[Kiscsopi] A Medjugorje-jelenség

[KEA]

A Medjugorje-jelenség és a szellemek megkülönböztetése
[Ismeretlen eredetű nemhivatalos magyar fordítás]

Die Tagespost, 2010. február 3.
http://www.die-tagespost.de/2008/index.php?option=com_content&task=view&id=200054901&Itemid=4

   A pasztorális szeretetet nem szabad elválasztani az igazság
   szeretetétől. Interjú Manfred Hauke dogmatika-professzorral

Évek óta folynak a viták az állítólagos Mária-jelenésekről, melyek
Medjugorje-ben kezdődtek. A kérdés így hangzik: Tényleg Isten Anyja
jelenik meg a Medjugorje-ből származó "látnokoknak"? Vagy az
események a látnokok lelkéből származó para-pszichológiai gyümölcsök?
Vagy csaló manipuláció, esetleg sötét hatalmak megtévesztése?
Állítólag a Vatikán arra készül, hogy egy bizottsággal
megvizsgáltassa a Medjugorje-jelenséget. Ezzel kapcsolatban
folytatott Regina Einig beszélgetést a Márialógia Német Munkaközösség
elnökével, Manfred Hauke, Luganoban élő és tanító dogmatika- és
patrológia professzorral.

Kérdés: Miben áll a Mária-jelenések teológiai jelentősége? Hauke
professzor: Isten Anyjának jelenései a prófécia karizmájához
tartoznak, melyben Isten szellemének nem diszponálható működése jut
kifejezésre. Szent Pál így intett: "Ne oltsátok ki a Lelket, s a
prófétai beszédet ne vessétek meg!" (1 Tesz 5,19-20) Már a
Példabeszédek könyve hangsúlyozza: "Kinyilatkoztatás nélkülelvadul a
nép." (Péld 29,18) Aquinói Szent Tamás szerint az apostoli időkutáni
  profetikus kinyilatkoztatások nem azért adatnak, hogy egy új hitbeli
tanítást terjesszenek el, hanem hogy az emberi cselekvés
orientációját segítsék, szolgálják. A teológia ezzel kapcsolatban
"magán-kinyilatkoztatásokról" beszél, mivel a közölt tartalomnem
tartozik az általános és nyilvános kinyilatkoztatáshoz, mely az
apostoli idők végével egyszer s mindenkorra lezárult. A "magán"
kifejezés itt az egyetlen személyre, csoportra vagy akár az egész
Egyházra való vonatkoztatást jelenti valamilyen különös történelmi
helyzetben. A magánkinyilatkoztatások - vagy inkább prófetikus
kinyilatkoztatások - abban segítenek nekünk, hogy "az idők jeleit"
(Lk 12,56) felismerjük, és ezeknek megfelelően cselekedjünk. XIV.
Benedek pápa szerint egy magánkinyilatkoztatás az illetékes püspök
általi elismerése semmiképpen nem jelenti azt, hogy ennek tartalmát
kötelező hinni (fides divina), hanem csak azt mondja ki, hogy a
jelenést tisztán emberi hittel jogosan igaznak lehet elfogadni (fides
humana). Eszerint egyetlen katolikus sem köteles abban hinni, hogy
Lourdes-ban és Fatimában megjelent a Szűzanya, bár az Egyház
kijelenti, hogy a jelenésekről szóló beszámolók hitelt érdemlőek, és
ezért egy katolikus hihet bennük, és az ennek megfelelő lelkiséget
gyakorolhatja. Sőt, az Egyház e jelenéseknek még saját emléknapokat
is kinevezett a liturgikus évben, melyekre külön miseszöveget írt
elő. A profetikus kinyilatkoztatások a keresztény életnek nem
normális esetei, hanem kivételt jelentenek: "Boldogok, akik nem
látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29) A katolikus Egyház katekizmusa
Keresztes Szent Jánossal hangsúlyozza: Jézus Krisztusban, az örök
isteni Igében, az isteni Atya mindent közölt velünk. (lásd: Zsid
1,1-2) "Aki még ezek után is kérdezni akarja őt, vagy Tőle
látomásokat vagy kinyilatkoztatásokat akar kapni, az nem csak hogy
oktalanul cselekedne, hanem éppenséggel Istent sértené meg, mert
akkor szemeit minden más vagy új dolog iránti vágyakozás nélkül nem
egyedül Krisztusra szegezné." (KKK 65)

