<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xmlns:v="urn:schemas-microsoft-com:vml" xmlns:o="urn:schemas-microsoft-com:office:office"><head><!--[if gte mso 9]><xml><o:OfficeDocumentSettings><o:AllowPNG/><o:PixelsPerInch>96</o:PixelsPerInch></o:OfficeDocumentSettings></xml><![endif]--></head><body>
<div>
<span style="font-size: 16px; caret-color: rgb(68, 68, 68); color: rgb(68, 68, 68); font-family: "Libre Baskerville", serif; letter-spacing: 0.800000011920929px; -webkit-text-size-adjust: 100%;">“A művészi teljesítménynek nincs objektív mércéje. Úgy viszonylik a természettudományhoz, mint mondjuk a talajtorna a síkfutáshoz: az utóbbiban az óra, esetleg a célfotó dönti el, ki lesz a győztes, az előbbi esetében viszont csupán a zsűri szükségszerűen szubjektív véleménye. Mégis, a legtöbb jelentős verseny végén a tornászok és a nézők is elfogadják a döntést, a tornász olimpiai bajnokot ugyanúgy tisztelik, mint a futót. Így van ez az irodalmi Nobel-díjjal is: aki azt elnyeri, arról joggal gondolható, hogy tényleg nagy író.”</span>
</div><div><br></div><div><br></div>
<div><a href="https://demokrata.hu/velemeny/az-elet-szep-3-1072083/" rel="nofollow" target="_blank">https://demokrata.hu/velemeny/az-elet-szep-3-1072083/</a><br><br></div><div><div><br></div><div><br></div></div>
</body></html>