<div dir="ltr"><div>1./ Ván Bálint levele</div><div>2./ Reinisch Egon válasza</div><div><br></div><div>1./ Ván Bálint engedélye, családi levélrészlete </div><div>
<div>Ván Bálint , dr. Ván Lajos k.Lttag unokája  engedélye:  ( <span><span><a href="mailto:vanbalint@gmail.com" target="_blank">vanbalint@gmail.com</a></span></span> )  "Igen, kiküldheted a részletet, köszönöm
 hogy megosztod további emberekkel! Érdeklődés esetén szívesen adok 
tanácsot másoknak első világháborús elődök kutatásához vagy Przemysl-i 
utazáshoz."</div><div><br></div><div>Ván Bálint a családnak írt levele részlete:</div><div>
<div>Kedves család!</div><div></div><div>Egy családtörténeti 
kutakodásomról szeretnék beszámolni nektek. A héten a Hadtörténelmi 
Levéltárban készítettem a csatolt fotót. Ezt az újság lapot 1914-ben 
Przemysl-ben nyomtatták. Ott szolgált katonaként Ván Balázs, az én 
ükapám, akinek a gyermekei voltak Eszkó néni, Blázi bátya és Ván Lajos 
dédapám.</div><div>Lali papától hallottam, hogy ükapámat meglátogatta 
Przemysl-ben felesége, Papp Eszter, vonaton utazva. Többen utaztak oda 
Kiskunhalasról és útközben ellopták tőle az utazó ládáját. Ennyit tudtam
 erről a történetről. A legutóbbi télen Przemysl ostromáról olvasgattam 
és tettem oda egy kirándulást (szintén vonattal utaztam). Ekkor tudtam 
meg véletlenül egy <a href="https://epa.oszk.hu/00000/00018/00043/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2016_3_761-777.pdf" target="_blank">tanulmányból</a>, hogy ükanyám utazásáról írtak egy újságcikket Przemyslben és az is világos lett számomra milyen rendkívüli eseményről van szó.</div><div>A
 galíciai Przemysl városában és körülötte volt az Osztrák-Magyar 
Monarchia legfontosabb erődrendszere. Az első világháború kezdetét 
követően megnövelték a helyőrségét és felkészítették egy ostromra. 
Ükapám hadimunkásként került Przemyslben, ahol vélhetően az erődítési 
munkákban vehetett részt. Sok ezer hadimunkás szolgált ott és került 
aztán ostrom alá. A cári Orosz Hadsereg ugyanis 1914 szeptember 24-én 
ostrom alá vette Przemyslt. Az ostrom során néhány nagy rohammal 
igyekeztek bevenni az erődrendszert, sikertelenül. Október 9-én a 
Monarchia hadserege elérte újra a várost, az oroszok visszavonultak.</div><div>Ükanyámék
 vélhetően már az erőd ostromáról és felszabadulásáról értesülve 
indulhattak útnak Kiskunhalasról. Az újságcikkből kiderül mennyire 
drámai esemény volt ez, hogy 44 kiskunhalasi "atyánkfia", a katonák 
feleségei, szülei, családtagjai eljutottak odáig. Az eseményről 
beszámolt volna az erődrendszerben szolgáló magyar katonák számára írt 
Tábori Újság. Az újságlap jobb felső sarkában láthatjátok odaírva 
"Betiltott szám!" és a szerkesztő, dr. Molnár Kálmán aláírását. A 
városban ugyanis katonai cenzúra működött - például az újságban 
megjelenő hírek általában a valóságnál rózsásabb képet festettek a hadi 
helyzetről. A "Kiskunhalas" című cikket nyomtatás után betiltották és 
egy másik november 1-ei újság jelent meg, amelyben a helyén egy más 
témájú cikk szerepel. A cenzorok talán arra gondolhattak, hogy a 
családtagok látogatásáról szóló hír felzaklathatja a többi katonát, 
akiknek nem volt lehetősége találkozni szeretteikkel. Az újság 
szerkesztője, Molnár Kálmán azonban félretett egy példányt a cenzúrázott
 számból is, az ő hagyatékában olvashattam el azt a levéltárban - és 
olvashatjátok most ti is. A Halasról érkezett látogatók a cikk szerint 
összesen egy napot töltöttek a városban, október 30. péntek délutántól 