Kérdés: Egyáltalán lehetséges olyan jelenés, mely az emberrelolyan
valamit közöl, mely nem a saját pszichéjéből származik? Hauke
professzor: Egy széles körben elterjedt teória szerint, mely
mindenekelőtt Karl Rahnerre vezethető vissza, minden jelenés
"beképzelt látomás". Eszerint a jelenés tartalmának pszichogén
eredete van, akkor is, ha ezt isteni impulzus tette lehetővé. Isten
közvetlenül nem szól bele ebbe a világba, csak teremtett másod-okok
által (különösen az emberi psziché által). Más szóval: Hogy valakinek
  egy manó, saját anyósa vagy Szűz Mária jelenik meg, csak szubjektív
pszichés diszpozíciójától függ, adott esetben tudattalan lelki
automatizmusoktól és nem objektív adottságoktól származik, melyek az
embert kívülről érintik. Egy ilyen elméletnél végső soronmár nem
merül fel egy Mária-jelenés valódiságának vagy hamisságának a
kérdése. Ezen elmélettel szemben azt kell hangsúlyozni, hogy Isten e
világba való közvetlen beavatkozásának kizárása elméletileg nem
tartható fenn, mert akkor már a semmiből való kezdeti teremtés is
lehetetlen lenne, mely egyedül Istenre vezethető vissza. Ezen kívül
léteznek egyértelműen, kétséget kizáróan bizonyított jelenségek,
melyeknél a látottak tartalma egy extramentális eseményre megy
vissza. Például az írországi Choc Muire-ben 1879-ben történt
Mária-jelenés alatt 15 személy zuhogó esőben látta Máriátmás
szentekkel együtt, valamint egy oltárt. A hely, ahol a szentek álltak
a zuhogó eső ellenére is teljesen száraz maradt. Egy ilyen esemény
Rahner szubjektivista tételével nem magyarázható meg. De azért a
szubjektív faktort mindig számításba kell venni: az igazi
kinyilatkoztatásokba is csúszhatnak tévedések, ha az emberi fantázia
hozzátesz valamit, vagy ha egy kijelentést tévesen értelmeznek. És
természetesen létezik a beteges eredetű beképzelés fenoménja vagy a
csalás lehetősége. Ha e kettőt ki lehet zárni, akkor a jelenés
értelmezésének középpontjában mindig az extramentális eredet
értékelése áll: Isten és mennyei személyek vagy pedig a gonosz
hatalmak hatásáról van-e szó.

Kérdés: A látomás/jelenés mely formái között kell különbséget tenni?
Hauke professzor: "Jelenés" alatt teológiai megkülönböztetésben egy
mennyei lény külső érzékszervekkel vagy képzelőerővel megtapasztalt
behatását értjük. Ezzel szemben a "látomás" a szubjektív
komponenseket emeli ki, vagyis egy természetes módon nem látható
történés észlelését. Ezek között léteznek "testi" látomások, ha a
megjelenő tárgyat a látásszervvel észlelik, "beképzelt" látomások
(melyek csak a képzelőerőben manifesztálódnak) vagy "intellektuális"
látomások (melyek a gondolatban mutatkoznak az érzékelés közvetítése
nélkül).

