[Grem] Fw: Sisa Istvánról

2012. Dec. 4., K, 12:01:50 CET

Kedves Lista! Fontos, hogy ismerjünk ilyen igaz magyar életutakat is, üdvözlettel: Weinzierl Tamás

Sisa István 

1918-2012

A Heves megyei palóc származású Sisa István, mint politikai múlttal nem rendelkező fiatalember hagyta el feleségével együtt az országot 1945 tavaszán, a milliókat magával sodort menekülési hullámmal. A magyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyár tisztviselőjeként a gyár nyugatra telepítésekor ők is  Ausztriába, Linz város környékére kerültek. Két éven át nagyon keserves körülmények között éltek és első gyermeküket itt temették el. A háború végeztével a hazatérés  helyett inkább a száműzöttek sorsát választották. 

1947-ben Tirol fővárosába, Innsbruckba költöztek, ahol rövidhullámú rádiójával, szótárakkal, nyelvkönyvekkel felszerelve, a nyelvtanulásnak napi 8-10 órát szentelve, egyidejűleg megtanult tökéletesen németül, angolul és franciául. 

Édesapja és az esküvő után édesanyja is, Hortról Újpestre költöztek. Édesapja a BSZKRT (a mai BKV elődje) újpesti tisztviselője volt. Hort községben gyakori volt a Sisa családi név, ezért előnevekkel különböztették meg egymást. Az emigrációban ezért használta fedőnévként a Kassai előnevet. Sisa István 1918. június 6-án Újpesten született. Ott járt iskolába és gimnáziumba, majd Budapesten, a Keleti Külkereskedelmi Akadémián diplomázott. A gimnáziumban a latin, a német és a francia nyelvet középszintig tanulta. Az angolt az Akadémián. Emigrációban maradva, igyekezett ezt a nyelvtudását a legmagasabb szintre emelni. Ezért tanult oly szorgalmasan Tirolban. A tökéletes német nyelvtudásának köszönhette, hogy az emigránsok közül egyedül ő kapta meg az osztrák Újságíró Szövetség igazolványát. Ezért fogadta el az osztrák polgári sajtó olyan könnyen az ő írásait. 

Első írása is német nyelven jelent meg egy osztrák lapban Mindszenty hercegprímásról, akinek letartóztatását szinte napra megjövendölte. Ezt követően egymásután jelennek meg németnyelvű vezércikkei osztrák keresztény-polgári lapok első oldalán. Az 1949-es osztrák választási kampányban Magyarországról írt nagyszabású cikkét "Rote Nacht über Ungarn" az Österreichische Volkspartei vezetősége olyan drámai hatásúnak találta, hogy többszázezer példányban terjesztették azt a választók közt. 

A Duna-medencéből származó nemzetiségi menekültek százezrei éltek Ausztriában, s a történelem által kiszabott sorsközösség mély nyomot hagyott a fiatal újságíró lelkében, akinek érdeklődési köre fokozatosan e tárgykör felé fordult. Ösztönzőleg hatott  ezidőben az igen erősre csapó emigrációs tevékenység a Duna-völgyi menekültek sorában, akik a hidegháború fokozódása miatt egy kelet-nyugat közti összecsapásra számítottak. Itt is, ott is elkezdtek a Duna-medence újjárendezésének gondolatával foglalkozni, egyelőre minden nemzetiség a maga nyelvén.

A legnagyobb menekült csoport a dunai országokból kiűzött népi németek csoportja volt, akiket Németország kellett befogadjon a kiűzetésük után. Az emigrációk szellemi központjává München és Innsbruck vált. Ez előbbi városban jelent meg az első komoly magyar sajtótermék, a Dr. Lippóczy Miklós főszerkesztő által alapított HUNGARIA.  Innsbruckban alakult meg Teleki Béla és Máriaffy Lajos vezetésével a konzervatív Magyar Unió, s ott hozták létre (Absam) a nagy erővel felfejlődő MHBK katonai szervezetet Zákó András, Nádas Lajos és Korponay Miklós kezdeményezésére.

Ugyanott alakult meg Dr. Nádas János vezetésével a Magyar Társaság, a clevelandi Magyar Társaság előfutára.  A magyar közéleti elitnek számos tagja már tengerentúlra került, elsősorban New Yorkba, ahol amerikai segítséggel hamarosan megalakult a Magyar Nemzeti Bizottmány is.

