<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">„Könyveimben semmi talpnyaló frázis sincs” – Fekete István Emlékház nyílt Kunszentmártonban</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2025. szeptember 18., csütörtök | 19:30</div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g150407']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&img=c_0o6a8511.jpg" width="470" height="313" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="58 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 58</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><i>Aki a szívével írt – Fekete István kunszentmártoni évei</i>
címmel került sor a Fekete István Emlékház megnyitására és az író új
emléktáblájának felavatására szeptember 17-én az alföldi városban. A
„Köttön Vezér” Honismereti, Hagyományőrző és Városvédő Egyesület
rendezésében kiállítás is nyílt a Bercsényi utca 12. alatti házban <i>Tüskevár – Természet és művészet</i> címmel</h3><div class="gmail-wrapper"></div><div class="gmail-contentsav"><p>Az eseményre a XIX. Ars sacra Fesztivál keretében került sor.</p>
<p>Szépen rendbe hozott, sárgára festett, stílusos egykori parasztház ad
otthont a ma is népszerű író emlékhelyének, aki az idén nyolcvanéves <em>Új Ember</em>nek
is állandó munkatársa volt. A tágas udvaron népes vendégsereg
gyülekezett már a megnyitó előtt fél órával a délutáni napsütésben. A
jellegzetes utcafrontos épület hosszan nyúlik hátra, benne a lakószoba,
ahol most a <em>Természet és művészet</em> című kiállítás látható, és egy hombár, ami az alföldi gabonatermesztés és -tárolás ritka értékes épen maradt emléke.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8556.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>Martonfi Benke Márta festőművész, művészeti író tulajdon házát
ajánlotta fel a Fekete Istvánról való megemlékezés céljaira. „Úgy
született mindez, mint itt a kertben álló hatalmas diófa, valamikor a
földben rejtőzködő parányi dió volt, amely egyszer csak kicsírázott, és
elkezdett fává növekedni. Egyre több ágat hajtott, lombosodott,
tavaszonként virágok jelentek meg rajta és évenként szaporodott a
termése. Ez a kiállítás is hasonlóan keletkezett. Dédelgettem egy
gondolatot, melyből a megvalósítás során egyre több elképzelés
terebélyesedett ki, és végül hatalmas fává nőtt” – így beszélt az
emlékház létrejöttének körülményeiről.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8676.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>De mi is volt az eredeti terv? A művésznő Kunszentmártonban
született, itt töltötte gyerekkora nagy részét, itt éltek ősei,
nagyszülei, dédszülei, akikkel még találkozott életükben. Szép emlékek
maradtak arról a korszakról, jó volt itt gyermeknek lennie. Ám a
tanulás, a munka következtében elsodorta innen az élet. „Mire ide
visszatértem, addigra a családi fészek megsemmisült. Én azonban
szerettem volna a múltat megörökíteni, nemcsak az emlékezetemben, hanem
tárgyi valóságában is. Ehhez kellett ez a nagy százéves ház, a
hagyományos paraszti épület, mely még a gerendákat, meszelt falakat, a
kemencét és a gabonatárolót, a hombárt is megőrizte.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8764.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>„A múlthoz való ragaszkodásomból nőtt ki mindaz, amit most itt
láthatunk. De hosszú volt az út. Először egy kis képzőművészeti galériát
és a nagymamám szobáját megidéző helyiséget álmodtam ebbe az épületbe.