Kérdés: Az Ön véleménye szerint Medjugorje beilleszkedik a nagyMária
  zarándokhelyek, Lourdes, Fatima vagy Guadalupe közé? Hauke
professzor: Medjugorje-nak a Szűz Mária Ön által említett és az
Egyház által hitelesnek elismert megjelenési helyeivel az a közös
vonás, hogy itt is zarándokok nagy tömege imádkozik, tér meg vagy
újítja meg hitét. Rám az 1985-ös Medjugorje-ban tett látogatásomkor
nagy hatást tett az ott látott sok gyónás, miközben valakitőlilyet
is hallottam: "A II. világháború előtt gyóntam utoljára." Az említett
helyeken a zarándoklatokkal, a hívő közösségekkel, az imaélettel
összefonódik a hivatások jelentős száma is. Másrészt azonban
nyilvánvaló eltérések is mutatkoznak. Ezek elsősorban a jelenségek
számában, valamint az Egyház által hitelt érdemlően elismert
csodákban mutatkoznak meg. Guadalupe-ben négy jelenés volt (1531.
december 9-12.), melyeket az egyháztörténelem egyik legnagyobb
csodája hitelesített, nevezetesen Máriának a látnok köpenyére
vésődött képe. Ezen eseményt követő 10 évben 8 millió indián tért
meg. A látomások valódiságát az egyházi jog alapján lefolytatott
vizsgálat alapján hitelesnek ismerte el az Egyház, és a látnokot
2002-ben szentté avatta. Lourdes-ban nyolc jelenést számoltak meg,
melyek mind egy fél év alatt zajlottak le (1858. február 11. - július
16.). Az ott elhangzott üzenetek a bűnbánatra, vezeklésre és azimára
koncentrálnak. A jelenéseket kezdettől fogva csodák hitelesítették,
melyek mindegyike kiállta a rendkívül kritikus orvosi és egyházi
próbát is. A püspöki elismerés (1862) egyesül a látnok, Bernadette
Soubirous személyes szavahihetőségével, aki az Isten Anyjával való
találkozása után kolostorba lépett, és akit 1933-ban szentté avattak.
  A Fatima-i események hat Mária-jelenést foglalnak magukban (1917.
májustól októberig), melyeket három angyal-jelenés készített elő
(1916), és melyek kiegészültek Lucia, a legidősebb látnok
Pontevedra-ban (1925-26) és Tuy-ban (1929-30) által észlelt
jelenésekkel. A Fatima-i napcsoda mintegy 50 ezer ember előtt
történt. Az 1917-es jelenéseket 1930-ban hitelesnek ismerték el,
Lucia Pontevedra-ban és Tuy-ban kapott üzeneteit pedig 1939-ben. Az
1917-es látnokok közül kettőt (Francisco és Jácinta, akik gyerekként
nem sokkal a jelenések után haltak meg) 2000-ben boldoggá avattak,
míg a nemrég (2004 végén) elhunyt Lucia nővér szenttéavatási pere
2008-ban kezdődött meg. A Szűz Mária Guadalupe-i, Lourdes-i és
Fatima-i megjelenéseit tehát a nagyon is korlátolt szám jellemzi,egy
világosan vázolt üzenet, a látnokoknak z Egyház által elismert
szentsége és a hitelesség nagyhatású gazolása a nyilvánvalócsodák
által. Ezekkel szemben a Medjugorje-jelenség másképp néz ki: az
állítólagos jelenések száma mára már a 40 ezret is meghaladja, az
ezekkel kapcsolatos üzenetek számtalanok, és elég sok kritikus
kérdést vetnek fel. Ami pedig a látnokok szavahihetőségét illeti, nos
néhány esetben a bizonyított hazugság fenoménja okoz zavart. Egyetlen
egyházilag elismert csoda sem történt. A látnokok által kilátásba
helyezett csoda Medjugorje hitelesítésére mostanáig nem történt meg.
Saraiva-Martius portugál bíborost, aki sok éven át a Boldog- és
Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt, nem sokkal ezelőtt
megkérdezték a Medjugorje és Fatima között található párhuzamokról. Ő
így vélekedett: Miközben a fatimai pásztorgyermekek alázatosak voltak
és a hallgatást választották, ezek az erények Medjugorje-ben nem
nyilvánvalóak. Miközben Lucia nővér klauzúrába vonult, Medjugorje-ben
senki sem választotta a megszentelt életet [sőt, a látnokok egyike
egy amerikai szépségkirálynőt vett feleségül, ami ugyan önmagában nem
  bűn, de nem is különös jele a Mária-jelenések általi
természetfeletti formálódásnak]. Lucia nővér a Mária által rábízott
titkokat írásban rögzítette, míg a Medjugorje-i látnokok az
állítólagos titkokat maguknak tartják meg. "Nem, én nem látoksemmi
közösséget Fatima és Medjugorje között." (www.papanews.it 2010.
január 15.)

