<div dir="ltr"><div>Kedves Lista!</div><div><br></div><div>Elolvasva a Rita által küldött levelet, ami a grem listás szabálynak megfelelően, tökéletesen, csak a medjugorjei kegyhelyről történtekről és a """jelenésekről""" nem beszél, az jutott eszembe, hogy nemcsak lelki értelemben kell állandóan Új Emberré válnunk, hanem nagyon sokszor gyakorlati, földhöz ragadt, háztartásvezetési, zöldség termesztési, műszaki cikkek megszerelése területén is.</div><div><br></div><div>Én pl. nagyon remélem, hogy talán meg fogok tanulni rendesen biciklit szerelni. Már többször elhatároztam, de egyelőre azt is elfelejtettem, amit valamikor tudtam. Itt az idő e tekintetben Új Emberré válnom.</div><div><br></div><div>Továbbá, édesapámmal mi egyáltalán nem veszünk tejfölt, hanem az itthon gyártott kefírt /joghurtot használjuk tejföl helyett is. Sajnos, nem találom a leírását, de majd ha édesapámnak lesz ideje a tudományosan megfogalmazott recept leírására majd küdöm.</div><div><br></div><div>Szeretettel,</div><div>E / M</div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Tue, Sep 16, 2025 at 4:51 PM Rita Kunsay-Sipos <<a href="mailto:ritakunsay@gmail.com">ritakunsay@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div style="box-sizing:border-box;color:rgb(0,0,0);font-family:Verdana,Geneva,sans-serif"><h1 style="box-sizing:border-box;margin:0px 0px 7px;font-family:Raleway;color:rgb(34,34,34);line-height:50px"><font size="2"><a href="https://romkat.ro/2025/08/26/uj-emberre-kell-valni-beszelgetes-simon-david-soproni-iskolalelkesszel/?fbclid=IwY2xjawMbxmBleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBDb3RHeXdOT25rSGF3TldoAR4_oC6Ysw4UM12P2rASrkfolM3dXgDwyrRK1hFKRHVmsgaVIVpXg8ZD7pySNQ_aem_cim_-ZAI2-eUYJO86ohmvg" target="_blank">https://romkat.ro/2025/08/26/uj-emberre-kell-valni-beszelgetes-simon-david-soproni-iskolalelkesszel/?fbclid=IwY2xjawMbxmBleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBDb3RHeXdOT25rSGF3TldoAR4_oC6Ysw4UM12P2rASrkfolM3dXgDwyrRK1hFKRHVmsgaVIVpXg8ZD7pySNQ_aem_cim_-ZAI2-eUYJO86ohmvg</a></font></h1><h1 style="font-size:41px;box-sizing:border-box;margin:0px 0px 7px;font-family:Raleway;color:rgb(34,34,34);line-height:50px">Új emberré kell válni. Beszélgetés Simon Dávid soproni iskolalelkésszel</h1><div style="font-size:11px;box-sizing:border-box;font-family:"Open Sans",arial,sans-serif;margin-bottom:16px;line-height:1;min-height:17px"><div style="box-sizing:border-box;display:inline-block;color:rgb(68,68,68);float:left"><div style="box-sizing:border-box;display:inline;margin-right:2px">Szerző: </div><a href="https://romkat.ro/author/szerk/" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(0,0,0);text-decoration-line:none;font-weight:700;margin-right:3px" target="_blank">Szerk.</a><div style="box-sizing:border-box;display:inline;margin-right:2px"> -</div></div><span style="box-sizing:border-box;color:rgb(68,68,68);display:inline-block;margin-left:4px;float:left">2025. augusztus 26.</span><div style="box-sizing:border-box;float:right;margin-left:22px"><a href="https://romkat.ro/2025/08/26/uj-emberre-kell-valni-beszelgetes-simon-david-soproni-iskolalelkesszel/#respond" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(68,68,68);text-decoration-line:none" target="_blank"><i style="box-sizing:border-box;line-height:1;text-align:center;display:inline-block;margin-right:5px;font-size:9px;vertical-align:middle"></i>0</a></div><div style="box-sizing:border-box;float:right;margin-right:0px"><i style="box-sizing:border-box;line-height:17px;text-align:center;display:inline-block;font-size:14px;margin-right:5px"></i><span style="box-sizing:border-box;line-height:15px;vertical-align:top">1466</span></div></div></div><div style="box-sizing:border-box;font-size:15px;line-height:26px;margin-top:21px;padding-bottom:16px;font-family:Verdana,Geneva,sans-serif"><div style="box-sizing:border-box"><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-5-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none" target="_blank"><img width="696" height="522" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-5-Medium-696x522.jpg" alt="" title="tasnad (5) (Medium)" style="box-sizing: border-box; border: 0px; max-width: 100%; height: auto; margin-bottom: 26px; display: block; width: auto;"></a></div><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px;padding:1.25em 2.375em"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">A nagyváradi egyházmegyéhez tartozó Tasnádszántón tartott gitártábor idei meghívott előadója a magyarországi fiatalok körében jól ismert Simon Dávid volt, aki épp most vált szolgálati helyet, Győrből Sopronba költözik, hogy ott is iskola- és egyetemi lelkészi szolgálatokat lásson el. A tasnádszántói templomban elmondott megérintően szép és lelkesítő másfél órás tanúságtétele (mert valójában az volt) és egy gyönyörű szentségimádás után hívta őt mikrofon elé Ozsváth Judit, hogy a jó Isten dicsőségét szépen példázó életútjáról, ifjúságneveléssel és sok mással kapcsolatos szemléletéről beszélgessenek.</span> <span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Simon Dávid tíz évi kábítószerfogyasztás után találkozott igazán az élő Istennel.