négy jajkiáltással
Lukács azt akarja tudatni velünk: *"Döntened kell, hogy boldog és
szerencsés akarsz-e lenni, vagy kárt okozol magadnak!" *S azt mondja:
*"teljesen
mindegy, hogy milyen helyzetben vagy, szegény vagy-e, vagy gazdag, egyiket
se tartsd sokra! Minden helyzetben az a fontos, hogy Isten mellett dönts.
Csak ekkor lesz sikeres az életed. Ne pihenj gazdagságod vagy vallásosságod
babérjain, hanem minden pillanatban dönts Isten mellett! Válaszd azt az
utat, amelyik valóban az életre visz!"*

A könyv <http://www.benceskiado.hu/index.php?waid=288> bencés szerzője
figyelmeztet: döntésünkkel elkötelezzük magunkat, de bizonyos értelemben
szűkítjük az esélyeinket, hiszen ezáltal le kell mondanunk más
lehetőségekről. Korunk emberének nehéz ezt lelkileg feldolgoznia, mert
szíve szerint minden kaput nyitva hagyna. *"Ám az az ember, aki nem dönt, és
** nem kész arra, hogy **tartsa magát** a döntéseihez, formátlan marad. Nem
fejlődik. Aki minden kaput nyitva tart, egyszer csupa zárt kapu előtt fog
állni... Az ember lényegéhez tartozik, hogy döntéseivel lehorgonyozza magát,
és hogy ily módon alakítja ki történetét."*

Anselm Grün azonban arra is felhívja a figyelmünket, hogy abszolút biztos
döntés nem létezik, minden elhatározás viszonylagos. Képtelenek vagyunk
előre megmondani, hogy mi vár ránk a választott úton, ezért be kell érnünk
életünk és döntéseink viszonylagosságával. Aki szüntelenül attól retteg,
hogy döntéseivel hibát követ el, az egyre képtelenebbé válik a döntésre. A
hit kegyelme azonban ekkor is segítségünkre van, elképzelhetjük, hogy
Isten, a mi mennyei Atyánk tartást ad nekünk, s így lesz bátorságunk
kezünkbe venni az életünket, döntéseink révén is, sőt, éppen azok által.

Rendkívül fontos egy-egy döntés meghozatalában az imádság. Ha
döntéshelyzetben imádkozunk, attól Isten még nem veszi le vállunkról a
döntéssel együtt járó felelősséget, nem mondja meg világosan, hogyan
cselekedjünk, de a csöndben megfigyelhetjük, milyen ösztönzések alakulnak
ki bennünk. Ha pedig valamelyik alternatíva *"Isten színe előtti
megfontolásakor" *mély békét érzünk, akkor ez mindig annak a jele, hogy
Isten azt akarja, döntsünk annak megfelelően. *"Ami békét, szabadságot,
elevenséget és szeretetet"* ébreszt bennünk, az mind megfelel Isten
hangjának. Ami viszont félelmet kelt a lelkünkben, és túlterhel, *"az
inkább saját perfekcionizmusunknak felel meg, a felettes énünknek, amely
mindig tökéletes megoldást vár el tőlünk."* Ám az is előfordulhat, hogy nem
belső békét érzünk, hanem a késztetést: "Tedd ezt!"

Ugyanez a folyamat zajlik le olyankor is, ha az életünket érintő nagy
döntésekről - párválasztás, foglalkozás választása vagy megváltoztatása,
lakhelyváltoztatás, házasság nélküli út választása - van szó. Elképzeljük a
kétféle alternatívát, s ahol *"több békesség, elevenség, szabadság van, és
ahol több szeretet áramlik"*, oda szól a meghívásunk, hogy amellett
döntsünk. Ha viszont valamelyik lehetőség esetén *"a félelmek és az
aggodalmak" *vannak túlsúlyban, akkor az annak a jele, hogy az nem a mi
utunk. Annak eldöntéséhez pedig, hogy honnan származnak a gondolatok,
építhetünk lelkünk rezdüléseire, arra, hogyan reagál a különböző
gondolatokra, érzésekre. Az Istentől jövő gondolatok békét, szabadságot,
elevenséget és szeretetet eredményeznek bennünk. A démonoktól származó
gondolatok, érzések viszont félelmet és szorongást váltanak ki. Ilyenkor
túlterheltnek, feszültnek, szétszórtnak érezzük magunkat, képtelennek arra,
hogy felelős döntést hozzunk.