október 31. szombat délutánig. Ükszüleim ekkor látták egymást utoljára. A
 sietségnek (és annak, hogy érkezésükkör majdnem visszafordították az 
utasokat) jó oka volt, ugyanis ezekben a hetekben a Monarchia csapatai 
Kelet Galíciában katasztrofális vereséget szenvedtek. November 3-án 
rendelték el a polgári lakosság evakuálást a városból, azonban már nem 
indult elegendő vonat, sokan a városban ragadtak.</div><div>November 
8-án a cár seregei újra körülzárták a várost. Przemysl második ostroma 
során az orosz hadsereg nem indított nagy rohamokat, hanem kiéheztették a
 védősereget. Az ostrom sok szenvedés után, 1915 március 22-én ért 
véget, amikor a védők megadták magukat. Az éhezéstől legyengült katonák 
hadifogságba kerültek, köztük ükapám is. 1915 júniusában Szibériában, 
Nyizsnyeugyinszk településen halt meg, 37 éves volt ekkor. Felesége, 
Papp Eszter 3 évvel később, közvetlenül a háború végét megelőzően, 1918 
október 29-én hunyt el a spanyolnátha járványban, egy nappal a budapesti
 őszirózsás forradalom előtt. Gyermekeik árván maradtak 11, 12 és 14 
éves korukban."</div><div class="gmail-yj6qo"></div><div class="gmail-adL"><br></div></div></div><div>2./  Reinisch Egon eltévedt válasza ide másolva:</div><div>Przemysl erődjeben végül több mint 120 000 K. u K. Katona esett fogságba
 a második orosz ostrom végén, valóban az élelem hiány miatt. <div>Erről végül is bármilyen hihetetlen egy olasz nő a csodálatos Gina Ajugari tehet. </div><div>Ha
 ő nincs a védő sereget valószínűleg kivonjak a második ostrom elől, 
hiszen nyilvánvaló volt hogy az erőd atadta az élelmiszer készletét az 
oroszokat visszanyomó tábori haderőnek. </div><div>Üdv. Egon</div>

</div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Fri, Aug 15, 2025 at 2:20 PM Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Ván Bálint , dr. Ván Lajos k.Lttag unokája  engedélye:  ( <span><span><a href="mailto:vanbalint@gmail.com" target="_blank">vanbalint@gmail.com</a></span></span> )  "Igen, kiküldheted a részletet, köszönöm
 hogy megosztod további emberekkel! Érdeklődés esetén szívesen adok 
tanácsot másoknak első világháborús elődök kutatásához vagy Przemysl-i 
utazáshoz."</div><div><br></div><div>Ván Bálint a családnak írt levele részlete:</div><div>
<div>Kedves család!</div><div></div><div>Egy családtörténeti 
kutakodásomról szeretnék beszámolni nektek. A héten a Hadtörténelmi 
Levéltárban készítettem a csatolt fotót. Ezt az újság lapot 1914-ben 
Przemysl-ben nyomtatták. Ott szolgált katonaként Ván Balázs, az én 
ükapám, akinek a gyermekei voltak Eszkó néni, Blázi bátya és Ván Lajos 
dédapám.</div><div>Lali papától hallottam, hogy ükapámat meglátogatta 
Przemysl-ben felesége, Papp Eszter, vonaton utazva. Többen utaztak oda 
Kiskunhalasról és útközben ellopták tőle az utazó ládáját. Ennyit tudtam
 erről a történetről. A legutóbbi télen Przemysl ostromáról olvasgattam 
és tettem oda egy kirándulást (szintén vonattal utaztam). Ekkor tudtam 
meg véletlenül egy <a href="https://epa.oszk.hu/00000/00018/00043/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2016_3_761-777.pdf" target="_blank">tanulmányból</a>, hogy ükanyám utazásáról írtak egy újságcikket Przemyslben és az is világos lett számomra milyen rendkívüli eseményről van szó.</div><div>A
 galíciai Przemysl városában és körülötte volt az Osztrák-Magyar 
Monarchia legfontosabb erődrendszere. Az első világháború kezdetét 
követően megnövelték a helyőrségét és felkészítették egy ostromra. 