</span> <span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Ozsváth Judit interjúját olvashatják.</span></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700"><em style="box-sizing:border-box">Kérlek, foglald össze, milyen volt az igazi megtérésed előtti életed!</em></span></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Egészen röviden: tizennyolc éves koromig vasárnapi keresztény voltam. Emlékeim szerint kilenc évig jártam katolikus iskolába. Mindig hittem Isten létezésében, így szocializálódtam, ezt a családból hozom. Aztán amikor látszott, hogy nincs elég tehetségem a kosárlabdázáshoz, amit nagyon szerettem, egyszerűen nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Igen, a kosárlabda nagy szenvedélyem volt sokáig. Így az egyetemen kínomban, unalmamban, meg azért, mert valahogyan ezt a fajta életvitelt láttam vonzónak a rapes klippekből, elkezdtem napi szinten, majd lassan egész nap szívni a füvet, szerencsére a szintetikus drogoktól féltem, azoktól megóvott az Isten, de pont elég kárt okozott bennem a marihuána…</p><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-7-Medium-rotated.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:459px;object-fit:cover;width:344.25px" target="_blank"><img width="768" height="1024" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-7-Medium-rotated.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 459px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 344.25px; object-fit: cover;"></a><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-12-Medium-rotated.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:459px;object-fit:cover;width:344.25px" target="_blank"><img width="768" height="1024" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-12-Medium-rotated.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 459px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 344.25px; object-fit: cover;"></a><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700"><em style="box-sizing:border-box">Milyen hiány kielégítésére kerestél így gyógyírt?</em></span></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">A boldogságot kerestem és az érzéki kielégüléstől vártam azt. Az érzéki kielégülés valamiféle örömöt ad, de ez az öröm olyan, mint a kámfor, jön-megy, elillan. Rengeteg időt töltöttem játéktermekben is, az egyik eufóriától szaladtam a másikig. Mihaszna, léha életet éltem, ami lényegében arról szólt, hogy megpróbáltam az agyam jutalmazásközpontjába valahogyan dopamint csiholni. Bennem nagyon sokáig fel sem vetődött, hogy az Isten engem boldoggá akar tenni. Az Istenre én úgy gondoltam, mint valakire, aki még jól jöhet, ha nehéz helyzetbe kerülök. De az, hogy ő tegyen engem boldoggá, sajnos föl sem merült bennem. És mivel nem volt semmi életcélom, nem tudtam, mit akarok kezdeni az életemmel, ezeknek a kis apró érzéki örömöknek éltem, és ezeknek váltam a rabjává. És hogy milyen volt? Az elején minden érdekes, izgalmas, lenyűgöző, lehengerlő, csak ugye ahogyan emelkedett az ingerküszöböm, ezek egyre kevesebbet adtak. Ami régebben még lélegzetelállító volt, az egy idő után már csak az unaloműzésre, fájdalom csillapítására volt jó. Az ember az elején azért kábítószerezik, mert tetszik neki, mert nagy élményt nyújt számára, de egy idő után már csak megszokásból vagy tényleg azért csinálja, hogy elterelje a lelki nyomoráról a figyelmet. Az elején minden ilyen dolog sokat ad, aztán egyre kevesebbet, majd az ember lassan mindent elveszít. Még a lelkét is. És hát milyen ez az élet? Isten nélkül az élet szürke és lassan siralomházzá válik. Mert ha az Isten az élet, de nem csak a biológia szintjén, hanem metafizikailag is, akkor az a lélek, aki elszakad az Istentől a bűnnel, azzal, hogy nem törődik vele, előbb megbetegszik, majd haldoklik, végül meghal. Ha ebben az állapotban éri a halál, akkor lényegében örökre elvész, az Isten nélkül való öröklétbe kerül, ami a pokol. És nyilvánvaló, a lélek állapotának romlásával együtt az ember egyre üresebbnek, élettelenebbnek, közömbösebbnek, levertebbnek érzi magát. Én nem voltam depressziós, de egykedvű, rezignált igen. Minden mindegy volt. Nagyon rosszul nem voltam, de jól meg egyáltalán nem. A szerencsejáték, a füvezés, imott-amott a lányok, a kosárlabda, a szórakozás, a fesztiválok kötötték le az eszméletemet, s ez az egész amolyan vegetálás volt. Teljesen céltalan élet.