Kérdés: Sok ember úgy tekint Medjugorje-re, mint megtérése kezdetére.
Létezik "a jó gyümölcsök" teológiai logikája, melyek lehetővé teszik
a következtetést egy kegyelemteljes eseményre vagy egy jelenség
valódiságára? Hauke professzor: A jó gyümölcsök önmagukban még nem
bizonyítékok egy látomás természetfeletti eredetére. Az orvoslásban
olykor a placebo-terápia is jó eredményeket hoz, melyek azonban nem
írhatók a gyógyszernek, mint olyannak a javára. És még egy olyan
helyen is, ahol csalás történik, vagy ahol az ördög működik,
lehetséges, hogy az isteni kegyelem hat, és emberek megtérnek, és
Istenhez találnak. A Mária-jelenések természetfeletti hitelessége
számára szolgáló kritériumoknál a gyümölcsöket magának a fenoménnak a
megfigyelésével és a csodák általi bizonyításával együtt kell
vizsgálni. Medjugorje-ban egyébként nem csak jó gyümölcsök vannak,
hanem egy csomó negatív következmény is, melyek a jelenés-fenoménnal
vannak összefüggésben. Ehhez tartozik két ferences pap biztatása,
melyet a "Gospa" nevében a látnok, Vízka adott át nekik: álljanak
ellen a helyi megyéspüspök működésükkel kapcsolatban hozottkánonilag
legitim utasításának. A "Gospa" engedetlenségre felszólító
megismételt (13-szor) követelésére az akkori püspök Zanic, aki
eleinte hajlott a Medjugorje-jelenség elismerésére, nagyon is érthető
visszautasítással reagált. Peric püspök Schönborn bíboros
látogatására adott reakciójában további gyümölcsökre hívja fel a
figyelmet, melyek a fentebb említett engedetlenségre való
felszólítással vannak kapcsolatban. Mostar-Duvno egyházmegyében
jelenleg kilenc volt ferences van, akiket szolgálatuk alól
felmentettek, akik azonban az általuk megszállt plébániákon mégis
mint legális papok működnek. Bizonyos ferencesek 2001-ben egy
ó-katolikus diakónust hívtak meg, aki "érsekként" mutatkozott be és a
megszállt plébániákon több mint 700 fiatalt "bérmált meg", amit egy
diakónus soha nem tehet meg érvényesen. Az engedetlen papok közül
kettő Svájcból egy ó-katolikus püspököt hívott meg azzal a kéréssel,
hogy szentelje őket püspökké, amit az ó-katolikus püspök azonban
megtagadott. Két papot, akik a Medjugorje-jelenség kezdetével
szorosan összefonódnak, egyházilag megrendszabályoztak. Jozo Zovko
papnak (aki a jelenés első hónapjaiban, 1981. június-augusztus, az
illetékes plébános volt) a felettesei megtiltották, hogy
Medjugorje-val bármilyen kapcsolatot tartson fenn. Tomislav Vlasic-t,
aki 1981 és 1988 között szolgált Medjugorje-ban, a Szentszék 2008-ban
felmentette papi kötelezettségei alól. A Hittani Kongregáció
megokolásában egyebek között a hatodik parancsolat elleni vétséget is
  felsorolja, melyet az állítólagos "misztikus motivációk"
súlyosbítanak. A pap, a "Gospa" és a látnok, Marija Pavlovic
rábeszélésére hivatkozva valóban "misztikus házasságot" folytatott
egy német nővel egy vegyes vallási közösség keretében. Ennek a
személyes hajlam és miszticizmus közötti különös keveredésnek
hosszabb előtörténete is van: 1976-ban, tehát már Medjugorje-bavaló
kerülése előtt, ez a pap teherbe ejtett egy apácát egy vegyes
"ferences közösségben", akit aztán jámbor szólamokkal Németországba
küldött, majd letagadta apaságát. Ezt az esetet 1984-ben Zanic püspök
és Ratzinger bíboros megtudta. És éppen Vlasic volt az, aki egy
Rómában tartott karizmatikus kongresszusról Medjugorje-ba vitte a
neki tulajdonított "jóslatot" (1981. május 6.): "Ne félj, anyámat
fogom nektek elküldeni." Egy ír karizmatikus nő azt állította, hogy
Vlasic-ból élő víznek a hullámai mennek ki. Egy ilyen alak befolyása
a Medjugorje-jelenség kezdeti idejére csomó kritikus kérdést vet fel.
  Súlyos erkölcsi vádak merültek fel Zovko ellen is, aki az első
hónapok alatt a helyi plébános és sok évig a látnokcsapat lelki
vezetője volt. Medjugorje-t szívesen nevezik a 90-es évek elején
folyt polgárháború alatti "béke oázisának". Ugyanakkor kellemetlen
adatok is vannak, melyek ezt a harmonikus képet jelentősen zavarják.
Amikor 1992-ben a zarándok-ipar bevételei visszaestek, a
sajtójelentések szerint erőszakos vita támadt három, a
zarándok-iparon meggazdagodott helyi család-klán között. Egy
"tisztogató-akció" alatt Medjugorje 140 lakosát ölték meg, míg
további 600-nak menekülnie kellett. "Mindezt a külvilág előtt
titokban kellett tartani, hiszen ezt nem lehetett összhangba hozni a
béke királynőjében való hittel" (R. Franken, Utazás Medjugorje-be,
2000). Vagyis a Medjugorje-jelenségnek nem csak jó gyümölcsei vannak.