Ükapám hadimunkásként került Przemyslben, ahol vélhetően az erődítési 
munkákban vehetett részt. Sok ezer hadimunkás szolgált ott és került 
aztán ostrom alá. A cári Orosz Hadsereg ugyanis 1914 szeptember 24-én 
ostrom alá vette Przemyslt. Az ostrom során néhány nagy rohammal 
igyekeztek bevenni az erődrendszert, sikertelenül. Október 9-én a 
Monarchia hadserege elérte újra a várost, az oroszok visszavonultak.</div><div>Ükanyámék
 vélhetően már az erőd ostromáról és felszabadulásáról értesülve 
indulhattak útnak Kiskunhalasról. Az újságcikkből kiderül mennyire 
drámai esemény volt ez, hogy 44 kiskunhalasi "atyánkfia", a katonák 
feleségei, szülei, családtagjai eljutottak odáig. Az eseményről 
beszámolt volna az erődrendszerben szolgáló magyar katonák számára írt 
Tábori Újság. Az újságlap jobb felső sarkában láthatjátok odaírva 
"Betiltott szám!" és a szerkesztő, dr. Molnár Kálmán aláírását. A 
városban ugyanis katonai cenzúra működött - például az újságban 
megjelenő hírek általában a valóságnál rózsásabb képet festettek a hadi 
helyzetről. A "Kiskunhalas" című cikket nyomtatás után betiltották és 
egy másik november 1-ei újság jelent meg, amelyben a helyén egy más 
témájú cikk szerepel. A cenzorok talán arra gondolhattak, hogy a 
családtagok látogatásáról szóló hír felzaklathatja a többi katonát, 
akiknek nem volt lehetősége találkozni szeretteikkel. Az újság 
szerkesztője, Molnár Kálmán azonban félretett egy példányt a cenzúrázott
 számból is, az ő hagyatékában olvashattam el azt a levéltárban - és 
olvashatjátok most ti is. A Halasról érkezett látogatók a cikk szerint 
összesen egy napot töltöttek a városban, október 30. péntek délutántól 
október 31. szombat délutánig. Ükszüleim ekkor látták egymást utoljára. A
 sietségnek (és annak, hogy érkezésükkör majdnem visszafordították az 
utasokat) jó oka volt, ugyanis ezekben a hetekben a Monarchia csapatai 
Kelet Galíciában katasztrofális vereséget szenvedtek. November 3-án 
rendelték el a polgári lakosság evakuálást a városból, azonban már nem 
indult elegendő vonat, sokan a városban ragadtak.</div><div>November 
8-án a cár seregei újra körülzárták a várost. Przemysl második ostroma 
során az orosz hadsereg nem indított nagy rohamokat, hanem kiéheztették a
 védősereget. Az ostrom sok szenvedés után, 1915 március 22-én ért 
véget, amikor a védők megadták magukat. Az éhezéstől legyengült katonák 
hadifogságba kerültek, köztük ükapám is. 1915 júniusában Szibériában, 
Nyizsnyeugyinszk településen halt meg, 37 éves volt ekkor. Felesége, 
Papp Eszter 3 évvel később, közvetlenül a háború végét megelőzően, 1918 
október 29-én hunyt el a spanyolnátha járványban, egy nappal a budapesti
 őszirózsás forradalom előtt. Gyermekeik árván maradtak 11, 12 és 14 
éves korukban."</div><div><br></div>

<br><div> </div>

<br></div><br></div><br></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</blockquote></div>