Akkor hogyan lett mégis Fekete István Emlékház? Megdöbbentő tény, hogy
gyerekkoromban nem tudtam, hogy Fekete István élt itt, noha itt jártam
iskolába. Olvastam a könyveit, mégsem derült ki, hogy otthont adott ez a
város az írónk számára” – emlékezett vissza Martonfi Benke Márta.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8830.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>„Belegondoltam és beleborzongtam, hogy Fekete István ugyanazon az
utcán járt, ahol én is nap mint nap végigmegyek. Ő itt gyönyörködött a
Körösben, ahogy én is. Itt horgászott, tanított, itt járt templomba,
beszélgetett emberekkel. Büszkeség töltött el. Milyen szerencsés
Kunszentmárton, hogy a sors ide vetette a magyar irodalom kiemelkedő
alakját! Nem sok költővel, íróval dicsekedhet a településünk, még Petőfi
Sándor sem tévedt erre, pedig ő bejárta az országot. Kell ennél
nyomósabb indok, hogy emléket állítsunk Fekete Istvánnak? Annak az
írónak, akit szinte mindenki ismer, ma is népszerű, regényeit,
elbeszéléseit fiatalok, idősek olvassák” – tette hozzá a háztulajdonos.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8992.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>„A <em>Tüskevár</em> egy egész nemzedéknek nyitott kaput a
felfedezéshez, a gyermeki kíváncsisághoz, a barátság és az életre szóló
élmények világához. Ő az az író, aki közvetlen hangon tud szólni
olvasóihoz, gondolataival azonosulni lehet, és mint ember is példakép.
Szerény, alázatos, tisztességes, a visszaemlékezésekből kiderül, hogy
tanítványai rajongásig szerették. Ő az az ember, aki a szülőföldjéhez
mindvégig hű maradt. És ő az az író, akinek a művei a természet
tiszteletéről, szeretetéről az ember és természet harmonikus viszonyáról
szólnak. Tehát a mai kor emberének a legaktuálisabb üzenetet hordozzák.
Ennyi érv mindenkit meggyőzött volna. Így lett az itt álló épület
emlékház, így lett a kemencés szoba Fekete Istváné – fogalmazott
Martonfi Benke Márta.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a9051.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>A ház Barna Gábor néprajztudós professzor gyűjtő-kutató munkájának
köszönhetően most már az író kunszentmártoni éveinek dokumentumait,
emlékeit őrzi. Maga az épület pedig a helyiek őseinek életformáját,
tudását, szokásait hirdeti az utókornak.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a9111.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>Martonfi Benke Márta azonban a galériáról sem mondott le. „A
művészetek egymást erősítik, gondoljunk csak Fekete István könyveinek
illusztrációira, amit az író szavakkal fejez ki, azt a képzőművész
vonalakkal, színekkel, formákkal jeleníti meg.” A festőművész a
természet örök témáját csodálva az évek során összegyűjtött rengeteg
olyan alkotást, amelyek a flóra és fauna világát örökítik meg. Az
emlékház galériájában kortárs alkotók, kollégák festményei láthatók,
valamint antikvitások, a múlt század elején készített művek is.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8601.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>A halászat és vadászat témakörében is bemutatnak kitűnő grafikákat,
többek között Szőnyi István, Győri Miklós, Kórusz József rézkarcait.
Állatokat ábrázoló kerámiák, kisplasztikák, porcelánfigurák
gyűjteményének is otthont ad az emlékház. A galériában látható
festmények döntő többsége azonban Rádóczy Gyarmathy Gábor festőművész
munkája. „Ő úgy festette meg a vadakat és a vadászjeleneteket, hogy maga
is része volt a természetnek. Fiatalon solymászatot tanult, lovagolt,
horgászott, vadászott, megfigyelései jó alapot nyújtottak művei
létrehozásához. Itt látható a hátsó teremben a vadászat története
körképének a vázlata.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8605.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>A rendezvény fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt. A
megnyitón köszöntőlevelét olvasták fel, mert hivatali elfoglaltsága
miatt nem lehetett jelen. „Gondolatban Önökkel vagyok, amikor kitárják
az emlékház ajtaját tisztelői előtt. Fekete István mindössze két tanévet