Kérdés: Ön Medjugorje-ban Isten kegyelmét látja működni? Hauke
professzor: Amikor az emberek megtérnek, őszintén imádkoznak, a
szentségeket fogadják, és keresztény életüket megújítják, akkor
kétségtelenül Isten kegyelme működik. Ez a világ összes helyére
érvényes, és így bizonnyal Medjugorje-re is.

Kérdés: Egyházi szemszögből mely kritériumok játszanak meghatározó
szerepet egy jelenés természetfeletti jellegének az elismerésében?
Hauke professzor: Egy jelenést csak akkor lehet természetfelettinek
értékelni, ha teljes bizonyossággal kizárható, hogy a jelenségekért
természetes hatások vagy az ördög befolyásolása a felelős. Meg kell
vizsgálni elsőnek a látnokokat: Lelkileg egészségesek? Illúzió,
szuggerálás és hallucináció ki van-e zárva? Őszinték éserkölcsileg
fedhetetlenek-e a látnokok? Hitéletükben nagyobb buzgóságot
mutatnak-e, mint a vizionárius esemény előtt? Az Egyház törvényes
képviselőjével szemben engedelmesek és alázatosak-e? Lelki betegség,
hazudozás, erkölcstelen aktusok a vízióval kapcsolatban és az alázat
hiánya felette negatív ismérvek. Másodszor a jelenségek tartalmával
kapcsolatosan merülnek fel kérdések: Megfelelnek-e a katolikus
hitnek? Vannak-e nevetséges és Istenhez méltatlan kijelentések? A
jóslatoknak, hogy természetfelettieknek lehessen tartani őket,
jövőbeli eseményekre kell vonatkozniuk, melyek az emberi
szabadságtól, illetve Isten nem diszponálható befolyásától függnek.
Például pozitív ismérv lehet az emberi belső egy titkának a
feltárása. Harmadszor fontosak az események gyümölcsei, melyekben az
eredet jósága tárul fel (lásd: Mt 7,15-20). A valódi jelenések a
látnokokat megerősítik az erényben, mindenekelőtt az alázat és a
türelem erényében, míg a hamis kinyilatkoztatások gőgöt és
engedetlenséget szülnek. A negyedik, a döntő kritérium a csoda,
melynek az eseménnyel egyértelmű kapcsolatban kell állnia.

