<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">XIV. Leó pápa katekézise: Krisztus gyógyulást hoz korunk elterjedt betegségére, a szomorúságra</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/xiv-leo">XIV. Leó pápa</a> – 2025. október 22., szerda | 15:24</div><div class="gmail-datumsav"><div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/xiv-leo-papa-katekezise-krisztus-gyogyulast-hoz-korunk-elterjedt-betegsegere-szomorusagra">https://www.magyarkurir.hu/hirek/xiv-leo-papa-katekezise-krisztus-gyogyulast-hoz-korunk-elterjedt-betegsegere-szomorusagra</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g151204']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151204&v=&img=c_01.jpg" width="457" height="304" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="16 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Október
22-én délelőtt a Szentatya a kedvezőtlen időjárás ellenére a Szent
Péter téren tartotta az általános kihallgatást, amelynek keretében
folytatta a <i>Jézus Krisztus, a mi reménységünk</i> című jubileumi katekézissorozatát. Mai beszédének témája: <i>Krisztus feltámadása mint az ember szomorúságára adott válasz</i>. </h3><div class="gmail-contentsav"><p><em>A
Szentatya más nyelveken is összefoglalta katekézisét, majd üdvözölte a
jelen lévő híveket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával
és az apostoli áldással zárult. </em></p>
<p><em>Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.</em></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok, Isten hozott mindnyájatokat!</p>
<p>Jézus Krisztus feltámadása olyan esemény, amelyet sosem lehet eleget
szemlélni és elég mélyen átelmélkedni: minél mélyebben foglalkozunk
vele, annál inkább lebilincsel bennünket, mint egy vakító, mégis
lenyűgöző fény. Ez az életnek és az örömnek olyan kitörése volt, amely
az egész valóság értelmét megváltoztatta: negatívból pozitívvá tette,
ámde nem látványosan, még kevésbé erőszakosan történt, hanem szelíden,
rejtetten, mondhatni alázatosan.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g151204']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151204&v=&p=1&img=c_05.jpg" alt="" border="0" width="457" height="304"></a></p>
<p>Ma arról elmélkedünk, miként gyógyíthatja Krisztus feltámadása korunk
egyik betegségét: a szomorúságot. A szomorúság – ez a mindent átható és
elterjedt kór – sok ember mindennapjait kíséri. Az ember
bizonytalanságot érez, olykor mély kétségbeesést, mely elárasztja belső
világát, s mintha eloltaná benne az öröm legkisebb szikráját is.</p>
<p>A szomorúság megfosztja életünket értelmétől és erejétől, így életünk
irány és cél nélküli tengődéssé válik. Ez a ma oly gyakori tapasztalat
eszünkbe juttatja Lukács evangéliumának híres elbeszélését az emmauszi
tanítványokról (vö. Lk 24,13–29). Csalódottan és csüggedten mennek el
Jeruzsálemből, maguk mögött hagyják a Jézushoz fűzött reményüket, akit
keresztre feszítettek és eltemettek. A történet bevezető részében ez az
epizód az emberi szomorúság paradigmájaként jelenik meg: eltűnik a cél,
amelybe annyi energiát fektettek, és megsemmisült mindaz, ami életük
lényegének tűnt. Reményük szertefoszlott, és csüggedtség telepedett
szívükre. Minden összeomlott rövid idő alatt: pénteken és szombaton,
események drámai egymásutánjában.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g151204']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151204&v=&p=1&img=c_07.jpg" alt="" border="0" width="457" height="304"></a></p>
<p>A paradoxon valóban jelképes: ez a szomorú, a vereség fájdalmát
hordozó visszatérés a mindennapokba éppen a világosság győzelmének, a
beteljesedett húsvét napján zajlik.</p>
<blockquote>
<p>A két férfi hátat fordít a Golgotának, a keresztre feszítés
rettenetes színhelyének, amely még mindig elevenen él szemükben és
