<div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><br></div>Kedves Laci!</div><div>Köszönöm, hogy felhívod a figyelmet arra, hogy egy keresztény listán nem szép dolog egy magánszemély magánügyeit tárgyalni. De NEM erről van szó. Tegnap alaposan utánaolvastam a kérdésnek.</div><div><br></div><div>V.J. már akkor amikor kormánytag volt ápolta a kapcsolatot Windisch Lászlóval (most már nevesítem) az Állami Számvevőszék vezetőjével. Tehát két közszereplőről volt szó, ma pedig egy közszereplő és egy magánszemély, Mindketten elváltak, ami után katolikus létükre, csak a házasság érvénytelenítése után lesznek szabad állapotúak. Az ő esetükben nagyon úgy tűnik felülíródott a katolikusság. Keresztény-konzervatív közszereplőkként (mert V.J. ha már nem is közszereplő, a figyelem központjában áll), komoly felelősség terheli őket.</div><div><br></div><div>Valóban tiszteletreméltó, hogy valaki a traumák után nem omlik össze. Számos kedves közeli KATOLIKUS ismerősöm képes volt erre, akiket elhagytak a """"katolikus""" házastársaik több gyermek iránti felelősséggel, akik egyik pillanatról a másikra megözvegyültek, több megárvult gyermek gondját hordozva, de ők képesek voltak, vannak a traumáikat a katolikus egyház tanításához hűségesen viselni.</div><div><br></div><div>Szeretettel,<br></div><div>Emőke</div></div>