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Nagyon sok embernek sajnos nincs szubjektív életcélja. Sokan csak jól akarják érezni magukat például utazgatva, szórakozva, vásárolva, az életet élvezve. De azok sincsenek nagyon kisegítve, akiknek van szubjektív életcéljuk. Meg kell találni az objektív életcélt, amely minden ember számára ugyanaz: egyesülni az Istennel, azaz átistenülni, és halálunk után az Isten boldogító színelátására jutni. Ehhez engednünk kell Istennek, hogy bennünk élhessen. Azok, akiknek már van szubjektív életcéljuk, úgy tűnhetnek, hogy sínen vannak, ők akarnak valami értelmeset az életben, például családot, karriert. De Isten nélkül ők is el vannak veszve, mert Isten nélkül mindenki elveszett. Most olvastam az egyik szentnél, talán Athoszi Porfiriosz atyánál, hogy ostoba az az ember, aki azt hiszi, hogy Isten nélkül bölcsen tudja kormányozni az életét. Mert ha igaz az, hogy a bölcsesség forrása az Isten, a bölcsesség lelke a Szentlélek, akkor aki eltávolodik az Istentől, az homályba kerül és egyre több rossz döntést hoz. Aki nem hagyja, hogy az Isten vezesse, azt majd valamilyen mértékben a démonok vezetik. Ha viszont elkezdünk Istennel együtt élni, akkor elkezd ő elvezetni minket a mi szubjektív életcélunkhoz is. A feladatunk tehát az, hogy Isten segítségével találjuk meg ezt a szubjektív életcélt. Nem az a kérdés, hogy én mi akarok lenni, hanem az, hogy az Isten mit szeretne, hogy mi legyek. Nekem nem volt semmilyen célom, csak úgy éltem, bele a nagy semmibe. A kárhozatot leszámítva sehová sem tartott az életem. És szörnyű alakká váltam. Mert aki nem hagyja, hogy az Isten formálja, azt majd formálja a gonoszlélek.</p><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-16-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:258.188px;object-fit:cover;width:344.25px" target="_blank"><img width="1024" height="768" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-16-Medium.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 258.188px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 344.25px; object-fit: cover;"></a><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-13-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:258.188px;object-fit:cover;width:344.25px" target="_blank"><img width="1024" height="768" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-13-Medium.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 258.188px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 344.25px; object-fit: cover;"></a><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Említetted, hogy közel kilenc évig katolikus iskolába jártál. Ez nem segített a célok megtalálásában?</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">A katolikus iskola engem nem segített közelebb az Istenhez. Mondjuk a mi időnkben az osztálymiséken és a hittanórákon kívül és az évi közös litánián és rózsafüzéren kívül nem voltak nagyon lelki programok, ahol megérinthetett volna minket az Isten. Nem voltak lelkigyakorlatok, zarándoklatok, dicsőítések, nem vittek minket sehova. Az én koncepcióm éppen ezért az volt, hogy vigyük a középiskolás diákokat olyan programokra, ahol megérintődhetnek. Például felkínáltuk a végzős diákoknak, hogy elzarándokolhatnak öt napra Međugorjéba. A végzős osztályok diákjainak nyolcvan százaléka mindig le akart jönni, olyan jó híre lett Međugorjénak az iskolában. Sokan megtértek ezeken a zarándoklatokon, voltak protestáns testvérek, akik utána katolizáltak.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Sajnos a családból kevesen hoznak hitet, komoly hitéletet, pedig a család az evangelizáció elsődleges színhelye. Ismerem a vallásgyakorlással kapcsolatos magyarországi statisztikákat: 66 százalék hisz Isten létezésében, 29 százalék imádkozik naponta vagy hetente többször, és nyolc százalék jár rendszeresen szentmisére vagy istentiszteletre. És ennek a nyolc százaléknak a tíz–húsz százaléka imádkozik napi félórát vagy többet. Ez a teljes populáció egy-két százaléka lehet. Tehát ennyi lehet nagyjából a megtért keresztény, akinek Isten tényleg egy erőteljes tényező a mindennapjaiban. Ilyen közegből érkeznek a katolikus iskolák diákjai is. Hisznek Istenben, de nagyon kevésnek van számottevő kapcsolata vele. Nekik kell fölkelteni az érdeklődésüket… Lehet ezt tenni értelmi úton is, hogy azt vesézzük ki, miért valószínűbb, hogy van Isten, mint az, hogy nincs. Ez nagyon jó, órákat el is tudunk tölteni vele, tetszik is a gyerekeknek.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Aztán van a megérintettség útja. A történelem során rendkívül sok ember számolt be arról, hogy megtapasztalta Istent. Lehetséges, hogy ennyi ember a saját élményei tekintetében téved? A tanúságtételeket hallgatva, ha hitelesnek tartják őket, talán megindul a fiatalok lelke. Nagyon sok tanúságtételt nézetek hittanórákon és sok tanúságtevőt hívtam az iskolába is. Sokat foglalkozunk a csodákkal is. Rendkívül sok jól tanúsított csoda van: eucharisztikus csodák, romolhatatlan testű szentek, könnyező kegyképek, stigmatizált szentek, csodálatos gyógyulások stb. S ha egy csoda igaz, akkor Istennek léteznie kell. Én úgy jöttem ki kilenc év után a katolikus iskolából, hogy nem emlékszem arra, hogy hallottam volna – például – az eucharisztikus csodákról… És nem tudom, hogy volt-e szó Pió atyáról, a guadalupei Szűzanyáról… Ha szó is lehetett róla, biztos, hogy nem volt hangsúlyos.