<div dir="ltr"><div>Gyönyörű, nagyon tanulságos és megszívlelelndő! Köszönöm. löszönjük szépen, András!</div><div><br></div><div>Hozzátenném, hogy mivel mi, jószándékú nagyrészt keresztények, mindannyian a kereszténységen belül is némileg máshogy gondolkozunk, mégha meg is tartjuk a 10 parancsolatot és hűségesek is vagyunk, mégis máskor és máshogy érünk meg különböző tulajdonságokban,, illetve ki érzékenyebben, ki kevésbé érzékenyen viseli mások sokszor alaptalan vádaskodást, gyanusítgatást, rosszhiszemű feltételezéseket . Így nehezen tudjuk kezelni ennek a nagyon kaotikus, <u><b>értékvesztett </b></u>világnak a bonyodalmait.</div><div>Most mindenesetre a REMÉNY ÉVE van, és egyébként is bízhatunk,szerintem abban, ami Szt. Bernát napkor a szentmise igéiben kinagyítottam . Idézem biztatásul és isteni tanításként:</div><div>
<font size="4"><b><span style="color:rgb(255,0,0)">Irgalom és hűség majd egymásra lelnek, * csókot vált az igazság és a béke.</span></b></font><br>
<b><span style="color:rgb(255,0,0)">A földből <font size="4">a hűség kisarjad,</font> * és <font size="4">az igazságosság tekint le az égből. </font></span></b><br>
H: <b><span style="color:rgb(255,0,0)"><font size="4">A mi Urunk, Istenünk </font>* <font size="4">békét </font>hirdet népének.</span></b><br>
E: <b><span style="color:rgb(255,0,0)"><font size="4">Az Úr jóságát megmutatja, * földünk is meghozza termését. </font></span></b><br>
<font size="4"><b><span style="color:rgb(255,0,0)">Igazság jár az Úr előtt, * és béke a lába nyomában.</span></b></font>

<br></div><div>Szeretettel,</div><div>Emőke / Mőci</div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Fri, Aug 22, 2025 at 10:11 PM KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Egyetlen kérdés, amely mindent eldönt…<br>
<br>
Pofakönyv, 2025.08.21. -- VUJITY TVRTKO<br>
<a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=1298470791639141&set=a.256445545841676" rel="noreferrer" target="_blank">https://www.facebook.com/photo/?fbid=1298470791639141&set=a.256445545841676</a><br>
<br>
<br>
„A választ egyszer meg kell adnod: hol voltál akkor, amikor a <br>
legnehezebb volt?”<br>
A fenti mondat egészen döbbenetes körülmények között hangzott el, olyan <br>
állapotok kellős közepén, melyek soha többet nem köszönhetnek vissza az <br>
életembe. Mégis, ez a kérdés, ez a felvetés volt az, amely tökéletesen <br>
megváltoztatta a gondolkodásomat, felfogásomat, az egész életemet.<br>
Az örömben jó osztozni. A győzelem pillanatában tömegek tolonganak a <br>
nyertes mellett. Saját példámból, tapasztalatból is jól tudom, hogy a <br>
legfényesebb, legsikeresebb időben hányan voltak "életem legjobb <br>
barátai", akik aztán eltűntek, amikor nem ment olyan jól. A sikert <br>
hatalmas tömeg ünnepli, a vereség után lemorzsolódnak sokan. Az esküvőn <br>
egymás nyakába borulnak az emberek, olyanok is, aki a váláskor egymás <br>
ellen tanúskodnak. Akár csak a hajdanvolt, jól menő vállalkozó barátai, <br>
ismerősei, üzletfelei.<br>
<br>
Mégis, vannak dolgok, amiket csak az idő dönthet el. Amikor a gyermek <br>
büszkén viszi haza élete első rajzát az óvodából, ám apu nem tudja <br>
megnézni, mert folyamatosan tárgyal a mobilján. Amikor a szerelmünk <br>
izgulva főzi a meglepetésvacsorát, ám valami közbejön... A könnyek pedig <br>
