<div dir="ltr"><div>Igazad van, András. De a mai keresztény fiatalság egy része is gyenge, másik része pedig simán elteker Rómáig.</div><div><br></div><div>Te kb hány perc alatt érsz ki (mondjuk tőlünk) Pomázra?  </div><div><br></div><div>Szeretettel,<br></div><div>Mőci</div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Wed, Jul 30, 2025 at 7:58 PM KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Ez elég gyenge dolog :D=<br>
<br>
*** *** ***<br>
<br>
A világ egyik legkegyetlenebb túlélőviadalán döntött bődületes csúcsot <br>
Szőnyi Ferenc<br>
<br>
Index, 2025.07.23. -- Borbély László<br>
<a href="https://index.hu/sport/bringa/2025/07/23/transcanada-2025-szonyi-ferenc-ultra-kerekparverseny-kanada-12-500-kilometer-vilagrekord/" rel="noreferrer" target="_blank">https://index.hu/sport/bringa/2025/07/23/transcanada-2025-szonyi-ferenc-ultra-kerekparverseny-kanada-12-500-kilometer-vilagrekord/</a><br>
<br>
<br>
<br>
Bámulatos új világcsúccsal ért célba a világ egyik legnehezebb <br>
(kerékpár)versenyének számító TransCanadán Szőnyi Ferenc, aki 45,5 nap <br>
alatt tekerte le az észak-amerikai országot átszelő 12 500 kilométeres <br>
utat, amit korábban hárman tudtak teljesíteni csupán, és a <br>
leggyorsabbnak is kellett ehhez 51 nap. Mindezt bármiféle segítség vagy <br>
éppen foglalt szállás nélkül, egy medvékkel, betegségekkel és <br>
kihívásokkal teli út során.<br>
<br>
„A világ legkeményebb és leghosszabb önellátó kerékpárversenye” – így <br>
ismerteti magát a TransCanada, amely az észak-amerikai országot járja <br>
keresztül északról délre, nyugatról keletre.<br>
<br>
A rajt június 8-án a Kanada északnyugati végén fekvő Yukon territórium <br>
fővárosában, Whitehorse-ban volt, a cél pedig a legkeletibb részen <br>
fekvő, új-fundlandi St. John'sban található.<br>
Tekerd le a Föld kerületének közel harmadát, és közben mászd meg tízszer <br>
a Mount Everestet<br>
<br>
A távot a Google Maps tervezője szerint autóval alig 7690 kilométeren és <br>
akár már potom 87 óra alatt is meg lehet tenni. De a TransCanada <br>
útvonala azért ennél egy fokkal csibészesebb, szépen ki van kerekítve a <br>
leírás szerint 12 500 kilométerre, valójában viszont az útvonal <br>
GPS-térképe alapján még ennél is hosszabb:<br>
<br>
a versenyzőknek 12 790,2 kilométert kell tekerniük, összesen 89 853 <br>
métert emelkednek (alig több mint tízszerese a föld legmagasabb <br>
pontjának számító Mount Everestnek), „cserében” 90 447 métert <br>
ereszkednek közben.<br>
<br>
Már ebből is látszik, hogy ez a viadal tényleg csak a leginkább elvakult <br>
sportolóknak szól (eddig összesen hárman teljesítették, idén pedig <br>
egyedül Szőnyi Ferenc indult!), de azért van még itt néhány kellemes <br>
hozzávaló...<br>
Mindent egyedül kell megoldani, legyen szó akár az alvásról, étkezésről <br>
vagy javításról<br>
<br>
Ha az induló megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy 12 tartományon és <br>
8 időzónán át kalandozik egyszer térdig érő esővízben, máskor perzselő <br>
napsütésben, hegyeken, városokon vadonon át, akkor jönnek még az extrák!<br>
<br>
Szőnyi Ferenc a verseny előtti bemutatójában kiemelte, hogy ezen a <br>