Kérdés: Az ördög is tud csodát produkálni? Hauke professzor: A csoda,
mint Isten közvetlen beavatkozása a tapasztalati világba, akkor
bizonyul ilyennek, ha a teremtett erők fölé nyúlik. A legvilágosabb
példa erre a halottak feltámasztása. Mindazonáltal nem egyszerűettől
elválasztani a gonosz lelkek "csodáit", akiknek hatalma az emberi
képességet felülmúlja. Azonban, mint teremtett lényeknek,
természetesen lehetetlen számukra, hogy a semmiből valamit
teremtsenek (melyhez végtelen hatalom kell). Az ördögök olyan
jövendölést sem tudnak adni, mely az ember belső szabadságától függ,
mivel az ördögnek nincs hatalma az ember lelke fölött. Ez a
megszállottság esetén látszik világosan: A démonok ugyan hatalmukba
keríthetik a megszállott testét, de miközben az exorcizmus által
létrehozott krízis alatt belőle beszélnek, a megszállott ember tudata
normális esetben kikapcsolódik. Ezzel szemben Isten képes az emberi
akaratot belülről iránytani, anélkül, hogy kényszerítené.Az ördög
számára nem jelent problémát, hogy például a szobrokat megríkassa,
eksztázisokat és stigmatákat létrehozzon, fényképezőgépeket
manipuláljon, nyelveken beszéltesse az embereket vagy csodálatos
illatokat idézzen elő. A természetes világról való kitűnőismeretei
révén korlátozott mértékben a jövőről is tud kijelentéseket adni,
azáltal, hogy a jelenleg felismerhető faktorok működő erejét tovább
gondolja. Rejtett dolgokat is ki tud nyilatkoztatni, melyek az
emberek számára ismeretlenek (az emberi belső titkainak kivételével).
  Az ördög pszeudo-misztikus folyamatokban való működésénekegyik
ismert példája a 16. században Spanyolországban élt Keresztes
Magdolna apáca élete (1487-1560), akinek 5 éves kora óta
megszámlálhatatlan eksztázisa és látomása volt. Azt mesélte, hogy
Szent Domonkos és Szent Ferenc készítették fel az első áldozásra. De
már ezelőtt három hónappal "misztikus úton" áldozott, melyneksorán
minden egyes alkalommal kiáltást hallatott. 17 évesen Cordobában
belépett a klarisszák rendjébe. Megkapta a stigmákat és képeslett
elrejtett tárgyak megtalálására. Örök fogadalma alatt az apácák egy
galamb hosszan tartó jelenlétén csodálkoztak, melyet a Szentlélek
jeleként értékeltek. I. Károly, Spanyolország királya többek között a
királyi lobogót és Fülöp fiának köpenyét áldatta meg vele. Cisneros
bíborosra és több más főpapra is nagy hatást gyakorolt a
"karizmatikus" apáca. Sőt, a Szentatya személyesen kért közbenjárást
a spanyol klarisszától. Csak kevés megfontolt kortárs kételkedett,
közéjük tartozott Loyolai Szent Ignác és Avilai Szent János.
Gyanakvásuk akkor igazolódott, amikor 1542-ben a Cordoba-i klarisszák
főnökasszonyuk lanyha vezetési gyakorlatán megütköztek, és másvalakit
  választottak meg helyette. A "csoda-apácát" erre rángógörcsök
támadták meg. Mikor az emiatt lefolytatott exorcizmus démoni
jelenlétet leplezett le, az inkvizíció pert indított Magdolna ellen.
Ennek folyamán bevallotta, hogy 1504-ben 40 éves paktumot kötött az
ördöggel, mely 1544-ben ért véget. Ekkor paranormális képességei
eltűntek. Miután tévedéseit megtagadta, több évig vezekelt, rendjében
örökre eltiltották a hivatalviseléstől, élete végéig példamutató
életet folytatott. Más szóval: Az ördögnek sikerülhet még a
legmagasabb egyházi tekintélyeket is bolonddá tenni. Egy ilyen példa
a korunkbeli események tekintetében különös elővigyázatosságra int
bennünket.

Kérdés: Ön hogyan értékeli a "Gospa" "üzeneteit"? Hauke professzor:
Egy horvát pszichológus és teológus tanulmányozása szerint a
nyilvánosságra hozott "üzenetek" "többnyire egyszerű szövegek,
békére, imára, bűnbánatra és megtérésre szóló felhívások, melyekben a
látnokok lelke és környezete világosan tükröződik". Az úgynevezett
tíz titok között, melyekre a látnokok csak célzásokat tesznek, egy,
az első jelenés hegyén megjelenő tartós és látható jelt neveznek meg
a Mária-jelenések bizonyságaként. Ezen, már 1981-ben bejelentett jel
megtörténte immár csaknem 30 év óta nem következik be, teljesen
ellentétben például Guadalupe-val és Fatimával, ahol magában a
jelenés évében egy nyilvánvaló jel keletkezett (Isten Anyjának képe a
"Tilmán", illetve a Napcsoda). Az idevágó kutatásból még problémának
számít az "üzeneteknek" a látnokok, illetve a velük kapcsolatban álló
papok által végrehajtott szűrése. A problematikus kijelentések
gyakran csak a kritikus forráskutatás elhallgatott publikációiból
ismertek (részben csak horvátul, angolul és franciául
hozzáférhetőek), míg a széles tömegek elől titokban tartják őket.
Különösen a jelenség kezdeti időszakában volt néhány nagyfurcsa
közlés. Egy 1981. június 30-án készült magnóra vett protokoll szerint
a látnokok bejelentették, hogy a "Gospa" kijelentése szerint a
jelenéseknek három nap múlva (tehát július 3-án) végük lesz, ez
azonban nem történt meg, a "jelenések" azóta is folynak. 1981. június
29-én, a hatodik jelenéskor a "Gospa" egy négyéves kisfiú gyógyulását
jelentette be, mely azonban soha nem következett be. Ezután a "Gospa"
arra mutatott rá (1984. május 25-én), hogy kétezredik születésnapja
1984. augusztus 5-re esik. Vajon elképzelhető, hogy Isten Anyja saját
maga számára egy olyan születésnapot propagáljon, mely a liturgikus
ünnep dátumától (szeptember 8.) eltér? Ha az állítólagosan megadott
évszám stimmelne, akkor Mária 16 évvel Krisztus előtt született
volna. Mivel az általunk ismert történelmi adatok (népszámlálás,
csillag-megjelenés) alapján Jézus születési éve Krisztus előtt 7-re
tehető, Mária Jézus születésekor mindössze 9 éves lett volna.
Valótlanságok és nevetséges dolgok mellett olykor tévtanokat is
közölnek. Például 1982. május 8-án Pater Vlasic az általa fogalmazott
krónikában azt írta, hogy "Gospa" kijelentései szerint a szentek a
mennyben nem csak lelkükkel, de testükkel is jelen vannak. Ebben
megnyilvánul az a ma nagyon elterjedt, de az Egyháztól elítélt tévtan
a halálban való feltámadásról, mely a Krisztus újra-eljövetelekor
bekövetkező majdani feltámadásra való várást semmivé teszi. Más
szóval: Egy csomó hittani magától értetődő dolog mellett, melyek a
Bibliában és a katekizmusokban sokkal tartalmasabban megtalálhatóak,
az üzenetek olyan elemeket tartalmaznak, melyek világosan a jelenség
természetfeletti eredete ellen szólnak.