szívükben. Minden elveszettnek tűnik. Vissza kell térniük korábbi
életükhöz, lesütött szemmel, remélve, hogy senki sem ismeri fel őket.</p>
</blockquote>
<p>Egyszer csak egy vándor szegődik a két tanítvány mellé, talán egy a
sok zarándok közül, akik a húsvétra felmentek Jeruzsálembe. Ő a
feltámadt Jézus, de ők nem ismerik fel. A szomorúság elhomályosítja
tekintetüket, elfelejteti velük az ígéretet, amelyet a Mester többször
is elmondott: hogy meg fogják ölni, de a harmadik napon feltámad. Az
idegen odalép hozzájuk, és érdeklődik, miről beszélgetnek. A szöveg azt
mondja, hogy ők „szomorú arccal megálltak” (Lk 24,17). Az itt használt
görög melléknév teljes szomorúságot jelent: arcukon a lélek bénultsága
tükröződik.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g151204']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151204&v=&p=1&img=c_09.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Jézus meghallgatja őket, hagyja, hogy kiadják magukból
csalódottságukat. Majd nyíltan és határozottan megfedi őket: „Ó, ti
balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek”
(Lk 24,25), és az Írások alapján kimutatja, hogy a Messiásnak
szenvednie, meghalnia kellett és fel kellett támadnia. A két tanítvány
szívében ismét fellobban a remény tüze, és amikor leszáll az este, és
elérik úti céljukat, meghívják titokzatos társukat, hogy maradjon velük.</p>
<p>Jézus elfogadja a meghívást, és asztalhoz ül velük. Majd kézbe veszi a
kenyeret, megtöri és odanyújtja nekik. Ebben a pillanatban a két
tanítvány felismeri…, de ő azonnal eltűnik szemük elől (vö. Lk
24,30–31). A kenyértörés mozdulata felnyitja szívük szemét, és újra
megvilágosítja kétségbeeséstől elhomályosult tekintetüket. Ekkor minden
világossá válik: a közösen megtett út, a gyengéd, mégis erőteljes szó,
az igazság fénye. Azonnal öröm tölti el őket, újra erő járja át fáradt
tagjaikat, a múlt emléke újra a hála forrásává lesz. Sietve visszatérnek
Jeruzsálembe, hogy mindent elmeséljenek a többieknek.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g151204']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151204&v=&p=1&img=c_12.jpg" alt="" border="0" width="457" height="304"></a></p>
<p>„Valóban feltámadt az Úr” (Lk 24,34). Ebben a <em>valóban</em>
határozószóban emberi történelmünk biztos beteljesedése tükröződik. Nem
véletlen, hogy ez az az üdvözlés, amellyel a keresztények húsvét napján
egymást köszöntik.</p>
<blockquote>
<p>Jézus nem szavakban támadt fel, hanem tényekben: saját testével,
amely megőrzi a szenvedés nyomait: örök pecsétjeként irántunk tanúsított
szeretetének. Az élet győzelme nem üres szó, hanem valóságos, konkrét
tény.</p>
</blockquote>
<p>Az emmauszi tanítványok váratlan öröme legyen gyengéd figyelmeztetés
számunkra, amikor utunk nehézzé válik. A Feltámadott az, aki alapjaiban
változtatja meg látásmódunkat, és reménnyel tölti el szomorúságtól üres
szívünket.</p>
<blockquote>
<p>A szív útjain a Feltámadott ott van velünk és értünk. Tanúsítja, hogy
a halál vereséget szenved, hirdeti, hogy az élet győz, a Golgota
sötétsége ellenére is. A történelem még sok jóban reménykedhet.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g151204']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151204&v=&p=1&img=c_15.jpg" alt="" border="0" width="457" height="304"></a></p>
<p>A Feltámadás felismerése azt jelenti, hogy új szemmel tekintünk a
világra: visszatérünk a fényhez, hogy felismerjük az Igazságot, aki
megváltott és megvált bennünket. Testvéreim és nővéreim, maradjunk
éberek nap mint nap a feltámadt Jézus húsvétjának csodálatában! Egyedül ő
teszi lehetővé a lehetetlent!</p>
<p><strong>Fordította: Tőzsér Endre SP</strong></p>
<p><strong>Fotó: Vatican Media</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div><div class="gmail-ikonsav"><br></div>
<br></div>