viadalon mindent – beleértve az étkezést, az alvást, a navigációt vagy <br>
éppen a javítást – az indulónak kell megoldania magának.<br>
<br>
     Hogy miért vágok bele? Mert ez nem csak egy kerékpárverseny. Ez egy <br>
fizikai, mentális és logisztikai túlélőtúra – amilyen még nem volt az <br>
életemben. A határaimat már sokszor feszegettem, de ez egy teljesen új <br>
szint. És ahogy ismertek: ha van kihívás, ami lehetetlennek tűnik, ott <br>
előbb-utóbb megjelenek...<br>
<br>
– írta az ultrasportoló a versenynaplójában még az indulást megelőzően.<br>
Negyvenhárom évesen kezdett el sportolni, két évre rá <br>
ultratriatlon-világbajnok lett – és ez még csak a „bemelegítés” volt<br>
<br>
Márpedig kihívásból és lehetetlennek látszó feladatból akadt azért <br>
bőven. Érdekesség, hogy az augusztus 25-én már a 61. életévét betöltő <br>
Szőnyi csak a 43 évesen, 2007-ben kezdett el sportolni, de ha már így <br>
volt, akkor rögvest a nagy feladatokat, a hosszútávú futó- és <br>
kerékpárversenyeket kereste. „A rövideket tudtam, hogy meg tudnám <br>
csinálni” alapon.<br>
<br>
Gyors átmenettel kezdett bele a triatlonozásba – bár első versenyére még <br>
úgy nevezett be, hogy jóformán úszni sem tudott –, azon belül is a <br>
vasemberek közé szeretett volna bekerülni. Első dupla Ironman versenyén <br>
2008-ban már a negyedik helyen ért célba Bonyhádon, de még ugyanebben az <br>
évben Mexikóban a tízszeres távon dobogós lett.<br>
<br>
A következő évben visszatérve ide pedig már világbajnoki címet is <br>
ünnepelhetett – méghozzá rekordot döntve!<br>
<br>
„Ezzel kicsit kinyílt előttem a világ, megláttam a lehetőségeket, hogy <br>
mire lehetek képes. Óriási volt a világon a legjobbnak lenni 44 évesen, <br>
ez valami elképesztő történet” – emlékezett vissza a mostani viadal <br>
előtt a kezdetekre az AquariusBike YouTube-csatornáján.<br>
Elképesztő versenyek és eredmények végeláthatatlan sora, és egyik <br>
legmagasabb állami kitüntetés<br>
<br>
Ez azonban kis túlzással csak a kezdet volt, hiszen innentől – ahogyan <br>
mondani szokás – csinált mindent is. Volt, hogy 3000 mérföldön keresztül <br>
szelte át Amerikát, majd Mexikóban az Ironman verseny 20-szoros távján <br>
szerzett első helyet, de volt 24 órás kerékpárversenyen Le Mans-ban <br>
(negyedik), 2013-ban pedig 30-szoros távot abszolvált, 30 napon át <br>
egy-egy Ironman versenyt teljesítve lett második a győri Rokop József <br>
mögött.<br>
<br>
A 2018-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Szőnyi <br>
Ferenc különböző elképesztő tetteit valóban napestig lehetne sorolni, <br>
így csak pár kiemelés még:<br>
<br>
     2015-ben harmadik lett a Himaláján rendezett La Ultrán, ahol közel <br>
6000 méter magasra is fel kell futni, és ahol a levegő oxigéntartalma a <br>
normális érték felét sem éri el, a 2000 méteres szintkülönbség során <br>
pedig mínusz 10 és plusz 40 fok közötti hőmérséklet-ingadozás is <br>
tapasztalható.<br>
     2017-ben 480 kilométeres versenyt nyert a Himaláján.<br>
     2018-ban a New Orleans-i tízszeres távon lett bajnok.<br>
     2019-ben futva teljesítette az El Camino 780 kilométeres távját.<br>