töltött Kunszentmártonban, de embersége, mély hite, a teremtett világ
iránti tisztelete megérintette az itt élőket. (…) Fekete István életműve
eleven, a közösség mindennapjaiban fellehető örökség. Kiállításuk ennél
is többre vállalkozik, lehetőséget teremt arra, hogy újra felfedezzük
azokat a történeteket, amelyekben a magyar táj, a természet szeretete, a
helyi közösség értékes hagyományai egyszerre jelennek meg, így a múlt
tiszteletével a következő generációk előtt is utat mutat.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8708.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>A megnyitóünnepségen Fekete István Chicagóban élő fia, ifjabb Fekete
István levelét olvasta fel egykori iskolatársa, Tóth Árpád. Majd Fekete
Magdolna, Fekete István irodalmi hagyatékának gondozója mondta el
gondolatait.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8611.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>Megtudhattunk néhány részletet Fekete István mindennapjairól: itteni évei alatt született a <em>Kele</em> és a <em>Lutra</em> című regénye, és itt kezdte papírra vetni a <em>Tüskevár</em>at. A <em>Bogáncs</em>
alaptörténete is Kunszentmártonhoz kötődik. Fény derült az író
kunszentmártoni kapcsolataira is. Estéit legtöbbször a szomszédos
házban, a Bercsényi utca 14.-ben, Kiss Árpádéknál töltötte. A család
huszonhat levelét, több képeslapját és dedikált könyvét őrzi. A
Kisséknél töltött estékre így emlékezik egyik levelében:</p>
<blockquote>
<p>Nagyon sokat gondolok magukra, akik széppé tették legalább az
estéket, s volt egy hely, ahol a reménytelenségben jóságot, megértést és
szeretetet kaptam.”</p>
</blockquote>
<p>Ezeket a sorokat olvashatjuk a ház falán felavatott emléktáblán.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a8618.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>Fekete István az itt eltöltött két tanévet számkivetésnek
minősítette, visszatekintve ez az idő sorsfordító volt számára. A
halászatról és a halakról 1955-ben megjelent tankönyve törte meg a rá
mért publikálási tilalmat. Ezt követően egymás után adták ki írásait,
amelyeknek – írta Kisséknek – nagy sikerük volt. A <em>Kelé</em>ből már egy darab se, a <em>Lutrából</em> is nagyon kevés volt. Önérzetes tartással így írt egy másik levelében:</p>
<blockquote>
<p>Sikereimet kizárólag könyveimnek és nem valami politikai
képmutatásnak köszönhetem. Én az vagyok, aki voltam, és könyveimben
egyetlen talpnyaló frázis sincs.”</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g150407']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a9543.jpg" alt="" border="0" width="470" height="313"></a></p>
<p>Az emlékházban Fekete István itt töltött éveit, tanári munkáját és
emberi kapcsolatait tárják a közönség elé, rengeteg dokumentummal,
fényképpel, történettel. Az író egyfajta remeteségben élt itt.</p>
<blockquote>
<p>Fekete István műveit 1949 tavaszán tiltólistára tették a <em>Zsellérek</em> című könyve miatt, amelyben leírta ez első proletárdiktatúra és a bolsevizmus rémtetteit</p>
</blockquote>
<p>– olvashatjuk a kiállításon. 1949 tavaszáig a Földművelődésügyi
Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat, teljesen új
megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután
elbocsátották, alkalmi munkából tartotta el családját. Kizárták a Magyar
Írók Szövetségéből, csupán a katolikus hetilap, a most nyolcvan éve
minden héten megjelenő <em>Új Ember</em> és a szintén katolikus <em>Vigilia</em> című folyóirat fogadta írásait. Az <em>Új Ember</em>
szerkesztőségébe rendszeresen bejárt, abban az időben a lap állandó
munkatársa volt. Kunszentmártoni éveiben is rendszeresen írt mindkettőbe
rövid tárcákat és novellákat.<a title="" rel="lightbox['g150407']"><br><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=150407&v=1&p=1&img=c_0o6a9310.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A rendezvény zárásaként emléktáblát avattak Kissék szomszédos háza
falán, majd meg is koszorúzták. Utána Fazakas Gusztáv plébános
megáldotta az emlékházat.</p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila</strong></p>
<p><strong>Mészáros Ákos/Magyar Kurír</strong></p></div>
<br></div>