nehezen száradnak.<br>
<br>
Hol voltál, amikor a legfontosabb volt? Amikor édesanyád, édesapád, <br>
közeli szeretted búcsúzott az élettől? Fogtad a kezét vagy fontos <br>
tárgyalásod volt aznap? Osztoztál a gyerekkori élményekben, kacajokban, <br>
játékokban, az önfeledt örömben, ám ott voltál-e akkor is, amikor a <br>
legnehezebb volt? Felköszöntötted szerettedet a várva várt <br>
születésnapján/diplomaosztóján/évfordulóján, vagy el kellett rohannod? <br>
Barátoddal voltál a legnehezebb pillanatokban is vagy csak akkor, amikor <br>
jól éreztétek magatokat?<br>
<br>
Sok nehéz sorsot láttam, sok történetet megírtam, mégis, talán a <br>
cserbenhagyás az a fogalom, amellyel nem tudok mit kezdeni. Amikor a <br>
sors brutalitása szembesített a címben szereplő kérdéssel és mondattal, <br>
megfogadtam: hajnalban is rohanok ha hív. Nem lehetek fáradt ha nagyon <br>
kér. Átölelem, megsimogatom ha sír. Nem csak akkor szeretem, ha örömet <br>
okoz. Nem tagadom meg soha, ha hozzám tartozik.<br>
<br>
Sokan, sokféle hatást gyakorolnak ránk életünkben. S mi -ha elég bölcsek <br>
vagyunk hozzá - tanulhatunk a sikerekből, s bizony tanulhatunk a <br>
kudarcokból is. Nem kellenek ehhez világmegváltó pillanatok, drámai <br>
események sem. Írom ezt annak ellenére, hogy ez a bizonyos mondat még <br>
szinte gyerekként ért, a háború közepén.<br>
<br>
Városunkat bombázták én a pince mélyén aludtam egy zongora alatt. Teljes <br>
volt az elsötétítés, mert a fénypontok egyben célpontok is lettek. <br>
Voltak akik megszöktek, én egyszerűen csak bennragadtam. Tettem, amit <br>
tennem kellett, a helyi magyarok rádiójában voltam botcsinálta bemondó <br>
valaki helyett, aki -nem elítélhető módon- békéért és nyugalomért <br>
menekült el. És akkor az az ember hajnalban elémmormolta ezt a kérdést...<br>
<br>
Láttam a háború után, hogy hányan jöttek vissza és hányan nem. Láttam, <br>
hogy mennyire változott meg emberek élete. Én például nem tudok <br>
panaszkodni. Emberek halála, szenvedése, városok és falvak pusztulása <br>
után már nem érdekel ha dugó van, ha mérges a főnök…<br>
<br>
Van ivóvíz, szeretnek a szeretteim, a Barátom a legtündéribb ember a <br>
világon, Édesanyám egészséges, van mit ennem, s van mit enni adnom a <br>
gyermekeimnek. Nekem ennyi elég. Meg az élmények, amelyekkel szeretném <br>
elhalmozni fiaimat, néha például a Föld túloldalán. Mert vannak Ők, s <br>
vannak azok, akik mindig számíthatnak rám.<br>
<br>
És igen: rohantam, amikor hajnalban hívott. Nem voltam fáradt amikor <br>
nagyon kért. Átöleltem, megsimogattam amikor a sírt. Nem csak akkor <br>
szerettem, ha örömet okozott. Nem tagadtam meg soha, ha hozzám tartozik. <br>
Fogtam Apám kezét az utolsó pillanatokban. Eltemettem a tizenéves <br>
Ágikát, akivel annyit játszottunk. Megvédtem a Barátomat, amikor bajban <br>
volt. Ezt kellett tennem. Mert egyszer, még a háborúban valaki azt monda <br>
a bombázások kellős közepén:<br>
<br>
„A választ egyszer meg kell adnod a kérdésre: hol voltál akkor, amikor a <br>
legnehezebb volt?”<br>
<br>
És én nem a díjaimra, elismeréseimre, jutalmaimra, hanem erre a <br>
válaszomra vagyok a legbüszkébb... Ott voltam, ahol adott pillanatban <br>
lennem kellett.<br>
<br>
Barátsággal: Tvrtko<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>