     Ugyanebben az évben másodszor teljesítette a 20-szoros Ironmant, a <br>
világon elsőként.<br>
<br>
Ezek fényében aligha tűnhet túlzásnak a már 176 Ironman-távot teljesítő <br>
60 éves sportember fenti idézete...<br>
„Egy kicsit már érzem a lassulást, de szeretem úgy megélni az életemet, <br>
hogy legyen miről beszélgetni”<br>
<br>
A viadal előtt forgatott videója telis-tele van érdekesebbnél érdekesebb <br>
gondolatokkal, kezdve azzal, hogy véleménye szerint a „kerékpár mint <br>
eszköz, az a haladás férfias metaforájának” felel meg, folytatva azzal, <br>
hogy amit ő végez, az „egy életforma, amiben nem lehet megalkudni. Nem <br>
olyan, mint egy könyv, hogy estére lerakod, másnap kinyitod, ebben benne <br>
kell lenni”, hozzátéve, hogy így, a 60-on túl, már kicsit érzi magán a <br>
lassulást.<br>
<br>
„De én szeretem úgy megélni az életem, hogy legyen miről beszélgetni. <br>
Legyen motiváció, hogy miért kelek fel holnap, és legyen mit csinálni, <br>
ez persze nemcsak a sportra igaz, hanem az életemre, életvitelemre, az <br>
emberekkel való viszonyomra is” – teszi hozzá rögvest.<br>
<br>
A versenyekre való felkészülés óriási motivációt jelent számára a <br>
mindennapokban, egyébként is ebben látja saját erősségét, amivel <br>
„ügyesen tudja kendőzni a testi adottságait”.<br>
<br>
     Igazából piszokul visszaélek az élet adta képességeimmel, de <br>
semmiben sem vagyok különleges. Nincsenek sem rövid, sem hosszú távú <br>
speciális képességeim, sem a tüdőkapacitás, sem a véroxigénszint nem <br>
különleges, de összességében nézve valami nagyon jó kombó tud összejönni<br>
<br>
– véli saját magával kapcsolatban.<br>
<br>
A családja sporthoz fűződő viszonyáról elmondta, hogy eleinte sokan <br>
furcsállták, hogy ebben a korban áll neki versenyezni, aztán ahogyan <br>
jöttek az eredmények, jött a lelkesedés, „idővel megszokták, hogy apa <br>
elmegy egy versenyre, világcsúcsot döntött, világbajnok lett, Mexikóban <br>
van vagy éppen Franciaországban”. Szerencsésnek tartja magát, hogy <br>
felesége osztozik az életének ezen részében is, és ahová tudja, elkíséri <br>
őt. A gyerekek már rég kirepültek, az unokák is mind kijárták már az <br>
óvodát, és ők egyébként is „ebbe születtek, hogy a papa ilyen, nekik ez <br>
teljesen természetes”.<br>
<br>
Sok feladással járt, de összességében élete legboldogabb 17 évének írja <br>
le a mögöttünk hagyott időszakot.<br>
<br>
A 2025-ös TransCanada: szakadó eső, medve, farkas és a többi<br>
<br>
Miután június elején sikeresen – minden felszereléssel – megérkezett, és <br>
konstatálta, hogy még a vártnál is hidegebb fogadta Yukonban, elkezdte a <br>
versenyre hangolódást, és 8-án, helyi idő szerint reggel 6 órakor, <br>
hosszú hónapok felkészülése, szervezése, aggodalma után elindult a <br>
versenyen.<br>
<br>
„Itt állok az út elején, és minden egyszerre van bennem: feszültség, <br>
izgatottság, hála, öröm... és igen, egy kis félelem is. De bízom abban, <br>
ami eddig hozott: a kitartásomban, az akaraterőmben, a <br>
tapasztalataimban” – indította versenynaplójában Szőnyi.<br>
<br>
Az első 3000 kilométer hegyek-völgyek végeláthatatlan kombinációja, <br>
