<div dir="ltr"><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br></div><div dir="ltr"><p>Kedves Barátaim!</p><p>Hálás szívvel köszönöm minden utalásotokat! Szeptemberben, az elmúlt két és fél hétben 120.000 Ft-ból gazdálkodtunk, amelyből 13 betegnek tudtunk segíteni. Múlt hónapban kimaradt Piroska és Ibolya, de már a hónap első napján, közvetlenül a hírlevél megírása után érkeztek támogatások, így rögtön utalhattam nekik 20–20 ezer forintot.</p><p>Egyik olvasónk, aki tartósan betegeskedik, egész életét imádságos lelkületben éli. Ő eddig soha nem fogadott el tőlünk segítséget, most azonban nehezebb napjaiban tudtunk mellé állni 30.000 forinttal. A kemoterápiás kezelőben 10 darab, egyenként 5000 Ft-os utalványt osztottam szét – összesen 50.000 Ft értékben – és ezen felül 5 könyvet is elfogadtak a betegek.</p><p>


</p><p>Nagyon köszönöm, hogy a gondoskodásotokkal mindezt lehetővé tettétek! A számlánk azonban mostanra újra teljesen kiürült.</p><p>Jövő héten kezdődnek a testi és lelki gyógyulások időszakai is. Hordozzuk imáinkban Margitot, aki a nővér lelkigyakorlatán vesz részt, valamint Ottíliát, aki Bashobora atya lelkigyakorlatára látogat el gyógyulás reményében. Gergőnek 16-án kezdődik a sugárterápiája – különösen is emeljük őt az Úr elé.</p><p>
</p><p>És a sok betegség híre után hadd osszak meg veletek egy örömhírt is név nélkül: a nagykállói lelkigyakorlat után az egyik résztvevőnek elhalasztották a sugárterápiáját, mert az értékei nagymértékben, látványosan javultak. Dicsőség az Úrnak, aki ma is cselekszik! 🙏</p><p>Körülöttem is számos nehezítő tényező érződik – testi, lelki és környezeti síkon egyaránt. Olykor úgy tűnik, mintha csak a következő lépést látnánk magunk előtt: az út ott van, de nem mindig világos, hová vezet, és van, hogy még erről az útról is kilöktetünk. A kisfiam válltörése, az iskolakezdés – mind-mind új életfázis egy család életében. Közben a munkahelyemen olyan hírek érkeznek, hogy hosszabb távon a háromfős csapatom létszáma másfél, sőt akár egy főre is csökkenhet, miközben 30-40%-os hatékonyságnövekedést várnak el. Ehhez társult egy nem várt fogászati probléma is: feldagadt az egész fejem. Mégis, amikor nehézség ér, és nem látjuk az út végét, Jézus mindig megadja a segítséget a következő lépéshez. Ő ott van velünk, bár még nem tárja fel teljesen csodálatos tervét, amely a célig vezet minket.</p>
<p>A nehézségek kapcsán szeretnék megosztani egy nagyon kedves történetet Piroskától – az ő engedélyével. Tapasztalhatjuk, hogyan próbálják a nehézségek távol tartani őt a csoporttalálkozásoktól és az imaszolgálattól. Egyik alkalommal imaszolgálatra készültünk néhány társunkkal. Indulás előtt félórával érkezett a hívása: munkások vannak nála, kicsúsztak a határidőből, nem biztos, hogy el tud jönni. Eközben a lakáskulcsa is beszorult a zárba, majd az autója teljesen feladta a szolgálatot. És mégis: mindenhez megérkezett a segítség Jézustól. A munkások épp ott voltak, meg tudták szerelni a zárat. Én vállaltam, hogy elmegyünk érte a város szélére. Így bár kicsit késve tudtunk elindulni, de szinte átéltük, hogy az idő másképp működött. Piroska közel öt kilométert gyalogolt gerincsérvekkel át a városon, máskor kb. csak a belvárosig szokott eljutni félóra alatt, most minimum a dupláját tette meg 35 perc alatt 34 fokban, sőt majd még tíz percet várt is ránk. 🙂 Mind a séta - mind az autóval közlekedés, emberileg lehetetlennek tűnt a Veresegyház–Gödöllő–Budapest útvonalat a délutáni csúcsforgalomban 40 perc alatt megtenni, de Isten elhárította előlünk a forgalmi akadályokat, és mindössze 30 perc alatt célba értünk.</p>
<p>Néhány nappal később csoporttalálkozóra érkezett Piroska, ekkor defektes kereke volt. De ekkor is megérkezett hozzá a segítség: szinte teljesen szétvágott gumival, zörgő felnivel állt ki a parkolóból. Egyikünk észrevette, másikunk hazavitte, és másnap elment egy harmadik segítő kereket cserélni és lábon hazavitte, majd a szervízbe az autót. Ez is azt mutatja: a segítség mindig ott van, amikor szükségünk van rá – csak észre kell vennünk. Nem véletlen, hogy mostanában egyre gyakrabban hallom visszhangozni bennem a dalt: <em>„Az Úr mindent kézben tart.”</em></p>
<p>Szeptember 5-én Veresegyházon családostul mentünk dicsőítésre. A kisfiamnak ekkor volt egyhetes a friss törése, épp röntgenről érkeztünk. Mégis annyira boldog voltam, hogy végre mindannyian együtt lehetünk, mindkét gyermekünkkel. A szentmise közben azonban a kisfiam a padban elvesztette az egyensúlyát, átbillent rajtam, és pont a törött kezére esett. A könyökét is beütötte, és a törés helyén nagy fájdalma volt. Azóta is sokat imádkozunk a gyógyulásáért, és látjuk, hogy szépen telnek a napok. A nehézségek között a megnövekedett imádság által egyre inkább érzem, hogy az Úr áldása kíséri a családomat – mintha a terhek lassan szertefoszlanának.</p>
<p>Ezen az estén úgy éreztem, kérek én is egy közbenjáró imát. Tanultam a fiataloktól: olyan trióhoz ültem le, akik nem ismertek engem. Nem árultam el semmit magamról, nehogy befolyásolja az imát – ahogy a fiatalok mondják: „ami jön”.<br>
Így kezdődött:<br>
– Leültem közéjük, néhány karnyújtásnyira tőlünk ragyogott az Oltáriszentség pompája.<br>
– „Dani vagyok, imaszándék nélkül érkeztem.”<br>
– Az egyikük nem hallotta jól, értetlenül nézett rám, és visszakérdezett: „Tanú vagy? Vagy tanú szeretnél lenni? Miről szeretnél tanúságot tenni?”<br>
– Ő úgy hallotta: „Tanú vagyok, imaszándék nélkül érkeztem.”<br>
– A többiek javították: „Nem tanú, hanem Dani.” Ettől jókedv kerekedett körülöttünk. Hiába próbáltam inkognitóban maradni, az imádság el sem kezdődött, máris elárult a Szentlélek.</p>
<p>És az ima így folytatódott:<br>
„Hiszem, hogy a <em>tanú</em> szó nem véletlenül jött a számra. Jézus, Dani a te tanúd. Az ő életével a te tanúd szeretne lenni. Ahová elmegy a lábával, oda a te lábad vigye el. Ahol kinyújtja a kezét, ott a te kezed nyúljon ki. Azokhoz menjen, akik még nem hisznek benned, és rólad tegyen tanúságot. Ezeket az embereket szeretné hitre vezetni. Köszönjük, hogy Dani imaszándék nélkül érkezett, mert ez azt jelenti: mindent megadtál neki, amire szüksége van.”</p>
<p>Ahogy írom e sorokat, újra és újra visszacseng a fülemben az Ige: <em>„Így határoztam, és nem térek el tőle.”</em> (Jer 4,28)<br>
Ha egyszer küldetést kapunk Jézustól, Ő azt nem fogja visszavonni.</p><h3>Ajánló – közelgő lelki programok</h3><p>📌 <strong>2025. szeptember 19. – Mogyoród</strong><br>
<em>17:00 órától, Szent Mihály templom</em><br>
<strong>John Baptist Bashobora atya</strong> (Uganda) evangelizációs programja, imaest</p><p>📌 <strong>2025. szeptember 20. – Erdőkertes</strong><br>
<em>18:00 órától</em><br>
<strong>Varga János verbita atya missziós igehirdetése</strong></p><ul>
<li>
<p>Szentmise</p>
</li>
<li>
<p>Szentségimádás</p>
</li>
<li>
<p>Ima betegekért</p>
</li>
<li>
<p>Szentségi áldás</p>
</li>
</ul><p>



</p><p>📌 <strong>2025. szeptember 23. – Budapest</strong><br>
<em>17:00 órától, Józsefvárosi Szent József templom, Horváth Mihály tér</em><br>
<strong>John Baptist Bashobora atya</strong> evangelizációs programja, imaest</p><p><em>"Akik csak megérintették, meggyógyultak."</em> (Mt 14,36)</p><p>Köszönöm, hogy imában és szeretetben kísértek ezen az úton.</p><p>Szeretettel:<br>
Dani</p><hr><p>📌 <em>Az előzményeket a hírlevél nagy mérete miatt most kiürítettem, az utalási adatokat itt hagyom lábjegyzetben.</em></p><div dir="auto" style="text-align:left;font-family:arial,sans-serif;color:rgb(0,0,0);font-size:12.8px"><b style="font-family:verdana,sans-serif">Utaláshoz adatok:</b></div><div style="text-align:left;font-family:arial,sans-serif;color:rgb(0,0,0)">Név: Balázs Dániel</div><div style="text-align:left;font-family:arial,sans-serif;color:rgb(0,0,0)">Számlaszám: 11600006-00000000-80702377</div><p style="font-family:arial,sans-serif;color:rgb(0,0,0)"><font face="verdana, sans-serif" style="font-size:12.8px"></font></p><div style="text-align:left;font-family:arial,sans-serif;color:rgb(0,0,0)">IBAN: HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377</div><div style="text-align:left;font-family:arial,sans-serif;color:rgb(0,0,0)">Közlemény: mindig az aktuális hónap neve</div><hr><p>



</p><p><br></p></div>
</div></div>