Anselm Grün arra is felhívja figyelmünket, hogy döntéseinkkel *"felelősséget
vállalunk a jelen pillanatért, de egyszersmind a jövőért is. Olyan teret
hozunk létre, amely kedvez a növekedésnek. Vállaljuk a felelősséget
önmagunkért, testünkért és lelkünkért, és vállaljuk a felelősséget a
körülöttünk élő emberekért is."* Ennek a felelősségnek azonban
természetesen határai is vannak. Mi csak a saját döntéseinkért vagyunk
felelősek, az, hogy cselekvésünk nyomán miképpen döntenek a körülöttünk
élők, az az ő felelősségük. Vannak, akik mindenért felelősnek érzik, és
ezzel túlterhelik magukat. Tudnunk kell azonban úgy viselni másokért a
felelősséget, hogy közben meghagyjuk nekik a felelősség rájuk eső részét,
mérlegelnünk kell, meddig terjed a felelősségünk másokért, és mikortól kell
a másik személyt felelősnek tekintenem sorsa alakulásáért.

Felelősségünk egyúttal azt is jelenti, hogy döntéseinkkel hatunk a világra.
Az általunk elkövetett cselekedetek, belőlünk áradó jó vagy rossz
gondolatok, érzelmek meghatározzák környezetünket.* "Nem mindegy, hogy
agresszív és destruktív gondolatokat forgatunk-e magunkban, vagy azon
dolgozunk, hogy összhangban legyünk önmagunkkal. Mindazzal, amik vagyunk és
amit teszünk, nyomot hagyunk a világban, és ez a nyom meghatározza a
világot. Amit teszünk és amit gondolunk, összekapcsol bennünket a többi
emberrel."*

Ezért a feladatunk az, hogy emberibbé és szeretetteljesebbé tegyük a
világot. Anselm Grün emlékeztet Szophoklész Antigonéjának egyik mondatára: *"Az
én vezérem szeretet, nem gyűlölet."* Hozzáteszi: ennek szellemében kell
élnünk az életünket, meghoznunk döntéseinket, csak ekkor leszünk áldássá
környezetünk és a makrovilág számára egyaránt. Ha viszont a gyűlölet
mellett döntünk, akkor a gonosz és a rossz terjedését segítjük elő a
világban.

Kitér a szerző arra is, hogy sok olyan hívő emberrel találkozott, akik nem
merik vállalni a vezetői pozíciót, attól félve, hogy főnökként csak a
karrierjükkel törődnének. Ezért inkább szerényen meghúzódnak. Ám Grün atya
számára egyértelmű, hogy a karrier önmagában egyáltalán nem rossz dolog,
hiszen a nagyobb felelősséggel együtt nagyobb ráhatásunk is lehet a dolgok
alakulásra. A nagyobb hatalom azzal is együtt jár, hogy a vezető személy
azt embertársai javára is fordíthatja. Ezért *"ahelyett, hogy mindenestül
elítélnénk, illetve visszautasítanánk a hatalmat és a karriert, inkább arra
kellene felhasználnunk, hogy azokon keresztül éppen Jézus lelkületét adjuk
át a környezetünknek. Hatalmam gyakorlásával Jézus szellemében szolgálom az
embereket."   *

A könyv szerzője arra is figyelmeztet, nem elsőrendű szempont az, hogy
döntésünk következményei mindig boldoggá tesznek-e majd bennünket.* "A
lényeg, hogy bízunk-e abban, hogy ezen az úton belsőleg előbbre jutunk,
hogy ez az út az átalakulás útja, amelyen haladva egyre közelebb jutunk
saját igazságunkhoz, ahhoz az egyszeri és eredeti alakhoz, amelyet Isten
elképzelt rólunk"* (Bencés Kiadó, 2012.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20121209/36715d89/attachment.html