Innsbruckban Sisa István neve először az osztrák lapokban megjelent cikkei révén kezdett ismerőssé válni, amihez segítette a Magyar Társaságban elhangzott szókimondó felszólalása is. Itt született meg agyában egy eszme, amelynek megvalósítása azután egy éven belül ismertté tette nevét, jobban mondva írói álnevét (Kassai István) a magyar emigráció vezető köreiben, világszerte. Magyar szervezetek támogatását elnyerve, létrehozott egy időszaki szemlét "Tájékoztató Szemle" néven, az emigrációs sajtó archívum kiadásában. A Szemle számozott példányokban, kizárólag emigrációs vezetők számára készült, bizalmas alapon, előfizetni nem lehetett rá.

Az egymásután következő számok egy-egy Duna-medencei nemzetiség emigrációjával, azok célkitűzéseivel foglalkoztak, olyan adatokat tárva az olvasók elé, amelyek frappírozták mindazokat, akik a Szemlét kapták. Különösen feltűnést keltett az a nyugodt, gyűlölet nélküli és tárgyilagos hangnem, amely a Szemle minden sorából tükröződött. A 32 oldalas, sűrűn gépelt Szemle azután 56 oldalra bővült, magában foglalva a világsajtó és a Duna-medencei emigrációk sajtójának egyedülállóan érdekes szemléjét, elsősorban magyar vonatkozású megnyilatkozásokkal. Ez időben a Szemle "csöndes" munkatársai között volt már osztrák őrnagy, szlovák ezredes, sváb újságíró, horvát pap is, a Duna-medence mikrokozmoszát képviselve. Néhány szám megjelenése után a magyar emigráció vezetői között egyöntetűvé vált a vélemény, hogy a "Tájékoztató Szemle" a legértékesebb emigrációs kiadvány. 

A Szemle első száma a népi német kérdéssel foglalkozott, amely tekintve a kitelepített németek milliós erejét, alkalmas volt arra, hogy a figyelmet felkeltse a kiadvány iránt. A szerkesztőnek, Kassai István névvel jegyzett cikke - "A népi német kérdés illúziók nélkül" -  szinte példátlan feltűnést keltett a népi német sajtóban, s az általa kirobbant vita két teljes éven keresztül folyt a különböző kiadványokban, s maga a Süddeutsche Rundfunk egy félórás kommentárt szentelt neki. A visszatérésben reménykedő népi német körök felé a cikk, többek között kijelentette, hogy ilyenre csak azok gondoljanak, akik azután feltétlen lojalitást vállalnak a Duna-medence népei iránt, s lemondanak minden nagynémet ábrándról!

Egy szélsőségesen magyarellenes csoport kivételével (Dr. Johann Weidlein és társai) a különféle népi német vezetők baráti kapcsolatokat alakítottak ki Sisa Istvánnal, akit most már saját nevén kezdett el élesen támadni a szélsőséges német sajtó, amely azzal vádolta többek között a dunai svábság vezetőit, hogy azok bizalmas adatokkal látják el Sisa Istvánt, aki a népi németség ügyeiről "úgymond" a legkitűnőbb információkkal rendelkezik.

Barátságosabb hangnemben írva, Kronfuss Vilmos sváb vezető egyik cikkében elismerte, hogy Sisa István "mélyebben hatolt be a népi német kérdés" ismeretébe, mint bármely magyar annak előtte.

A még mindig viharzó sajtóvitába azután a fiatal szerkesztő olyan gondolatot "dobott" be, amely teljesen új képletet jelentett volna egy jövendő Duna-völgyi konföderáció kialakításában.  Azt javasolta, hogy a feltétlen lojalitás ellenében a népi németek, mint az államalkotó nemzetek egyike, vegyenek részt a magyarok, szlovákok, horvátok mellett egy ilyen államalakulatban.

Ez a felelős magyar politikusokkal előre tisztázott elgondolás annyira megragadta az egyes népi német vezetők érdeklődését, hogy 1951 nyarán a Bayerische Landtag egyik termében a maga nemében egyedülálló konferencia zajlott le Dr. Walter Becher szudétanémet, Reitzinger Ferenc dunai sváb, Eagner szász, a bácskai németek vezetői részvételével, míg magyar részről a találkozón Sisa István vett részt. A megbeszélés elvi egyetértéssel végződött, s azon felkérték az utóbbit, hogy küszöbönálló, Amerikába való kivándorlása után tartsa életben ezt a koncepciót. 

