<div dir="auto">Én is köszönöm.Kl</div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2025. júl. 23., Sze 21:33):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">On 7/19/25 9:18 AM, Emoke Greschik wrote:<br>
> Kedves András! Lennél kedves felidézni egy két személyes emléket azok<br>
> közül, amelyekről tegnap  dr. Becker Zsókának adott válaszodban<br>
> így.foglamaztál?  "Vagyok olyan szerencsés, hogy Fekete István<br>
> világának néhány utórezgését még megtapasztalhattam kölökkoromban, <br>
> halasi  öregapáméknál, én ezért is értékelem nagyon."<br>
> ...<br>
Kedves Levtársak!<br>
<br>
Igazándiból néhány apróságot tudnék csak kiemelni.<br>
<br>
Kölökkoromban, és különösen igaz ez a nyári vakációra, nem volt idő.<br>
Jöttek a napok, mentek a napok, egymás után, és nem volt haátirdő, nem<br>
volt rohanás, kapkodás. Nemcsak az én számomra nem, de -- így utólag<br>
visszaemlékezve -- öregapáméknál sem. Végezte a dolgát, bármiféle<br>
kapkodás vagy idegeskedés nélkül, békés ritmusban. És rendszeresen<br>
összejöttek, akár délután kártyázni (ramsli, tízfilléres alapon), vagy<br>
valamilyen kalákában végzett munkára, mint mondjuk tarhonyakészítés.<br>
<br>
Boltba nagyjából szódát cserélni (1,10 Ft volt a literes üveg üveg<br>
cseréje), Chemotox, légypapír, és nagyjából itt volt vége a "fogyasztói"<br>
létnek. A hulladék elsöprő fölényű többsége a trágyadombra került, s a<br>
trágyadömb mögött , a szomszéd ház meg a tyúkól szögletében volt egy<br>
foszlott, másra már nem használható vüles kosár, abban gyűlt "a szemét",<br>
törött tányér, kiürölt Chemotox flakon és hasonlók, aztán azt évente kb.<br>
egyszer elvitték valahova és elásták.<br>
<br>
Zöldség, gyümölcs, tojás, tyúk, disznó a ház körül gyarapodott, illetve<br>
a szöllőben (sic!), valami három kilométerre. A piacra örgapám nem<br>
vásárolni, eladni járt, vitte a saját termesztésű gyümölcsöt<br>
karkosárban, amiből a bicigli csomagtartójára három fért (kettő<br>
kétoldalt, egy meg magára a csomagtartóra fölkötve), esetleg még kettő a<br>
kormányra kétoldalt. És ez, így megérte kimenni a piacra. Juhtúrót<br>
ismerőstől hozott, és persze a kenyeret akkoriban már ugyancsak boltban<br>
vették -- miután a kemencéket hatalmi parancsszóval lebonttatták az<br>
akkori bolsevikok. Még emlékszem a helyére, a kormos falszögletre,<br>
kamrában volt lévén nem vesztegették a munkát a kemence helyének<br>
eltüntetésére.<br>
<br>
Öregapám és öreganyám, bármit is csináltak, azt valami hallatlan<br>
nyugalommal, és valami hihetetlen célszerűséggel csinálták.<br>
<br>
A vaásrnapi ebéd délben az asztalon volt, és öreganyám _nem_ hajnalban<br>
fogott hozzá, pedig úgy kezdődött, hogy kipécézte, melyik tyúkot vágja<br>
le, aztán megfogta, levágta, forrázta, kopasztotta, perzselte, bontotta,<br>
kibelezte, szétszedte, föltette főni a kerti zöldségekkel, és ha épp<br>
elfogyott a levestészta, akkor közben még gyúrt egy adaggal, abból<br>
fölvágott, mondjuk, cérnametéltnek annyit, ami kellett, a többit meg<br>
szárította, és eltette későbbre.<br>
<br>
Öregapám meg kint a szöllőben főzött ebédre krumplilevest, ami úgy<br>
kezdódött, hogy tüzet rakott előző évi venyigéből, kihőzott egy<br>
krumplibokrot és kiszedte alőla a krumplit, azt megmosta, pucolta,<br>
fölvágta stb., a vizet a gémeskútból húzta hozzá, és mégis mintha percek<br>
alatt készült volna el. Ja, és olyan finom volt, hogy ma is bármilyen<br>
kaját odaadnék érte.<br>
<br>
Satöbbi.<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank" rel="noreferrer">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>