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">A gyerekeknek érdekes, élményszerű dolgokra van szükségük, nem száraz ismeretekre csupán. Nálunk 37 órája van hetente egy kilencedikesnek, és neki ezek mellé nem hiányzik egy újabb tantárgy, amire sokat kell készülni. És ha őt az nem érdekli, nem hisz benne, akkor körülbelül olyan lesz számára, mint amilyen nekem a kémia volt. Nem értettem, nem érdekelt, nem akartam tanulni. Ezért komolyan mérlegelni kellene, hogy egy megtérő, majd megtért embernek milyen tudásra van szüksége ahhoz, hogy Istennel éljen. Neki elsősorban arra van szüksége, hogy arról beszéljenek neki, hogy hogyan tudja tartani az élő Istennel a kapcsolatot. És ehhez elsődlegesen nem az egyháztörténelem meg fundamentális teológia kell neki. A múltkor például megkérdeztem az – úgy hiszem – hatodikos ministránsomat, hogy miről tanultak hittanórán. Azt mondta, a cezaropapizmusról. És elmondta, hogy az mit jelent. Csak ezzel nem tudom, hogy mennyivel jutott közelebb a jó Istenhez… Aztán egy hittantanár elmondta nekem, hogy az egyik középiskolás hittankönyvsorozatban egyetlen egy lecke van az imáról… Négy év alatt egy lecke az istenkapcsolat ápolásának elsődleges eszközéről, ami nélkül nincs keresztény élet… Furcsa ez nekem.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Szerintem a katolikus iskolákban a hitébresztés, és a lelkiéletre nevelés a legfontosabb. Mondok egy példát ide. Három tizedikes évfolyamnak szerveztünk egy kétnapos elvonulást. Előzetesen egy kisebb, ún. parázscsoportot hoztunk létre, akiket a jezsuita Elek László képzett ki, hogy lelkigyakorlatok tartásában segítsék a pedagógusokat. Ezeken az elvonulásokon esténként volt szentségimádás dicsőítéssel, ami alatt a gyerekek kérhették, hogy imádkozzunk felettük. A 30 résztvevőből 20–25 között volt azoknak a száma, akiknek istenélményük volt. Az egyik osztály testületileg megfordult, onnan vált érdeklődővé… Aki találkozik az élő Istennel, megváltozik a hittanórához való hozzáállása.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Međugorje, ahogyan mondtam, nagyon „sokat hoz a konyhára”. Ott nagyon sokan megérintődnek. Most nyár elején sikerült lemennem 41 kilencedikessel is, akik közül több mint 30 megérintődött. Sok szép beszámolót hallok mindig Međugorjéból hazafelé jövet. A buszon mindenkit kiszólítok a mikrofonhoz, hogy minimum öt mondatban, maximum nyolc percben beszéljen a tapasztalatairól. Elképesztő egy ilyen megosztást végighallgatni, a zarándokút csúcspontja mindig ez szokott lenni. Amikor én először voltam Međugorjéban ifjúsági találkozón és hazafelé a buszon hallgattam a tanúságtételeket, már megfogalmazódott bennem, hogy minél több embert le kell vinni oda. Minden buszra föl kellene ültetni öt ateistát, aztán megnézni, hogy amikor leszáll, ateista-e még, azután, hogy meghallotta, hogy negyven embernek milyen istenélménye volt. De volt már olyan, aki a szombathelyi Lélek Fesztiválon tért meg, a Forráspont is nagyon szokott nekik tetszeni, vagy Nagymaros.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Egyszerűen vinni kell a gyerekeket, ami rengeteg idő és energia, és nagy probléma sok helyen, mert nagyon nagyok az iskolák, nagyon sok osztály van. Amúgy azt szoktam mondani, hogy minden programot egy gyerekért csinálunk. Ha egy elindul az Isten felé, akkor már megérte… A koncepcióm tehát az, hogy istenélményhez kell juttatni az embereket. Mindig figyeltem, mi hozza a megtéréseket. És mit látok? A nagy dolgok az Alfa-kurzus, a Cursillo, a Szentélek-szeminárium, a zarándoklatok, a lelkigyakorlatok, a dicsőítések kapcsán történnek. Persze nem kell mindig élményeink legyenek, de egy első élményre szükség van, hogy az ember komolyan vegye az Istent és lendületet szerezzen, vagy hogy kitartson az istenkapcsolatában. Azt is tudni kell, hogy ezeket az élményeket az Isten mindig azoknak adja, akik plusz erőfeszítést tesznek érte. Fogmosás közben még kevés embernek volt istenélménye. Egyházunk kezében sok jól működő eszköz van, csak használni kell őket. Sajnos nem mindig élünk velük… A múltkor szólt valaki, hogy Szentlélek-szemináriumon szeretne részt venni ősszel Budapesten, de nem volt könnyű találnunk neki… A győri Örökimádás-kápolnába imaszolgálatot vállalt testvérek révén is hihetetlen sok beszámoló jut el hozzám, hogy milyen sokat ad nekik az Úrral való csendben időzés. A 2006-os <em style="box-sizing:border-box">Sacramentum caritatis</em> kezdetű apostoli buzdításban XVI. Benedek pápa kérte, hogy minden nagyobb városban legyen örökimádó kápolna. Sajnos nem vettük komolyan… Pedig ahol örökimádó kápolna van, ott megtérések vannak. A karizmatikus megújulással kapcsolatban nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. Nagyon sok „karizmatikus” testvér igazán elhivatott – tűz van bennük, tenniakarás.</p><div style="box-sizing:border-box"></div><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Az elmondottakból körvonalazódik, hogy rövid papi szolgálatodnak melyek az igazi pillérei. Összefoglalod itt őket?