<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">„Torkunkon akad a szó” – Székely János püspök megáldotta az emberevéssel vádolt cigányok emlékhelyét</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai">Hazai</a> – 2025. október 20., hétfő | 16:10</div><div class="gmail-datumsav"><div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-torkunkon-akad-szo-szekely-janos-puspok-megaldotta-az-emberevessel-vadolt-ciganyok-emlekhelyet">https://www.magyarkurir.hu/hirek/-torkunkon-akad-szo-szekely-janos-puspok-megaldotta-az-emberevessel-vadolt-ciganyok-emlekhelyet</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g151129']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151129&v=1&img=c_zdscf4658.jpg" width="411" height="273" style="margin-right: 0px;"></a></div><h3 class="gmail-lead">Hont
vármegyében 1782-ben gyilkosság és emberevés vádjával ítéltek el közel
száz cigány embert. Kínvallatással kicsikart vallomásuk alapján
negyvenegyet kegyetlen módon kivégeztek. Rájuk emlékeztek a Pest megyei
Kemence község határában október 19-én, ahol az egykori kivégzőhelyen
emléktáblát áldott meg Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>A
megjelenteket Pongrácz János, Kemence község polgármestere és Mezei
István, a Farkas János Alapítvány elnöke köszöntötte. Mezei István
rámutatott: „Ezeket az embereket nem engedték szólni, nem állhattak ki
az igazságért, de mi most megszólalunk helyettük is.”</p>
<p><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151129&v=1&p=1&img=c_zdscf4703.jpg" alt="" border="0" width="472" height="314"></p>
<p>Az emlékhelyet Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke áldotta meg. Beszédében kiemelte:</p>
<blockquote>
<p>Ha meghalljuk, mi történt 1782 augusztusában, torkunkon akad a szó.</p>
</blockquote>
<p>Több mint száz embert fogtak kínvallatás alá. S bár egyetlen
bizonyíték sem került elő, gyilkosság, emberevés vádjával sokat közülük
kivégeztek. Először lefejezték a nőket, majd a férfiakat akasztották
fel, kerékbe törték őket, a saját gyerekeik szeme láttára. A borzalmakat
látva többen elájultak. A holttesteket puszta kézzel kellett a
cigányoknak elföldelniük. Bár II. József beavatkozására valamivel több
mint százan megmenekültek a haláltól, végül őket is kényszermunkára,
börtönbe vitték. Hatvannégy gyermeket hurcoltak el a hatóságok. „Cigány
testvéreink az ártatlanul megölt Krisztushoz lettek hasonlóvá,
részeseivé váltak az ő szenvedésének – emelte ki Székely János püspök.
– Megrendülten állunk itt, a feltámadás reményével. Ők most már a
mennyei Atya országában vannak, ahol nem lesz sem gyász, sem
jajkiáltás.”</p>
<p><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151129&v=1&p=1&img=c_zdscf4886.jpg" alt="" border="0" width="472" height="314"></p>
<p>A kivégzettek emlékére bemutatott szentmisére Kemence község templomában került sor. A homíliát Székely János püspök mondta.</p>
<blockquote>
<p>Egy cigány kisfiú odalépett egyszer egy paphoz, és megkérdezte:
„Atya, mit vétettem, hogy engem az Isten cigánynak teremtett?” Úgy
érezte, cigánysága átok, szörnyű teher. Hányszor kellett ezt egy cigány
embernek a történelem során átélnie!</p>
</blockquote>
<p>– kezdte szentbeszédét az MKPK elnöke. A szörnyűség 1782 nyarán egy
viszokai és egy felsőalmási betöréses esettel kezdődött. A
bűncselekmények után összeszedtek néhány cigány embert, akiket
kínvallatásnak vetettek alá. Ennek hatására mindent bevallottak, még el
nem követett gyilkosságot is. Amikor megkérdezték, hogy hova lettek a
holttestek, egyikük azt mondta, „megettük őket”. A kikényszerített
vallomás alapján fogtak el több mint száz cigány embert.
Bár áldozatot nem találtak – nem hiányzott senki –, ennek ellenére
megkínozták őket, és többüket kivégezték.</p>
<p><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151129&v=1&p=1&img=c_zdscf4821.jpg" alt="" border="0" width="472" height="314"></p>
<p>A romák 1000 körül indultak el eredeti hazájukból, és az 1300-as
évekre érkeztek Európa szélére. Nem sokkal később már üldözésnek voltak
kitéve. A 15. század végén kitiltották őket a Német Birodalomból,
Spanyolországban pedig tízezernyi cigányt vittek el a higanybányákba. A
19. század elején a franciák sok ezret közülük Afrikába deportáltak.
Németországban törvényen kívül helyezték őket, volt olyan is, hogy
cigányvadászatot tartottak. A II. világháborúban a náci fajelméletnek
félmillió cigány esett áldozatául.</p>
<blockquote>
<p><br>Pedig a cigány lét nem átok, hanem áldás. „Nagyszerű, amikor egy
cigány ember rádöbben arra, hogy milyen sok érték van benne. Éppolyan
emberi méltóságotok van, mint bárkinek: a teremtő Isten remekművei
vagytok”</p>
</blockquote>
<p>– emelte ki a püspök. Mint fogalmazott: Magyarországon a cigányok
léte lehetőség; családszeretetük, gyermekszeretetük, érzelmeik bátor
kifejezése, az ünneplésük, zenéhez, tánchoz való tehetségük egyaránt
olyan érték, mely gazdagítja a társadalmat.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g151129']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151129&v=1&p=1&img=c_zdscf4904.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125"></a></p>
<p>Egy fiatal cigány asszony mesélte, hogy az iskolában sokszor kellett
megélnie az elutasítást. Nap mint nap sírva ment haza: vajon mi a baj
vele? Később óvónő lett belőle, és bekerült első munkahelyére. Csupa
fehér gyerek volt a csoportjában, akik hamar megszerették, észre se
véve, hogy más a bőrszíne. A gyermekek szeme tiszta volt, úgy néztek rá,
ahogyan az Isten. Egy másik cigány fiú, bekerülve az iskolába, sokszor
nem ment el a tanításra. Egy tanárnő, észrevéve tehetségét, utánament a
cigánytelepre, és elvitte magával az iskolába. Ez a fiatalember később
lediplomázott, és úgy emlékezett: ennek a tanárnőnek köszönhet mindent.</p>
<blockquote>
<p>Mert ma egy igazabb világért is imádkozunk, egy olyan világért, ahol vannak kinyújtott kezek.</p>
</blockquote>
<p>– zárta szentbeszédét Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g151129']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=151129&v=1&p=1&img=c_zdscf5005.jpg" alt="" border="0" width="472" height="314"></a></p>
<p>Ezt követően Nemcsák Károly színművész mondott beszédet. Rámutatott:
ez az alkalom szimbolikus temetés is, hiszen az áldozatok nem
részesülhettek a végtisztességben.</p>
<p>Négyesi Lajos hadtörténész az 1782-es tragédia részleteit és az emlékhely kialakításának körülményeit ismertette.</p>
<p>Herényi Károly, a Farkas János Alapítvány alapítója beszédében
kiemelte, ez a mai esemény arra hív bennünket, hogy ma is észrevegyük a
cigányság nehézségeit.</p>
<p>A megemlékezésen közreműködött a Rajkó Zenekar és Gerendás Péter.</p>
<p><strong>Fotó: Fábián Atila</strong></p>
<p><strong><strong>Baranyai Béla/</strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
<br></div>