Kérdés: Mind Medjugorje hívei, mind a kritikusai a jelenség időbeli
hosszát saját pozíciójuk érveként használják. Joggal teszik ezt?
Hauke professzor: A jelenség időbeli hossza, önmagában tekintve, se a
jelenés valódisága mellett, se ellene nem mond semmit. 2008-ban Gap
és Embrun püspöke elismerte a dél-franciaországi Notre-Dame du
Laus-ban 1664 és 1718 között, tehát 54 éven keresztül lezajlott
Mária-jelenések természetfeletti jellegét. Az események kezdetekor a
mindössze 17 éves látnok négy hónapon keresztül a jelenéseket naponta
látta. Később már csak olykor-olykor volt misztikus találkozása
Krisztussal vagy Isten Anyjával. Mindenesetre ott, eltekintve
1664-ben az első négy hónaptól, nem volt a vizionárius jelenségnek
semmilyen olyan rendszeressége, mint Medjugorje-ben. Ahol a látomások
rendkívülisége rendszeres, sőt mindennapos normális esetté válik és
az Isten Anyjának "havi üzeneteit" a rádió programban már előre
jelzik, kötelező a szkepszis. A közlemények túláradó bősége egyébként
is jellemző a spiritiszta jelenségekre, mint például a 13 kötetet
számláló napló Marie-Paule Gignere, kanadai "látnoknőtől", akinek
könyvét René Laurentin francia teológus, Medjugorje nagy támogatója
jóakaratúan méltatott. (A naplóban a "látnok", aki értesüléseit a
kristálygömbből szerzi, magát Isten Anyjának reinkarnációjaként
állítja be, aki széttapossa a kígyó fejét, és akit még életében
szentté avatnak, akinek egyik fia pápa lesz, egy másik meg a "népek
tanítója" - a Marie-Paule által alapított mozgalmat időközbenaz
Egyház elítélte.) Földi vándorlása során a hívő nem a látásból, hanem
Isten Igéjének hallásából él. Csak a mennyei boldogságban váltja fel
a hitet a látás.