</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Márk evangéliumában azt olvashatjuk az apostolok kiválasztásánál: „Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.” Nekem a vele lenni a legfontosabb, az, hogy engem elsősorban arra választott ki az Úr, hogy vele legyek az imában, hogy mind jobban benne legyek. Nekem ez a legfontosabb, valamint az, hogy erre hívjam el az embereket. Négyéves pap vagyok, s eddigi szolgálatom középpontjában az emberek komoly istenkapcsolatra való meghívása áll. A fő üzenetem az, hogy el kell jutnunk odáig, hogy legalább napi egy órát imával töltsünk. Minden nap el kell mondani a szentolvasót, olvasni kell minden nap a Szentírást. El kell kezdenünk legalább napi fél órát csendes imával tölteni. Az üzenetet meghallók egy része válaszolt a meghívásra. Nem is kevesen. Sokan azért nem élnek mély lelkiéletet, mert nincsenek elhívva rá… Aztán olyan programokat kezdtem szervezni, amelyeken megérintette őket az Isten. Elkezdtük a Szentlélek-szemináriumot, mert azt tudtam, hogy kell csinálni, és egyből küldött is embereket az Isten. És valahogy lehetővé tette azt, hogy sok busznyi embert levigyek Medjugorjéba. Az volt a szerencsém, hogy Győrben még relatíve sok a pap, így könnyű volt helyettest találni. Köszönet a bencés és a karmelita atyáknak a segítségért! Lehetővé tette az Isten, hogy sok embert le tudjak vinni arra a helyre, ahol igazán megérintődnek. Persze, azt nem úgy kell elképzelni, hogy a buszon lévő összes ember, aki korábban nem imádkozott, onnantól kezdve mind élete végéig kitart állhatatosan az imádságban, de mindig vannak ilyenek szép számmal. És ezekkel lehet kezdeni az evangelizálást. Talán Szent VI. Pál pápa mondja, hogy az evangelizáció elsődleges eszköze az imádság, a mások megtéréséért mondott imádság. Aztán talán Kentenich József atya mondja, hogy manapság a hitetlenek egy bibliát olvasnak: a hívők életét. Az életpélda tehát rendkívül fontos. A harmadik a tanúságtétel. Nem kell a világi testvéreknek vitákat megnyerniük, mert vitával szinte lehetetlen bárkit is meggyőzni. Nekik vagy azt kell elmondaniuk, hogy ők hogyan találkoztak az Istennel vagy azt, hogy mit tett bennük vagy velük vagy általuk az Isten. Negyedik dolog pedig, hogy olyan helyre kell elhívni őket, ahol megérintheti őket az Isten. Például el kell hívni őket egy zarándoklatra, Szentlélek-szemináriumra, Cursillóra, dicsőítésre vagy lelkigyakorlatra.</p><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-2-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:258.188px;object-fit:cover;width:344.25px" target="_blank"><img width="1024" height="768" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-2-Medium.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 258.188px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 344.25px; object-fit: cover;"></a><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-9-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:258.188px;object-fit:cover;width:344.25px" target="_blank"><img width="1024" height="768" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-9-Medium.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 258.188px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 344.25px; object-fit: cover;"></a><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Említetted, hogy a misszionálást és az evangelizálást is komolyabban kellene vennünk…</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Meg kell találnunk azokat az üzeneteket, amelyek megfogják az embereket. Jelenleg azt tapasztalom, hogy a mennyország nem nagyon hozza lázba az emberek többségét, különösen nem a fiatalabb generációhoz tartozókat. Viszont mindenki boldog akar lenni. Sienai Szent Katalin azt kapta az Istentől: „Én tudom egyedül betölteni az embert”. Nálam ez az üzenet működik. Vagy az, hogy csak az Isten adhat békét az embernek. Vagy az, hogy Jézus meg akar szabadítani a félelemtől, a szorongástól, attól, ami megnyomorítja a lelkedet. Hogy Jézus gyógyítani akarja a lelkeket! Ezek az üzenetek itt és most kínálnak megoldást az emberek belső nyomorúságára. Én ezeket használom. A másik probléma, ami miatt – szerintem – nem sikeres az evangelizációnk, ebben a szentírási szakaszban rejlik: „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Ha nincs „termés” az életünkben, a lelkünkben, nem vagyunk eléggé benne. Mert a termést ő hozza általunk. Nélküle nincs termés. Komolyabban kell venni az imát, szorosabb szimbiózisban kell élnünk Krisztussal! A másik oka annak, hogy nincs növekedés, véleményem szerint az, hogy nem élünk – például – a Cursillóval, Međugorjéval, a Szentlélek-szemináriummal és egyebekkel, pedig a Szentlélek megadta nekünk ezeket. Aztán vannak helyek, ahol a szentségkiszolgáltatáson kívül nincs semmi. Győrben kéthetente tartottunk dicsőítést, ahová el lehetett hívni a rokonokat, barátokat is. Így eljöttek olyanok, akik még életükben nem voltak dicsőítésen, és ott maradtak, mert megragadta őket az Isten. De ha nincs dicsőítés, nincs Szentlélek-szeminárium, nincsenek imacsoportok, kisközösségek, akkor nincs hova hívni az embereket, nincs hova integrálni őket. Akkor legfeljebb ennyit lehet mondani: „Gyere el misére, az jó lesz”. „De hát emlékszem, én tizennégy évesen jártam és dögunalom volt, nem adott semmit” – válaszolhatják… Nagy kérdés tehát, hogy van-e hová elhívni az embereket, s ha van, akkor imádkozni kell értük, hogy érintse is meg őket az Isten, ha eljönnek.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Sok mindenről szólsz, de a saját igazi megtérésed történetét még nem ismertük meg…</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">A megtérésem elején az ördögűzésről kezdtem nagyon sokat olvasni és ez megerősítette a hitemet. Különben gyakran vannak ilyen megszállottságnak tűnő megnyilatkozások Medjugorjéban. Volt olyan zarándoklat, hogy több fiatal is azt mondta, hogy rájuk egy – talán – a megszállottságtól ordibáló férfi volt a legnagyobb hatással, mert ha az ördög létezik, akkor Istennek is léteznie kell. Szóval az ördögűzéssel kapcsolatosan olvasottak megerősítették a hitemet. Aztán elkezdtem rengetek metafizikával kapcsolatos filozófiai, teológiai könyvet olvasni, többnyire keresztény könyveket, de elolvastam a Koránt, a buddhista tanításokat, meg olvastam Senecát, Marcus Aureliust. Az egzisztenciális kérdések foglalkoztattak. Megjegyzem, hogy tapasztalataim szerint nagyon kevés az az ember, akit az egzisztenciális kérdések foglalkoztatnak. Pedig van-e annál fontosabb kérdés, hogy létezik-e Isten, és ha igen, mi volt a célja az ember teremtésével? Engem ezek kezdtek érdekelni: Miért vagyok itt? Mit kell tennem? Ki vagyok én? Ki az Isten? De valószínű, ez is kegyelem. Engem mindig a nagy kép érdekelt, a makró, a mikró nem. A két holisztikus tudomány, a filozófia és a teológia kötött le, az intellektuális gőg föl is ment bennem. Sienai Szent Katalint, Pio atyát olvastam, de semmiféle változás nem történt bennem. Tetszett, érdekelt, azt mondtam, ez az igazság, de amíg el nem kezdtem igazán imádkozni, semmi sem változott bennem. Huszonkilenc éves koromig az volt az imaéletem, hogy „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem…”. És akkor kezdődött el a változás, amikor 29 éves koromban elkezdtem napi két-három tizedet mondani a szentolvasóból. Még a titkokat nem is tudtam, csak imádkoztam az egy Miatyánkot és a tíz Üdvözlégyet. És már ettől elindult a lelki gyógyulás bennem, már ettől jött az Isten. Ahogy elkezdtem imádkozni, egyre gyakrabban arra gondoltam, hogy papnak kellene mennem. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy engem egy szerelmi csalódás lökött az Isten kezébe. De így működik az Isten… Ő a nyomorúságot arra használja, hogy végre rájöjjünk, hogy nélküle az élet nem megy. És tökmindegy, hogy az betegség, anyagi krízis, gyász vagy egy szerelmi bánat. Mindenki tudja, hogy a szerelmi bánat egy óriási nyomorúság. És ilyenkor, a nyomorúságban a lélek megnyílik az Istenre. A szenvedés megnyitja az Istenre. Ezzel nem azt mondom, hogy minden ember, aki szenved, megtér, mert vannak, akik azt mondják, hogy nem létezhet Isten, ha hagyta, hogy egy ilyen csodálatos, fantasztikus emberrel, mint amilyen én vagyok, megtörténjen az, ami megtörtént. Vagy ha létezik is egy ilyen Isten, arra ő nem kíváncsi. Van ilyen is, persze. De vissza hozzám… Akkor ott elkezdtem imádkozni, és szép lassan egyre többet és többet imádkoztam. Ez mind az ő kegyelme volt. Először lényegében azért kezdtem el imádkozni a rózsafüzért, mert tudtam, hogy van és lehet mondani. Ennyi gyakorlati haszna mindenképpen volt a katolikus iskolának, hiszen az osztályunk minden évben egyszer közösen imádkozta a rózsafüzért. Itt egy érdekességet megjegyeznék: két öreganyám és öregapám is nagyon imádságos volt, de soha nem hívtak oda, hogy megtanítsák, hogyan kell imádkozni a rózsafüzért. És nem nagyon beszéltek az Istenről… Nem kezdtek el arról beszélni, hogy mit tett az ő életükben az Isten. Nagyon szomorú, hogy még olyan emberek se beszélnek a gyermeküknek, az unokájuknak Istenről, akik az Isten közelében ének. Annyira szerettem, amikor egyszer Maksó Péter atya azt mondta, hogy „Megmondom őszintén, mostanában már nem vagyok hajlandó másról beszélni, mint az Istenről”. Egy emberről onnan lehet tudni, hogy megtért, hogy elsősorban nem a politikáról meg az időjárásról kezd el beszélni, hanem az Istenről. Arról, hogy vele mit tett, a környezetében lévő emberekkel mit tett, hogy milyen igeszakasz érintette meg… De hát van-e fontosabb dolog, mint egymást támogatni a hitben? Biztos, hogy a személyiségbeli különbözőségek is meghatározóak abban, hogy valaki milyen bátran beszél másnak a lelkéről és a hitéről, de én úgy vélem, hogy aki találkozik az élő Istennel, azt az élő Isten arra készteti, hogy beszéljen róla. Mert „nagy csodát tett velem az Úr”… És hát el kell mondjam, hogy találtam egy kincset, de ez a kincs benned is ott van, és ezt a kincset te is kiaknázhatod. Hát hogy lehet az, hogy nem beszélünk erről? Hogy lehet az, hogy nincs tűz? Azt mondja Szárovi Szent Szerafim, hogy a keresztény életünk célja a Szentlélek megszerzésében áll. Olvassuk a Galata levél 5,22-ben az adományait: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság… Aki Istennel él, annak apránként ezekben növekednie kell. Mert az Isten csinálja a növekedést. És valójában az Isten tesz minket szentté, a mi együttműködésünkkel. Az ember nem tudja szentté tenni magát, csak a szent Istennek tud helyet adni magában, és megengedi, hogy ő munkálkodjon benne. A leggyakrabban használt szó, amit hallottak tőlem a négy év alatt a híveim, az az imádság. A gimiben is főként erről beszéltem. Lehet, hogy beszéltek erről az én iskolámban is, de talán nem nyomatták eleget. Pedig a legfontosabb üzenetet nyomatni kell. Ha az ima a kulcs