Évtizedek múltak el azóta, s a történelem úgy fordult, hogy az akkori tervezgetésekből csupán emlékek maradtak, de a tényt, hogy ilyen koncepciót magyar részről felvetettek, nem szabad engedni, hogy feledésbe merüljön!

Sisa István feleségével és két  gyermekükkel, Erzsébettel  és Istvánnal az USA-ba repültek, 1951. november 12-én landoltak New Yorkban. Itt telepedtek le. Azonnal felvette a személyes kapcsolatot Dr. Kardos Bélával, a Duna-völgyi federáció igazi nagy apostolával, s fenntartotta  vele azt  a  haláláig. 

Az egzisztenciális nehézségek áthidalása után a Tájékoztató Szemlének egy-két száma még megjelent az Egyesült Államokban, de az idők parancsa s az itt szerzett tapasztalatok új formát, és angol nyelvet kívántak.

Az eredeti eszme kibővítésével megalakult, immár modern nyomtatásban, semleges külsővel az Exiled Europa folyóirat 1955-ben, amely feladatává tette a közép- és kelet-európai emigráns csoportok szemmel tartását és kritikáját a magyar háttér elleplezésével, ismét álnéven indult a lap Stephen K. Caesar névvel, amelyet fonetikusan, hasonlóan ejtenek ki az amerikaiak, mint a Sisa nevet.

A lap egyik rejtett célja az akkoriban még igen erősen működő csehszlovák propaganda ellensúlyozása volt, amelynek szellemi vezetője Joseph Josten, a "Free Czechoslovak Information" vezetője volt Londonban.

Ennek híreit a világlapok annakidején rendszeresen átvették. Mint öreg róka, Josten már az első szám után felfigyelt, de a robbanást a második szám hozta meg, amely többek között a közép- és kelet-európai emigrációk színes jellemzését és kritikáját hozta, kipellengérezve finoman a csehek és a szlovákok közti ellentéteket, valamint a csehek szálláscsináló szerepét Moszkva számára.

Az F.C.I. Bulletin következő számának vezéroldalán "Exiled Europa Sponsored by Germans" cím alatt dühös cikkben  azt igyekezett elhitetni olvasóival, hogy az Exiled Europa szóban forgó számában szerepelt nevek és idézetek pángermán és más szélsőséges csoportoktól és kiadványokból származnak.

Ennek csattanós cáfolataként az Exiled Europa legközelebbi száma felsorolta a lap által használt idézeteket, amelyekből kiderült, hogy azok mind liberális (Toynbee, Christopher Dawson, etc.) íróktól származnak, csakúgy, mint az idézett anyag is a Columbia Encyclopediából, a New York Times-ból, Albert Camus egyik művéből vannak, valamint Mózestől, a Bibliából.

A cáfolat után aztán az Exiled Europa leközölte Joseph Josten bocsánatkérő levelét, akinek a cáfolatot még az E. E. megjelenése előtt elküldte a szerkesztő.

Az Exiled Europa előbb említett száma nagy hatással volt a magyar emigrációra, elsősorban a Free Europe köreiben is, akiket meglepett a lap szép kiállítása s a cikkek kitűnő angolsága, de még az adatok érdekessége is.

Az első magyar nyelvű támadás az "Ember" c. zsidó jellegű lap részéről történt, amely megjegyezve, hogy Sisa István, bár politikai tevékenységet nem fejt ki az emigrációban s ilyen múlttal nem rendelkezik otthonról sem, mégis egyes körök a Free Europe-on belül mintha neki dolgoznának. Sőt címanyaggal és információkkal látják el. Az "Ember" nemtetszését az a mód keltette fel, amellyel E.E. a Magyar Nemzeti Bizottmányt jellemezte az "Exiled Panorama"- ban.

Az Exiled Europa legutolsó száma 48 nyomtatott oldalon jelent meg. Az idők parancsa hamarosan forma- és névváltoztatást kívánt. Ámbár az emigrációk felé a lap nagy feltűnést keltett, az amerikaiak mindennemű "exile" és "emigráns" megjelöléstől idegenkednek: a könyvtárak, pedig mint vélt propagandát nem rendelik meg az ilyen jellegű kiadványokat.

Így került sor a lap átkeresztelésére "Free World Review" néven. Jellege pedig "quarterly on international affairs." Ebbe a keretbe az amerikai érzékenység miatt a magyar ügy szolgálatát szintén rejtve kellett beiktatni. Mind ez, mind pedig a könyvtárakba való betörés 2 éven belül sikerült, minekutána kb. ezer könyvtár és intézmény a világ minden tájáról a folyóirat előfizetőivé vált, amely nemzetközi színvonalon államfőket és vezető államférfiakat szerepeltetett hasábjain csaknem ötéves létezése folyamán.

A hosszú éveken át folyt ideghajsza azonban megbosszulta magát, és 1961-ben orvosi tanácsra Sisa István kénytelen volt a lapot megszüntetni, amelyhez hasonlót mindezideig se a magyar, sem más emigráció képtelen volt produkálni.

A pihenés és gyógyulás évei alatt kezdett kibontakozni Magyarországon az abortuszkorszak, amelynek szörnyű látomása Sisa Istvánt is mélyen megrendítette. 1964. április 12-én tette közzé "Quo Vadis Hungaria" c. segélykiáltását, amely először a torontói Magyar Élet-ben jelent meg vezető helyen, majd ezt követően a szabad világ úgyszólván minden vezető orgánumában. Újságírói körökben megegyezik a vélemény abban, hogy ez a cikk volt a magyar emigráció legnagyobb hatású írásműve, amelynek következményeként megindult az abortusz ellen évekig tartó harc.  Az  első cikket követte egy másik: "Nem lesz Feltámadás?", majd pedig Clevelandben,  a "Magyar Találkozón" tartott előadást: "Magyarország biológiai Trianonja" címmel, amelynek különnyomatait, csakúgy, mint az előző cikkeket ezrével küldte Magyarországra az emigráció, magán- és hivatalos címekre.  Az otthoni írókkal  (pl. Csurka Istvánnal) párhuzamosan  folytatott küzdelem azután meghozta az eredményt annyiban, hogy végül is otthon a proletárdiktatúra kormánya revízió alá vette  a nemzetpusztító abortusz politikát.

A népesedés csökkenése sajnos a mai demokratikus Magyarországon is  fennáll. A politikai változás során a nyugati globalizmus a magyar nemzeti vagyon jelentős termelő részét leépítette és olyan nagy munkanélküliséget idézett elő Magyarországon, hogy a nagy szegénység miatt, a magyar családok alig vállalnak egy gyermeknél többet. A biológiai Trianonnal ma is szembe kell néznünk!

Sisa István újságírói pályájának mintegy intermezzójaként 1967-ben American-Hungarian Information & Reports (H.I.R.) néven létrehozott egy hírszolgálati bulletint is, amely elsősorban magyarországi híreket hozott, de kommentárokat, híreket is a száműzött magyarság életéből. Anyagi támogatás hiányában csaknem egyévi működés után a Bulletin megszűnt.

Sisa István már több mint egy évtized óta ismétlődő cikkekkel hívta fel a figyelmet az  AMSZ problémáira s annak szinte krónikussá vált válságára, "Mi lesz veled Magyar Amerika?", "Az Amerikai Magyar Szövetség agóniája" stb. Felvetette az AMSZ felelősségét kulturális és ifjúsági ügyekben az 1976-os Magyar Találkozóra készített "Milyen jövő vár a magyar sajtóra Amerikában?" c. előadásában is, amelyet azután ezen a címen:  "Kultúrfölény vagy kultúrtemető?" és "Szellemi abortusz  Magyar Amerikában"  számos magyar lap vezető helyen átvett, s amelyre csaknem másfél év után még mindig hivatkozás történik a sajtóban. A "Testvériség"  1976.  évi  január- februári száma is leközölte a másfél évvel ezelőtt tartott előadást.

Sisa István félreérthetetlen nemzeti szellemű magatartása ellenére a magyar sajtóban megjelent írásaiban a "kommunista" szót egyetlen egyszer sem írta le.  A Free World Review-nek Izraelről megjelent különszámában írt cikke, a Candid Look at Israel's Problems  tanúbizonysága volt a zsidóság iránti korrekt állásfoglalásának. Ezt a számot az izraeli követség hivatalosan is megköszönte és dicsérte.

Sisa István legutóbbi, 1978 márciusában megjelent cikke: "Arccal Magyarország felé" új utakra terelte a figyelmet a diaszpóra és Magyarország viszonyában.

**************

Sisa István családjával New York-ban saját  házában lakott. Itt született harmadik gyermekük. Három gyermeke közül a két fiú, István és Péter bejutott az USA Katonai Akadémiájára. Az édesapa István fiát előzőleg Budapestre küldte, hogy az olimpiai vívók edzőjétől tanuljon. A Katonai Akadémián nagyon fontos volt, hogy fizikailag is edzett legyen a jelentkező. Mindkét fiú katonatiszt lett.  A tengerész-gyalogságnál a hadihajókon voltak parancsnokok. István elérte a tábornoki, Péter az ezredesi rangot. 20 éves szolgálat után mehettek nyugdíjba. Rendkívüli eredmény volt, hogy emigránsok gyermekei a Katonai Akadémiára bejuthattak.  Erzsike lánya egy amerikai magyar elektromérnök felesége lett. Miután a gyerekek "kirepültek" a családi házból, Sisa Istvánnak és feleségének nagy volt ez a lakás, ezért nyugdíjba vonulásuk után leköltöztek Virginiába, Huddleston városba és a tóparti szigeten építettek maguknak egy kisebb házat. Itt éldegéltek. Felesége Erzsébet, két éve  hirtelen elhunyt. Idén, 2012 novemberében Sisa István hirtelen keletkezett betegséggel kórházba került. Onnan, mint gyógyíthatatlant, hazaküldték. Fiai és Erzsébet lánya a férjével ápolta. Olyan akaraterő volt benne, hogy nem halt meg november 19-én, Erzsébet napon, nehogy az Erzsébet névnapon az ő halálára is kelljen a családjának  gondolnia, azért, mert Erzsébet volt  az édesanyja és  a felesége,  Erzsébet a lánya és az unokája.  November 20-án (amerikai időszámítás szerint), hajnalban  kezdett haldokolni.. A szobájában mindig kéznél volt a magnó készülék, amelyen magyar dalokon kívül a Himnusz és a budapesti harangok zúgását hallgatta. Erzsébet lánya, amikor látta a halál közeli bekövetkezését, bekapcsolta a magnókészüléket és e dallamokat érzékelve - mert az arcán látszott, hogy hallja - kínzó fájdalmak nélkül, életének 95-ik évében visszaadta lelkét Teremtőjének. A huddlestoni római katolikus templomban november 24-én szombaton,  lelki üdvéért gyászmisét tartottak. Sisa István és felesége, Erzsébet, a huddlestoni római katolikus egyháznak nagyon aktív tagjai voltak. November 25-én, vasárnap délelőtt  családja az urnáját a huddlestoni temetőben  felesége sírjába helyezte. A temetési szertartás során magnóról újból elhangzott a magyar Himnusz. A család az újpesti gyászmisét december 23-án, vasárnap reggel 9 órára tűzethette ki, amelyen a családon kívül a hívők, barátai, ismerősei és az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanárai, tanulói vesznek részt. 

Nem tudok róla, hogy akad olyan magyar ember, aki ilyen megható körülmények között, a Himnusz hangjai közepette haljon meg. Ilyen nagy magyar ember volt Sisa István!

Sisa István három évtizeden át jó barátom volt, a diktatúra éveiben az illegális munkát együttműködve végeztem vele. Két héttel ezelőtt még telefonon, jó hangulatban, többször beszéltünk. Sokat segített a felvidéki (felföldi) magyar iskoláknak. Megsirattam! Szerintem a legjelentősebb magyar közírók között tarthatjuk számon.

Budapest, 2012. november 26.

vitéz Hábel György

ny. MÁV főmérnök

okl. erdőmérnök és okl. közlekedési mérnök 

MVSZ Sajtószolgálat

7671/121130

--------------------------------------------------------------------------------

No virus found in this incoming message.
Checked by AVG - www.avg.com 
Version: 8.5.455 / Virus Database: 271.1.1/5425 - Release Date: 11/28/12 19:37:00
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20121204/737961f0/attachment-0001.html 
--------- következő rész ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: image001.png
Típus: image/png
Méret: 45746 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20121204/737961f0/attachment-0001.png 