hozzáteszi, hogy a szervezők is csak műholdas eszközön tudják őt követni <br>
– no persze volt olyan, ami szerencsére nem követte végül.<br>
<br>
     És akkor jött az első medve. Igen, egy barna, kerek fejű maci. <br>
Lefilmeztem tisztes távolságból. Láttam farkast is – de az gané volt, <br>
nem vártam meg, hogy közelebb jöjjön, inkább eltekertem<br>
<br>
– emlékezett az első nap 300 kilométeres penzuma után az ultrasportoló, <br>
aki hozzátette, hogy a versenyszabályzatban benne volt, hogy kötelező <br>
medveriasztót hozni az első 3000 km-re, pontosan az ilyen találkozások <br>
miatt.<br>
A táplálkozás kihívása – a napi átlag négyszeresére van szükség<br>
<br>
Hétköznapi léptékkel az is értelmezhetetlennek látszik, hogy napi 10 <br>
ezer kalóriát éget el, ez pedig azzal is jár, hogy négyszer annyi ételt <br>
kell a szervezetébe juttatni, mint másnak egy átlagos napon.<br>
<br>
Az út során ráadásul nincs minden sarkon egy közért, a települések <br>
között 100-120 kilométeres távok is akadnak, és a 40 napra való <br>
felszereléssel, ruhával tömött táskák miatt túlságosan sokat felhalmozni <br>
sem lehet két étkezés között.<br>
<br>
A folyadék is érdekes kérdés, hiszen napi 8-10 liter vizet kell bevinni <br>
emellett a terhelés mellett, és mivel ezt sem lehet mind cipelni, hamar <br>
megejtette az első patakvízkóstolóját is.<br>
Betegségen át<br>
<br>
Versenynaplójának június 11-i bejegyzése már azzal foglalkozik, hogy a <br>
hosszútávú versenyeken nemcsak az izmok fáradnak el, hanem az emésztés <br>
is kikészülés, és gyakran jön emellé megfázás vagy torokgyulladás.<br>
<br>
Ezúttal már a rajt előtt is „összejött” a megfázás az 5 Celsius-fokban, <br>
erre jött a csapadék és a szél is. Ebben az időben a cipelt víz sem <br>
melegszik fel éppen, és minden korty folyadék-utánpótlás fájdalmas tud <br>
lenni – de halad előre, és már 850 kilométernél járt.<br>
Túlélés két fokban, bérelt sátorban – és a Jurassic Parkban<br>
<br>
A havas hegycsúcsok szenzációs látványát az egyre nehezebbé váló <br>
felszerelés, a hajnali fagyok és a bérelt sátorban alvás „kényelme” <br>
húzza vissza a valóság szintjére. A torokgyulladás lázzal párosul, három <br>
újabb medve és egy szellemfalu után folytatta az útját.<br>
<br>
Ehhez képest egy motelben való melegedése a következő nap felér egy <br>
kisebb főnyereménnyel, pláne hét óra esőben tekerés után. Hogy aztán az <br>
új nap újabb kihívással fenyegessen, minden eddiginél nagyobb – és az <br>
indokoltnál jóval közelebb lévő – állat képében. Tipikusan az a medve, <br>
amit a dokumentumfilmekben lehet látni, óriási, száz méterre előtte áll <br>
meg az úton. Reflexből a spray-hez nyúlt, de szerencsére, miután egy <br>
darabig nézték egymást, az állat elsétált.<br>
<br>
     Én meg ott maradtam a kételyeimmel: tényleg lehet egy medvét ezzel <br>
üldözni? Meg, hogy ha ez az állat úgy dönt, hogy én vagyok a reggeli, <br>
vajon mi az esélyem? Őszintén? Betojtam. Álltam ott a spray-vel a <br>
kezemben, mint valami kiránduló a Jurassic Parkban<br>
<br>
– idézte fel az újabb találkozást.<br>
<br>
Ahogyan halad előre, úgy válik egyre civilizáltabbá a környezet, ez <br>