Kérdés: Egy ilyen sokrétű jelenség megítélésében, mint Medjugorje,
leméri egymással szemben a pasztorális és egyházjogi szempontokat az
Egyház? Vagy végül elsősorban a dogmatikus megalapozottság számít?
Hauke professzor: Amíg a hivatalos Egyház nem jelenti ki
egyértelműen, hogy a Medjugorje-val kapcsolatos "Mária-jelenések"nem
természetfeletti jellegűek (constat de non supernaturalitate), addig
a privát szervezésű zarándok-üzemet eltűrik. Csak a nyilvános, az
egyházi intézmények által szervezett zarándoklatokat tiltják meg.
Jelenleg még az 1991-es jugoszláv püspöki konferencia ítéletevan
érvényben, amely szerint nem állapítható meg a természetfeletti
eredet (non constat de suprenaturalitate). Ez azt jelenti, hogy a
Medjugorje számos támogatója által felsorolt, a hitelességet szolgáló
"bizonyítékot" (fényjelenségek, gyógyulások, megtérések) nem ismerték
el helytállónak. Ratko Peric püspök 2007. szeptember 1-én mégegyszer
kijelentette: "Az Egyház, kezdve a helyitől a legmagasabb szintig, a
kezdetektől mind a mai napig világosan és állandóan megismételte: Non
constat de supernaturalitate! Ez a gyakorlat számára azt jelenti,
hogy a zarándoklatok nincsenek megengedve, mert ezek a jelenések
eredetének természetfelettiségét feltételezik, nem létezik a Madonna
szentélye és nincsenek autentikus üzenetek, kinyilatkoztatások vagy
igazi látomások! Ez ma a dolgok állása. Hogy mi lesz holnap? Ennek
eldöntését Isten kezébe és a mi Boldogasszonyuk védelme alá
helyezzük." Ezt nyilatkozta az illetékes püspök. Pusztán elvileg
nézve az ítélet nyitva áll egy jövőbeli elismerés (constat de
supernaturalitate) vagy egy végleges elutasítás (constat de non
supernaturalitate) számára is. De addig az van érvényben, amit
Mostar-Duvno püspöke 2009. június 6-án egy Medjugorje-ban tartott
prédikációjában mondott, és amit saját internet oldalán dokumentált:
"Az Egyház a Medjugorje-i jelenéseket nem ismerte el." A
lelkipásztori gyakorlat számára fontos, hogy a zarándok áradattól
Medjugorje-ban átélt hitmegújulást egyházi pályára tereljék, és a
jelenség híveit ne hagyják a semmibe esni. A Mária-tisztelők jól
tennék, ha megbízható és az Egyház által jól kitanulmányozott
kinyilatkoztatásokra koncentrálnának, például Guadalupe-pal,
Lourdes-dal vagy Fatimával foglalkoznának. A bizonytalan és az
egyértelműen hamis jelenségeket, mint ilyeneket kell feltárni.
Véleményem szerint eközben nem elég az, hogy Medjugorje-t
pragmatikusan imahelynek állítják be, anélkül, hogy az eme vélekedést
kiváltó eseményekről ítéletet alkotnának. Pedig ilyen módon - az
állítólagos "jelenések" nem elismerése együtt a hely hivatalos
"imahelyként" való elismerésével - reagáltak a német püspökök is
(például Heroldsbachra és Marienriedre való hivatkozással). Ha az új
vizsgálóbizottság arra a felismerésre jut, hogy bizonyos, magával a
jelenés fenoménjával elválaszthatatlanul összekötött jegyekannak
valódisága ellen beszélnek, akkor az igazság iránti szeretet azt
követeli, hogy ezt teljes világossággal kihirdessék és a katolikus
keresztényeket a "zarándoklatoktól" nyomatékosan megóvják. Itt ez az
elv érvényes: "Bonum ex integra causa, malum ex quovis defectur" (a
jó egy sértetlen okból származik, a baj egy hiányból). Egy italnál,
melybe patkánymérget kevertek, nem elég arra rámutatni, hogy a 98
százalék vízben csak 2 százalék sztrichnin található: az egész italt
ki kell önteni. Ha az Egyház végre nem maga szúrja ki a gennyes
zacskót, mely Medjugorje-val egybe van fűzve, akkor az egyházellenes
körök fogják ezt megtenni, mégpedig nagy kéjjel. És akkor a
Medjugorje-őrülettel szemben mutatott elnézés bumeránggá válhat, mely
az Egyházat belülről fogja megtámadni, nevezetesen akkor, ha az
előtte a bosnyák "zarándokhellyel" elkötelezett és végül csalódott
tömegek a hit és az Egyház ellen fordulnak. És ez azt is
megmagyarázhatja, hogy az ördög miért tűr el Medjugorje-ban "jó
gyümölcsöket" is: akkor ugyanis, ha a végén ezzel az Egyház számára
sokkal nagyobb károkat tud okozni. A lelkipásztori szeretetet soha
nem szabad elszakítani az igazság iránti szeretettől.

-- 
Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI