<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><font size="4"><b>A  CSAK EGYET Katolikus Hajléktalan Szolgátat vezetői, a Kunszabó házaspár a házasságról :  </b></font></div><div dir="ltr"><font size="4"><b>CIKK + <span style="background-color:rgb(255,242,204)">VIDEÓ </span></b></font><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>(1'06'17) <font size="2"><b><font style="background-color:rgb(255,242,204)"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1QIZaDxaHY4">https://www.youtube.com/watch?v=1QIZaDxaHY4</a></font></b></font>

</div><div dir="ltr">
<h1>„A másik ember felemelése, ez a mi csodánk” – a Kunszabó-házaspár megindító története</h1>

<br></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">
<div>
<img width="336" height="282" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2025/09/letoltes-5-1080x907.jpg" alt="" style="margin-right:0px"></div><div><h1></h1></div><div><p style="text-align:center"><i>Új
 podcast sorozatottal várunk a 777-en! Kíváncsi vagy milyen egy igazi 
keresztény párkapcsolat? A Páratlan Párosok Podcastban párkapcsolati 
kérdéseket tárunk fel tabuk nélkül. Az első adásban Kunszabóné Pataki 
Annát és Kunszabó Zoltánt hallhatjátok.</i><span id="m_448057508422333353gmail-more-70819"></span></p><p style="text-align:justify">Szeptembertől
 minden pénteken új epizóddal készülünk nektek vendégeinkkel, aki 
mesélnek megismerkedésükről, házasságukról – annak nehézségeiről és 
örömeiről –, közös Isten felé törekvésükről. Most Panni és Zoli 
történetét ismerhetitek meg.</p><p style="text-align:justify"><b>Hogy érkeztetek ebbe a kapcsolatba, mesélnétek a fiatal éveitekről?</b></p><p style="text-align:justify">Nagyon
 különböző bolygóról érkeztünk, különböző családokból kerültünk ki. Az 
én gyerekkoromat az jellemezte, hogy mi mindig katolikus család voltunk 
és az egész család be volt tagozódva a helyi plébánia életébe 
Pestújhelyen. Viszont sajnos az édesapám (…) nagyon súlyos alkoholista 
volt, édesanyám pedig idegileg – négy éves koromtól – 100 százalékosan 
leszázalékolt emberré vált ennek következtében. Emiatt mi nem nagyon 
kaptuk meg azt a szülői figyelmet, ami ilyenkor egy gyereknél 
természetes. Elég sokszor tartózkodtunk az utcán és helyi galerik tagjai
 voltunk – főleg a bátyám. Gimnáziumban a Patrona Hungariae-ben találtam
 magam, ami annak idején, a ’80-as években egy nagyon szigorú, zárt 
iskola volt, csak lányok voltunk. A bátyámat nem sikerült berakni egy 
ilyen helyre, de engem be tudtak,és nagyon mérges voltam ezért, mert 
szombaton is volt tanítás és vasárnap is néha be kellett járni, így 
megszakadt minden addigi baráti kapcsolatom. Én hivatalosan ott ilyen 
rossz kislánynak számítottam: kijártam cigizni, nem akartam tanulni, de 
titokban, úgy, hogy nehogy bárki észrevegye, azért nagyon tetszett nekem
 egy-egy atyának, apácának a hiteles élete. Már gimnázium után három 
évvel azon kaptam magam, hogy miután minden egyes barátom katolikus 
hittanos, el kéne döntsem, hogy tényleg hiszek-e Istenben. (…)</p><blockquote><p style="text-align:justify">Akkor
 eljutottam arra a pontra, hogy én ennek utánajárok: hol van apukám – ő 
önygilkos lett, amikor 18 éves voltam, miért beteg anyukám?</p></blockquote><p style="text-align:justify">Az
 én bátyám tényleg nagyon elzüllött. (…) Miért történt ez az én 
családommal? Nagyon nehezen tudtam megemészteni ezeket a drámákat, 
tragédiákat. Utána akartam járni, hogy tényleg létezik-e Isten, mert 
akkor nem úgy kéne szorongjak belül – persze kívül senki nem látta – 
ahogy én szorongtam valójában. Egy féléves istenkeresés előzte meg ezt a
 találkozást. Én éjszakánként már kemény cikis voltam, albérletben 
laktam, (…) sok-sok kompromisszumot kötöttem az erkölcsi normáimmal, de 
nem züllöttem el annyira – szerintem a Szentlélek megkímélt a nagy 
csúszászoktól – de tudtam, hogy nem úgy élek, ahogy a Biblia leír egy 
keresztény embert. És azt is tudtam, hogy az én szívem tele van 
sérülésekkel. Én magamat okoltam apukám haláláért, mert csak én voltam 
jóban vele, és mielőtt öngyilkos lett, eljött az iskolába, hogy 
sétáljunk egyet, és én elzavartam azzal, hogy nincs kedvem kocsmázni. 
Akkor láttam utoljára.</p><p style="text-align:justify">Ezek mind-mind
 összegyűltek és az volt bennem, hogy én be nem teszem a lábam egy 
katolikus misére vagy bármilyen helyre addig, amíg nem találkozom Vele. 
Ez háromnegyed év volt. Egy volt patronás barátnőm mindig jött és 
mondta, hogy <i>figyelj Panni van egy hely, lehet találkozni Istennel</i>. Én mondtam neki, hogy <i>nagyon aranyos vagy, de én oda nem megyek, mert azok karizmatikusok –</i>
 nekem mondták az iskolában hogy ők érzelmileg manipulálnak. (…) Hogy 
rövidre zárjam: háromnegyed év múlva titokban elmentem. De én úgy mentem
 oda, hogy kértem az Urat, hogy ha lehet, ne dumáljon meg senki: 
bemegyek titokban, körülnézek és kijövök. (…) Én a kilinccsel megfogtam a
 Szentlelket. Engem ez nagyon meglepett, nagyon szkeptikus voltam minden
 ilyennel kapcsolatban.</p><blockquote><p style="text-align:justify">Két
 órán keresztül egy másik valóságban voltam, nem emlékszem egy szóra 
sem, úgy, hogy nem dumált meg senki csak a Szentlélek. Egy végtelen 
szeretetet, szerelmet éltem át,</p></blockquote><p style="text-align:justify">és ott elöl egy magas, szakállas fiú nagyon ugrált meg magyarázott, úgyhogy ekkor találkoztunk, ez ’91 májusában volt.</p><p style="text-align:justify"><b>Erre te, hogy emlékszel, Zoli?</b></p><p style="text-align:justify">Arra
 az estére emlékszem, amikor Panni bejött. Igazából tényleg olyan volt, 
mint, aki be van rúgva. Ült a Városmajori kistemplomnál egy oszlopnál és
 nagyon mosolygott és nem szólt egy szót sem – mint utóbb kiderült, nem 
tudott egy szót sem szólni, csak mosolyogni. (…) Erre felfigyeltem, 
utána felfigyeltem arra is, hogy – miután végülis az én kis csoportomba 
került – nagyon sokáig nem szólalt meg. Nehezen nyíló, titotokzatos, de 
nagyon vonzó jelenség volt Panni. Azt hittem, hogy egy elvont, művész 
csaj, mert igazából kicsit úgy öltözött, meg titokzatos volt. Aztán 
jobban megismertük egymást, elkezdtünk beszélgetni.</p><hr><p style="text-align:justify">Itt,
 Panni istenkeresése közben találtak egymásra és ebből a találkozásból 
szerelem, házasság és öt gyermek fogant. Hogy volt-e bennük kétely, 
Panni miért utazott el Amerikába, Zoli hogy döntött a papság és a 
házasság között? A teljes adásból megtudhatod! Ahogy azt is, hogy kérte 
meg Zoli Panni kezét, hogy segítették és segítik egymást a hivatásukban 
és milyen módszerekkel vezették gyermekeiket a hitben.</p></div><br></div></div></div>
</div>