persze új kihívást is jelent a rakétaként elszáguldó kamionok képében. A <br>
láz elmúlásával a közérzet is javul, bár a köhögés kitartó útitársnak <br>
bizonyul, és a közeli erdőtüzek okozta füst sem kecsegtet jóval.<br>
Minden viszontagság ellenére haladni a cél – és a bődületes világcsúcs – <br>
felé<br>
<br>
Amikor egy kihívás elhárul, jön a következő, legyen az defekt vagy éppen <br>
váltóhiba következtében, ha pedig ezen is túlvan az ember, akkor a <br>
csípője kezdi el kínozni – de folytatja.<br>
<br>
Halad, halad, június 17-re már a táv ötödénél jár Vancouvernél. Ahogy <br>
megy előre, úgy fogynak ugyanakkor az olyan „luxuscikkek”, mint a <br>
papucs, sátor, civil ruha és cipő, mintha nem lenne holnap.<br>
<br>
Útközben egy rádióinterjú is belefért, miután a 3000 kilométert is <br>
letudta, június 21-ére pedig lezárult a Sziklás-hegység zónája. Majd <br>
jöhetett egy nap pihenő, hangsúlyozva, hogy nem feladásból, hanem <br>
felelős döntésből, mivel az egyre zordabb időjárás (eső, szél, egyfokos <br>
hőérzet) miatt a már korábban is tapasztalt hipotermia jelei után ez már <br>
nem lett volna biztonságos.<br>
<br>
A folyamatos kihívások (vagy a kerékpárral vagy a GPS-szel) leküzdése <br>
ellenére sem adja fel, megy előre rendületlenül, június 27-én már 5000 <br>
kilométernél jár, másnap pedig már 26 fokban teker, újabb néhány nappal <br>
később pedig jön az „őszi” esős 16 fok – elképesztő megterhelés már csak <br>
az időjárási körülmények váltakozása is.<br>
<br>
Július elején lépi át a 7000-et, közben rádióinterjúkon osztja meg <br>
legfrissebb élményeit és találkozásait az élővilág képviselőivel – egy <br>
kuvaszféle kifejezetten barátságtalan közeledésével együtt –, 14-én <br>
pedig 35 nap tekerés után eléri a 10 000. kilométert is.<br>
<br>
Két napra rá 37 fokos hőérzetről ad hírt, hogy másnapra egy front miatt <br>
11-re hűljön az idő. Július 20-án örömmel konstatálta, hogy elérte az <br>
utolsó szigetre szállító kompot, és a 42. versenynap után az utolsó 1000 <br>
kilométerre fordult, a 45. napon a szakadó esőben pedig a 147 km-es <br>
„célegyeneshez” ért.<br>
<br>
Végül július 23-án, a 46. napon érte el a befutót, alaposan megdöntve az <br>
eddigi 51 napos rekordot.<br>
<br>
(Borítókép: Szőnyi Ferenc – versenynapló / Facebook)<br>
<br>
<br>
<br>
On 7/30/25 3:33 PM, Emoke Greschik wrote:<br>
> *TOVÁBBÍTVA, TOVÁBBÍTANDÓ:*<br>
> <br>
> aug.8. Ifjúsági kerékpáros zarándoklat Balatonfűzfőről Szigligetre<br>
> <br>
> <a href="https://www." rel="noreferrer" target="_blank">https://www.</a>*veszpremiersekseg*.hu/esemeny/balaton-nyar-bodi-magdi-kerekpar/ <br>
> <<a href="https://www.veszpremiersekseg.hu/esemeny/balaton-nyar-bodi-magdi-kerekpar/" rel="noreferrer" target="_blank">https://www.veszpremiersekseg.hu/esemeny/balaton-nyar-bodi-magdi-kerekpar/</a>><br>
> <br>
> <a href="https://www.facebook.com/events/1252570536532242/?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[]%7D" rel="noreferrer" target="_blank">https://www.facebook.com/events/1252570536532242/?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[]%7D</a><br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
</blockquote></div>