az Istenhez, azaz az ima és a szentség, akkor ezekről fő helyen kell beszélni. Valójában elégséges-e a reggeli, az esti, az étkezési ima, a vasárnapi szentmise, az évi egy-két gyónás egy felnőttnek? Tizenkétévesen talán elég, de felnőttként ez nagyon kevés. Hol vannak azok az emberek, akiket a reggeli, az esti, az étkezési ima, a vasárnapi szentmise, a legalább évi egy gyónás megszentelt? Akiket ez a lelkiélet gyökeresen megváltoztatott, átistenített? Sajnos nem tudjuk beismerni, hogy valójában ez a fajta vasárnapi kereszténység még soha a senkit gyökeresen meg nem változtatott. Pedig új emberré kell válni! Pál apostol erről beszél: az óember meghal, az új ember megszületik benned, átalakulsz – ez a metamorfózis az istenkapcsolat következménye. Sienai Szent Katalin azt mondja: „Imádkozás közben tanulja meg a lélek levetni önmagát, és magára ölteni Krisztust”. Sok dolgot tudnék mondani, hogy miért nem tudnék protestáns lenni, de ha csak kettőt mondhatnék, akkor azt mondanám, hogy az Eucharisztia és a szentgyónás miatt. Ezek nagyon-nagyon fontosak, de az ima is létszükséglet. Oda kell szentelni az Istennek az időt. És persze itt is lehet mondani, hogy minek olyan sokat imádkozni, ha oda se figyelünk? Hogy nem lenne-elég egy kevés, jobban odafigyelve? Nem! Azért nem, mert az Isten nagyra értékeli a küzdelmünket. Azért, mert az Isten nagyra értékeli, hogy egyik legdrágább kincsünkből, az időnkből rááldozunk. És nagyra értékeli azt, hogy tudunk a félóra ima mellett dönteni a félóra telefonsimagotás helyett. Persze igyekezni kell mélyen imádkozni. Kell a minőségi idő is, és a mennyiségi idő is. Nem igaz, hogy ha nem mélyedünk bele az imádságba, például a szentolvasóba, az nem ér semmit. Az imádság és a böjt a legnagyobb hiánycikk az egész egyházban. Az ima a kapcsolattartásnak az elsődleges eszköze, tehát az ima fontosabb, mint a böjt, de a szentek azért voltak olyan hatékonyak, mert az ima mellett még böjtöltek is. A böjtölésnek, az aszkézisnek kétségtelenül multiplikátor hatása van a kegyelem tekintetében. Ha tőlem azt kérné valaki, hogy rakjak le az asztalra egy koncepciót azzal kapcsolatosan, hogy hogyan erősödjünk, növekedjünk, újuljunk meg, én egy másodperc alatt el tudnám készíteni ezt a koncepciót. Három betűből állna: ima. Kezdjetek el az Oltáriszentség előtt lenni, imádkozni a szentolvasót és akkor minden új életre kél. Valójában a Szűzanya el van könyvelve az inszomniás öregasszonyok imájának, szentségimádás meg nagyon kevés helyen van. Ha akarnának se tudnának részt venni rajta az emberek. Ha én lennék az egyház marketingese, csinálnék egy nagy plakátot azzal a szöveggel, amit korábban már Sienai Szent Katalintól idéztem: „Én tudom egyedül betölteni az embert”. És odaírnám az aljára, hogy „Isten”… És aláírnám, hogy „napi egy óra ima, havonta gyónás, napi szentírásolvasás, minél több szentmise”. És lennének olyanok, akik annyira nyomorognak, hogy kipróbálják. De ha nincs egy egyértelmű üzenet, nem tudják, mit tegyenek. Mert a legtöbb ember azt mondja: jó, de mit csináljak? Mert elimádkozom a reggeli és az esti imát, elmegyek vasárnap misére, és nem csak nagyböjtben gyónok meg, hanem adventben is… Sőt, lehet, hogy azt gondolom magamról, hogy csúcskeresztény vagyok, mert gyerekkorom óta hallom, hogy ezeket kell tenni, és én meg is teszem mindet. És még jön valaki, aki meg akarja mondani, hogy ez kevés? Igen, kevés, mert mélyebb istenkapcsolatra kell mindenkit elhívni!</p><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-17-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:522px;object-fit:cover;width:696px" target="_blank"><img width="1024" height="768" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-17-Medium.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 522px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 696px; object-fit: cover;"></a><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Az imádság vezet el a Szentlélekben való élethez…</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">A saját tapasztalatomból kiindulva én ezt így látom: az ember elkezdi keresni az Istent és szentgyónás, szentáldozás, kötött ima, saját szavas ima, röpima, csendes ima, dicsőítés, szentírásolvasás, lelki olvasmányok és egyebek által próbál kapcsolódni hozzá. Ilyen módon lassan átitatja a Szentlélek a lelkét. És Krisztus gondolatai, vágyai és érzései kezdik uralni az ember belső világát. Ez organikusan és lassan történik. Tegnaphoz képest nem érzed a változást, de egy év távlatában igen. És van, hogy a környezeted sokkal inkább észreveszi, mint te… Azt tapasztalom, hogy ha próbálom átadni az életemet Istennek vagy próbálok erősen kapcsolódni hozzá, akkor elkezdi rendezni a belső világomat és az életemet. Elkezd kigyógyítani magamból. Nem hallok egy másik hangot, nem érzem azt, hogy beszél hozzám, de ahogyan egyesülök vele, az ő gondolatai egyre inkább az enyémek lesznek. És elkezd „használni”, formálni. Az egyik tanúságtételben valaki a Szentlelket a Csukás István egyik meséjében szereplő radírpókhoz hasonlította. A radírpókot sem lehet látni, de a műveit igen. A Szentlelket nem látom, de azt látom, hogy mit cselekszik bennem és általam.</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">A Szentlélek kapcsol minket a Szentháromságba, s ez az igazi „otthonunk”.</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Így van. És ezért a legfőbb célunk a Szentlélek „megszerzése”. De van, hogy éppen a vallásosságunk nem segíti ezt. Egy katolikus könnyen ráfuthat a ritualizmus vakvágányára. Dolgokat csinál, mert megmondták, hogy csinálja őket. Menni kell a misére, mert megmondták… Mondani kell a reggeli és az esti imát, mert megmondták… Ez nem kapcsolat, ez a dolgok elvégzése valamilyen célból: mert azt hiszi, így várja el az Isten vagy mert előnyöket vár tőle vagy más okok miatt. A kapcsolatalapú kereszténység az igazi kereszténység! Fontos, hogy az eszközöket, az imát, a böjtöt, a jócselekedeteket, a szentségi életet, ne célként kezeljük, hanem eszközökként, mert a cél az élő eleven szeretetkapcsolat az Istennel, aminek a következménye az átistenülés, és ez magával hozza a lélek békéjét és derűjét.</p><a href="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-18-Medium.jpg" style="box-sizing:border-box;background-color:transparent;color:rgb(27,80,60);text-decoration-line:none;margin:0px;display:flex;height:522px;object-fit:cover;width:696px" target="_blank"><img width="1024" height="768" src="https://romkat.ro/wp-content/uploads/2025/08/tasnad-18-Medium.jpg" alt="" style="box-sizing: border-box; height: 522px; max-width: 100%; border: 0px; vertical-align: bottom; margin-bottom: 0px; display: block; width: 696px; object-fit: cover;"></a><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><em style="box-sizing:border-box"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Most egy ifjúsági programon vettél részt, és nagyon megérintően, szépen szóltál a fiatalokhoz. Mit gondolsz mivel lehet megszólítani a mai fiatalokat?</span></em></p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px">Szerintem más-más üzenetekkel lehet megnyerni a középiskolás fiúkat és lányokat, mert más lelkialkatúak. Azt látom, hogy a lányok sokkal jobban meg vannak „reccsenve”. Én például olyan fiúval még nem találkoztam, aki vagdossa magát. A fiúk ritkábban esnek depresszióba, ritkábban pánikbetegek, küzdenek evészavarral, szorongóak, maximalisták, nálunk inkább a lustaság a baj és az, hogy rabjaivá válnak a káros világi élvezeteknek. A lányokat meg lehet szólítani azzal, hogy Jézus el akarja venni a szorongásukat, a félelmüket, békét akar adni nekik. A fiúkat nehezebb, mert a fiúk lelkileg kevésbé érzékenyek, őket viszont jobban beszippantja a világ: a pornó, az alkohol, a fű, a videójáték – és ezekkel elvannak jó ideig, mint a befőtt. Egy nagymintás kutatás szerint csonka Magyarországon a férfiak a templomba járók 32%-át teszik ki. Miért? Mert a férfi pragmatikus meg racionális. Mi a baj a férfiakkal? Semmit nem hisznek el. Mi a baj a nőkkel? Mindent elhisznek. Az ásványok gyógyító erejét, a számmisztikát, az asztrológiát az energiagyógyászatot stb. A fiúknak elsősorban az értelmükre kell hatni, a lányoknak a lelkére. A fiatalokkal mi a baj? Általában kell 30-40 év, mire az ember boldogságkoncepciója összeborul, mint a kártyavár. A fiataloknak megvan a boldogságkoncepciójuk, akár tudatosítják magukban, akár nem. Mert nagyon gyakran az életvitelük elárulja a boldogságkoncepciójukat. Ennek össze kell borulnia. A 2019-es nagymintás kutatás szerint Magyarországon a 14–29 éves korosztály a legvallástalanabb, 3,5 százalék rendszeres templomba járóval. Hát ez mondjuk kicsit rosszabb, mint a fele a teljes populációban mértnek. Miért van ez így? Azért, mert jön a világ az újdonságaival, a szerelemmel, szexszel, pornóval, fűvel, alkohollal, bulikkal, fesztiválokkal stb., és ezekkel nem tud az Isten versenyezni. De nyilván ahogyan múlik az idő, ezek egyre kevesebbet adnak, ahogy ezt én is megtapasztaltam. Egyre nagyobb lesz a fiatalokban az üresség. És ezért én azzal szoktam megszólítani őket, hogy ha nem Istentől várják a boldogságukat, akkor mitől? Pénztől? Szórakozástól? Sikertől? Embertől? Kutyától? Karriertől? Hol vannak azok az emberek, akik ezeken keresztül tartós boldogságra találtak? Aquinói Szent Tamás a következőt írta: „Semmilyen teremtmény soha nem volt képes betölteni az ember szívét. Egyedül Isten töltheti be azt végtelenül.” Az én alapüzenetem a lányok felé az, hogy Krisztus békét akar adni nekik – mert ők nagyon békétlenek. A fiúknak meg egy kérdés az üzenet: hol vannak, azok, akiket a hedonizmus, a világ tartósan boldoggá tett? Sok ember, s köztük a fiatalok is úgy nézik a dolgokat, hogy felteszik a kérdést: Miért éri ez meg nekem? Miért éri meg nem szórakoztató dolgokat csinálni, mint például imádkozni, szentmisén, lelkigyakorlaton részt venni? Mi hasznom lesz ebből? Én erre hegyezem ki az elhívást: mi hasznod lesz belőle? Növekedni fog benned a szeretet, a bölcsesség, a béke, az öröm, az életerő…</p><p style="box-sizing:border-box;line-height:26px;margin-top:0px;margin-bottom:26px"><span style="box-sizing:border-box;font-weight:700">Ozsváth Judit</span></p></div></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>